Az ország helyzete miatt mutatkozott elégületlenségnek látása, s a törököktől való félelem az 1553-ik év kezdetén arra birták Ferdinándot, hogy Castaldot, a gyülölt főparancsnokot Erdélyből visszarendelte, s mivel Pozsonyban a pestis dúlt, ez évi ápril 22-én 37Sopronyban országgyülést tartott, melyen több honvédelmi intézkedés között a hadi szolgálatra felfogadott katonák zsoldja, a lovasoké 3, a gyalogoké 2 frtban megállapittatott, az egész évesek dijja pedig az által, a ki őket felfogadja, esetenként határoztatik meg; a királynak azon kivánatát azonban, hogy a jobbágyok várerőditési munkát ingyen teljesitsenek, mivel ezek végső nyomorra jutottak, oda módositották, hogy a jobbágyok bérért a Bécsben fennálló gyakorlat szerint dolgozzanak.[1]
Végre az országgyülés maj. 16-án befejeztetett; mielőtt azonban Sopronyból eltávozott volna maj. 18-án Eger vára főtiszttartójához Bornemisza Gergely deákhoz és Zarkandy Pál mostani, úgy a jövendőbeli várnagyokhoz s tisztjeikhez egy rendeletet intézett, mely szerint hozzá követeik és kérvény által folyamodtak a jászberényi s ehhez tartozó philisteusok, hogy ők a régi magyar királyok oklevelei által bizonyos szabadságok és előjogokkal ajándékoztattak meg, melyeknek élvezetében meg is tartattak; most azonban némelyek őket e szabadságaikban nagy sérelmökkel háborgatják; kértökre tehát a király nevezett tiszteknek meghagyja, hogy ezen philisteusokat régi szokásaikban, szabadságaikban s előjogaikban megtartsák, megvédjék, s azoknak élvezetében háborgatni ne merészeljék.
Ebből láthatjuk, hogy nagynak kelle lenni azon nyomorgatásnak, mely a jászokat oda kényszeritette, hogy az egri urak ellen, kiknek kormánya alatt állottak, egyenesen a király oltalmához folyamodtak.
Ezután a király figyelmét a török udvarral való békealkudozások vették igénybe, s követekül Verancsics és Zay junius közepén Konstantinápolyba elindultak.
E közben János Zsigmond pártja mind nagyobb erélylyel kezdett mozogni. Junius 2-ik felében Biharmegyében Kerekiben gyülésre mintegy ötszázan összejöttek; ezek között Petrovics Péter, Ártándi Kelemen, Bethlen Gergely, s elhatározták, hogy a török pártfogásáért 38folyamodnak, kérve azt is, hogy Dobó István vajdát Erdélybe, Zaberdin Mátyást a váradi püspökségbe ne bocsássák. E végett Izabella királyné nevében Petrovics jul. 31-én Szolejman szultánhoz, Mehemet pasához, a romániai beglerbéghez, Ruston pasához, Mohamet bég szolnoki szandsákhoz, s a budai agához Debreczenből leveleket küldött széllyel; sőt a budai pasát Tojgont nemcsak levéllel, hanem követség által is megkereste; maga Petrovics Nagy-Túron várta a törökkel való találkozást, s követe Bethlen Gergely után bizonyos levelekkel szegedi Ferencz deákot útnak inditotta, de a kit a czirkáló egriek elfogván, a nála talált leveleket s tőle hallott hireket Bornemisza és Zarkandy várnagyok Ferdinándhoz felterjesztették.[2]
A budai pasa a követeket a szultánhoz utasitotta; félelemgerjesztésül azonban Budáról és Hatvanból mégis küldött Petrovicsnak némely török-hadakat a Tiszántúli vidékre, mint ez kitetszik kúnhegyesi Ártánházy Györgynek a kolbászszéki kún kapitányok főispánjának ez évi aug. 2-án Bornemisza és Zarkandy egri várkormányzókhoz intézett leveléből, melyben irja, hogy Kerek Gergelylyel Kenderesen dézmálni megjelenvén, 12 óra tájban oda érkezett 200 lovas és 60 szekér, kocsi, hintó, mindegyikben nemes asszonyok szolgálóikkal; ezenkivül Petrovics Péter, Ártándy Kelemen, Dóczi Miklós és más nemes népek feleségestől, oda érkezett a bég is 600 szandsáknéppel, kik hir szerint Várad felé mennek a Nyirbe rabolni a Szamosig, innét Erdélybe. Kéri Ártánházy, hogy erről értesitsék Bátori Endrét a király hadainak főkapitányát s erdélyi vajdát, Zaberdin Mátyást a váradi püspököt; azt is irja, hogy a törökök Bátory Istvánt a nemes úrfiat (a Ferdinánd pártján volt Bátory Györgynek fiát[3]) megfogták és a császárnak küldik be; kéri az egrieket, hogy adjanak hirt Váradra, Debreczenbe, Ujvárosra, Tokajba, oltalmazzák magokat, hogy el ne veszszenek a rablás 39miatt. Budából Ferencz deák és Bethlen Gergely árulók hozták ki magokkal a törököket, kik a Zagyva partra sok fát hordatnak és a Tiszát erősen általvereték hiddal.[4]
Ezenkivül a szolnoki és szegedi szandsákok is adtak némi segitséget, azonban e vállalat nem sikerült, mert a megyei nemesség Petrovicsot kellően nem segitette; a budai pasát pedig, ki Csongrád közelében táborozott, Malvezi János a török udvartól visszatért követ a további segitségről lebeszélte, végre a szolnoki szandsák is elhagyván Petrovicsot, Nyüvednél Várad mellett Zaberdin és Tahy Ferencz által nagyon megveretett.[5]
Nem sokkal ezután az esztergomi érsekké nevezett Oláh Miklós helyét az egri püspöki széken 1553. sept. 10-én győri püspök Ujlaky Ferencz foglalta el.
A kúnoknak török hatalom alá jutása s az egri török hadjárat helyzetöket elviselhetlenné tette, mert egykorú feljegyzés szerint 1553-ban a kolbászszéki kúnok 750 frtot három részletben fizettek az egri vár részére, ezenkivül sajtot, vajat és más czikkeket nagy mennyiségben szolgáltattak, melyeket tőlük Bornemisza Gergely főtiszttartó mind saját hasznára szedett be, de a török is a maga részére ugyanezeket követelte.
Ezenkivül az évi censust az egri főtiszttartó a kiskúnokon oly kegyetlenséggel hajtotta be, hogy őket az elmenekült és elpusztúlt lakosoknak censusáért is zsarolta; e miatt végre egyenesen a királyhoz valának kénytelenek folyamodni.
E közben Ujlaky Ferencz az egri püspöki széket elfoglalván, megkeresésére a vár jövedelmeire nézve a m. kamara 1553. aug. 3-án arról értesitette, hogy a hadi segélypénzt az egri tiszttartó nemcsak Heves-, hanem Pest-, Solt-, Szolnok- és Csongrádmegyékből is szokta szedni; ehhez járultak még azon követelések, 40melyeket a kúnokon és jászokon tesz, kiket nemcsak census és hadisegély fizetésére, hanem a legterhesebb munkákra is kényszerit.
Ezek következtében a király aug. 30-án a kamarához intézett leiratában a kúnok nyomora feletti sajnálkozását kifejezve meghagyta, legyen a kamara figyelemmel ezek sanyarú helyzetére, s parancsolja meg az egri tiszteknek, hogy ezek kiméljék a szegény jobbágyokat, s azokat távollevő és elpusztúlt társaiknak censusáért ne zsarolják. Erre a kamara a jászkúnok állapotáról az egri tisztektől jelentést kivánt, s Bornemisza sept. 23-án értesitette a kamarát, hogy a kúnok méltán panaszkodnak, mert annyira el vannak nyomatva, hogy a szokott censust se képesek megfizetni, mivel a törökök vetéseiket semmivé tették, sőt jövő évre se vethettek a töröknek azon a vidéken tett pusztitásai miatt. E kúnok régi szokásuk szerint ezer véka gabonát és zabot adtak, ő most tőlök csak 400-at kivánt, de ezt sem adhatják meg. Hasonlóan a jászok is nagy inségre jutottak, mert a török minden élelmi szereiket elemésztette, eddig kétezer vékánál többet adtak, most ő 700-at kivánt tőlök, ezek is méltók a könnyitésre.
Ennek eredménye lett, hogy a kamara meghagyta az egri tiszteknek, a jászkúnokat tehetségökön túl ne terheljék, – a mi meg is történt, mint ezt Bornemiszának 1553. jul. 1-től 1554. jun. 30-ig terjedő időtől fennmaradt várjövedelmi számadása mutatja.
Ezekben olvassuk, hogy nem használván a jászkúnok részéről a gyakori felszóllalás, mely szerint ők régi szokás szerint se rovásos adót, se hadisegélyt fizetni nem tartoznak, 1553-ban az első hadisegélybe Lőrincznapkor, mivel a török hódoltságban lakók felerészt tartoznak fizetni, kapunként 50 denárjával fizettek a kiskúnok: Kúnmizse 30 kapu után, Kúnlajos 9, Törtel 20, Ferenczszállás 18, Kisszállás 16, Páka 16, Bankháza 3 kapu után, a laczháziak mind szétfutottak: – a jászokra e részlet 300 frt átalányban vettetett ki, szintén ennyi volt a 2-ik hadisegély Katalin napkor.
41Rendes census a jászoknál régi szokás szerint volt Jakabnapkor 200, Szentmihálynapkor 200, öszvesen 400 frt; 1554-ben a Szentgyörgy, Jakab és Mihálynapi censust Balassa János vette fel. A kolbászszéki kúnok közönségének a censust régi szokás szerint felerészben Jakabnapkor 127 frt 50 drral kellett volna megfizetni, mivel azonban nagyon el voltak nyomva, s a töröknek is adóznak, a kamara megengedte, hogy szegénységökhöz képest fizessenek; beadtak tehát a kolbászszéki kúnok hites kapitánya Kétházy Péter által 63 frt 75 drt; a Szentmihálynapi egész census lett volna 255 frt, de ennek is felét fizették 126 frtot.
Tegzespénzt[6] a jászkapitányok régi szokás szerint 50 frtot tartoztak fizetni.
Akóba vagy gabonatizedbe a jászok tartoztak volna adni 1200 véka búzát, de mivel Amhát pasának közelebbi szolnoki és egri hadjárata miatt kellően nem vethettek, s termésök szűken volt, csak felét adták meg; a másik fele helyett, levonva ebből tisztjök Horváth János részére segélyül adott 10 vékát, s a jászberényi Ferenczrendi szerzeteseknek kegyadományúl kiszolgáltatott 5 vékát, 584 véka helyett – 2 1/2 vékát egy frtjával számitva – fizettek 233 frt 60 drt. A kolbászszéki kúnok a tavaszi terményből való tized helyett akóba tartoztak volna adni 510 v. árpát, de mivel Amhat pasa közelebbi hadjárata miatt majdnem mind elmenekültek, s igen rosz termésük volt, elengedtetett nekik 310 véka, de a 200 vékát se tudván megadni, 150 vékáért fizettek 50 frtot; zabot azonban a jászkúnok adtak öszvesen 1250 vékát.
Ezenkivűl az 1553-ik év első felében adtak az egri várba a kúnok 35 darab marhát, a második félévben a jászkúnok 191 drb bárányt, a censualis bárányok a lakosoknak az egri ostromkor sanyargatása és a törökök pusztitásai miatt nékik elengedtettek. 42Turkeviből Budaházy István tiszt beszedett 90 bárányt, Vajda János szinte 90-et, a törökök 168-at; 1553. jul. 1-től 1554. jun. végéig a vár majorságába hajtottak a jászok 100, a kolbászi kúnok 92 bárányt.
Azonban már az 1554-ik év második felében adtak akóba a jászok búzát 1173, a kúnok 221 vékát, tavaszit a jászok: 1180, a kúnok 196 vékát, együtt a jászkúnok 17 drb marhát, rovásadóba és hadisegélybe 525 frtot, rendes censusba 326 frt 49 drt., a hadisegélyre nézve azonban a nagykúnokat illetőleg már 1554-ben azon változás történt, hogy a 17 nagykún községből Kisszállást, Thotturgont, Moriczot, Kisturgont, Marjalakát, Csorbát Mágocsi Gáspár Gyula várához csatolta, a többi 11 község Eger várához hadisegélyűl 168 kapu után 168 frtot fizetett.
Ehhez járult azon nagy mennyiségű bornak kimérése, melylyel a jászkúnok is terheltettek; igy például Jászberény városa Szentmihálynapra 151, karácsonyra 136, husvétra 158 akó bort volt köteles a várból elszállitani, kimérni, s annak pintenként meghatározott árát hiány nélkül beszolgáltatni, s ehhez aránylag a többi jász-, és a nagy- s kiskúnsági községek is.
Ezekből láthatjuk, hogy a Szolnok és Eger várak ellen folyt nagy török hadjárat mily pusztúlást hozott a jászkún-községekre, egy részök elmenekült, mindnyájoknak gazdászata tönkre ment, elszegényedtek, s hogy a kamarai elengedések mellett is mily sok fizetés és szolgáltatásokkal valának terhelve.
[1] Fraknói i. m. 421. l.
[2] Budai F. polg. Lex. I. 396. l. Brüsseli Okt. III. 10–25 l.
[3] Budai Fer. polg. Lex. I. 191–3. l.
[4] Budai i. m. I. Szilágyi S. Erd. orsz. tört. I. 323. l.
[5] Tud. Gyüjt. 1820. X. 38. Pray Epist. Proc. II. 142–3–4–7 sz. levelek.
[6] Az egri vár számadásaiban a pecunia pharetralis – melyet a kapitányok fizettek – magyarul tegzespénz néven emlittetik.