V.

Fráter György hirtelen halála a nagykúnokra nézve rég óhajtott jótétemény volt. Mint fentebb már az 1539-ik évnél láttuk, Fráter György a jászkúnokat elviselhetlen adózásokkal terhelte; a kiskúnság azonban, midőn török hódoltság alá jutott, a jászság pedig az által, hogy az egri várhoz csatoltatott, e zsarolások 43alól megmenekűlt; mig a tiszántúli nagykúnok majd másfél évtizedig voltak sanyargatásainak kitéve, s látva, hogy visszaéléseit maga a jólelkü Szapolyai sem volt elég erős megszűntetni, néma fájdalommal valának kénytelenek tűrni önkénykedéseit.

Midőn azonban 1551. dec. 17-én a hatalmas barát életének olasz gyilok véget vetett, a kolbászszéki kúnok Ferdinánd királyhoz intézett kérvényükben 20 pontba foglalva adták elő siralmas panaszaikat, melyek között a Fráter György által lett zaklatásaik is elősoroltatnak. Ebből látjuk, hogy Fráter György a nagykúnoknak a legrosszabb borait adta át kimérés végett, bár erre kiváltságaik folytán kötelezhetők nem lettek volna; annyira, hogy egy év előtt átvett borok nálok most is meg vannak, de oly elromlott állapotban, hogy „ha csak méreg helyett nem, máskép teljesen ihatlanokká váltak.“

Ezenkivül temérdek barmot hajtatott a nagykún községekbe, hogy ezeket azok saját szénájokon tartsák, gondviseljék, s őrizzék; a kérvény beadásakor is volt még nálok 86 méneses ló, bika, tinó, tehén 1100, juh öszvesen 2140; s mindezeket mint a lovakat szokás, istállón kelle tartaniok, úgy, hogy a 6 vagy 7 év előtt oda hajtott ökrök közül 31 annyira meghizott, hogy járni is alig tudván, ezeket már távolabbra elhajtani se lehet.

Továbbá szokás és szabadságaik ellenére kényszeritette őket erőhatalommal, hogy részére igen nagy mennyiségben szántsanak, vessenek, arassanak, szénát gyüjtsenek, különféle tárgyakkal fel s alá fuvarozzanak és sok munkát teljesitsenek. A barát tisztje Vas László is őket sokféleképen sanyargatta, megvett tőlök 100 tehenet s az árával sok sürgetés után is adós maradt; Fráter György a kún kapitányságokat adásvétel tárgyává tévén, ily hivatalokat pénzért osztogatott, a mi azért is sérelmes volt, mert a kapitányok köztehermentességgel voltak felruházva.

E kérvényükben a nagykúnok más sérelmeiket is elősorolták, s kérték, hogy régi szokásaik s szabadságaik 44megtartassanak. Jelesen az volt nálok a törvényes szokás, hogy az egész szék fizetett kir. adóba censust: Szentgyörgykor 350, Jakabnapkor 175, Sz.-Mihálykor 350, öszvesen 875 frtot; továbbá 800 véka buzát, 800 véka árpát, mind Budára beszállitva; ezenkivűl mást semmit nem adtak, hanem az ország többi lakosaival az aránylagos adózásban résztvettek.

A fentebbi kir. adót pedig 26 község fizette, a menyiből tudniillik állott az egész szék.

Idők folyamában azonban a széktől János király 3, Fráter György 4 községet elszakitott, s oda adatott Szentmárton: Penes Boldizsárnak, Báboczka: Zalanczy Jánosnak, Telekszállás: Horváth Györgynek, Kaba: Csorba Ambrusnak, Marjalaka: Mustoky Lajosnak, Kakat: Nagy, másnéven Ispán Péternek, Kápolnás: Simay Péternek; az egész Hegyest pedig elfoglalta Andorko János, ki közöttök kapitány volt; kérték tehát mindezen községeket nevezettektől visszafoglaltatni Kolbászszékhez, ezenkivül kérik megszűntetni a némelyeknek János király, többeknek pedig Fráter György által pénzért adott adómentességi kiváltságot, különben az adózások és szolgálatok teljesitését meg nem birják.

Felemlitik azon kiváltságokat, hogy ők ispánjaikat, biráikat s tisztjeiket magok és nem idegenek közül szabadon választhassák, s a közibök rendelt tiszteket, ezek szolgáit, lovait élelemmel ellátni nem tartoznak.

Hogy a szomszéd nemesek földjeikből sokat elfoglaltak, a határokat kijavittatni kérik.

Hogy Bakics Péter a királyi adóból elvivén 60 véka árpát, ennek isméti megadására ne köteleztessenek.

Hogy a szolnoki főtiszttartók – praefectus – nekik megparancsolták, miszerint a székben minden személy után Szolnokra 500 kéve nádat tartoznak szállitani, holott soknak közülök igásjószáguk sincs, s most a nádasok is hozzáférhetlenek, mivel jég nincsen.

A vámok, különösen a szárazok által nagyon terheltetnek; kérték azt is, hogy a hivatalukat pénzért szerzett kapitányok azon kérelme, miszerint e szabadságukban 45megerősittessenek, meg ne adassék, mert a többek részére adott adómentesség a lakosokat a terhek viselésére elégtelenekké teszi.

Kérték megerősiteni Mátyás királytól nyert azon kiváltságukat, hogy senki felettök ne itéljen, hanem saját ispánjaik és biráik elé idéztettessenek, különösen mások adósságai és kihágásaiért.

Hogy Thewkes Bálint, ki a kapitányságot őseitől nyerte, s Kecskemét székben lakott, több testvéreinek a török elleni harczokban elvesztése után kénytelen volt Tiszántúl a Kolbászszékbe menekülni, s mint elébb, úgy most is kész, minden katonai szolgálatra, s a legközelebbi hadjáratokban is saját költségén vesz részt, régi szabadságában megtartassék.

Végül felmutatták Izabella királyné azon levelét, mely szerint Kara Benedek árvái 6 évre kivételes mentességben részesittettek.

E kérvény a pozsonyi m. kamarához küldetett le, melynek véleményezését a kir. elfogadván, 1552. mart. 22-én kelt leiratával következőleg rendelkezett:

A kúnoknak a régi királyoktól nyert szabadságait, bár ezekről semmi kiváltságleveleket fel nem mutatnak, megerősitvén, utasittatni rendeli alkorlátnokát az egri püspököt, hogy erről a szolnoki vár igazgatóihoz – praefectus – levelet intézzen.

Az elfoglalt községek visszacsatolását szintén megengedhetőnek találja, azonban mivel ezek némelyike bizonyos évekre újolag átengedtetett, ez érvényben maradjon; a többiekre nézve a szolnokvári igazgatókhoz rendelet adandó.

Az újabb szabadságok vagy kivételek eltörlését helybenhagyja, s ennek végrehajtását a kamarára bizza.

A kúnoknak ispánok, birák és tiszteknek magok közül választhatása iránti kiváltságait megerősitvén, e végett a korlátnok utasittassék.

Hasonlóképen megerősiti Ulászló király azon levelét, melylyel megengedtetett, hogy a kúnok a tiszteket, ezek szolgáit s lovait élelmezni nem kötelesek; ezt a kamara hajtsa végre.

46Szintén felmenti az alól a kúnokat, hogy borkiméréssel ne terheltessenek; a nálok netalán lévő 30 hordó kimért bor árát azonban a szolnoki tisztnek adják be, s a mi bort jövőre kapnak az jó legyen, s ez is, mint a kúnok saját bora, úgy méressék ki, – erről a kamara gondoskodjék.

A Fráter György marháira nézve elfogadja a király a kamara azon véleményét, hogy mivel a kúnok, bár tagadják, hir szerint a kir. udvar részére marhákat tartani kötelesek, az erről való levélbe betétessék azon megjegyzés, miszerint abban a szabadságban hagyatnak, mely Ulászló és Lajos király alatt érvényben volt. Azt azonban meghagyja a király a kamarának, hogy járjon utánna, s ha lehető, azon nagyon kövér 31 darab ökröt lassanként Bécsbe hajtassa fel; ha szép és jó méneses lovak is volnának, erről tudósitsák; ha nem ilyenek, azokat jó áron el kell adni; a többi marha maradjon még most ott, hanem ha ezeket Castaldó kérni találja, azok neki adassanak át.

A munka szolgálatára nézve hagyja meg a kamara a király tisztjének, hogy e részben Ulászló és Lajos korabeli szokást illetőleg tegyen vizsgálatot, s ebben hagyassanak meg, s többre ne kényszerittessenek.

A szomszéd nemesek által tett földfoglalások, a mennyire az időviszonyok engedik, a kir. tiszt közbejöttével hozassanak helyre.

Bakics Péternek a kamara parancsolja meg a király nevében, hogy az általa elvitt 60 véka árpát a királynak beszolgáltassa.

A kúnoktól jogtalanúl a mit elvitt Vas László, hogy ezek visszaadása végett hozzá mily parancs intéztessék, ez iránt a kamara fogalmazványt terjeszszen fel.

Arról is gondoskodjék a kamara, hogy ezen Vas László a 100 tehén árának igért megfizetését teljesitse.

A szolnoki nádszállitást illetőleg intéztessék parancs a vár igazgatóihoz, hogy a kúnok lehetlenségre ne kényszerittessenek, mert a mi lehető, attól úgy sem vonakodnak.

47A száraz vámok a közelebbi országgyűlésen eltörőltettek.

Ezenkivül gondja lesz rá a királynak, hogy azon szabadosoknak, kik kapitányoknak neveztetnek, különös érdem és jeles tett nélkül e szabadság meg ne engedtessék, s kik ilyet Fráter Györgytől pénzen vagy vétel utján szereztek, azt egészen megszűntetni rendeli, s a kamara ily értelemben intézkedjék.

A kapitányoknak Mátyás királytól csak saját biráik elé idézhetés iránti jogaikat a király megerősiti, s ennek végrehajtását a kamarára bizza.

Thewkes Bálintnak megengedi a király, hogy mindaddig, mig saját széke megszabadul, Kolbászszékben lakhassék.

E kir. leirattal nyert megbizatás folytán kir. korlátnok Oláh Miklós egri püspök elkészitette s a király 1552. mart. 20-án kiadta azon kiváltságlevelét, melyben hitelesen átirva megerősitette kolbászszéki kúnjainak minden kapitányai által felmutatott két régibb kiváltságlevelet, melyek egyikét Mátyás király 1467-ik évben adta ki az iránt, hogy ezen kún kapitányok az ország bármi más biráinak hatalma és biráskodása alól örökre kivétettek; másikát János király bocsátotta ki 1536-ban, melyben kincstárnokának, s budavári tiszttartójának s az ország minden más biráinak is meghagyta, hogy e kapitányokat, szabadosokat, azoknak szolgáit ugy a többi öszves hozzájok tartozókat senki kértére személyökben elitélni, letartóztatni, vagy valamely birságfizetésre kényszeriteni ne merészeljék.

E közben a jászkúnság belszervezeti viszonyai zavarba jövén, ide több idegenek kivántak betelepedni, mint 1552-ből a régi kamarai jegyzőkönyvek mutatják; melyekben ily czim alatt: „Kúnok kérvényei“ következők fordulnak elő:

Németh János az iránt folyamodott, hogy néki egy kúnsági kapitányság adományoztassék; midőn azonban a kamara véleménye alapján kimondatott, hogy kérelme erre elegendő ok nem lévén, nem teljesithető 48s a kapitánysággal járó mentesség neki meg nem adható; megújitotta kérelmét, s felmutatta a nyitrai püspök és Zay testvérek bizonyitványát arról, hogy ő több veszélyes kiküldetésekben hiven eljárt. Erre 1552. mart. 14-én a m. kamara ismételte, hogy nem véli jónak elfogadható ok nélkűl ily szabadságoknak adományozását; hanem ha vannak jutalmazandó érdemei, azok más adományozás által elégittessenek ki.

A mart. 21-én kelt kamarai jegyzőkönyv szerint Andorkó János a végett folyamodott, hogy Lajos király levele értelmében engedtessék meg neki, hogy a kúnok között legeltethessen és szánthasson; a kamara véleménye ez volt: ez úgy látszik, hogy nem kún, de mivel itt több év óta megtelepedett, kérelme megadható mások jogai sérelme nélkűl.

Majd a kún kapitányok nevében folyamodvány adatott be, melyben régi mentességeiknek megerősitését kérték. Vélemény: úgy látszik a kérelem igazságos.

Bientzy Gábor azt kéri, hogy Kakath nevü egész faluja, melyet Horvatinovich erővel elfoglalt, neki adassék vissza. Kiadatik Horvatinovichnak nyilatkozat végett.

Németh Péter az iránt folyamodik, hogy testvére Lippánál megöletvén, ő neveztessék ki kún kapitánynak. Szolnok vára előljáróitól szereztessék értesités.

Gasparich Mihály és Horváth György azt kérik, hogy mivel a kúnoknak főtisztjeik nincsenek, ily főtisztség nekik adassék. Válaszoltatott, hogy a király főtisztjeikül a kúnoknak Szolnok vára kapitányait rendelvén, más tisztekre szükség nincsen.

Kara Ambrus és testvére kapitányságot kérnek. Szolnokról adassék értesités.

Thethe testvérek Ulászló király oklevelének megerősitését kérik. Ugy látszik ez megengedhető, a mennyiben folytonos gyakorlatban valának.

Kisturgonyról Csogár Orbán kéri élte fogytáig házát tehermentesiteni, megajánlván, hogy Külső-Szolnok megyében a király hadjáratára egy fegyveres lovast fog adni. Szolnok vára előljárói adjanak értesitést.

Turgonyról Thormás Gáspár kéri megerősitését 49János király azon levelének, melylyel házai örökre tehermentesittettek. Vélemény: semmi ilyet kellő ok nélkűl meg nem lehet engedni; forog-e fenn helyes ok, megtudandó a szolnoki főtisztségtől; mert tudvalévő dolog, hogy több kereskedőt a parancsnokok felmentettek.

Sován István jutalmat kér veszélyes küldetésekben teljesitett hű szolgálataiért, mely alkalommal a törökök által egy testvére elfogatván, megnyúzatott. (Ezen Sován István és testvére kémkedési szolgálatban járt el.) Vélemény: méltónak látszik, hogy a király tetszése szerinti időre, s mig másként meg lehet jutalmazni, tehermentesittessék s némi költséggel elláttassék.