Az 1469-ik évről Mátyás királynak a jászkúnok történelmére vonatkozó több okleveleit tudjuk felmutatni. Mert azon kivül, hogy ez évi mart. 18-án Budán velenczei Boné Mózes részére az egri káptalannak Konye bán fia Zecheni Franknak Szent-iván s több Heves megyei birtokai határjárásáról 1399. mart. 12-én kelt nyilt levelét kiváltságlevélbe foglalta,[1] nem sok idő mulva Zily Benedek kún Kachkanchiw – Kaskantyu – szállásról a maga és Halas székhez tartozó öszves kúnok nevében felmutatta előtte Marczali vajda fia Jánosnak királyi kúnok birájának 1456. aug. 16-án papirra irt s ennek pecsétével is megerősitett nyilt levelét, melyet Mátyás király Budán jul. 21-én hiteles átiratban nevezett kúnok részére kiadott.[2]
Ez uj kiadásu oklevélből látjuk, hogy a Pest megyei mai Kaskantyú puszta ez időben még a kúnsághoz. s különösen Halas székhez tartozott, hol Szily Benedek személyében oly előkelő kún lakott, kit a szék megbizott, hogy 1456-ik év oklevelét a királynak Budára átirás végett személyesen felvigye.
Ugyan ez évi aug. 10-én Kalocsán kelt oklevelében Mátyás király a fejérvári káptalannak meghagyja, hogy Bugaczházáról való Bugacz Benedek és érdektársainak Rozgonyi János és Rénold dömsödi jobbágyai elleni ügyet visgálja meg.[3]
Hasonlóan ez évben Mátyás király Heves és Külső-Szolnok megyében fekvő Berenzallás, Négyszállás, Fewenzarw és Arokszállás székekben (?) s ezek tartozékaiban lakó öszves philisteusok az iránti kérelmére, hogy ők taxa, élelmiszer, vagy bármi más adózást soha sem a Heves megyei nemesekkel együtt, hanem más philisteusok módjára külön fizessék, ezt megengedte, s ez adózások rovatolóit s behajtóit ezek beszedésétől, valamint nem fizetés miatt a philisteusoknak vagyonaikban 292bármi megkárositásától sept. 17-én Budán kelt levelében eltiltotta.[4]
Ugyan ez időben járt Budán a királynál Thewrtherzallási kún Cherthe Bálint a maga és fia Mátyás nevében, s felmutatván Sigmond királynak 1436-ban Thewrtherzallás, Boychazállás, és Kempeczzállási kapitányságokra vonatkozólag kelt adománylevelét, azt kérelmére az ő és fia Mátyás részére Mátyás király megerősitette s hitelesen átirva ez évi sept. 22-én kiadta.[5]
Ugyan ezen hónapban a királyhoz hivei közül többen, a Myse székhez tartozó összes kúnok részére azon kérelemmel járultak, hogy ezeket a kamarai nyereség, és az ország lakosaira kivetni szokott bármi más adózásoktól, melyektől különben is régóta mentesek voltak, szabaditsa fel; az igazságos király ez évi sept. 22-én Budán kiadott oklevelében nem csak ez alól mentette őket fel, hanem az általok évenkent fizetni szokott 53 arany forint kir. bér vagy adóból is 13 frtot elengedett oly módon, hogy a fenmaradó 40 frtnak felét e kúnok jövendőre Sz. György, felét pedig Sz. Mihály napkor évenként mint rendes kir. adót megfizetni tartoznak, eltiltván a budai vár udvari tiszttartòját, valamint a rovatolókat és számvevőket, ezenkivül a kúnok kapitányait; hogy mostantól kezdve nevezett Mise székhez tartozó kúnokat, e rendelet ellenére a kamara nyereség és más adozások fizetésére ne kényszeritsék, s e miatt jószágaikban ne háboritsák.[6]
Ugyan ez évben végre sikerült Szeged városának megnyerni, hogy a király Aszonyszállása és a többi kún földek használata iránt 1462-ben kiadott oklevelét oct. 8-án annak különös kijelentése mellett erősitette meg, hogy bár a koronázásakor alkotott törvény szerint ez oklevélnek semiség terhe mellett egy év alatt be kellett vala mutattatni: ő azonban királyi hatalmánál fogva e hiányt elenyészteti, s rendeli hogy ezen kiváltságlevele fentebbi oklevelével együtt teljes érvényében maradjon úgy, mintha az egy év alatt megerősités végett bemutattatott volna. 293Ezen záradék Mátyás király több ez időbeli okleveleiben olvasható.[7]
Van még végre ugyan ez évről egy oklevél, de a mely nem eredeti latin nyelven, hanem Karczag város 1670-ik évi jegyzőkönyvében – hihetően kevi ref. lelkész Budai Bálint által eszközölt – magyar forditásban maradt fen. Ebben Mátyás Budán dec. 31-én Parlaghi György kérelmére Túr és Varsány városok polgárinak földbirtokaikra nézve oly szabadságot enged, mint a milyennel a Kolbászszékhez tartozó kúnok régidő óta élnek.[8]
Fejér Gy.[9] talán tollhibából 1462-ik évre teszi, hogy a Ferencz rendi szerzetesek ez időben bizonyos philisteus nemzetet a ker. hitre téritettek; Horváth P. pedig[10] azt véli, hogy a Mátyás király alatt (1473.) beköltözött kúnok egy része Berényben szállván meg, 1472-ik év körül ezeknek megtéritése eszközöltetett.
E tárgyban előttünk van 1471-ben megválasztott IV. Sixtus pápának 1472. maj. 18-án Magyarországon a ferenczi rend tartományi főnöke Igal Fábiánhoz és Zarnast Gergely szerzeteshez intézett levele, melyben előadja, hogy Mátyás király tekintve azt, miszerint nevezett szerzetesek, vallásos munkálkodásuk folytán Magyarországon együtt lakó s a ker. vallástól idegen, bizonyos philisteusoknak nevezett népeket a ker. hitre téritettek, e philisteusoknak azon kérelmére, hogy egri püspöki megyei Barén városban egyházat és a ferenczi rend részére teljesen felszerelt szerzetházat épithessenek, megengedte, s e philisteusok ezt a b. sz. Mária nevére fel is épitették; most a pápa, úgy a király, mint nevezett szerzetesek kérelmére megengedi, hogy emlitett szerzet tagjai a részökre épitett szerzetházat lakásul elfoglalhassák.[11]
Ez időben. mint láttuk, hazai okleveleinkben a kún és philisteus nevezet külön megjelölésre használtatik, s épen philisteusok névvel mindég a Berény vidéki jászok emlittetnek; a pápa fentebbi levelére Mátyás királynak e tárgyban hozzá intézett jelentés szolgált alapul, s igy a pápa a philisteus nevet a királyi levélből vévén át, ezt 294más kúnokra átvinni helyesen nem lehet, e szerint bár voltak is – mint láttuk – Nagy Lajos alatti téritési buzgalom folytán nagyobb philisteus községekben már ez időben is kőegyházak, de még is kellett lenni s voltak a nagy számú keresztyén jászok között oly pogány, vagy legalább a hitben ingadozó philisteusok, kiknek megtéritése a fent nevezett ferenczrendi szerzetesek által ez idő körül végeztetvén be, hogy a hitben megmaradjanak s erősödjenek, szükséges volt nálok, téritő szerzeteseiknek állandóan letelepedni s szerzetházat alapitani. E zárda történetében olvassuk, hogy az egyház és zárda egy régi vár helyén felépittetvén, ezt a ferenczi szerzetesek 1583-ig háboritlanul birták.
Ugyan ezen 1472-ik évről fenmaradt Mátyás királynak Budán aug. 6-án kelt oklevele, melyben Pest megyében fekvő, s Kecskemét székhez tartozó, lakatlan Otthasylys szállásra nézve Pálkaszálláson lakó Thenkes Pál nevü kún fiainak Lőrincznek és Benczének s örököseiknek, tekintve hü szolgálataikat megengedi, hogy Otthasylys szállásra bármi állapotu és nyelvü emberek szabadon megtelepedhessenek azon szabadságokkal s szokásokkal, melyekkel a többi kúnok élnek királyi különös pártfogás alatt; egyszersmind szigorúan megparancsolja minden jobbágyokat tartó országos nemeseknek, hogy minden oly jobbágyaikat, kik birtokaikról szabadságot nyerve, s lefizetve a földbért s más tartozásaikat, nevezett Otthasylys szállásra letelepedés végett elmenni akarnak, minden vagyonukkal szabadon elmenni engedjék; egyúttal ezen királyi engedély piaczokon s más közhelyeken kihirdettessék.[12]
Ez oklevélből is látjuk, hogy a kúnszállások ez időben menyire elnéptelenedtek; itt két kúnszállás nevével találkozunk, melyek egyike határozottan Kecskemét székhez tartozónak mondatik, Ottha-sylys-szállás, a másik Pálkaszállás, hol Thenkes kún családja lakott; ez a mai Páka puszta Félegyháza mellett. Nehezebb az Otthasylys szállás fekvésenek meghatározása, mert e 295névvel se elébb, se később nem találkozunk, s jelenleg is ily nevü kúnszállás vagy puszta nem létezik. Maga e helynév alakja is különös, mert ha helyes tagozással leirjuk, lesz: Otthas-ylys = ilis = ülis = ülés, – mint fentebb 1451-ben Bagdasilese – az ülés és szállás szó pedig egy tárgyi jelentéssel bir, lesz tehát: Otthas ülés szállás, s még ehhez az oklevél latinul is hozzáteszi a descensus = szállás szót.
Hornyik[13] az Otthasylysszállást Sasülés szállásnak kivánja magyarázni. Sasülés van Csongrádmegye szegedi határában (sőt van Félegyháza város határában is.) Nekem az eredeti oklevelet a jászkún kerületi levéltári vasszekrényben megtekinteni alkalmam lévén, következő leirást találtam; Othasylyszallas = Othas ülésszállás; eredetileg tehát Othasülés, melyhez a „szállás“ feleslegtoldalék szó a jászkún telepekre nézve divatos szokásu szállás névről ragadt. Hogy azonban hol feküdt ez Othasülés, azt meghatározni aligha lehet; annyi áll, hogy mint Kecskemétszékhez tartozó, ennek környékén és pedig Pestmegye területén kelle feküdni.
Fentebb 1451-ki oklevélben olvasható: Bócsaszállása után Ota vagy nádori átirat szerint Otárhalma föld Bugachháza szállása felől; miből azt következtethetni, hogy az Othasülés a mai Bugacz és Bócsa vidékén Kecskeméthez nem távol feküdt, s ha – mint Hornyik irja – Bugacznak egy része ma is Sasülés nevet visel: ugy ez elnevezés vagy ujabb eredetü, vagy az Othas helytelen olvasásából alakult, mi azonban alig hihető.
1473. febr. 22-én Budán saját meghagyása folytán kelt oklevelében Mátyás király Berynzallas, Nighzallas, Arokzallas és Fewnszaru székeket s ezekhez tartozó philisteusokat minden szokás ellenes terhek viselésétől, jelesen a kamara nyereségtől, melytől rég idő óta mentesek, valamint más taksák, adózások és bármi más az ország lakosival együttesen fizetendő követelésektől jövendőre felmenti; egyedül azon nálok régi szokásos évi bért hagyván meg, melyből Sz.-György napkor 296250, Sz.-Mihály napkor szinte 250 frtot, ezen kivül azon 300 arany forintot, mely tegzes pénznek – proventus pharetralis[14] – neveztetik, tartozzanak évenkint fizetni. Minélfogva budai vár udvari tisztartója István deáknak, s minden a közterheket rovatoló s behajtó tiszteknek szigoruan meghagyja, hogy a fentebbieken kivül nevezett székekhez tartozó philisteusokat semi más közterhek fizetésére ne kényszeritsék.[15]
Ugyanez évben más teherkönyitést is engedélyezett Mátyás király a philisteusoknak, kik érzékenyen panaszkodtak előtte, hogy a közibök rendelt birák és tisztek, valahányszor nálok megjelennek, őket vagyonukba s élelmi szereikben mód nélkül kárositják, és az ő költségükre, meddig nekik tetszik, nálok maradnak; ugy hogy e miatt már nagy inségre jutottak. Ennél fogva a király meghagyásából Budán aug. 15-én kelt oklevélben a budai vára udvari tisztartója István deáknak s ennek tisztjeinek, valamint minden más biráknak és tiszteknek meghagyja, hogy ha a philisteusoknál megjelennek, ezeken semi élelmi szereket vagy más teljesitményt követelni ne merészeljenek, hanem elégedjenek meg a nálok beszedendő birsággal és más szokott jövedelmeikkel.[16]
Ez időben a hontosszéki kúnoknál a ker. vallás már oly erős gyökeret vert, hogy némelyek közülök a szerzetek testvértársaivá felvétettek; igy 1473-ban a csátkai Pálos szerzetesek kértére Mátyás király Budán jun. 6-án kelt levelében Hontos székhez tartozó Kajtorszálláson lakó Kún Mihály nevü kúnt, ki velök testvértársi viszonyba lépvén, a szerzetnek hoszabb idő óta többféle hü szolgálatokat tett, hogy ezekben jövendőre még inkább serénykedhessék, magát és örököseit minden taksa, adózások, kir. bérfizetések és kir. szolgálatok teljesitésétől örökre felmenti annyira, hogy nevezett Kún Mihály a vele egy szálláson lakó többi kúnok részéről évenként a király részére tenni szokott Sz,-Mihály napi adózásba nem több, mint két arany forintot köteles fizetni,[17] 297mely oklevelet nevezett Kún Mihály kértére 1484. junius 29-ről Mátyás király Beatrix királyné pedig ez évi sept. 19-én kelt oklevelében megerősitett.[18]
Az e században gyakorta uralkodott ragályok pusztitása, valamint a véres hadjáratok az ország lakosságát észrevehetőleg megfogyasztották; Mátyás e hiányt tervezte pótolni oly módon, hogy egyszersmind hadseregét is uj nemzeti vitéz erővel nevelje, e végett figyelmét az ázsiai magyarokra s Dniester melléki kún maradványokra forditotta. Midőn 1473-ban a persa fejedelemhez két követet küldött, ezeknek azon titkos utasitást is adta, hogy az ázsiai magyarokat s a kún maradványokat Magyarországba beköltözésre rábirni igyekezzenek. A követek a Trebizon és ázsiai Törökországon át a rövidebb utat a török czirkáló csapatok miatt nem használhatván, Lengyel és déli Oroszországon át a Kaukazus és Arexesen keresztül utaztak Tebrisnek, s innen Erzinganba érkeztek; az itt táborozó Uzun Haszan persa fejedelemnél jul. 7-én kihallgatást nyervén, Geno Catarin velenczei követtel indultak hazafelé.
A követek eljárása a kún és magyar testvéreknél kedvező fogadtatásra talált; azonban az ázsiai magyarok beköltözése Oroszország ellenzése miatt nem sikerült; ellenben a Bog és Dniester között az Axiac vagy mai Teligol folyó mellékén lakott kún csoportok beköltöztek hazánkba, s itt Mátyás király által a Dunának egyik – hihetően a Csepel-szigetén telepittettek le, s nem sok idő mulva önként a keresztény vallásra tértek át. Ez vala a kúnoknak hazánkba utolsó beköltözése.[19]
Az 1473-ik évről még más királyi oklevéllel is találkozunk, tanujeléül annak, hogy a kiskún szállások népessége ez időben mennyire alászállott. Tóth Domonkos volt ekkor a Halas székhez tartozó kúnok kapitánya, ki Halas város határának ma is nevezetes részét tevő pusztán Fejértón lakott, lakhelye vizenyős laposok által védett, s hármas árokkal keritett erőditvényben volt, lakháza téglából 298épült, mely ma is Várhely nevet visel; testvére Tóth László pedig mint szinte kapitány Majosszállásán – a mai Majsa határában – lakott. E két kapitány a Halas székhez tartozó Csolyosszállása, Fejértó, Majosszállása és Kempeczszállásán lakó s más kúnok nevében is a király előtt megjelenvén, panaszolták, hogy ugy a dögvész, (mely e század első felében dühöngött) mint (a szárazság folytán) az iszonyu inség miatt lélekszámban és vagyonban annyira alászállottak, hogy ha segély nem jön, e szállások rövid idő alatt végpusztulásra jutnak; s kérték, miszerint engedje meg nekik a király, hogy e szállásokra más helyekről Magyarország királya népeiből lakosokat telepithessenek. Erre a király Budán aug. 24-én kelt oklevelében kérésöket teljesitvén, főpapoknak, báróknak, nemesekneknek, s más birtokosoknak s ezek tisztjeinek, valamint a városoknak, helységeknek s ezek biráinak az egész országban megparancsolta, hogy a tőlök nevezett szállásokra költözni akaró embereiket, a földbér és más tartozásaik lefizetése után minden vagyonukkal szabadon s ürügy nélkül elmenni engedjék.
Ez oklevél eredetije jelenleg is Szeged város titkos levéltárában találtatik, s miként került ide, talán onnét magyarázható, mivel a szegediek, mint fentebb láttuk, a Duna-tiszaközi kún pusztákon szabad legeltetési jogot nyervén, önérdekükben állott a megnéptelenedett kún szállások uj benépesitését meggátolni, főleg mivel nevezett szállások hajdan, valamint ma is mint részben puszták Szeged város határának szomszédjai valának; a fentebbi oklevél tehát valami módon a jelen vagy következő évben a Szegedváros előljárói kezébe kerülvén, azok azt nevezett kún kapitányoknak többé vissza sem adták, hanem titkos levéltárukba elrejtették.
Ezenkivül a királyhoz is azonnal folyamodtak, ki ugyan ezen 1473-ik évi nov. 10-én Diósgyőrön kiadott oklevelében Szeged városának s polgárainak megengedte, hogy minden időben bárhol a „homok“-nak nevezett fövenyes földeken, mezőkön, réteken, kaszállókon, vizeken, halászóhelyeken, erdőkben s a bármely szállásokon lakó királyi öszves kúnok és nem nemesek minden használható 299földjein oly használattal és hatalommal birjanak, mint az azon szállásokon lakó kúnok; ezenkivül hogy a Duna és Tisza közin úgy a fekete földeken, mint a homokosakon mindenkor szabadok legyenek, s azokat használhassák.[20]
Ez erőszakos eljárást most nevezett kapitányok nem türhetvén, ismét a királyhoz mentek panaszra, de a ki Szeged városának közelebb kiadott oklevelét viszavonni nem akarván, nem tehetett egyebet mint hogy 1475-ben jun. 24-én a fentebbi szabad telepitési oklevelét szóról szóra ismét kiadta, s ez utóbbi a jászkún kerületi levéltári vas szekrényben máig meg van.[21]
Az oklevél keltén kivül a kettő között csak azon eltérés látható, miszerint a nevezett szállásokra letelepíthető népek a második oklevélben: „populi hungaricae legis“ az elsőben pedig: „populi Hungariae regis“ szavakkal jelöltetnek meg. Legalább azt, hogy ez oklevél két év alatt miért adatott ki szóról szóra, s miként kerülhetett az első a szegedi titkos levéltárba, másként megfejteni alig lehet.
Toth Domonkossal egy időben folyamodott Mátyás királyhoz Cherchy Bálint Therthelszállásáról, ki a Halas székhez tartozó Thertelszállási, Kengchegszállási és Boychaszállási kúnok kapitánya volt; ennek kértére a király Budán 1475. jun. 23-án, a Toth Domonkoséval egyenlő szövegü oklevélben engedte meg, hogy a kapitánysága alá tartozó elnéptelenedett fentebbi szállásokra más helyről lakosokat telepithessen.[22]
Mai nagykún város Turkeviről fenmaradt történelmi adataink majd két század óta nem emlékeznek. A XV-ik századból van egy jegyzék a budai kamarai levéltárban az egri vár jövedelmeiről, mely egyszerü és aláirás nélküli, de XVI-ik századi másolat, s igy szóll: következnek azon fentirott faluknak évenkénti jövedelmei, s azoké is, melyeket ezen falukból Gábor egri püspök 76-ban az ő nemeseinek s apródjainak tisztségre kiosztott, s a melyek ezekből jövedelmeikkel az egri várhoz tartoznak és szolgálnak, s jövedelmeik a következők: Eger város – –, hasonlóan ezen három falu: Túrkevi, Túrkeddi és 300Halásztelek jövedelmeikkel adattak tisztségül Szücsy Pálnak; e jövedelmek következők: Túrkeviből Karácsonkor minden telek tartozik adni 3 drt, Szentmihálynapkor szinte 3 drt, és a szabadok kivételével minden telek 1 frtot; a Berettyó folyóbani halászat egy harmada az úré, és nem a tisztté; Túrkeddiről fizet évenként minden telek 3 drt és egy frtot, s a Berettyóbeli halászat egy harmada jár; ezenkivül tartoznak a gabonából tizedet adni; a Berettyón van a püspöknek egy malma, melynek jövedelme némelykor öt frtra is felmegy.[23]
Hogy ezen oklevél 1476-ik évből való, azt a 76. év szám és Gábor egri püspök neve, ki éppen ez évben viselte e hivatalt, igazolják. Az emlitett malom azonban vagy elpusztult, vagy jövedelem szaporitás végett másik is épittetett, mert Bakács Tamás egri püspökről 1493–5-ik évről feljegyezve találjuk, hogy Kápolnán, Püspökiben és a Berettyón Túrkeddin malmokat állitott fel. Mindezekből azt látjuk, hogy Turkevi és Túrkeddí még minden az egri püspök egyházi birtokai és jövedelmeihez soroztatott.[24]
Az 1477-ik évről egy érdekes kis levél maradt fen, melyben ez évi febr. 8-án Visegrádról Pyber Benedek budai várbeli udvari tiszttartó, a kolbászszéki kúnok birájának nemes Albert deáknak meghagyja, hogy Kállay János jobbágyainak elvett szénájok fele részét adja vissza.[25]
A virágzó Kolbász kún szék tisztviselőiről az eddigi adatok még nem emlékezvén, ezen levélből tudjuk, hogy ez időben a Kolbászszéki kúnok birája Albert deák volt; ki a Pálos szerzet Buda melléki Szent-Lőrincz monostora egyháza mellett alapitotta a sz. István kápolnát, melyben sz. Pálnak diszes márványsirja, Dénes szerzetes müve állott.[26]
Ezután 1478-ban találkozunk Mátyás királynak egy kiváltságlevelével, melyben Márton kapitány, továbbá Mihály, László, egy másik Márton és Pál Belen, Neeghzállás és Agon lakó philisteusok a király előtt magok és az országban bárhol lakó philisteusok közönsége nevében 301tett kérelmére Sigmond királynak felmutatott s 1412-ben kiadott kiváltságlevelét átirva Budán april 3-án megerősitette.[27]
Dorosma kiskún várost illetőleg ez ideig csak egy adattal találkozunk, midőn azt több más birtokokkal együtt 1408-ban Zsigmond király a hatalmas Gara Miklós nádornak adományozza, melyet azután ennek örökösei is birnak, Ugyan is Gara Jób – ki Garai László nádornak tesseni Alexandrától született fija volt, s kiben 1482-ben a Garaiak nádori ága kihalt – és tárnok Zéchy Miklós között – ki mint Széchy Miklós nádornak fia Garai Miklós nádor leányát Ilonát vette nőül – gúthi Ország Mihály nádor előtt a Gara Jób kezén lévő, s 1398. előtt bármi czimen szerzett javakból a leánynegyed fele részét illetőleg egyesség jövén létre, az ezen javak záralávétele, megbecslése s átadására megbizott nádori, és székesfejérvári káptalani küldöttek ez eljárásukról 1478-ban, 23 levél – egész ivnyi – terjedelmü hártyán irott oklevélben jelentést tesznek, melyben a Csongrád megyei Szent-Mihály és Bánfalva faluk leiratván igy következik: ezenkivül Garai Jóbnak Dorosma falubeli részjószágán van öt egész jobbágytelek, melyek Ebrys faluban egyenlitettek ki; továbbá elhagyott telek van, 23, ezekhez adtak Bánfalva faluból három egész és fél elhagyott telket, melyből Zéchy Miklósnak jutott három a falu végén lakó részen a keleti oldalon, melyeken Nagy György, Csonky István és Nagy Péter laknak; hátra van osztatlan állapotban két egész és fél elhagyott telek, melyek Ebrys faluban egyenlittetnek ki. Továbbá a szántóföldek kiterjedése tesz 2720 kir. holdat, melynek hasonfele Gara Jóbot illeti, de a szegedi polgárok által tett foglalás miatt jelenleg csak harmadrésze van meg. Van itt egy kőből épült egyház két toronnyal – pinaculum, – melynek fele Garai Jób földjén áll, végre egy nem folyó kút.[28]
E jelentésből látjuk, hogy Garai nádor a dorosmai nagy puszta földet jobbágyokkal egészen benépesiteni 302nem birta, s a népes öt egész telek mellett 23 elhagyott telek volt. A szántóföld pedig 2700 kir. holdat tett, mely 1¾ holdjával tesz 4760–1200-as holdat, mely azonban anyira nem volt gondos mivelés alatt, hogy abból az élelmes szegedi polgárok majd ezer kir. holdat magoknak elfoglaltak. Birt azonban Dorosma falu kettős tornyu kőegyházzal, a mi világos jele annak, hogy Dorosma lakossága első megszállásakor a ker. vallásra térvén, diszes kőegyházat épitett, mi úgy az akkori népesség, mint vagyonosságának kedvező emlékjeléül tekinthető.[29]
1479-ben Mátyás király Heves megyében lakó philisteusok minden kapitányai részére több hivei által tett kérelem folytán, s annak is tekintetbe vételével, hogy a philisteusok kapitányai sok terhet viselnek, mert minden királyi hadjáratokban más hadkötelesek módjára tartoznak jelen lenni, a minthogy tőbb hadakozásokban e philisteusok a királynak tehetségök szerint hü szolgálatokat tettek: a philisteusoknak ezen kapitányait Budán mart. 6-án kelt oklevelében minden rendes vagy rendkivüli királyi adózásoktól örökre menteseknek nyilvánitja; minélfogva minden adórovatoló és behajtóknak, s a philisteusok közé rendelt tiszteknek, ezenkivül Heves megye fő és alispánja s szolgabiráinak meghagyja, hogy ezentúl a philisteusok kapitányait s ezek örököseit semi adózásokra ne kényszeritsék, s e miatt személyökben vagy jószágokban ne háborgassák.[30] Ez oklevél annak is igazolásául szolgál, hogy a philisteusok vagy ezek kapitányai Mátyás királynak több hadjárataiban részt vettek.
1480-ik évről egy oklevél tartalma maradt fen ránk, mely a jászok közönsége hatóságának e korból egyedüli emléke. Jelesen ez évi febr. 7-én Jászberény vagy ekkori nevén Berenzállásán Pethő Balázs beréni biró és Bertók Bálint esküdt, továbbá Beka Lőrincz Fénszaruról, Zahe Mihály Árokszállásáról, Mogor Gergely Négyszállásáról való esküttek igazságszolgáltatás végett összeülvén, határozatukat 303irásban s a philisteusok közönségének pecsétjével ellátva következőkben adták ki: Előttünk világosan tudva van, miszerint borsóhalmi kapitány Barthalyos Jakabnak anyja Kenderessy Bálint deákkal a római egyházi szertartás mellett egybekelt, s három évig vagy azontul Borsóhalmán Barthalyos Jakab házában ennek vagyonai nem előmenetelire békésen megmaradtak; mind a mellett a fiu Jakab még gyenge életkorban lévén, meggondolatlanul s mások által felizgatva nem csak mostoha atyját Bálint deákot, hanem saját édes anyját is ezen házból kiüzte. Azonban alig három év mulva ezen Jakab fiú látva, hogy vagyona kevesbedik, házai pusztulnak, s reá szegénység s véginség vár, a fentebbi birákhoz s esküttekhez folyamodott, s ezek előtt élőszóval személyesen felvallotta, miszerint Bálint deákkal és anyjával megosztozván, ezekre az ő örökségének és kapitányságának egyenlő fele részét minden haszonvételeivel, ugy mint ez örökség atyjáról reá háramlott, úgy életük, mint haláluk esetére reá ruházza; átadja tehát nekik házának, továbbá ingóságainak, minden féle gulyàinak, nyájainak, lovainak, ménesének, végre a Tharna vizén forgó két kerekü malmának egyenlő fele részét visszavonhatlan örökjoggal oly módon, hogy ha közülök egyik meghalna gyermek nélkül, ennek részét is az életben maradt fogja örökölni, sőt ha idő jártával együtt maradni nem kivánnának, ekkor is magok közt testvéri egyenlő osztály tehessenek; mire ezen felek e birák és esküttek előtt magokat kötelezték.[31]
Figyelmet érdemel ez oklevél nyomán az, hogy a jász községek ez időben már állandó szállásaikon anyira öszetömörültek, hogy a politicai önálló hatóságot jelző „közönség“ czimét viselvén, külön hivatalos pecsétet használtak, s e közönség a hiteles helyek azon jogával birt, hogy előtte a jász birtokokról érvényes örök felvallást lehetett tenni.
A Hontos széki kún szállások ezalatt termékeny földjeiken népesség és vagyonosodás tekinteteben oly előhaladást 304tettek, hogy a kereskedelmi forgalomnak közöttök könyités végett vásári kiváltságlevélről gondoskodtak. Jelesen fenmaradt Mátyás királynak Budán 1481. jun. 13-án kelt oklevele, mely szerint anyjának Szilágyi Erzsébetnek kérésére, a lakosság haszna előmozditása végett Fejérmegyében Jakabszállása nevü szállásnak (mely János királynak 1537-ik évi oklevelében mint Hontosszékhez tartozó falu – possessio – emlittetik), három országos és egy napi hetivásári jogot, más szabad városok módjára engedélyezett, biztositván a kereskedőket, kalmárokat s utazókat, hogy e vásárokra árúk és személyök félelme nélkül megjelenjenek.[32]
A borsóhalmi kapitányságban fiágon történt magszakadás ez időben többféle törvényes eljárás tárgya lett. Igy találunk 1484-ik évi jul. 15-én Budán kelt oklevelére Báthori István országbirónak, a kenyérmezei diadal hős vezérének, mely szerint Mihálthelkéről Pethe Péter magára vállalván Endre és Lőrincz testvéreinek, s Endre fiának Ambrusnak terheit, előtte személyesen következő örökfelvallást tett: ő a borsóhalmi philisteusok kapitányságát, s magát a Hevesmegyei Borsóhalma helységet, mely tőle és e kapitányságbeli más igaz örökösöktől bízonyos idő óta elidegenittetett, nagyobb részben Szentgyörgyi Beke Mihály fiai György és László, s Bódogházi Thanthó Máté fia Györgynek, s ezek vérrokonainak munkája és költségével idegen kezekből törvény utján magának s más örökös kapitányoknak visszaszerezte; mind ezért, mind pedig azért is, mivel e kapitányi hivatal s fentnevezett helység Beke Mihálynak, György és László fiait, s az alább megnevezett nőket Pethe Péterrel egyenlő ősi és birtokjogon illeti, s Péter után reájok fog szállani: e kapitányi hivatalt tehát, mely borsóhalmi Barthalyos Jakab halálával Pethe Péterre szállott, s idegen kézből legközelebb visszaszereztetett, valamint Borsóhalma helységet s mindegyiknek mindenféle tartozékait, kivételével egyedül a borsóhalmi határban folyó Tharna vizén levő malom 305negyed részének, melyet Pethe Péter magának, nevezett fiainak s unokájának fentartott, Szentgyörgyről Beke Mihály fiainak Györgynek és Lászlónak, Bódogházáról Thanthó Máté fiának Györgynek, Anna és Katalin néhai Barthalyos Imre, Anna, István és Márta néhai Barthalos Demeter leányainak, s ezek örököseinek s utódainak békés és valódi birtoktulajdonául semi jogot sem most, sem jövendőre nézve fenn nem tartván átadta, oly feltétellel azonban, hogy Pethe Péter, mig él, a borsóhalmi kapitányság után a philisteusok más kapitányai által viselni szokott minden fizetésektől és terhektől mentes legyen.[33]
Fentebb az 1465-ik évi jan. 17-ről emlitve valának Ujszászi Ágnes fiai Péter és Mihály, kiket Mátyás ez évben mindenféle adózásoktól felmentett; Mihály időközben komáromi várnagyságra emelkedett; ezen filisteus Ujszászi Mihályt és testvérét Pétert Mátyás király még több kegyeiben részesitette, midőn 1482. jun. 19-én Budán kelt levelében nevezett két filisteus testvért hü szolgálataik tekintetéből, azon nem nemes és pór állapotból, melyben ők eddig a philisteusok között adózásokat teljesitettek, Beatrix királyné kegyes akaratának is hozzájárultával kiemelvén, más országos nemesek sorába igtatta, s minden philisteus adózásoktól mentesitette, úgy hogy ezek, s mind két ágon lévő örököseik jövőre valódi országos nemesek legyenek, s minden birtokaikban s jogaikban ilyenekül tekintessenek, s ily jogokkal élhessenek: minélfogva meghagyta Dankházy Bálint budavári udvarbirónak s utódainak, hogy nevezett két philisteust, s ezek utódai a többi philisteusok között a király részére fizetni szokott adózásokra kényszeriteni, s nemesi előjogaik sérelmével őket e miatt háborgatni ne merészeljék.[34]
Ujszászi Mihály komáromi várnagynak kineveztetvén, mivel időközben a jászkúnok személyes nemessége enyészetnek indult, hogy e hivatalát viselhesse, azért volt szükség arra, hogy a király által az országos nemesek sorába emeltessék. Érdekes látni ez oklevélből azt is, hogy ez időben azon budavári udvarbiró, ki a jászkúnoktól a királyi adózásokat beszedte, Dankházy Bálint volt.
[1] Okltár 188. sz.
[2] Okltár 189. sz.
[3] Okltár 190 sz.
[4] Okltár 191. sz.
[5] Okltár 192. sz.
[6] Okltár 193. sz.
[7] Kovachich supplem. II. 170–1. l. Okltár 194. sz.
[8] Okltár 195. sz.
[9] Cod. VIII/3. 6. l.
[10] Coment. 58. l.
[11] Oklt. 198. sz.
[12] Okltár 199. sz.
[13] Kecsk. város tört. I. 214. l.
[14] Párizpápai szótára szerint pharetra jelentése: tegez, s igy proventus pharetralis helyesen forditható későbbi okiratokban előforduló: tegzespénz kifejezéssel.
[15] Okltár 200. sz.
[16] Okltár 202. sz.
[17] Okltár 201. sz.
[18] Okltár 203. sz.
[19] M. Acad. Ért. 1867. Vámbéry persa köv. 57–60. l. Bonfin rex. hung. Dec. I. lib. I. p. 8. lib. II. p. 41. E munka II. köt. 238. l. Dr. Fekete L. Magyar orsz. rag. kór. 15.–16. l.
[20] Palugyay II. 268.
[21] Okltár 203–205. sz.
[22] Okltár 204. sz.
[23] Okltár 206. sz.
[24] Archeol. Èrt. 1876. X. k. 4. sz. 103. l.
[25] Okltár 207. sz.
[26] Magyar Sion. Ipolyi I. 109. l. Rupp Budapest tört. 205. l.
[27] Okltár 208. sz.
[28] Okltár 209. sz.
[29] Tud. Gyüjt. 1833. VI. 100. l.
[30] Okltár 210. sz.
[31] Okltár 212. sz.
[32] Okltár 211. sz.
[33] Okltár 213. sz.
[34] Desseffy okltár 436–7. l.