Ugyan ez évben nagyszerü események is történtek. Maj. 26-án Linczben létrejött a házasság a király nővére Anna és Ferdinánd között; s tizenöt nappal később Lajos és Mária voltak egybekelendők, de a körülmények újra elhalaszták a menyegzőt, s Perényi Dóra a nádor özvegye, kit Lajos felkért, hogy arájának fogadására Haimburgba induljon, most időt talált Báthory István menyegzőjét Sófia mazovi herczegnővel rendezni, Király és urak jun. 11-én vigan ülték a sánta nádor lakodalmát, s ugyan ez nap Esztergomban meghalt Bakacs Tamás, és kétszáz ezer török már csak néhány napi földre volt Nándorfehérvártól.[1]
Jul. 7-én Szabács elveszett; majd a törökök Zalánkemént, Baricsot, Perkászt, Szentdemetert elhamvasztották, végre aug. 29-én Solimán császár Nándorfehérvárat is ostrommal bevette.
Ez időben költözött be hazánkba Serviából azon Radics-Bosics nevü rácz, kit a törökök merész bátor voltáért közönségesen deli Radicsnak (= őrült) hivtak, s kinek Lajos király az ekkor Külső-Szolnok megyében fekvő Kunszmárton helységet adományozta.[2]
Ezalatt a fentebbi határigazitások által régi használati jogaikban sértett kúnok a nádor által felállitott határokat széthányták, s elébbi jogaikba magokat erőhatalommal viszahelyezték. Midőn tehát a fentebbi országos veszteségek után a török részről fenyegető veszély elháritása végett a király 1521. nov. 19-én Budán országgyülést tartott, azonkivül, hogy a „nagy ellenség nagy ereje ellen nagy pénzöszlet“ előteremtéséről s a király jövedelmeiről 379intézkedtek, a 64. tczikkben kimondatott,[3] hogy a királyi parancsolatra nemes urak és a kir. kúnok között felállitott, de a kúnok által erőszakosan széthányt határok a nádori itélőmester által az elébbi határjelek szerint ujolag viszaállittassanak, az erőszakoskodók kellően megbüntettessenek, végre a nemesek és kúnok között fentlévő többi határügyek is minél elébb elintéztessenek.[4]
Az országgyülés bevégeztével a király Székesfejérvárra ment, hol dec. 10-én magát nagykorúnak nyilvánitván, a koronázási esküt ünnepélyesen letette; másnap pedig dec. 11-én Mária Magyarország királynéjának megkoronáztatván, a királyi menyegző Budán 1522. jan. 13-án ünnepélyesen végbement.[5] Nem sokára ezután a király a Budán öszegyült főrendek megegyezésével mind azon városokat, javakat, birtokokat, jogokat, melyek akár elébbi szerződéseknél, akár az ország szokásánál fogva a királyné koronáját illetik, s igy a királynéi kúnok által lakott szállásokat is, hitbérül Mária királynénak adományozta.
Ezután a török részről fenyegető veszély mind inkább sürgössé tette az ország védelmérőli gondoskodást; midőn tehát Lajos 1523-ik év tavaszán Cseh országból viszatért: Szgyörgy napkor országgyülést tartott, melyen több az ország védelmére, adózási viszonyok s kir. jövedelmek rendezésére vonatkozó törvényeken kivül, kétségtelenül a jogaikban sértett nemesek sürgetésére, az LI-ik törvényczikkben ujolag elhatároztatott, hogy a nemesek és kir. kúnok között az ezek által széthányt határok miatt fentlevő villongások elintéztessenek, s ha jövendőre e kir. kúnok és philisteusok vagy a ráczok, és ezek tisztjei által valakinek kár okoztatik; az ezt elkövetők ellen e miatt a nádor előtt az ország törvénye szerinti eljárás eszközöltessék.
Hogy az ezen országgyülésen a XXIII-ik tczikkben a közveszély elháritására megajánlott házankénti két forint adó, a XXV-ik tczikk rendelkezése szerint a király és királyné birtokaira, melyekhez a jászkún szállások is tartoztak, kivettetett-e s mily öszvegben, vagy hogy ezek, 380csak a szászok iránti XLVI-ik tcz. szerint, régi szokott adójokkal rovattak meg? erre nézve történelmi adat nem áll rendelkezésünkre.[6]
Nem sok idő mulva Lajos király, hogy a cseh koronát fejére tegye, ez évi mart. 6-án Magyarországot elhagyta, s maj. 9-én Prágában koronáztatása fényes ünnepélyel végbement, s ezután azon igyekezett, hogy a német birodalmi kormánytól a török ellen segitséget nyerjen.
E közben a Bátori István nádor által 1521-ik évi január 13-án Hegyes iránt teljesitett határjárási intézkedést, elébbi használati joguk ez által lett megszoritása miatt a kúnok magukra nézve sérelmesnek találván, orvoslás végett a külföldön időző királyhoz folyamodtak, ki 1523. april 3-án Olmützben kiadott s Bátori István nádorhoz intézett levelében elmondja, miszerint a kolbászszéki kúnok panaszolják, hogy a nádor bizonyos hatalmaskodások miatt ellenök inditott ügyben Kenderesy Mihály és a Pálos szerzetesek részére reájok nézve terhes és sérelmes itéletet hozott, mert jogaikat kellően nem ösmerték s védeni nem tudták; a király tehát e kúnoknak az ország törvényes szokása szerint a perujitást megengedvén, oda utasitja a nádort, hogy haza érkeztéig a hozott itéletet felfüggesztvén, az ellenfél kértére ez itélet alapján nevezett kúnokat se személyökben, se vagyonukban ne háborgassa, mig ő viszajövetele után ez ügyet bevégezteti úgy, hogy senkinek jogtalanság ne történjék.[7]
A határoknak fentebb ismételve elrendelt kiigazitását Báthory nádor nem teljesithette, mert ellene a Zápolya pártja mind hatalmasabban lépett fel; s 1524. sept. 8-án Pesten tartott országgyülésen Verbőczy István elragadó ékesszólással inditványozta, hogy az ország bajai gyökeres orvoslása végett a király jövő évi Sz. Iván napra Hatvanba egy nagy országgyülést hirdessen, melyre minden urak s nemesek fegyveresen jelenjenek meg. Majd nem sokára megjött a gyászhir, hogy Szörény várát a török ostrommal bevette; de ez nem is lehetett egészen váratlan, 381mert ez évben a kormány-tanács már jelentette a királynak, hogy az ország alsó részei átalán nagy pusztaságra jutottak, annyira, hogy az itt elszórt s még magyar kézben volt várak csak igen nagy költséggel valának fentarthatók.[8]
Ugyanez évről fenmaradt oklevél szerint Lajos király a gyali Kenderesy Mihály, hegyesi Andorkó János, apanagyfalvi Apafy Miklós és hegyesi Lajos György között fenforgott peres kérdést elintéztette.[9]
A vész a pártokra szakadt hazát mind inkább fenyegetvén, a király 1525-ik évi maj. 7-re a Rákosra országgyülést hirdetett, melyen a nemesség nagy számmal s fegyveresen jelent meg, Zápolya Frangepánnal szövetkezve a nemességet Báthory nádor és Szalkay érsek megbuktatására lelkesitette. A gyülés igen zajos volt, s bár maj. 22-én szétoszlott, azonban a nemesség erélyes fellépése a királyt kényszeritette, hogy Sz. Iván napra Hatvanba az országgyülést ismét öszvehivja, melyen 14 ezer nemes jelent meg. Jul. 5-én győzött a Zápolya párt, Báthory elbukott s helyette a nép kegye, jogainak lelkes védőjét Verbőczy Istvánt emelte a nádori székbe, ki azonnal fel is eskettetett; végre az országtanács ellen legkeserübb kifakadások után az országgyülés jul. 6-án szétoszlott.
Verbőczy mint nádor az általa kiadott oklevelekben e czimet használta: „Magyarország nádora és szolgája s a kúnok birája.“[10]
A Báthory pártot bukása csak erélyesebb müködésre ösztönözte. Titkon egy „kalandos“ nevü társulatot alkotott, s ezek közül mintegy 200-an 1526-ik év elején Kecskeméten gyültek s esküdtek öszve a Báthory-Thurzó felekezettel Szapolyai, Verbőczy s ezek pártfeleinek megbuktatására.
E tervök kivitelére csakhamar kedvező alkalom és tér nyilt. Lajos király apr. 24-én országgyülést tartott, melyen a kalandosok nagy számu felfegyverzett nemessel jelentek meg. Verbőczy a mutatkozott hangulatból csakhamar belátta, hogy a közvélemény ellene fordult, april 38227-én tehát lemondott s Erdélybe menekült; Báthory pedig viszahelyeztetett a nádorságba.
Az eként diadalra emelkedett Báthory párt, hogy a nádori méltóságot a hatvani országgyülésen felmerült eljárástól jövőre megkimélje, ez országgyülésen teljes befolyása megfeszitésével kivitte, miszerint a XXII-ik tczikkben kimondatott, hogy ezentúl a nádori méltóság örökös, s a megválasztottnak haláláig tartó legyen, ugy hogy a nádort méltóságától nem ellene feltámadás vagy más módon és egyszerü okból, hanem egyedül törvény útján s főbenjáró bűn esetében lehessen megfosztani.[11]
A nádor lévén birája a kúnoknak, ezek beléletére is nagy horderővel birt ez intézkedés; mivel, mint láttuk, régebben a nádori méltóság, mint a főurak nagyravágyásának czélja, időközben is gyakran, olykor évenként töbször változott; aminek valamint az ország közügyei, úgy a jászkúnok viszonyai megszilárditására jótékony hatása nem lehetett.
Végre az országgyülés maj. 4-én eloszlott.
Egyébiránt az 1525-ben mind a Rákoson, mind Hatvanban tartott országgyülés a 8-ik és 6-ik, valamint az 1526-ki is a 41-ik tczikkben ujolag elrendelte, hogy a kúnok és philisteusok által széthányt határjelek egy itélőmester által a nádori határjárási levelek nyomán minden további késedelem nélkül ujolag felállittassanak, kipótoltassanak, s hol még határok nem voltak, azok ujból feljáratván, megjelöltessenek.[12]
Ez intézkedés azonban végrehajtást aligha nyert, mert 4 hónap mulva aug. 29-én a gyászos mohácsi csata megtörtént, az ország sirja szélére jutott, s mint egy jeles történetirónk mondja: „a nemzetnek azon leverő érzettel kelle a járom alá hajolnia, hogy – miként számos törvényczikkeiben maga is megvallotta – méltán bűnhődik, mert veszedelmét önmaga készitette.[13]“
Hogy a mohácsi ütközetben a jászkúnok jelen voltak-e? erre nézve határozott történelmi adattal nem birunk; 383mivel azonban ők a király zászlója alatt valának kötelesek katonáskodni: önként következik, hogy e nagy vész idején a király zászlóaljai közül a jászkún fegyveres csapatok sem maradhatának el.[14]
[1] Szalay M. orsz. tört. III. 518–9.
[2] Jászay M. m. napj. moh. vész ut. 31. l. Budai kam. ltár. Liber Regius-donationes No. 1. 229. l. I. Ferdinánd 1535-ik évi oklevele.
[3] Sylloge Decret. Comit. 323. l.
[4] Kovachich Vestig. Comit. 545–6. l.
[5] Szalay u. o. 528. l.
[6] Kovachich Sylloge D. p. 334.–5. 345. l.
[7] Okltár 255. sz.
[8] Tört. Adattár I. 316. l.
[9] Okltár 256. sz.
[10] Horvát J. Verb emlék. 240. l.
[11] Corp. jur. hung. 1526. 22. tcz.
[12] Kovachich Syllog. Decr. l. 352. Vestig. Comit. l. 597. Corp. iur. hung. 1526. 41. tcz.
[13] Horváth M. kiss. tört. munkái I. 195. l.
[14] Broderics mohácsi vész 38. l.