Ferdinánd látván, hogy Izabella pártja János Zsigmond visszahelyezése érdekében mily nagy tevékenységet fejt ki, s ügye a porta által is melegen pártoltatik: azon működött, hogy Izabellát megnyerje s a törökkel állandó békét köthessen. Mivel azonban e békealkudozások még az 1554-ik év kezdetén kellő eredményre nem vezettek, ezenkivül Révay Ferencz nádori helytartónak 1553. nov. 1-én történt halála következtében a nádori szék annyiszor sürgetett betöltése is intézkedésre várt: a rendeket 1554. mart. 1-ére Pozsonyba országgyűlésre összehivta. A rendek itt kijelentették, hogy bár őket a múlt évek csapásai sokszorosan sujtották, jobbágyaikat pedig a pestis, éhség és háború oly nyomorba juttatta, miszerint sokaknak félmezitelen testöknél alig van egyebök: mégis a haza védelme érdekében meghozzák az áldozatot, s minden jobbágytelek után 2 frt adót megajánlanak. Ugyanekkor az elégületlen kedélyek lecsendesitése végett a nádori szék is betöltetett, melyre a király Nádasdy Tamás országbirót, Báthory Endre főkapitányt s Battyány Ferencz horvátországi bánt kijelölvén, a szavazásra egyedűl megjelent követek részéről mart. 20-ka körűl Nádasdy 24, Báthory 13 szavazatot kapott, s a többséghez a főrendek is 50hozzá járulván, a király ápril 15-ki leíratában Nádasdy megválasztatását megerősitette. Igy töltetett be a 20 év óta üresen állott nádori méltóság, melyet a népszerű és tekintélyes Nádasdy 8 évig 1562. jun. 2-án történt haláláig viselt.[1] Ezzel az országgyülés eloszlott.
Az országtanács e közben a fegyverszünet iránti értekezéssel megbizott Báthory Endrét ez év kezdetén azon utasitással látta el, miszerint most is azon, a török császárral elébb történt megállapodást kell követni, hogy azon jobbágyok, kik Szolnok elfoglalása és Eger ostroma előtt a töröknek semmi adófizetést és szolgálatot nem teljesitettek, vagy másként annak hatósága alatt nem voltak, a fegyverszünet alatt se tartozzanak hatalma alá, s megforditva; mert el nem fogadható a török részéről felhozott azon indok, hogy a kik az ő könyvükbe magukat beiratták, azoknak az ő alattvalóiknak kell lenni, mert erről a fegyverszünet pontjaiban szó sincsen; ezenkivűl a török hatósága alatti jobbágyok közűl befogadás végett, ha ez megengedtetnék, minden nap jelentkeznek; viszont a töröknél sem lehet a beiratás a király és tisztjei beleegyezése nélkül; ily visszaéléseket tehát Báthory erélyesen gátoljon meg.[2]
A szultán által hat hónapra megadott fegyverszünet daczára Eger és felvidéke folyvást ki vala téve a szomszéd várakbeli török hadak pusztitásainak. Igy 1554. okt. 16-án Veli a hatvani szandsák beg Eger vidékén Poroszlót raboltatván, ellene Egerből Bornemisza Gergely és Nagy Balázs s Zoltai István negyvened magokkal elindultak, azonban szerencsétlenűl, mert oct. 18-án mindnyájan elfogatván, Bornemisza és Nagy dec. 12-én a stambuli toronyba záratott, s Bornemiszát Amhát vezér a nem felejthetett egri vereség miatti boszújában 1555-ben megölette.[3] Ugyanez időtájban Dobó István fegyveresei Dervis Cselebi nevü előkelő törököt elfogván, ezt várába Szerednyére vitték51rabságba, ki itt addig könyörgött, mig a katonák a váltságdij őket illető részéből két ezer aranyat elengedni hajlandók nem voltak. Egyúttal Zoltay és Bornemisza kiváltása iránt Veli béggel az alkudozások megkezdettek, s Veli Zoltait ideiglenesen szabadon is bocsátotta oly feltétel alatt, hogy ez a Dervis Cselebi szabadsága visszanyerésénél járjon közbe. E végett Zoltay mindjárt felkereste a vajda testvérét Dobó Ferenczet, s elmondván, hogy Cselebit a budai pasa ki akarja váltani, kérte Dobót, hogy ezt a távol Szerednye helyett egy közelebbi várba szállittassa át, hol az alkudozás könnyebben történhetik, s hogy addig is a jászberényi birák jótállása mellett Cselebit bocsássa ideiglenesen szabadon. Erről testvére által értesittetvén Dobó István, 1554. okt. 27-én Váraljáról azt válaszolta, hogy Cselebit a budai pasa Szerednyéről is kiválthatja; a jászberényiek jótállására nézve pedig, bár alig hiszi, hogy e terhet ezek, ha csak a budai pasa őket erre erővel nem kényszeriti, magokra vállalják, azt kivánja, hogy Zoltai, Bornemisza és Zarkandy az új várnagy hitökre fogadják fel, miszerint ha a philisteusok Cselebi váltságát neki megfizetni elmulasztanák, azokat ez elégtételre szoritani, vagy pedig Cselebit visszavitetni fogják. Hogy végződött ez ügy a jászberényiekre nézve, előttünk ismeretlen.
Érdekesen rajzolja hazánk ezen korbeli nyomorral teljes állapotát a portai követségből visszatért Busbeg, ki ez évi sept. 1-én kelt levelében igy ir: „Midőn Konstantinápolyból kiléptem, nehány szekeret láttam, melyek gyermekekkel és leányokkal valának telve. Ezek Magyarországból vitettek Konstantinápolyba eladás végett; ily árúczikknél semmi sincs bővebben ezen nagy városban. Előtalálánk az uton vásárra vitt több embert is, az öregek és ifjak csorda számra hajtattak, vagy mint az eladó lovak, békóba valának szoritva. Magyarországba visszaérkezvén, itt a mezőkön oly nagy füvet találtunk, hogy az elől menő kocsikat a hátulsók nem láthatták!“
Ez évben a megyék kir. rendelet következtében 52a hadi segélyt következő felosztás szerint fizették: Heves, Borsod, Gömör, Torna, Szepes, Zemplén, Egerbe, ugyan ide Pest, Solt, Csongrád, ha ezekben a fegyverszünet megsértése nélkül valamit be lehet szedni; Közép-Szolnok, Békés, Külső-Szolnok, Csanád, Arad, Zaránd Gyulához; Sáros, Ung, Ugocsa, Máramaros, Kraszna Kassához; Szathmár, Szabolcs a Bátory Endre, Abaujvár, Bereg pedig a Perényi Gábor hadai fizetésére valának rendelve.
E közben a törökök folytatták pusztitásaikat s foglalásaikat; a béke alkudozás sok nehézségbe ütközött, János Sigmond pártja nőttön-nőtt; – e fenyegető viszonyok ujolag kényszeritették a királyt, hogy az országgyülést 1555. jun. 24-re Pozsonyba összehivja; a rendek a haza védelmére ismét minden telek után két forint adót, s minden száz jobbágy után két fegyveres lovas kiállitását ajánlották meg, ugy azonban, hogy a török hódoltságbeliek az adónak csak fele részét fizetik, s a 3 lovast kétszázan állitják ki; ezen kivül a 15-ik törvényczikk által sürgették a rendek, hogy Ujlaky Ferencz püspöknek 1555. febr. 1-én történt halálával üresen maradt püspökség jövedelmei a nagy fontosságu egri várban minél nagyobb számu őrségnek tartására teljes szigorral fordittassanak; minek folytán a király a püspöki széket üresen is hagyta, s oda 1556. sept. 18-án csak helyettest rendelt, Bodi György csanádi püspököt, ki a török miatt megyéjében különben sem lakhatott.[4]
Ez évben a váradi püspök Zaberdia Mátyás nem lévén még értesűlve arról, hogy a fegyverszünet a törökkel hat hónapra ismét meghosszabbittatott, ezeknek erőszakosságai s tűzzel-vassal tett pusztitásai visszatorlása végett Váradról megindulván a Nagykúnságon keresztül Bala-Szt.-Miklós alá érkezett, melyről azt hitte, hogy azt a török a fegyverszünet ellenére közös területen épitett fel erősségül, s ezt ostromolni kezdte, bevenni azonban néki nem sikerült. Ennek 53hirére a budai pasa a Rákosmezőre sereget gyüjtött, s egy ideig a Duna mellett fel s alá czirkálván, midőn a szomszéd várak szandsákjaival még a temesi is megérkezett, seregével a Dunántúli vidékre csapott át.[5]
Zarkandy Pál egri főtiszttartó ez évi jan. 1-én ujabb hivatali utasítással láttatott el, hogy a borok kimérésére úgy a várban, mint a jászkúnok és parasztoknál nagy gondot és felügyeletet fordítson; szabályoztatott, hogy a birságokban és ajándékokban kik és mi arányban részesíttessenek, hogy a jászkúnoktól szedett ökrök miként osztassanak fel; kimondatott, hogy a tisztségeket a jászkúnok között, és más, elébb a szolnoki várhoz csatolva volt birtokokon hadra termett egyéneknek a püspök tudtával a főtiszttartó ossza ki, s e tisztek a rendes és rendkivüli jövedelmeket hiven kezeljék, s ők magok az őket illető mellékjövedelmekkel megelégedjenek; a királyi ellenőr Pelény Gábor pedig a számtiszttel rendes számadást vezessen a püspökség, a jászkúnok és más elfoglalt birtokok bevételeiről, kiadásairól; a jövedelem egy harmada a püspöké, két harmada pedig a várőrség fizetésére s a vár elrendelt kijavitására és megerősitésére fordittassék; végre utasittatott a főtiszttartó, hogy az egri püspökség kerületébe a Luther tanát be ne bocsássa, s némely bejött hitszónokok által e tannak terjesztését meg ne engedje, hanem ezeket e kerületből eltávozásra kényszeritse; a lutheranus lelkészeknek a tizedből adni szokott negyedet ugyan visszaállitsa, de ezt ne a lutheranusoknak, hanem a püspök részére megtartás végett ennek helyettese kezéhez utasitsa. Megjegyzendő azonban, hogy az egri vár számadása szerint a jászkúnoktól járó jövedelem nem képezte elosztás tárgyát, hanem ez, mint kizárólag a királyt illető, egészen a vár szükségére fordittatott.
Az ekként vezetni rendelt számadási lajstromokban olvassuk, hogy:
A turkeddi malom jövedelmét az itteni biró Kun 54György mult évről 4, a folyó évről Sánta Lőrincz 5 frtban lefizette; a hadi segélyt 1552-ben a kiskún Pálka, Kis-szállás, Ferencz-szállás 75 denárjával egy kaputól törlesztette; 1553-ban az első segélyt 50 drral fizető kiskún helyek között Solt megyében Tatárszentmiklós – a Tatár előnévvel először – emlittetik 12, Laczháza 11 kapuval; 1554-ben a hadi segély fizetéseknél következő kiskún községek soroltatnak elő: Kunmizse 30, Kunlajos 8, Törtel 21, Kara 7, Pálka 16, Kis-szállás 12, Ferencz-szállás 16, Laczháza 11 s Tatársztmiklós 12 kapuval; 1555-re uj összeirás eszközöltetvén, Kunmizse kapu száma leszállittatott 30-ról 24-re, Lajosé felemeltetett 8-ról 9-re, Pálkáé 16-ról 28-ra, Kis-szállásé 12-ről 17-re, Ferencz-szállásé 16-ról 24-re; a mi azt látszik igazolni, hogy ezen utóbbi községek időközben ugy népesség, mint vagyon tekintetében gyarapodtak. Összehasonlitás végett felemlitjük, hogy 1554-ben Nagykörös 65, Kecskemét városa 310 kapu után fizetett.
A jászoknál a hadi segély az 1555. évben 200 frtra ment, a nagykúnok pedig, minthogy kapuszámjok az uj összeirás által 168-ról 191-re szaporodott, az első és második hadi segélybe 191 frtot fizettek, a Gyulához csatolt hat nagykun községre pedig 135 kapu után rovatott ki.
Rendes censusba: a kolbászszéki kúnoknak ez évi Szentgyörgy napkor kellett volna fizetni 255 frtot, azonban szegénységök miatt csak 112 frt 3 drt, a Jakabnapi fél census 127 frt helyett 56 ft 1 d., a Szentmihálynapi 255 frt helyett szintén 112 frt 3 drt voltak csak képesek lefizetni.
Tegzes pénzre nézve: a kolbászszéki kapitányok főispánja – comes – kúnhegyesi nemes György deák azt adta elő, hogy e kapitányok hajdan tegzespénzül együtt 36 frtot, a közel mult zavarok alatt pedig semmit nem fizettek; most mivel kevesebben vannak s kénytelenek, fizettek 23 frtot, – a kis kúnok kapitányai: Syle Fülöp és Petrike Balázs tegzes pénzül Jakab napkor 1554 és 55-ik években 7–7 frtot fizettek.
55Érdekes felemliteni, hogy a várnak ezen készpénz jövedelméből ez évben több alkalommal Belgrád, Becskerek és más vidéken tett kémkedési szolgálatokért ladányi Kolontho Benedeknek, tóturgonyi Sován Istvánnak, berényi Hatvani Orbánnak, Dejka Gergelynek s több másnak jutalomdijjul 25 drtól 3 frtig fizettetett.
A terményekről szóló számadás szerint a kishevesi kerületben tizedszedő a most emlitett kúnhegyesi György deák volt; a tizedbárányokból Kúnhegyes adott 78-at, melyeket megváltott 16 frton, Turkevi és Turkeddi községek – levonva a plebánusnak járó negyedet – adtak 105-öt; Kúnhegyes tizedül adott őszit 150 csomót, tavaszit 6 csomót és 43 boglyát, akóba a jászok 1200 véka buzát, a nagykúnok 200 vékát, tavasziból: jászok 2000, kolbászszéki kúnok 200 v. árpát.
A bor kiméretése a jászkúnságon ez évben is nagy mérvben gyakoroltatott. E számadásban az asztali használatra tett borkiadások között azon érdekes irodalomtörténeti adat fordul elő, hogy Kassáról Tinódy Sebestyén 1555. márc. 22-től 27-ig egy szolgájával Eger várának vendége volt, s ez alkalomból naponként 10 pinttel számitva, egy akó 3 pint vétetett számadásba. Ugyan ez évben a vár kijavitásához közmunkára berendelt jászkúnok követ hordtak és palánkot tapasztottak, s minthogy pénzfizetésük csekély volt, a september és october egész hónapok alatt tett szolgálatok idejében részükre 1075 pint bor adatott ki.
Marhát küldtek a várba: a jászok 14, a kolbászszéki kúnok 20, ezek kapitányai 5 darabot.
Az 1555-ik évre kivetett hadi segély 1556-ik évi Gyertyaszentelőkor fizetendő részletéről szóló számadásban: Pohamara és Tatárszállás mint puszta – deserta – községek fordulnak elő; Balaszentmiklós pedig mint a mely egészen elpusztittatott s felégettetett a nagyváradi püspök által, kinek ez évi hadi vállalatáról közelebb emlékeztünk.
Végül felemlitendő, hogy Ferdinánd király 1555-ik évi oct. 25-én a Heves megyei Jász-Ladány községbeli azon egész nemesi curiát, mely Fekete Balázs kihaltával 56a koronára szállott, minden tartozékaival nemes Szeles Endrének adományozta. Ebből látjuk, hogy ez időben a jászkún birtok ősi természetét már mennyire elvesztette. A jászkúnok régi adómentessége elenyészvén, némelyek személyökre nemességet, jászkún birtokukra pedig adományt szereztek, s ekként curialis nemesekké lévén, ugy személyökre, mint birtokukra nézve más országos nemesekével egyenlő tehermentességet nyertek; s az ily birtok, kihalás esetén, az elébbi adományból folyó királyi jognál fogva a koronára visszaszállván, ismét egy ujabb adományozás tárgyául szolgált.
A törökkel a békealkudozások ez alatt lassan haladtak előre, s mivel a szultán János Zsigmond részére Erdély és a részeknek visszaadását fenyegetőleg követelte, Ferdinánd 1556. jan. 1-re a rendeket Pozsonyba összehivta. Az országgyülés e részben a király eljárását jóváhagyta, s minden jobbágytelek után 2 frt, ezenkivül a nemesség saját erszényéből telkenként 50 denár adót ajánlott meg.[6]
Alig oszlott el az országgyülés jan. 25-én, midőn hire jött, hogy a szultán Ferdinánd követeit Erdély át nem adása miatt letartóztatta; az erdélyiek ismételt országgyűléseken vagy a török ellen segélyt, vagy a hüség alóli feloldást követelték; majd a budai pasa Szigetvárt megtámadta; ugy hogy Ferdinánd sietett utasitani portai követeit, hogy habár Erdélyről lemondva is, kössék meg a békét; – az erdélyi rendek János Zsigmondnak meghódoltak, Izabella oct. 22-én ünnepélyesen bevonult Kolozsvárra, s ezzel Erdély Ferdinándra nézve végleg el volt veszve.
A kolbászszéki kúnok lovagtisztjei Zolathy György és Mezey Pál ez évi jun. 26-án a törökök által elfogattak; s Zolátynak két lovas szolgája.
Az 1557-ik év hasonló szerencsétlen volt. A török elfoglalta Tatát; Nagyváradot pedig Forgács Simon feladta Izabella hadvezéreinek; a felvidéken a két 57Bebek átpártolt J. Zsigmondhoz. Ily viszonyok között nyilt meg Pozsonyban jun. 1-én az országgyülés, melyre a király csak 32 megyét, mert csak ennyit számlált hivei közzé, hivott meg. A rendek hangulata komoly, elkeseredett volt, a nemzet a sok szenvedések miatt a kétségbeesés szélén állott.
Elmondták a királynak, hogy mily nagy az a nyomor, az az elnyomatás, melyet a király hivei éppen a király hadaitól évek óta szenvednek, ezek büntetlen követnek el számtalan rablást, szentségtörést, gyilkosságot, gyujtogatást; sőt a várak őrsége oly vakmerő, hogy több helyütt a törökök nyomába lépve, magok között felosztják a körülfekvő helységeket, s ez osztályrészükben erővel elvesznek mindent, a mit találnak, a szegény jobbágyokat kifosztják ruhájoktól és legszükségesebb eszközeiktől; a mit igy összerabolnak, azt olcsó áron eladják; a ki ellenszegülni mer, azt elverik, sőt meg is ölik, a törvény tilalmát fel se veszik, mert nékik egészen más utasitásaik vannak; úgy hogy a nemesség lovaitól, fegyvereitől megfosztva, – háborúba menni, a végnyomorra jutott jobbágy élelmet szállitani, vármunkát végezni képtelen. Végre még is a rendek tekintettel a közveszélyre 2 frt adót, s a végvárak megerősitésére minden jobbágy hat napi ingyen munkáját felajánlották.[7]
Ez év Izabellát leghivebb emberétől fosztotta meg. Petrovics okt. 13-án Kolozsváron meghalt. Ferdinánd követei pedig a portától azon hirrel jöttek haza, miszerint a szultán Szigetvár lerontását is követeli; mind a mellett a király ez évi nov. 19-én követi hűsége jutalmául Verancsics pécsi püspököt az egri püspöki székre emelte, s decz. 28-án megújitotta vele azon szerződést, mely mellett e püspökséget Oláh Miklós is birta, oly hozzáadással, hogy a kúnok és jászoktól, kik mindég a korona javai voltak, s a budai vár tiszttartóságához bizonyos évi jövedelmeket szolgáltattak, valamint Pest, Szolnok, Csongrád, 58Solt mind török alatt lévő, úgyszintén Hevesmegyéből járó jövedelmeket a király számtartója kezelje s a vár szükségére forditsa.
Az egri püspökség jövedelméből származó boroknak úgy a püspökség jószágain, mint a kúnok és philisteusoknál kimérése iránt azon rend tartassék meg, hogy e kimért borok ára a királyi számtartó által, valamint bármi más püspöki jószágok jövedelme is, mely a nevezett helyeken eladásból származik, beszedetvén, az három részre osztassék, melyből egy rész a püspöké, két rész pedig az Oláh Miklós idejében kijelölt czélra fordittassék.[8]
E czél, mint ezt Ferdinánd a Veranczczal való szerződésben kifejezte, az volt, hogy a főegyház, a püspöki lak és a vár, mely a fentebbi időben tűzvész és a török ostrom miatt romlásra és pusztulásra jutott, kijavittassék, megerősittessék, s tekintve e török végen fekvő vár fontosságát, ez várőrséggel, hadi és élelmi szerekkel kellően elláttassék. E végett a hátralékban maradt jövedelmek erélyesen behajtattak, a dica, hadisegély, census, tegzespénz, borkimérés a Jászkúnságon is követeltetett. Igy a kolbászszéki kúnok hites kapitánya Kétházy Péter Szent-György napkor censusba lefizetett 98 frt 50 drt; s mivel Kétházy elöregedett, utódja Köles Benedek Jakab napkor 49 frt 75 drt, Szent-Mihálykor 98 frt 50 drt szállitott be, mivel Marjalaka, Kaba és Kakath kir. adománynyal némely nemesek kezére kerülvén, a kúnság köréből elvonattak. Ez év utolsó napján szállittatott be 22 frt 70 dr. tegzespénz „azon nemes kúnoktól, kiket ők kapitányoknak neveznek.“ E kifejezés azt mutatja, hogy ez időben a kapitányok nemeseknek tekintettek, s hogy tegzespénzt egyedül ezek, s ezenkivül mást nem fizettek.
A vár erőditése ez évben is nagy szorgalommal folyt. Más vidéki lakosokon kivül a Nagykúnság 16, a Kiskúnság 9, s a Jászság 14 községéből az épitkezéshez 59kézi és igás napszámok nagy mennyiségben berendeltettek, s a számadások szerint májusban: Ferencz-szállás, Pálka, Mizse, Orgonda-Szent-Miklós, Jászberény, Ágó, Kisér, Kis-Szállás községi gyalog- és igás napszámosoknak fahordás, mészégetés és más munkákért nagy összegek fizettettek ki, valamint az ügyes kém tóturgonyi Sován Istvánnak, ki ez évben is nemcsak Szolnokot, Bala-Sz.-Miklóst, hanem Nándor-Fejérvárt is a törökről hirt fogni, több izben megjárta.
Ezen intézkedésekre nagy szükség is volt, mert a török a hódoltság terjesztésére minden eszközt elővett; ez évben gazdag jutalmak igérete mellett a szolnoki beg Mehmet levélben Kerechényit felszólitotta, hogy Gyula várát juttassa török kézre; a szegedi és kalocsai szandsák beg Mustafa pedig Mágocsi Gáspárt hivta fel, hogy János király pártjához álljon. Az ily pártváltoztatásra ez időben több példát találunk, mint ez Ferdinándnak 1557. jan. 7-én kelt adományleveléből kitetszik, mely szerint Kún-Szent-Márton falut Peres Boldizsártól, s ugyan e falubeli részjószágokat s udvartelket Lajos Bálint és Tamástól, mely birtokok öszvesen 50 jobbágytelket tettek, ezeknek hűtlensége miatt elvevén, Kis-Ujszálláson Nagy Imrének, id. Pejkes Péternek és Kis Balázsnak, Marjalakáról Vitéz Barnabásnak és ifj. Pejkes Péternek adományozta; sőt Kún-Szent-Mártonról még ez évben egy másik adománylevél is van, mely szerint ezt Ferdinánd nov. 11-én Peres Boldizsár hűtlensége miatt Pejkes Péternek és Székely Mártonnak adományozta.
[1] Fraknói i. m. 463–69. l.
[2] Exped. reg. hung. II. 234. l.
[3] Istvánfy i. m. 215. l. Verantz munkái II. 97. III. 390. l.
[4] Fraknói i. m. 469–479. l. Schmitt Epist. Agr. T. II. p. 20.
[5] Pray Epist. Proc. III. 70. l.
[6] Fraknói i. m. 480–493. l.
[7] Fraknói m. orsz. eml. IV. k. 4–38. l.
[8] Verancsics munk. II. 313–19. l.