II.

Erre a király Temesvár, Szörény, Szabács és Jajcza várakat örséggel s élelemmel ellátta, a fekete sereget leküldte Kinisy zászlói alá. A viddini pasa nem sok idő mulva nyolcz ezer emberrel Szörényt megszállotta; de Kinisy ott termett, a törököt megverte, s Temesvárra nagy számu török foglyot szállitott, hol azok kinzások között kivégeztettek.[1]

Szörény vára felmentése után augustus hónapban a fekete sereg egyes csapatai Szegedre, ennek környékére, valamint a Dunatiszaközön fekvő helységekbe lettek téli és nyári szállásra szétosztva; azonban hópénzük elmaradása miatt csakhamar oly sok rablást, gyujtogatást, 325gyilkosságot s ragadozást követtek el, hogy a károsult községek kénytelenek valának Szegedről követeket küldeni a királyhoz azon keserves panasszal, miszerint a török uralom alatt lakóknak élete türhetőbb, mint az övék, kiknél a fekete legio van beszállásolva, ők a sanyargatást tovább már nem állhatván, kérik a királyt, hogy vagy zabolázza meg e kegyetlen sereget, vagy nekik engedje meg, hogy rajtok boszújokat tölthessék.

Erre a király Kinisy Pálnak, kinek a fekete legió parancsnoksága alatt állott, meghagyta, hogy a fekete sereget, ha lehet, szép szerivel, de szükség esetében eröhatalommal is fékezze meg.

Kinisy viszaemlékezve, arra, miszerint e csapatok felső Magyarországban menyi rablást, pusztitást és szentségtörést követtek el, hogy eljárása sikeresebb legyen, magához hivatván a századosokat, őket szives fogadás és megajándékozás mellett erélyes szavakban megintette, hogy minden kihágásoktól mind magokat, mind katonáikat szigoruan viszatartsák, anyival inkább, mivel ő büntetés terhe alatt megparancsolta, hogy a lótartáson kivül, mit ingyen kapnak, egyéb élelmi szerek részökre mérsékelt áron szolgáltassanak; a századosok, jóváhagyva ez intézkedést, megigérték, hogy parancsát teljesiteni fogják, s ezzel Szegedre, nyári szállásaikra elbocsáttattak.

Azonban már nehány nap mulva a fekete sereg a vidék lakosságát ennek élete, becsülete s vagyona ellen irányzott legistentelenebb kihágásokkal kezdte kinozni; minek következtében Kinisy előtt egy tisztes nő jelent meg öltönye rongyaiban, s térdre borulva sürü könyhullatások között panaszolta, hogy őt, védtelent, a cseh katonák minden vagyonából, még öltönyéből is kifosztották; majd egy falu lelkésze panaszolta előtte, hogy egy cseh katona a Krisztus teste ezüst tartályát az egyházból kirabolván, a szent testet istentelen kezekkel földre vetette.

Kinisy már az első panaszra is szerfelett megindult, de kellő szigorral fellépni a viszonyok nem engedvén, haragját mérsékelni kelle, nehogy a fekete legiót, melynek 326vitézségére a töröknek napontai beütései miatt nagy szüksége volt, magától elidegenitse. Azonban folyvást és mind sürübben érkezvén hozzá a panaszok, a csehekhez egy dorgáló levelet irt, melyet ezek merész elbizakodottságukban széttépve, lábaikkal öszetapostak – s istentelen rablásaikat tovább folytaták.

Végre Kinisy kénytelen vala belátni, hogy úgy az alvidék nyugalma, mint saját tekintélye megóvása végett is a csehek féktelen vakmerőségét tovább büntetés nélkül hagyni nem lehet, a mi hogy ily számos és vitéz nép ellenében biztosan sikerüljön, erélyes intézkedésekre volt szükség.

E végett 1492-ik évi augustus hónapban a török elleni hadjárat ürügye alatt alsó Magyarország csapatvezéreit, s a szomszéd városokat segitségül szóllitotta, minden faluból a régi gyakorlott katonákat zászlói alá gyüjtötte, sőt e mellett népfelkelést is rendelt.

Ezután a fekete sereg tábora kikémlelésére előcsapatot küldvén, ettől értesült, hogy táboruk sánczkeritéssel van megerősitve; majd ez előre küldött leggyorsabb lovas csapatok véletlen hétszáz portyázó cseh lovasra bukkantak, kiket azonnal megtámadván, mindkét fél vitézül harczolt anyira, hogy a diadal sok ideig kétes volt, mig nem végre a csehek kénytelenek valának viszavonulni. Sietve nyargaltak ők övéikhez, s elmondván a fenyegető vész nagyságát, a cseh csapatok, a mint lehetett, hirtelen Halas falu alatt tábort ütnek – ad villam, quam Piscinam vocant – azt árkokkal megerősitik, hogy igy vizök is legyen, s legalább Halas felőli részről védve legyenek – a Piscinae parte defensi sint. –

De Kinisy tervöket megelőzte, mert ő is e helytől – Halastól – nem messze – neque longe ab eo loco – táborba szállván, minden hadi eshetőségre jó eleve készületeket tett. Ezután seregével a csehek táborát annyira megközelitette, hogy azokra támadást intézhessen, s elkezdvén táborukat kissebb ágyúkból sürün lövetni, őket a harcztérre kicsalta, ez alatt seregét csatarendbe, jobb és bal szárnyra a gyors könyü lovasságot, középre a vasas csapatot állitá.

327A fekete legio és cseh lovasság táborukból kiindulva s zárkózott négyszögöt alakitva oly erős rohammal vetették magokat a vasasokra, hogy ezeket meszebbre viszanyomták. Észrevévén ezt Kinisy, azonnal jelt ád a lovassági tizedeseknek s századosoknak, hogy lassanként húzódjanak vissza, s eként az őket hévvel üldöző ellenséget táborától minél meszebbre csalják el.

A hadicsel sikerült. A viszavonuló magyarokat diadal örömmel üldöző csehek észre sem veszik, hogy táborukat mily messze elhagyák, midőn Kinisy hirtelen egyfelől a vidék felkelt lakosait, kik rúdakra kiszegzett kaszákkal voltak felfegyverkezve, másfelől a szárnylovasságot lesből hátulról nagy erővel reájok zúditja, s ugyanekkor viszavonuló lovasságát is megforditván, a cseheket, mintegy hálóval, egészen bekeriti. A helyzet nehány percz alatt életveszélyessé vált.

A magyar csapatok a cseheket dühösen megtámadták, a kaszások pedig kaszáikkal azok lovai inaikat öszevagdalták, s midőn a csehek rémülve látták, hogy menekülés sem előre sem hátra nincsen, élethalál harczot kezdettek. Végre legyőzettek, közzülök 400, mások szerint 700 elesett, a többiek nagy számmal, fegyvereiket elhányva, magokat megadták; zsákmánygazdag táboruk, mely egymás végibe állitott szekerekkel volt erősitve, nem kevés öldöklés után bevétetett s felprédáltatott. Az elfogottak közül Kinisy a főbünösöket részint az e sikságon lévő több magos dombon felállitott bitófákra felakasztatta, részint roncsolt kézzel és lábbal kerékbe törette; a kik pedig a lakosság előadása szerint kevésbé valának bünösök, azoknak megkegyelmezett. Ezek sirva letett eskü alatt kötelezték magokat, hogy jövőre Kinisynek engedelmeskednek, a magyarokat nem bántják, s multról zsoldpénzeiket nem követelik.

Majd a király 1493. jan. 6-án kelt rendelete által kimondotta azon határozatát, hogy a fekete sereg eltöröltetett, s közülök a kitünőbbeket a király, sokakat erdélyi vajda Bátory és a nádor Zápolya István vették be seregükhöz; a többiek, mintegy háromezeren, Haugwitz hadnagyuk 328alatt Osztrák és Morva ország határain rabló életet kezdvén. 1493-ban elfogattak, kivégeztettek.[2]

E legio elenyészése emlékét több emlékjel s a kegyeletes hagyomány is megőrizte számunkra!

Halas város keleti részén, délről a reform. temető, északról az úgy nevezett postakert, keletről a szántóföldek, nyugatról e munka irójának gyümölcskertje között elterülő legelőn a szántóföldek széliben, ma szélmalmok helyéül használtatik az úgy nevezett „fekete hegy,“ mely hagyomány szerint onnét nyerte nevét, mivel a fekete sereg, midőn a felvidékről Szegedre vonult, útközben Halasra érkezvén, a város alatt pihenőre e dombon szállott és telepedett le.

Továbbá e városhoz ¼ órányira fekvő gyógyhatásu nagy Sóstó közelében, ettől keletre fekszik „zöld halom“ domb, telve csontokkal, – a szőllők alsó része és a város között a fekete vagy veteményföldek széliben van a „nagyhalom,“ ösmeretesebb néven „templomhegy“ – a város 5-ik tized nevet viselő részében a tóparton találtatik a „piarczhegy,“ ezek közül utóbbi időkben a templom és piarczhegy nagy része úttöltésnek elhordatott; ezen halmok – hagyomány szerint – az itt Kinisy által levágott csehek holttestei eltemetéséből keletkeztek.[3]

A történelem e hagyomány jogosultságát támogatja, főleg miután e helyfekvés is ezt bizonyitja; jelesen: a zöldhalom, a piacz és templomhegytől északdéli irányban fél óra távolságra, a piaczhegy pedig a templomhegygyel majd átellenesen esik, s e két utóbbit csak egy nagy tó széles nádas medre választja el.

Arra nézve, hogy a népes Halas városnak, mint kún székhelynek egyháza a reformatio előtti időben hol állott, történelmi adatunk nincsen; a hagyomány a mostani város legrégibb részének, az úgynevezett „tabán“-t, a 4-ik és 3295-ik tizedben a tó mellékén tartja, hol még e század első felében is találtattak sövényből font régi házak, fasarkon forgó fa kilincses – kölkes záváros – ajtókkal; e véleményt támogatják az itteni két dombra ruházott piacz- és templomnevek is; minélfogva nagyon hihető, hogy Halason a reformatio előtti régi egyház a mai „templomhegyen“ feküdt a tópartján, s a város felől a tó nádas medre, a mai szőllők – még akkor valószinüleg erdőség – felől e tónak benyúló – ma „piparét“ nevü – mocsárjai által minden véletlen berohanás ellen természetileg kellően védve volt; ez egyház a lakosság által e harczias korban szükseg esetében védelmi menhelyül is használtatott; s hihető, hogy a fekete legio is Halasra szállásoltatván, e régi egyházat foglalta el, hova rablott vagyonát összehordta, sőt nagyobb biztosság végett árokkal is megerősitette.

Ez árokkal erősitett táborhely vala az, melyről Kinisy kémei tudósitást vittek, ide futott vissza azon hétszáz lovas csapatnak maradványa is, mely Kinisy előörsei által visszanyomatott, hirt adni övéiknek a veszélyről; mire az itt táborozott számos csehek táborukat szekerekkel is megerősitették, más oldalról a tó medre által valának védve; innét indultak ki, négyszöget alakitva, a cseh csapatok, s midőn Halas keleti részén megverettek Kinisy által, ez volt azon erősitett táborhely, melyet az előrenyomult győztes magyar hadak a hely védett s erősitett állapota, és a tábori őrség vitéz magatartása miatt „nem kis öldöklés“ után vehettek be, annyira, hogy utóljára az őrség az egyház falai közé menekülvén, a magyarok ezt felgyujtották, a csehek itt lelték halálukat, s rablott vagyonuk hadizsákmányul a magyarok kezébe került.

Halason fenmaradt szájhagyomány szerint a csehek közül sokan ez egyházba menekültek, Kinisy elkezdvén ágyúztatni, ezen egyházat összelövette, felgyujtotta s reájok szaggattatta.

Ez előadást igazolni látszanak az emlékjelek. 1867. évben a tó medrén keresztül a szőllőkbe közlekedési útul töltés húzatván, ez út miatt a templomhegy keresztülmetszetett, s elébb is ugyan, e hegy egy részének úttöltésül 330gyakrabban használásakor, most azonban ez emlékjelek még nagyobb mennyiségben tüntek elő. Az előfordult rétegek és tárgyak különféleségéből azt lehet következtetni, hogy e széles terjedelmü halom három korszakot képvisel.

A déli oldalán előtűnt hullák, urnák, hamu, nyakék, fülbevalók, hajtü, kavics, cserepek stb. római vagy barbar korszakra mutatnak. Közepén a legmagasabb részen az alsó réteg, öt hulla között: III. Béla 14 darab, továbbá IV. Béla, ezenkivül tatár és frisaticusnak elnevezett pénzeket tartalmazván, az Árpád korszakot tünteti elő.

Ez utóbbi leleteket tartalmazó rétegen felül, hihetően ráhordott földdel a domb magasabbra emeltetvén, épült rajta a XIII-ik század vége felé a halasi kúnok első egyháza kőből és téglából, mely Kinisy által döntetett romba. Ez állitást igazolják ezen felső rétegből előkerült fekete szénüszkök, tégla, kő, mésztörmelék vegyüléke, ezek között öszezúzott ember csontok, I. Lajos, Mária, Zsigmond, Albert és I. Mátyás pénzei, kőgolyó és zárdarabok, kis réz fülbevaló, csizmapatkók, zablavasak, ezüst gyűrü, koponyák mellett ezüst és réz főlbevalók, egy idomtalan régi nagy kulcs stb. melyeknek nagy része a halasi főiskola régiségtárában látható.

Ezen épületet romba döntő vész korát látszik jelezni azon körülmény, hogy I. Mátyás utáni királyok pénzei a leletek között elő nem fordultak.[4]

A piaczhegyről csak annyit lehet megjegyezni, hogy ez lehete e város legrégibb vásárhelye, mig nem e század első felében úttöltésre elhordatván, az alkalommal itt sok ember csont került elő, de a mely ugyanott ismét eltemettetett.

A 3-ik a „zöldhalom“ szántóföld lévén, találtattak itt: Salamon, IV. Béla, V. István, III. László és kúntatár pénzek, mésztörmelék között csontok, kövek, vas buzogány, kulcs stb.

A fekete legio ezen szétveretésének emlékjeléül lehet tartani Érdy szerint[5] azon fekete zománczú arany csatot és boglárokat, melyeket 1816-ban Halashoz három óra 331távolságra fekvő majsai Kigyós nevü pusztán turjános helyen egy homokdomb tövében Biliczki Imre juhász talált, melyek 24–26 arany nehézségüek, s 1831. óta a nemzeti muzeumban őriztetnek. Az egész, arany boglárokkal ékitett kardkötője lehetett egy cseh századosnak, ki a csatából, talán Szegedre övéihez menekülni akarva, útközben e nádas mocsárai közé rejtőzött, hol azonban elveszett. Ide sorozható azon vas ing is, melyet szinte e kigyósi kiszáradt tóban találtak, s 1850. óta a nemzeti muzeumban van letéve; mivel a történelem századok alatt nem mutat fel e vidéken más lefolyt csatát: a fentebbi emlékjeleket csak a fekete sereg itteni szétveretésével lehet kapcsolatba hozni.

A fentebbiek szerint a fekete sereg 1492-ben a Duna-tiszaközön lévén elszállásolva Hornyik[6] a péderi tó közelében, továbbá a homok sz.-lőrinczi és szentkirályi pusztán látható „fekete halmok“ elnevezését is e korszakra viszi vissza, sőt azt is hajlandó véleményezni, hogy a fekete sereg ez évben sok garázdálkodásai között Kecskemétet is kifosztván, egyéb zsákmány között e város XIII. századi régi réz pecsétnyomója is Halasra ez uton került légyen, hol az 1810-ben a városon gödörásás alkalmával megtaláltatván, Kecskemét városának visszaadatott.

Igy lett vége Mátyás király csak győzni vagy halni tudott világhirü fekete seregének! E szerint a fekete legiónak, melyet Mátyás hadvezéri lánglelke tervezett, mely általa rendesen fizetve, katonailag fegyelmezve s személyesen vézérelve aratta a legfényesebb diadalokat, s mely Ulászló gyáva kormánya alatt az üres kincstárból rendesen nem fizettetvén, a nép zsarolásából vala kénytelen magát fentartani, s mint a nép átka, e miatt elveszni – e hires fekete legió temetőjét a mai kiskún Halas város területén találjuk fel!

Azon körülményre, hogy Halas, mely már 1451-ből mint székhely, városnak emlittetik, a fentebbi csatát leiró Bonfinnál „falu“ – villa – néven fordul elő: felvilágositásul szolgálhat az, hogy a középkori iróknál a „villa“ nem csak falut, hanem várost is jelentett; igy olvashatni: villa Pest stb.[7]

[1] Horváth M. i. m. 574–5. l. Fessler V. 772–775. l.

[2] Bonfin. Dec. V. l. III. p. 723–5. Istvánffy Hist. L. II. p. 16–17. Tud. Gyüjt. 1823. III. 3. – – s. k. l. Buday F. polg. Lex. II. 471. Uj m. Muz. 1850/1. CLXXVI–CLXXX. Fessler Gesch. VI. 262. Szalay M. orsz. tört. II. 394. Horváth M. Magy. orsz. tört. II. 575–6. Hornyik Kecskemét v. tört. I. 177–181. l. Ger. de Roo Annales X. Linek Annal. Claraevall. II. k. k. 309–311. Hormayr Taschenbuch 1841. 150. l. Engel Gesch. d. ungr. Reichs III. II. Abth. 52. l. Századok 1877. 500. 617–. l.

[3] Horváth P. i. m. 237. l. Palugyay jkún. 253. l. Hornyik Kecsk. v. tört. I. 180. l.

[4] Révész Gy. halasi régész. jegyz. kézirat.

[5] Uj m. muz. 1850.–1. CLXXVI.–CLXXX. l.

[6] i. m. 146. 180–1. l.

[7] Roger. 14. l.