Ugyan ez időből ösmerjük egy jász kapitány nevét. Jelesen a mai Jászapáti egyház kettős tornya egyikének, mely kelet felé balra esik, oldalába két ölnyi magasságon egy kőlap van befalazva, melyen következő felirat olvasható:
HOC OPVS FECIT
FIERI – LVCAS – HORVA–T
CAPITANEVS DE APT–I
SA–LASA AD HONOREM
NATIVITATIS BEATE
MARIAE VIRGINIS
1493.
Ez időben tehát az Apátiszállási philisteusok kapitánya Horvát Lukács volt, kinek keresztyéni buzgóságát s gazdagságát mutatja az, hogy lakhelyén 1493-ban egyházat épittetett;[1] halála 1501. előtt történt, mert egy ez évi oklevélben már özvegye Mártha és fia János emlittetik.
Az 1493-ik év kezdetéről felemlitendő, hogy a XIV-ik század elejéről felhozott Bocsor, Kabak és Veszteg nevü kúnoknak utódai még ez évben is éltek, s Szentkirály és Mindszent nevü földeiknek birtokában meg voltak. Ugyan is ez év kezdetén Bychak Tamás fiai László, Péter, János, valamint Gáspár Antal fiai Demeter, Simon, László, s Gáspár Ágoston fia János mind szentkirályi nemesek, felmutatták I. Lajos királynak 1356-ban hártyán irt kiváltságlevelét, mely szerint Szolnok megyei Szentkirály és Mindszent, másnéven Barabásháza falukat Bocsor, Kabak és Veszteg kúnoknak fiai 1354-ben adományban nyervén, ezek birtokába a budai káptalan által beigtattattak, mely okleveleket fentnevezett Bychak nemesek kérelmére 1493. jan. 27-én kelt oklevelében I. Ulászló király hitelesen átirva megerősitett.[2]
333Az 1493-ik évről a mai kiskúnság alsò részére nézve érdekes helyirati adatokban gazdag oklevél maradt fen; mely kelt Majossán febr. 1-én. Ebben Bárson Tamás királyi biró, Dienes (Byens) Gergely Kazalházáról, és Keththen Barnabás Kethenzállásáról szinte a Halas székhez tartozó kúnok eskűtt birái, kir. parancs által lett megbizatásuk folytán, Majoszállásáról való egy részről Majossa László és Domonkos, más részről szinte Majossa Mihály és István nemesek kérésére megjelentek Majossán, s oda öszehiván Vadkerthről Sulyok László, Keczelről Beddi Péter, Thethétlenről Vincze István, Jakabházáról és Zomokszállásáról Kamarás Pál nevü kapitányokat és nemeseket, hozzákezdtek az Ellésföld elosztásához, melynek keleti vagy Peder felőli része lett László és Domonkosé, Majossa felőli része pedig Mihályé és Istváné; innét jöttek Kempethre, melynek fele részét nyugotról adták László és Domonkosnak, másik felét pedig Chengele felől hagyták Mihálynak és Istvánnak. Ezután a Cholios nevü erdőt szinte egyenlően két felé osztották; a dél felőli rész lett Lászlóé és Domonkosé, ennek határjele az egyház közepén fekvő csipkebokor; a másik északi részt hagyták Mihálynak és Istvánnak, ennek mind kelet mind nyugot felől szinte egy-egy csipkebokor lett határjele. Magát a falut Cholyost pedig úgy osztották el, hogy a keleti rész lett Lászlóé és Domonkosé; a nyugoti pedig Mihályé és Istváné; e földhöz tartozó más haszonvételeket azonban a földmives kúnok – rurales Cumani – közös használatára hagyták, valamint a Cholyoson lévő egyház is osztatlan maradt. Hanem az Aszonszállása nevü föld elosztatott; a Szegedig terjedő keleti részt adták Lászlónak és Domonkosnak; a nyugoti részt pedig Balthaszállása felől Mihálynak és Istvánnak. Végre Altakszállása nevü földet úgy osztották el, hogy a keleti rész László és Domonkosnak, a nyugoti pedig Mihálynak és Istvánnak jutott; az Altok föld határát a Szegedre keresztül menő út vágja.
Az eként történt osztályról papiron, rányomott pecsétekkel kiadott oklevéllel, nehány hónap mulva a 334budai káptalan előtt László és Domonkos; fiai Totth Jánosnak, a Majosszállásáról való Majossa Balázs fiának, valamint Mihály, fija Mártonnak, ugyanazon Majossa Balázs fiának, kúnok kapitányai megjelenvén, s Mihály magára vállalván testvérének Istvánnak terhét, nyilvánitották, miszerint ők a béke és csendességnek magok között most és jövendőben fenmaradása végett, a fentebbi királyi és kúnok hites birái által kiadott osztálylevelet minden pontjaiban elfogadják, s magokra s örököseikre nézve örökre kötelezőnek megösmerik, oly kijelentéssel, hogy a ki ez osztályt megszegve pert indit, az a másik békében maradó fél részére nyolczszáz forintban marasztaltassék; s erről a budai káptalan nevezett felek részére 1493-ik évi jun. 5-én kelt oklevelet két párban állitott ki.[3]
Érdekes ez oklevél azért, mert ebből világosan látjuk, hogy a szomszéd Halas városáról nevezett kún székhez tartozó Majosszállási – ma Majos város – kapitányság a következő földekből állott:
1. Ellés – ma Ülés puszta Dorosma város határában, határos Átokházával.
2. Kempeth vagy Kempecz – ma Kömpöcz p. – mint kúnszállás 1473-ban Kempeczszállás néven fordul elő; 1493-ban mind Ellés, mind Kömpöcz már mint puszta – praedium – emlittetik; Kömpöczöt az 1745-ik évi örökváltságkor Jászapáti város szerezte meg, de nagy távolsága miatt 1750-ben kir. jóváhagyás mellett az egri káptalannak Heves-ivány pusztájáért 3000 frt feladással elcserélte, s ma is e káptalan birja.
3. Cholios a hozzátartozó nagy erdővel szinte 1473-ban mint Csólyosszállás emlittetik, – ma Csólyos puszta, határos Kömpöczczel, Félegyháza város tulajdona: Csólyos 1493-ban egyházzal biró község volt.
4. Aszonyszállása, ma ily nevü puszta Majsa és Szeged között nem létezik; azonban már fentebb, Mátyás királynak 1462. aug. 24-én kelt legeltetési oklevelében világosan felemlittetik, s ott, épen e mostani 1493-ki oklevél alapján, mely azt határozottan Baltha szállása – 335ma halasi határbeli Balota p. – és Szeged határa közé helyezi, nyilvánitottuk, hogy ezen Aszonyszállás a mai Kigyós nevü majsai, és Mérges jberényi puszták vidékén feküdt.
5. Altokszállása – ma Átokháza p. Dorozsma város határában, határos: Ülés, Csólyos pusztákkal.
6. Majos szállása vagy Majossa, hol a fentebbi osztálylevél kiadatott – ma kiskún Majsa város, – innét neveztetett azon hires Majossa Balázs, kinek fiai voltak János – Totth melléknévvel – és Márton; János fia volt László, 1457-ben már élt, s 1473-ban majosszállási kapitány volt, és Domonkos, ki 1473-ban mint a halasszéki kúnok kapitánya emlittetik, s a mai halasi Fejértói pusztán Várhely nevü erőditvényben lakott; Márton gyermekei pedig Mihály és István voltak.
Ezen majosszállási kapitányság birtokain kivül fentebbi oklevélben még e helynevek emlittetnek:
a) Peder – ma Péteri kertész község Kistelek és Félegyháza között.
b) Kazalháza – hol fekvése ismeretlen.
c) Kethenszállás Ketőny p. Pestmegyében Halas és Majsa között.
d) Vadkerth – ma Vadkert falu Pestmegyében Halas és Kiskőrös között.
e) Keczel – ma város Pestmegyében, Halas és Kalocsa között.
f) Thethétlen – ma puszta Pestmegyében Harta és Fülöpszállás között.
g) Jakabháza – ma puszta Laczháza város határában.
h) Zomokszállás – hol fekvése sok ideig ösmeretlen volt; azonban Pestmegye 1690-ki összeirásában a kún puszták között találjuk Zomok vagy Galambos-Mariczgátja; e szerint a mai félegyházi Galambos és laczházi Móriczgáti puszták hajdan együtt Zomokszállás nevet viseltek.[4]
336i) Chengele – ma Csengele puszta Kistelek és Szeged között, Szeged városáé.
k) Szegedet nem is emlitve.
l) Balthaszállása – ma Balota p. Halas város határában, nevét nyerte Buthemernek Lajos fia utáni unokájától, ki Baltha nevet viselt.
Ime ezen egy oklevél a XV-ik század végéről tizenhét helynévvel ösmertetett meg bennünket! sajnálni lehet, hogy e küldöttség osztálylevele, mely az illetőknek pecsétjeivel is el vala látva, eredetiben fen nem maradt!
A Kinisy által mult évben Halasnál szétvert fekete sereg némely maradványai, úgy látszik, magokat összeszedve, rablóbandákká alakultak, s a Duna-tisza között, főleg Kecskemét vidékén a közbirtokosságot nem csekély mérvben veszélyeztették. Ezt tovább nem türhetvén, Szent királyról Gáspárnak nevezett Simon, László, János és Bychak Péter, János és László Ulászló királyhoz folyamodtak, ki Budán 1493. april 25-én kelt oklevelével részökre pallosjogot adományozott, mely szerint felhatalmaztattak, hogy Szolnok megyei Szentkirály és Pest megyei Mindszent más néven Barabásszállása nevü birtokaikon akasztófákat, kerekeket, karókat és más kinzó eszközöket állithassanak, s a birtokaikon nyilvánosan tetten kapott rablókat, tolvajokat, gyujtogatókat, gyilkosokat és minden más gonosztevőket letartóztathassák, s velök a törvény szerint elbánhassanak, felakaszthassák, kerékbe törethessék, lenyakaztathassák, s érdemök szerint más méltó büntetéssel sujthassák és megölethessék, s minden mást is az ország törvénye és szokása szerint ellenök tehessenek.[5]
Érdekes adat ez régi büntető eljárásunkhoz, mely a későbbi rögtön birósági hatalmat látszik előnkbe állitani. –
E közben a jászok a velök szomszéd községeket gyakorta háborgatták. Igy 1493-ik évi decz. 8-án Farnosról kelt levelében Horváth Péter értesiti Rozgonyi István főurat, hogy mivel kürthi jobbágyait a philisteusok nagyon 337zaklatják: intézkedjék a budai kincstárnál, hogy ettől tiltassanak el.[6]
Túrkevi és Túrkeddi népes községek ez időben még folyvást az egri püspökséghez tartoztak. E püspökségnek a bécsi cs. udv. levéltárában 1493–95-ből meglévő eredeti számadási könyvében a püspökséghez tartozó több községek sorában olvassuk, hogy Túrkevi és Túrkeddiből a vám és gabonajövedelem a püspökségi pénztárba folyt be, s hogy 1493-ban királyi taxába fizetett Túrkeddi 17, Túrkevi 33 frtot; 1495-ben kir. taxa és hadi segélybe Túrkeddi 20, Túrkevi 36, rendkivüli taxába Túrkeddi 44, Túrkevi 79 frtot, mely az időben jelentékeny öszvegek mutatják, hogy mindkettő nem csekély népességgel birt; a jászkún községek azonban e számadásokban sehol nem emlittetnek.[7]
Ulászló 1493-ik évben Sz, Mihály napjára országgyülést tartott, melyen többek között az ország pénzügyei kezelése felett heves vita keletkezvén; Lukács csanádi püspök helyett a dusgazdag Ernst Zsigmond pécsi püspök, a bányák bérletéből fejedelmi kincsek urává lett sváb Hampó fia neveztetett ki kir. kincstárnokul.
Majd Ulászló a mind hatalmasabban nyilvánuló belzavargások és pártoskodásoktól megrettenve, 1494-ik évi husvét táján testvérével Alberttel Lőcsén személyesen találkozott, s a vele pártos alattvalói ellen kötött szövetséget megujitotta; innét viszajövet, hogy kimerült kincstárán némileg segitsen, Kassán az urakkal gyülést tartott, s minden jobbágytelekre egy arany forint adót vetett.[8]
Ezután Ujlaky Lőrincz a büszke oligarcha ellen viselt hadjáratát bevégezvén, a döghalál pusztitásairól nevezetes 1495-ik év maj. 9-én Budán országgyülést tartott, mely egy hónapon túl elhuzódván, midőn a nemesség szétoszlott; junius közepén ujra minden jobbágytelekre egy arany kivetése, valamint a kir. kincstárnoknak évenkénti megszámoltatása elhatároztatott.[9]
A bécsi cs. k. könyvtárban Ernst Zsigmond pécsi püspök s kir. kincstárnoknak 1494. jan. 1-től 1495-ik év 338utolsó napjáig minden kir. jövedelmekről szólló erdeti számadása látható, melynek másolata a pécsi püspöki könyvtárban is meg van; mely számadásban a jászkúnok ez időbeni megadóztatására vonatkozó több érdekes adatot találunk:
Az 1495-ik évi készpénz bevételek között emlittetik:
„Endre deák budai tiszttartó a kúnok és philisteusok rendkivüli taksájából adott . . . 1881 és ½ frtot.“
„Bejövetele a Kassán 1494. maj. 15-én megajánlott egy forint adónak.“
„Solth“ (megye).
„Polyak György és Konth István rovatolók által kivettetett 2789.
Ebből beszedetett ....
Behajtatlan hátrálékban vannak .... a kúnok kapitányainak birtokai, kik felmentettek . . 41 f.
„Külső Szolnok.“
„Tholnai Máté mester és Gyulay Gáspár rovatolók által kivettetett . . . . . . . . . . 2350.
Hátrálékban vannak.
Birtokai a kúnok közötti kapitányoknak, mik tesznek . , . . . . . . . . . 48 frtot.
Készpénz kiadás Dombay Imre hely. kincstárnok által 1494-ben; majd átmegy a számadás minden megszakitás nélkül 1495-ik évre.
„April 10-én. Azon philisteusoknak, kik király ő Felségének három lovat hoztak ajándékba (Budára) kötőfék váltságul adatott . . . . . . . . 3 f.
„Maj. 6. Monalaky János philisteusnak, ki a philisteusok nevében király ő Felségének két lovat hozott (Visegrádra) ajándékba, kötőfék váltságul adatott 1f.
Bejövetele a Budán 1495-ik évi junius közepén megajánlott egy forintot adónak.
„Külső Szolnok,
Máté deák és Gyulay Gáspár rovatolók által kivettetett . . . . . . . . . . . . . 2853 f.
Hátrálékban van.
Király ő Felsége birtokai a kúnok . . 874 f.
Konth István és Miklós deák rovatolók által kivettetett . . . . . . . . . . . . . 3068 f.
Hátrálékban van.
Király ő Felsége birtokai a kúnokkal tesznek 174 ft.
„Solth.
Konch István és Miklós deák rovatolók által kivettetett . . . . . . . . . . . . 2755 f.
Hátrálékban vannak.
Király ő Felsége birtokai a kúnokkal tesznek 433 ft.
„Heves.
Dagossy László és Magyar Mihály rovatolók által kivettetett . . . . . . . . . . . 5722 f.
Hátralékban van.
Király ő Felsége birtokai a philisteusok 907 f.[10]“
E kevés adatból is látjuk, miként, jóllehet Ulászló a jászkúnoknak előbbi királyok által adott s anyi oklevelek által biztositott adómentességét mindjárt uralkodása kezdetén kir. oklevelével megerősitette: még is, mivel nem az ő, hanem a féktelen és túlsulyal biró oligarchák kezében vala a kir. hatalom, ezek a jászkúnokat kétszeres adózás alá vetették; mert először a katonáskodástól mentesekkel és a kir. városokkal együtt fizették a rendkivüli taxát nagy öszvegben a budai tiszttartó kezéhez, ki azt azután a kir. kincstárba beszolgáltatta, – továbbá bár számos kir. oklevelek, sőt maga Ulászló is biztositotta azon szabadságukat, hogy ők adót nem, hanem csak bizonyos királyi dijjt, s ezt is nem a megyékbe beolvasztva, hanem önállólag tartoznak fizetni: még is azt látjuk a fentebbi adatokból, hogy a kiskúnok Solth, a hontosszékiék Fejér, a nagykùnok Külsőszolnok, a jászok pedig Hevesmegye adózói létszámába soroztatván, e megyék rovatolói által vétettek fel, és pedig rendes adòzás alá azon czimen, hogy ők királyi birtokok; mentességet, úgy látszik, csak a még némi hadi szolgálatot teljesitő kaptányaik élveztek, kik ezért a királynak lovakat küldtek ajándékba.
Az itt a philisteusok részéről öt lóból álló ajándékozás 340aligha rendes szokás nem volt a kiváltságos jászkúnok részéről, mert I. Károly király is még 1324-ben meghagyta a kir. városoknak, hogy „évenként három, lehető tisztességes ajándékot három részletben kötelesek a királynak adni.[11]
A temesi vagy zentheltszéki kúnokról e kir, számadásban nincs emlités téve, hihetően azért, mivel a temesi bánáti megyékkel ezek is a temesi bán vagy főkapitány jövedelméhez soroztattak, ki ezért a végvidék őrizetére bizonyos számu fegyvereseket volt köteles tartani; vagy talán azért, mivet Zenthelth mint Temesvár kir. várhoz tartozó falu már 1460-ban Dóczi László szörényi bánnak adományoztatott.[12]
[1] Horváth P. de init. p. 209. Palugyay i. m. 164. l.
[2] Okltár 224. sz.
[3] Okltár 226. sz.
[4] Pest Pil. és S. m. Monogr. Galgóczy B. I. 65. l.
[5] Okltár 225. sz.
[6] Okltár 227. sz.
[7] Okltár 228. sz.
[8] Horváth M. i. m. 580–1. l.
[9] Horváth i. m. 584. Corp. jur. hung. Ulad. II. Decr. II. a. 1495. art. 34.
[10] Engl Gesch. d. ungr. Reichs I. 19. 20. 25. 79. 103. 107. 111. 130. 131. 136. 137. 139. l.
[11] Pray hist. reg. P. I. Notit. praev. p. XCIX.
[12] Oklt. 167. sz.