V.

A következő 1506-ik év a királyi udvarra öröm és gyász napokat hozott; mert jul. 1-én Anna királynénak fia Lajos született, azonban az e feletti örömünnepélyek alig értek véget Budán, midőn maga a királyné meghalt.

A kir. kincstár kimerültsége a királyfi születése alkalmából megujitotta azon régi szokást, miszerint a Duna-tiszaközi síkföldön lakó jászok és kúnok, valamint az Ojtos hegy körül Erdélyben lakó székelyek bevett szokás s régi törvényeik szerint ily alkalommal minden gazdaháztól egy-egy ökröt tartoztak a kir. udvarnak adni.

E végett a király parancsot adván ki, ez ököradó beszedésére embereket küldött. A kúnok és jászok közelebb lakván Budához, a parancsolatnak engedelmeskedtek, s ökröket nagyszámmal gyüjtöttek öszve. A székelyek ellenben, mivel tőlök emberemlékezet óta nem követeltetett, azt megtagadták; azonban Tomory Pál által megveretvén, ökreik elhajtattak.[1]

Hogy az erdélyi székelyek adófizetés helyett törvény szerint kötelesek voltak koronázáskor az új királynak, nősüléskor a vőlegény királynak, s királyfi születésekor a kir. udvarnak négy éves szép ökreik közül minden hatodikat ajándékba adni, s e végett szarvasmarháikat Maros-Vásárhelyre behajtván, itt a király emberei a király részére kijelölt ökrökre az illető székelyszék bélyegét rásütötték, honnét ez ököradó szokott 349néven ökörsütésnek neveztetett, ezt a székely történelemből világosan olvashatni;[2] hogy azonban ez a jászkúnoknál is szokásba lett volna, erre nézve ez esetnél sem későbbi, sem korábbi adatra nem találunk.

E tény valódisága azonban kétségtelen, mert azt a csak 50 évvel később élt Istvánfy Miklós hazai jeles történetirónk oly világosan és körülményesen leirja, hogy még ugy a jászkúnok, mint a székelyek lakása vidékét is megjelöli; sőt indokolja is azzal, „mivel mind a kúnok, mind a székelyek baromtenyésztéssel foglalkoznak,“ de az is igen hihetővé teszi, mivel a jászkúnok és székelyek belszervezete hasonló alapon nyugodván, az egyenlő adómentesség egyenlő más teherviseléssel volt egybekötve; meglehet, hogy ez ököradó kezdetben udvari ajándék volt, később azonban adóvá vált; minél fogva ezt, mint hiteles történelmi adatot a jászkúnok történelmében mellőznünk nem lehet.

Ugyan ez év második felében egy használatból inditott érdekes határper folyt le egy felől Asszonyszállása és Karczagujszállása nevü nagy kúnszállások, más felől Püspök-Ladán, Nádudvar és Zentágotha birtokosai között.

Ugyanis – mint láttuk – az 1498. 48. tcz. a jászkúnok és nemesek között több helyeken fennforgó határvillongások eligazitását elrendelvén, 1506. jul. 10-én Ulászló Verbőczy István országbirói és Mezőgyáni Máté személynöki itélőmesterekhez intézett parancsolatot adott ki, mely szerint Asszonyszállása és Karczagujszállása nevü szállásokban vagy helységekben lakó kúnjainak személyében előtte panasz tétetett az iránt, hogy a közelebbi napokban Sigmond nagyváradi püspöknek Ladán nevü helységében lakó öszves jobbágyai, nevezett szállások valódi határain belől fekvő szántóföldekből nagy részeket elfoglalni törekesznek, minek következtében közöttök többféle viszályok támadtak; kérés intéztetett tehát azon kúnok nevében a királyhoz ezen sérelem orvolása végett, és mivel 350kellő vizsgálat s nevezett Ladán, Asszonyszállása és Karczagujszállása helységek határszomszédjai, valamint Nádudvar városa és Zentágota puszta, s a szomszéd Bihar, Heves, Szabolcs és Békésmegyék nemesei tanuzásai nélkül ez ügy el nem intézhető: annál fogva mindkét fél akaratából a király István és Máté mestereket küldte ki oly meghagyással, hogy a legközelebbi Jakab apostol ünnepén a helyszinén személyesen megjelenjenek, mely határidőre a feleket is vagy személyesen vagy törvényes ügyvédeik általi megjelenés végett a király oda rendeli, s más kir. levél által szinte odaidézett szomszédoknak hit alatt kihallgatása mellett a fentebbi föld foglalásokat petróczy Hentzelfy István királyi ügyek igazgatója jelenlétében aként intézzék el, hogy amely peres földrészeknek a fentebbi szomszédok vallomásai alapján egyik vagy másik fél valódi békés birtokában lenni találtatik, azt ezen föld birtokában meghagyják oly feltétellel, hogy a másik fél ennek ellenében örök tulajdoni jogát a törvény rendes útján keresheti, s ha a kiküldöttek mindegyike bármi okból jelen nem lehetne is, a másik mégis ez ügyet elintézheti.

Ennek folytán octob. 6-án a királyi törvényszéken nevezett István és Máté mesterek jelentették a királynak, hogy ők a közelebb mult Jakab napján jul. 25-én a felek által meghivott határszomszédok s a király személyében Henczelfy István ügyigazgató, a váradi püspök helyett annak testvére Bethlenfalvai Thurzó Gáspár tiszttartóval a peres földön megjelenvén, a hit alatt kihallgatott szomszédok azt vallották, hogy a Szentágota pusztának, s a mivelt és miveletlen földek és legelőknek egyik fél sem vala békés birtokába, hanem ezeket a kúnok és a püspök jobbágyai mindenkor viszálkodások között használták és birták, s a királyi kúnok és püspök tisztjei által, hol a kúnok, hol a püspöki jobbágyok különbség nélkül kifosztattak s viszálkodtak; ennek folytán nevezett itélőmesterek azt határozták, hogy a peres föld két felé vágatott, s ehez képest a Hortobágy vizébeni halászatot is felülről egyik, alolról másik fél gyakorolhatta; mely jelentésében az itélőmestereknek a személyesen jelenvolt nagyváradi püspök is megnyugodván, 351erről mindkét fél részére ezen Budán novemb. 14-én kelt kir. oklevél adatott ki.[3]

A peres föld kétfelé hasitásakor eszközlött határhányásnál ez oklevélben következő helynevek emlittetnek: Kerekrét, Hortobágy, Mérgeshalom, Kúnlapos, Ageer, tövises domb.

A király Annának, ki neki nem csak neje, hanem kormánytársa is volt, halála óta búskomorságba esett, s még csak azon egyetlen vágyat ápolta lelkében, hogy Lajos fiának a királyságot megkoronáztatása által biztositsa; minek kieszközlése végett 1507-ik apr. 24-re országgyülést hirdetett.

Az ezen alkotott törvények között a XVI. tcz. elrendeli, hogy a király ez országba szerencsés megérkezte után a kúnok, philisteusok, szegediek s a király és királyné más jobbágyai által törvényes eljárás nélkül elfoglalt minden birtokokat, szállásokat, földeket királyi és nádori itélőmesterei által megvizsgáltatja s a panaszosok jogainak megitélése azon megyebeli nemeseknek, hol ily foglalás történt, bizonyitása szerint fog történni, s a foglalásokat igazi birtokosaiknak viszaadatja.

Ugyan ezen évről, egy eddig ritkán előfordult kún községről Laczházáról érdekes adat maradt fen.

Jelesen a budai káptalan 1507. dec. 11-én jelenti, hogy bugyi Császár Pétert és gyali Kenderesy Mihályt Jakabháza, másnéven Saxsar nevü Fehérmegyei Soltszéki falubeli részjószág birtokába, többek között mayosházai Cheley János, Lukács laczkházi tiszt – officialis de Laczkháza – Fodor Benedek és Lénárd laczkházi esküttek mint szomszédok jelenlétében, osztály előre bocsátásával ez évi nov. 30-án beigtatta.[4]

Lackháza tehát ez időben oly jelentékeny község volt, hogy nem csak saját előljárósággal birt, hanem a kir. jövedelmek kezelésével megbizott kir. tiszt Lukácsnak is rendes lakhelyéül szolgált.

352A királyfi megkoronáztatása azonban a jövő, 1508. Sz. György nap huszadára hirdetett országgyülésre halasztatott, a midőn jun. 4-én a két éves Lajos meg is koronáztatott. Az e feletti örömét a királynak a Halas széki kúnok felhasználták, s Ulászló Budán ez évi jul. 19-én budai tiszttartó Kubinyi László deáknak, (ki ez évben a királytól Pestmegyei Tatárszentgyörgy falut nyerte adományul,) sürgetésére kiadott oklevelében előadván, miszerint Halas széki öszves kúnjai esedezéséből megtudta, hogy közöttök azon viszaélés kapott lábra, miként ezen kúnok a közibök rendelt tiszteket napról napra saját költségükön kénytelenek tartani, s e miatt tisztjeik őket szerfelett terhelik és zaklatják, s mivel e Halas székben a kúnok igen kevesen vannak, e terhet tovább viselni nem képesek: rendeli, hogy jövendőben minden tisztjeik közöttök saját költségükön éljenek, és sem a budai tiszttartó, sem ennek tisztjei e kúnokat régi szokásaik s e kir. kegyelem ellenére a fentebbiek teljesitésére semi módon kényszeriteni ne merészeljék.[5]

1509-ben Ulászló Csehországba utazott s Lajos fiát ott is királynak koronáztatta, sőt ezután is ott maradt, mivel hazánkban a mirigyhalál szerfelett dűhöngött.

Ez alatt Magyarországban a belzavarok mind magasabb fokra emelkedtek, főleg a kincstár körül, melynek hütlen kezelése miatt Battyáni Benedek kincstárnok börtönbe is vettetett.[6]

Távolléte alatt az ország kormányát Ulászló Perényi Imre nádorra s Bakacs Tamás bibornokra bizta, s ezalatt történt, hogy 1509-ben Perényi Imre nádor és kir. helytartó előtt Haraszti Ferencz – ki Fejérmegyei Solt székben fekvő Ágasegyház faluban, Gergely deák fiai Mihály és Pál kihalása következtében a koronára szállott részbirtokot Ulászlótól 1504. mart. 10-én adományul nyerte, – azon panaszát terjesztette elő, hogy sept. 3-án ezen Ágasegyház nevü falujabeli jobbágyai Nagy Osvát, Thar Fülöp és Csabakúti Gáspár e falu határában szénagyüjtéssel foglalkozván, a Halas székhez tartozó kir. 353kúnok tisztjei Bodogfalvai Záz Mihály és Csap Imre, Kubinyi László deáknak a budai vár udvari tiszttartójának megbizásából, magok mellé vették György, Bálint és Gergely cselédjeiket, ezenkivül Bócsaszállásról Csercsy Mátyást a köncsögszállási kapitányt Solt székből, Markus Mátyás és Istvánt Halas székből, s Magyarka Imrét, Bontha Albertet, Zoka Pétert, Kondoz Dénest, s Boró Bálintot Köncsögszállásáról Kecskemét székből, valamint Berta Benedeket, Boz Barnabást, Kurta Barnabást, Bálintot és Ambrust Orgovánról Halas székből mint királyi kúnokat, s fegyveres kézzel megrohanták Ágasegyházán nevezett jobbágyokat, midőn ezek ott egy Nyakvágóhám nevü réten kaszálni akartak, s kegyetlenül megverték, elfogták, s hátrakötött kezekkel s két ökrös szekereikkel Orgovánra bevitték, s itt ujra nagy megkinzás után bocsátották szabadon. E panasz folytán a nádor Budán oct. 16-án kelt s Fejér megyei Solth szék fő vagy alispánja s szolgabiráihoz intézett levelében nevezett tiszteknek meghagyja, hogy ez ügyet megvizsgáltatván, arról hozzá jelentést tegyenek. Solth szék tisztikara Solthon oct. 29-én törvényszéket tartván, ez ügy megvizsgálására szentiváni Lukácsy János szolgabirót küldte ki, ki is a vizsgálatot megtartván, jelentette a törvényszéknek, hogy a panasz ténykörülményei igazak; ennek folytán Solth szék alispánja Bolyári Péter s szolgabirája homokmégyi Balassa László erről a nádornak hivatalos jelentésüket felterjesztették.[7]

Ezen eddig ösmeretlen oklevél érdekes nem csak azért, mert a régi Solth megye közigazgatására adatokat szolgáltat, hanem reánk nézve főleg azért is, mert a kúnság régi szervezetét előnkbe tünteti. Perényi Imre a nádor és kúnnk birája állitja ki e levelet, ki mellett a budai várban kir. udvari tiszttartó Kubinyi László deák volt, kinek nevével 1499-től kezdve több izben találkozunk, ez rendelt a kir. jövedelmek kezelésére a kir. kúnok közzé tiszteket; 354ilyenek ez időben Halas székben bodogfalvai Záz Mihály és Csap István valának, s ezek viszaélései ellen panaszkodtak a halasszéki kúnok már 1508-ban Ulászló királynál; továbbá emlittetik Halas szék és Kecskemét szék, ez utóbbinak már 1472- és 1491-ben nyomaira találunk, s Kenchekszállása – ma Köncsög, mely Törtel és Bótsaszállással egy kapitány alatt még 1475-ben Halas székhez tartozott, itt Kecskemét székhez tartozónak mondatik; e Köncsögszállásnak 1509-ben Csercsy Mátyás volt kapitánya: s itt érdekes kapitánysági leszármazást állithatunk öszve.

Láttuk fentebb, hogy 1347-ben Budán a Cherthan nemzetségbeli kúnok kapitánya Kumcheg biró egy oklevelet állitott ki, melyben emliti fiát Chyrchy-t is; 1371-ből emlittetik Kuncheg nemzetségbeli Fekete László mint kún kapitány; 1436-ban Thertezálláson lakó Cherche Bálint őseitől öröklés útján Therte Boycha, és Kempcegszállásoknak volt kapitánya; 1469-ben ugyanezen Thewrtherzállási Cherthe (? Csercse) Bálint a maga és fija Mátyás nevében a Thewrther, Boycha és Kempecz (helyesen Kempceg) szállásra vonatkozó 1436-ik évi kir. oklevél megerősitését kéri; 1475-ben Cherchy Bálint Thertelszállásról, ki a Halas székhez tartozó Thertel-, Kengcheg-, és Boycha szállási kúnok kapitánya volt, e szállások benépesithetése végett engedélyért folyamodik Mátyás királyhoz, végre 1509-ben találjuk Cherchy Mátyást, ki atyjával Bálinttal 1469-ben együtt emlittetik, mint Boychaszállási kapitány.

Kumcheg kún kapitány fiának Chyrchy neve a későbbi Cherche, Cherchy, Cherte nevekkel azonos, sőt a Cherte a Chertánhoz hasonló s ez időben a kapitányság egy családban firól fira örökségképen szállván, el kell fogadnunk, hogy az 1509-ik évben emlitett Cherchy Mátyás kapitánynak Kumcheg kapitány, Chyrchy fiától származik le, s igy a Chyrchy alkotója lett a Csercsi, valamint atyja Kumcheg az 1371-ben Kuncheg néven előforduló nemzetségnek, melyből származott Fekete László kún kapitány; erre irányult Csercse Bálintnak 1436-ban azon elődása, hogy ő a kapitányságot őseitől öröklötte.

355Kumcheg, Kuncheg, Kempceg, Kengcheg, Kenchek (s talán III. László udvarhölgye a kún Kupchek) szinte egy névre a mai Köncsögre vezet, s miután Kuncheg, kitől Köncsögszállás nevét nyerte, a Chertán nemzetségbeli kúnok kapitánya volt, ugy e nemzetségnek a mai Köncsög, Bócsa és Törtel szállásokon s vidékein kellett eredetileg letelepedni.

Fentebb láttuk, hogy János fia Istvánnak, a Karla fiának 1353-ban I. Lajos királytól a Kecskemét melletti Ágasegyháza pusztát nyerte adományba, s ugyanezen János 1367-ben ugy emlittetik, mint Ersébet királyné Csertán nemzetségbeli kúnjainak kapitánya, s igy Karla és családja kún volt, s miután Ágasegyháza Kecskeméthez közel fekszik, 1424-ből Kecskeméthez közel lakó királynéi kúnokról van emlités: azt kell hinnünk, hogy ezen János a Kecskemét körül fekvő Kerekegyház, Bene, Lajos, Mizse szálláson lakó Csertán nemzetségbeli kúnoknak volt kapitánya.

1511. aprilis hónapban Magyar Bródból, hova a ragályos döghalál elől menekült, a király Budára megérkezvén, itt e hó 24-én országgyülést tartott.

Staphileo János pápai követ eszközlésére, ugy látszik, ez országgyülés végzésének közbejöttével, azon zsinatra, melyet II. Julius pápa Rómába hivott öszve, a király által Magyarország bibornok primása, esztergomi érsek és constantinápolyi pátriárka Bakacs Tamás küldetett el Simon modrusi püspökkel, mit Bakacs annyival nagyobb örömmel fogadott, mivel hir szerint már ekkor a pápaság elnyerésére titkos óhajai valának.[8]


[1] Istvánfy Hist. p. 33–4. l.

[2] Benkő Transylv. I. 428. l. Kállay F. Ért. a Székely. 196.–201. l. Székelyek kronik. Pest 1805. 10., 11., 12., 13., 14. Kovachich Script. min. II. 388. l. Székely Okltár I. 220.–274. l.

[3] Okltár 239. sz.

[4] Okltár 240. sz.

[5] Okltár 241. sz.

[6] Horváth M. M. orsz. tört. 609.–10. l. Pray Epist. Proc. p. 36.

[7] Okltár 242. sz.

[8] Fessler Gesch. 873. Horváth i. m. 613.