Az 1484-ik évről Mátyás királynak mind terjedelemre, mind tárgyára nézve még egy más igen érdekes oklevele maradt fen számunkra, mely Budán jul. 25-én adatott ki, hol ez időben Raskai Balázs volt várbeli kir. udvari tiszttartó.[1] Ebben a király előadja, hogy mivel a kir. philisteusok Heves megyében fekvő borsohalmi szállási kapitánysága felett, melyet néhai Barthalyos Demeter és fija István, valamint annak testvére Imre a fentebbi szállási területén folyó Tharna vizén lévő két kerekü malommal, s e kapitánysághoz tartozó földekkel, kaszállókkal, vizekkel, erdőkkel, nem különben Barthalyos Demeter, István és Imrétől maradt ingóságokkal mint mondatik, közös osztatlan állapotban birtak, az alább megnevezendő felek között különféle perek és viszályok keletkezvén, ezeknek végelintézését a király Dorogházi László mester királyi udvari, Korothnai János nádori és Hassaghy István országbirói itelőmesterekre bizta, kik jul. 22-én Budán némely más birótársaikkal öszeülvén, előttök egy részről: György Beke Máténak Gerlaszentgyörgyről, nejétől Ilonától néhai Barthalyos Demeter leányától származott fija magaért személyesen; továbbá Zemleky György Berénből nejének Marthának szinte néhai Barthalyos Demeter leányának, valamint Beke Mihály Gerlasz.györgyről néhai Barthalyos Imre leányai az ő, és Katalin Bódogházáról Tanthó Máté neje, ezenkivül Kazdagh Endre nejének Annának néhai Barthalyos István leányának nevében egy részről, nem különben a most Borsóhalmi szálláson lakó Bálint deák és neje Katalin néhai Barthalyos István özvegye magok nevében személyesen más részről, harmadik részről mihálytelki Pethe Péter maga nevében személyesen nevezett biróság előtt megjelentek. A midőn Beke György, Zemleky György, Beke Mihály, és Kazdagh Endre be akarták bizonyitani, hogy e fentebbi borsóhalmi 307kapitányság a malmokkal s tartozékaival a leányágon lévő örökösöket is illeti, annálfogva ezen, hajdan néhai Barthalyos Demeter, Imre és István által birt kapitányságnak és javaknak, minthogy a tőlök leszármazó fiág teljesen kihalt, reájok, jelesen kétharmad részben Beke György, Martha Zemlekyné, Anna Beke Mihályné, és Katalin Tanthonéra, egyharmad részben pedig Barthalyos István leánya Anna Kazdagh Endrénére úgy örökösödési jogon, mint végrendelet utján kelle szállani, s Bálint deák és neje mindezeket jogtalanul tartják visza a magok kezei között.
Ennek igazolásául felmutatnak két oklevelet; egyik – miről fentebb már olvastunk – a Pohárnok testvéreké mint a philisteusok és kúnok biráié, kiadva Berénben 1442. jul, 28-ról, mely szerint ezen birák Saarról Barotzi István mester kir. udvari jegyző, és Fekete Tamás nádori emberekkel ez időben törvényszéket tartván, a berénszállási philisteusok kapitánya kértére nevezett birák előtt az ez iránt megkérdezett öszves philisteusok és kapitányaik egyhangúlag azt vallották, miszerint nálok régi szokás, hogy a fiörökös nélkül elhalt kapitány hivatala ennek unokáira s leányaira száll, kik azonban magokat e kapitányságokban a király által megerősittetni tartoznak. Másik néhai Barthalyos Imre végrendelete, mely szerint ő 1468-ik évi nov. 9-én – mint szintén maga helyén láttuk – Jákóhalmán Balázs r. kath. lelkész előtt s ennek házánál Silvan Péter, Kerekudvary Mihály, Foldozó György, Zemleky György, Baksa Tamás, Czethelyan Balázs jákóhalmi lakosok s e végett meghivott tanuk előtt a maga birtokrészét, mely fiját borsóhalmi Barthalyos Jánost illette, minden ingó és ingatlan tartozékaival nejének Margitnak, és leányainak hagyományozta.
Ennek ellenében Bálint deák és neje Katalin szóváltásilag azt követelik, hogy a kérdéses kapitányság és tartozékai a leányágra semi esetben sem szálhatnak, hanem az jog és törvényszerint őket illeti, s abból néhai Barthalyos Demeter, Imre és István leányai sem követelhetnek semmit, mert ők ezekből kiházasittattak s kellően 308kielégittettek. Ennek igazolásául két rendbeli oklevélre hivatkoznak.
Egyik az, mely 1471-ik évi sept. 10-én a király megbizásából János esztergomi érsek mint udvari korlátnok által adatott ki azon alkalomból, midőn Pete János miháltelki philisteus a maga, és fijának Simonnak, valamint Pethe Péter, s ennek fiai Endre, János, Lőrincz, Ambrus, István, s végre Jakab a borsóhalmi Barthalyos István fiának személyében felmutatták a király előtt a budai káptalannak 1450-ik évi aug. 10-én kelt beigtatási jelentését, mely szerint Hunyadi János kormányzó Barthalyos Imre kértére Borsóhalma és Mihálytelke helységeket, s Necheyegyház, Fügedegyház és Lanthó pusztákat, melyeket elődeik régidő óta, Imre pedig és testvérei jelenleg is birnak, Barthalyos Imrének s testvéreinek Istvánnak, Jánosnak és Péternek, valamint fiainak János, László és Jakabnak s örököseiknek uj adományi czimen, s oly feltételek és szolgálatok mellett, melyek szerint más nemes philisteusok ily nemesi birtokokat Magyarország királyai idejében birni szoktak, adományozván; a budai káptalant bizta meg a beigtatással, mely azt beadott jelentése szerint teljesitette, senki más ellent nem mondván, mint Myzsei Máté a fygedegyházi pusztára nézve, de ez is 20 nap alatt nem érvényesitette. E beigtatási jelentést a király kiváltságlevél alakjában átirva nevezett Pethe testvérek részére megerősitette.
Másik oklevél, melyre Bálint deák hivatkozott, kelt Berénszállásán 1480-ik évi febr. 7-én, s a philisteusok közönségének pecsétével megerősitetett, melyben előadatik, hogy Pethő Balázs beréni biró és Bertók Bálint, eskütt, valamint Fénszarúról Beke Lőrincz, Árokszállásról Zahe Mihály, Négyszállásról Mogor Gergely esküttek előtt tudva van, miszerint Kenderesi Bálint deák Bartalyos István özvegyét törvényesen nőül vévén, több mint 3 évig a Barthalyos István fiának Jakabnak házába békésen laktak, de a még gyenge korban lévő Jakab fiú mások által felizgatva, őket a házból kiüzte; majd látva pusztulását, nevezett birák előtt az osztatlan apai örökségnek, 309s a kapitányságnak, háznak, malomnak s mindenféle ingóságoknak fele részét örök tulajdoni joggal nekik átengedte mint ezt már fentebb is láttuk.
Mind ezen leányágon álló követelő felek ellenében Pethe Péter nyilvánitotta, hogy a borsóhalmi kapitányság, malom és tartozékok a fentebbi követelők közül egyikre sem szállhat, mivel az teljes joggal egyedül őt illeti azért, mivel e kapitányság egyedül a fiágon leszármazó fiörökösökre hárul, úgy hogy ezek előtt a leányágon leszármazók soha sem örökösödhetnek; – minthogy pedig Pethe Péter Barthalyos Imrével és Istvánnal ugyanazon egy nemzetségből fiágon leszármazó örökös, s a fentebbi kapitányság tartozékaival a budai káptalan fentebbi beigtatásróli jelentése, s erre következett kir. megerősités folytán teljes örökösödési joggal s első sorban néhai Barthalyos Demeter, Imre és István fiágon leszármazó utódait részben, ezek kihaltával pedig teljesen és egészen őt illeti; ennélfogva e kapitányságról sem Barthalyos Imre, neje és leányai részére végrendeletileg intézkedni, sem Barthalyos István fija Jakab, mostoha apja Bálint deák s anyja Katalin részére örökbevallást tenni jogositva nem volt, s ezen intézkedések semi jogérvényel nem birhatnak, melyeknek igazolásául Pethe Péter a budai káptalan, s a királyi megerősitési s berzeviczi Pohárnok testvérek leveleire hivatkozik. Mindezek alapján a perben álló felek a jog és igazság szerint kértek itéletet kimondatni.
A perbeli szóváltások ekénti befejezése után a felmutatott okiratok megvizsgálása folytán ez ügyben következő itélet hozatott;
Minthogy fentemlitett berzeviczi Pohárnok István és Detrik leveleiből kiderül, miszerint a philisteusok kapitánysága, mig fiágon leszármazó fiörökösök léteznek, a leányágoni örökösökre, vagy leányágon lemenőkre át nem száll; annálfogva bár Balázs lelkész levele szerint néhai Barthalyos Imre az őt és fiát Jánost illető birtokrészt minden tartozékaival s ingókkal nejének Margitnak s leányainak hagyta végrendeletében; s bár Berénszállás város fentebbi birái, Fenzaru, Árokszállás és Négyszállsról 310való esküttek, s más polgárok levelökben azt bizonyitják, miszerint néhai Barthalyos István fija Jakab Bálint deákot és anyját Katalint öröksége és kapitányságának egyenlő fele részébe úgy élete mint halála esetére bevezette, ezenkivül nékik adta és engedte házának s ingóságainak, jelesen gulyáinak s méneses lovainak, s a Tharna vizén két kerekü malmának fele részét örök tulajdoni joggal: mindazáltal, mivel a budai káptalan és az ezt mégerősitő kir. levélből az tünik ki, hogy Hunyadi János kormányzó Barthalyos Imre kérésére Borsóhalma, Myhalteleke helységeket, Necheyegyház, Fygedegyház és Lantho nevü pusztákat minden tartozékaival s hasznaival Barthalyos Imrének, s általa István, János és Péter testvéreinek, valamint János, László és Jakab fiainak s ezek minden örököseinek uj adomány czimén s a fentebbi feltételek alatt erről kelt más adomány levelével örökjoggal adományozta, s e birtokokban nevezettek, káptalani és kormányzói emberek által törvényesen be is igtattattak; továbbá mivel a budai káptalannak errőli jelentése a megerősitő kir. levélbe beigtattatván, jóváhagyatott, s annak tartalma Pethe János, ennek fija Simon, Pethe Péter, Endre, János, Lőrincz, Ambrus, István, Benedek és Jakab s ezek örökösei s utódai részére megerősittetett; ezenkivül a felek előadásából kiderül, hogy Barthalyos Demeter, Imre és István életükben mind ezen ingó és ingatlan vagyonokat közös osztatlan állapotban birták, s e miatt a borsòhalmi kapitányságról, malomról, ezek tartozékairól s az ingóságokról örököstársaik sérelmével Barthalyos Imre nem végrendelkezhetett, s következőleg Barthalyos István fija is Jakab, semmi örökfelvallást vagy ajándékozást Bálint deák s anyja Katalin részére nem tehetett, úgy hogy mindezen végrendelet, felvallás s ajándékozás teljesen érvénytelen lévén; a borsóhalmi kapitányság a malommal s más tartozékaival fentemlitett Pethét mint igaz és törvényes örököst s ennek örököseit törvényes örök joggal illeti, s ezeknek örökösen oda is itéltetik. A Barthalyos Demeter, Imre és Istvánról leszállott ingóságokra nézve nevezett itélőmesterek s birótársaik azt határozták, hogy azok hárman egyenlő részre 311osztva, ebből egy rész Demeter leányát Mártát s unokáját Beke Györgyöt, a másik rész Barthalyos Imre leányait Annát és Katalint, a 3-ik rész Barthalyos István leányait Katalint és Annát illesse.
Ezen kivül mivel Bálint deák s neje Katalin azt állitották, hogy fija Jakab által részökre tett felvallás után az emlitett ház kijavitására sok költséget tettek, s leányoknak kiházasitására is a fentebbi ingóságokból többet költöttek; erre nézve határoztatott: hogy az ingóságok megosztása előtt a philisteusok birája a kapitányokkal és esküttekkel egy kitüzött napon a helyszinén Borsóhalmán nevezett háznál megjelenvén, azt szemléljék meg, s ezen ház javitására Bálint deák és Katalin által tett kiadásokat, istent s az igazságot tartva szemeik előtt, becsüljék meg, s az iránt is, hogy most nevezettek ez ingó vagyonokból fia Jakab halála után mennyit idegenitettek el, tegyenek vizsgálatot; s ha az ekként elidegenitett ingók értéke a ház javitására tett költséggel felér: úgy ezen költséget Bálint és Katalin magok tartoznak viselni; de ha ezen költségeket másként fedezték; ez esetben azokat nevezett biró, kapitányok és esküttek becslése szerint Pethe Péter nevezetteknek valósággal megtériteni tartozik.
Ezután nevezett leányok kiházasitása tárgyában is nevezett biró, kapitányok és esküttek tartsanak vizsgálatot, s ha úgy találják, hogy ez ingók közül némelyek a leányok vagy ezek valamelyike kiházasitására fordittattak: akkor osztály alkalmával ez ingók az illető osztályrészére tudassanak. Ezek megtörténte után pedig a felek között az osztályt a fentebbiek szerint eszközöljék.[2]
E birósági eljárást s itéletet a király jóváhagyván, róla titkos pecsétével ellátott oklevelet állittatott ki.
Ez oklevelekben emlitett Borsóhalma helység, ma mint puszta Jászberény északkeleti határában esik; Necheyegyház ma Necső, Jászberény keleti határrésze; Fügedegyház, ma Füged falu Árokszállás mellett Hevesmegyében; Lanthó ma ismeretlen.
Ugyanezen 1484-ik évről még egy más érdekes oklevele 312maradt fenn Mátyás királynak, mely általa Budán jun. 29-én adatott ki, s melyben azon kivételes felszabaditást, melyet anyja Szilágyi Erzsébet Kaythorszállása nevü szállási Mihály nevü kún részére egy oklevélben engedett a budai Pálos szerzetesrend kérelme folytán, királyi jóváhagyásával ellátja.[3]
Kajtorszállás, mint kún szállás 1448. évi oklevélben már előfordult; később 1537-ből is emlittetik mint Hontos székhez tartozó kún szállás.
Ez időből egy eddig ösmeretlen kún szállással találkozunk, mely az eddig ösmert adatok szerint 1488-ban először, s 1490-ben másodszor s utoljára fordul elő, s ez a Kecskemét szomszédságában feküdt Szentkirályszállás, mely határos volt Kécske és Fel-Alpár nevü falukkal. Titeli prépost Erdődi Tamás adományban nyerte Külső-Szolnok megyei Laka falut és Fel-Alpár községben egy rész birtokot; midőn azonban magát ebbe a budai káptalan által beigtattatta, annak a Garan melléki Szentbenedek konvent apátja János, és a székesfejérvári káptalan őrkanonokjának elhalt Sáry Péternek testvére Sáry Máté ellent mondott. Az ellenmondási per Bátory István országbiró előtt lefolyván, az itélet uj igtatás által való végrehajtás végett ugyancsak a budai káptalannak küldetett át, mely Hasság István országbirói itélőmester mint erre különösen megbizott királyi ember mellé Hanik László kanonokat küldötte ki. Ezek 1488-ik évi maj. 14-én Felalpár és Laka községekben a helyszinén megjelentek, s ugyanoda meghivták a határszomszédokat is, jelesen: Szentlőrinczről Péter, Miklós és Gergely nemeseket, Szt.-királyról Ispán László és János, Kochyról (Kocsér) Josa György, Polkáról (Páka) Feketh István, Martos Demeter és István, Bocháról (Bócsa) Bocha Tamás kúnok kapitányait, és e kún szállásokról több más kúnokat, s ezek jelenlétében emlitett Laka falu és Felalpári részjószágra nézve a határjárást azon határnyomok szerint, melyek néhai Pál országbiró kiváltságlevele s ennek utmutatása szerint a mostani itéletben megjelöltettek, eszközölték. Kezdték 313pedig a határjárást a tiszai Törek nevü révnél, innét Hariszti tó, Kurkule, Kachazachal (Kacsázóhely?) nevü domb, Barathavásár dombja, Ocal határ, a Szentkirály faluból Püspökalpárra vezető út, egy kis Szurdok, majd a Szentkirályról Felalpárra vezető nagyút, Pozthókút forrás és Kőbánya, Kajathkan nevü föld, a Szentkirály faluból Kinisy Pálnak Kécske nevü falujába vezető ut, Feleföldhalma másnéven Kaptár, Török szántóföld, Torbágy nevü hely, Theleres domb, Sydfő, Gémes és Középháti halászó helyek közötti hát, végre a Tisza révinél Kökényszegi föld helyneveket a határdombok hányásánál jelölő pontokúl használták. E határvonalakból az Ukaltól Kaptárig terjedő rész a Szentkirálytól elválasztó vonal volt, a Kaptáron csinált hármas határ Kécske, Szentkirály és Felalpár öszeszögelését jelezte, a Torbágyon és Theleresen lévő dombok pedig Kécske és Felalpárt választották el. Az eként körülhatárolt földek birtokába a titeli káptalant és prépostot emlitett küldöttek beigtatván, ezen eljárásról a budai káptalan máj. 22-én jelentését megtette,[4] melynek egy példánya a határszomszédoknak is kiadatott, mert ennek egy hártyán s függő pecsét alatt kelt példányát 1490-ben nemes Bychak Péter a szentkirályszállási kúnok kapitánya a maga, valamint Bychak János és László, ezen kivül presbyter Gáspár Demeter és Simon szentkirályszállásiak nevében a budai káptalan előtt felmutatván, ez azt kértére máj. 7-én kiváltságlevél alakjában hitelesen átirta nevezett Bychak Péter részére ennek jogai jövendő megóvása végett.[5]
Mátyás király élete utolsó éveit apai aggodalommal s államférfiui bölcsességgel arra forditotta, hogy fia János részére a magyar koronát biztositsa. E végett a főbb országos hivatalokat a legmeghittebb, s különösen lekötelezett férfiakra bizta. Igy az Országh Mihály halálával üresen maradt nádori méltóságra leghivebb emberét Zápolya Imrét szemelte ki, ki katonai pályáját Hunyadi János alatt kezdvén meg, felmagasztalását, kincseit, uradalmait Mátyásnak köszönheté; s mivel a nádor országos hatásköre 314törvényileg megszabva nem volt, gondoskodott a király az 1485-ki országgyülésen a nádori hatáskörnek szélesebb alapon oly szabályozásáról, mely jogot és hatalmat adjon a nádornak, Jánost vetélytársai ellen lehetőleg megoltalmazni. E nádori jogokra vonatkozólag az 1485. 11. tcz. kimondotta, hogy „a nádor hivatalból köteles az egész kúnság felett biráskodni, és mindenkor a kúnok főispánja (Comes) és birája, kiktől ezen hivatalért és müködésért évenként 3000 aranyat kapjon, mint azt Lajos és más megelőző királyok leveleikben világosan foglalták.“ E széles határkörü fényes méltóságra Zápolya Imre meg is választatott, ki azonban két év mulva Pápán meghalt.
III. László 1279. aug. 10-én kelt oklevele világosan tanusitja, miszerint már IV. Béla idejében a jászkúnok a nádor birósága alá voltak rendelve; azt is láttuk a fentebbiekben, hogy a nádorok nemcsak viselték 1270-től kezdve a „kúnok birája“ czimet, hanem a tettleges biráskodást is részint közvetlen, részint közvetve, erre megbizott tisztek által gyakorolták; e több mint két százados gyakorlat a fentebbi 1485-ik évi tcz. által országgyülésileg szentesittetett, s e biráskodás tiszteletdijául a nádornak, ugy látszik először I. Lajos, s ennek utódai által kiadott oklevelekben évenként 3000 arany rendeltetett, s ennek fizetése, a jász kúnok kiváltságos szabadsága fentartásának alapul szolgálván, majd 400 évig fenn is tartatott, úgy hogy erről még az 1848. 2-ik tcz. 2. §. is világosan emlékezik.
A ma is virágzó nagy Kállay család Túr városának felső részét 1461-ben adományba nyervén, a túriaknak a szomszéd póhamarai és túrkevei kúnokkal földfoglalás miatt viszályai támadtak, melyeknek nyomára egy 1487. jun. 20-án Túron kelt levélben találunk; ebben Myke János és Miklós János túri birák Kállay János urukat értesitik, hogy a kúnokkal kaszálló miatt fenforgó ügyökben Budára az országbiróhoz felmentek.[6]
Majd 1489, jan. 4-én az egri káptalan előtt Kenderesy Balás fia Benedek, néhai Szúnyogh Jakab kolbászszállási 315Kis Jánosnak leányától Luczától származott gyermekei Helena Donáth Istvánné, Orsolya Kos Kelemenné, valamint ezek gyermekei és unokái részére elébb Heves, most Pestmegyében fekvő Hegyes faluban négy puszta telkét örökadomány mellett átvallja, nevezett nők pedig ennek viszonzásául nevezett Hegyes falura nézve létező minden jogaikat Kenderesy Benedekre örökre átruházzák.[7]
Egy XVI-ik századbeli oklevél fentartotta még emlékét Mátyás király egy adománylevelének, melynek ugyan évszámát nem tudjuk, e szerint Mátyás Kolbászszékhez tartozó Kisturgonszállás falut, valamint Kisujszállás és Csorbaszálláson lévő birtok részeket Lőrinczy László nevű kúnnak adományozta; melyekre vonatkozólag Ulászló kir. jóváhagyással ellátott adománylevelet adván ki, az egri káptalannak ennek folytán tiszta igtatást teljesitett, s mind ezen okleveleket I. Ferdinánd megerősitvén, Marjalaky Bertalan részére apr. 14-én Rudolf ujabb megerősitéssel ellátva megujtitotta.
Jászkúnságra vonatkozó több történelmi oklevelet vagy adatot Mátyás korából fel nem mutathatunk. A nagy király, birtokosa annyi emberi s királyi erényeknek, 1490. april 6-án meghalt.
Mint élete az ország politicai fényes állásának, úgy halála a folytonos hanyatlás korszakának volt alkotója, mely a jászkúnok politicai életének s önállóságának mind inkább sülyedését idézte elő.
[1] Budai kam. ltár. Clariss. V. Bud. Fasc. 35, no. 21.
[2] Okltár 214. sz.
[3] Okltár 212. sz.
[4] Okltár 217. sz.
[5] Okltár 219. sz.
[6] Okltár 216. sz.
[7] Okltár 218. sz.