III.

Ezen országgyülésen megjelent a rendek előtt Berényszállásáról való Márton az Endre fia a maga és az egész országbeli összes philisteusok nevében, s felmutatván Zsigmond királynak azon nyilt levelét, mely szerint ők bár kinek, bár miféle ügyében egyedül közibök rendelt kapitányaik biráskodása s itélete alá tartoznak, s ezenkivül, hogy személyüktől, áruiktól s más vagyonuktól, bárhol utazzanak ez országban semmi adózási fizetésre nem kötelezhetők; a rendeket mind ezen kiváltságaik megerősitésére kérte. Az ország rendei Hunyadi János kormányzó jelentése alapján ugyan ezen országgyülésből jun. 17-én kiadott oklevelükben Zsigmond király emlitett levelét megerősitvén, nevezett philisteusokat kizárólag saját kapitányaik biráskodása alá tartozóknak kijelentették, s a vámszedésre bárhol az országban jogositottakat szigorúan eltiltották attól, hogy nevezett philisteusokat bármi fizetésre kényszeritsék.[1]

250Kiváló figyelmet érdemel ezen oklevél azért, mivel ez az első eset, hogy a jászkúnok kiváltságai országgyülésen határozott elismerést nyertek; a mire – mint később látni fogjuk – elnyomatásuk idejében gyakran hivatkoztak.

Az országgyülés junius utolsó napjaiban befejeztetvén, Hunyadi Vlád Drakul ellen indult, ki török sereggel Havasalföldet nem csak elfoglalta, hanem Erdélyt is pusztitotta; kit azonban Hunyadi megvervén, s a rendet Oláh országban helyreállitván, viszatért Budára. Itt előtte megjelent zombatszállási előkelő kún Radó Pál, s kértére a kormányzó Ulászlónak 1444-ik évi aug. 28-án kelt kiváltságlevelét 1446. sept. 18-án hitelesen átirva megerősitette.[2]

Ez időben a jászkúnok látván azt, hogy régi szabadságaik a hazai politikai viszonyok között kellő figyelemben nem részesülnek, az ezekre vonatkozó régi okleveleiket nem késtek hiteles átiratás által is az enyészettől megóvni. Igy történt, hogy 1447. jun. 5-én Jakabszállásáról Péter, fia Jakabnak a Buthemer fiának, kiről talán éppen e szállás nevét nyerte, maga és testvére János részére I. Lajos királynak 1343., Tamás erdélyi vajdának 1342., valamint Miklós nádor és kúnok birájának szinte 1343-ban kiadott kiváltságleveleit a budai káptalan által hitelesen átiratta[3] s e három oklevél csak ily alakban maradt fenn, az eredetiek hiányoznak.

Az 1447-ik évi aug. végén Hédervári Lőrincz nádor meghalván, septemberben Budán országgyülés tartatott, melyen sept. 15-én Gara László választatott nádornak, Hunyady, a kormányzó sept. 20-án a budai várat átvévén, az alvidéken és Erdélyben végzett hivatalos dolgai után télre vissza jött Budára, s decz. 27-én Váczon kelt oklevelében meghagyja a váczi káptalannak, hogy mivel Palócz László országbiró, Simon főlovászmester és Jánosnak Békés megyei Fejéregyház nevü falujokhoz tartozó Körös vizében Zenthmártonzállásán lakó Layos Jakab hatalmasul tett halászás által nékik ezer arany forint 251kárt okozott; ez ügyben vizsgálatot eszközölvén, emlitett Layos Jakabot 1448, jan. 14-re idézze meg. A káptalani küldöttség jan. 4-én Zenthmártonzállásán megjelenvén, a rábizottakat teljesitette, s erről jan. 9-én jelentést tett. –

Az itt emlitett Fejéregyház falu ma puszta Békésmegyében Szt.-András és Öcsöd között, s igy a Szentmártonszállása nem más, mint a ma is Öcsöddel határos Kúnszentmárton nagy kún város a Körös folyó partján, hol akkor Layos Jakab lakott, s ez az első ösmert adat, mely Kúnszentmártonról emlékezik.[4] Van ugyan emlités a nagyváradi regestrumban[5] 1212.–15-ik év körül, hogy Fulian faluból Isov megidéztette a Borana falubeli Mariánt, szeme kiszurása miatt Miklós nádor elibe; itt azonban Szolnok tartományból jelenlévén néhány jó emberek, mint Mihály ispán Mortun faluból, és Madaras Pou faluból és mások, nevezett biró engedelmével köztök békét eszközöltek. Ez eset még a kúnok beköltözése előtti időből lévén, ha a Morton falu a mai Kúnszentmárton volt is, ez azon időben még kúnszállás nem lehetett.

Az 1448-ik évi májusra Hunyadi országgyülést hirdetett Budára s itt tartózkodott maga is ez évi junius végéig,[6] s ez idő alatt adta ki jun. 17-én kelt oklevelét arról, hogy mivel biztos tudomása van az iránt, miszerint Erzsébet királyné engedelméből az óbudai apáczák Vastorok nevü falujában kúnok régen letelepedtek, s ezeknek az itteni lakást a kormányzó is megengedi: meghagyja tehát, hogy ezen kúnokat senki ne háborgassa, s a többi kúnok közé visszamenetelre ne kényszeritse.[7] – Hogy azonban itt melyik Erzsébet királynéról van szó, I. Lajos anyjáról-e, vagy nejéről? s igy a kúnoknak Vastorokon első letelepedése mely időben történt, meghatározni alig lehet.

Ugyanezen országgyülés rendei nevében adatott ki Budán 1448-ik évi jun. 22-én egy oklevél, melyszerint 252Lőrincz, Endre és két János Kaythorszállásáról azt panaszolták, hogy a csátkai zárdában lakó Pálos szerzet Szt.-György nap körül Báránd falujokból egy Török István nevü szolgájokat kiküldvén Kaythorszállása nevü falujokba, ez az ő ott a mezőn levő szénájokat felgyujtotta, sőt egy ottani Antal nevü jobbágyukat minden ok nélkül kegyetlenül megverte; ennek következtében az ország rendei megkeresik a székesfejérvári konventet, hogy e dolgot megvizsgáltatván, nevezett hatalmaskodókat a király elibe idéztesse meg.[8]

Ez oklevél érdekes azért, mert ebben van először emlités a Kajtorszállás nevü kúnszállásról, mely utóbb 1484-ben is előfordul, 1537-ben pedig világosan úgy emlittetik, mint Hontosszékhez tartozó kúnszállás; Kajtor, mint puszta Fehér megyében, Aba és Seregélyes között ma is létezik.

Egyes jászkúnok közül többen szabadságos állásukra vonatkozó okleveleknek szerzésében ámitó csalók által drága pénzért ez időtájban félrevezettettek. Verbőczy Htk. II. r. 14. cz. 50. §-ban a magyar főrendeknek 1448. évi máj. 27-én a pesti közgyülésen kiadott nyilatkozata olvasható, mely a közelebbi időkben a törvényszék elé került, s Zömléni Gábor deák által koholt hamis okleveleket sorolja elő; ezek között találtatnak némely kúnok részére, jelesen Sily Péterére Ulászló király, és Beseg Mátéére Erzsébet királyné pecséte alatt szabadságukról készitett kiváltság levelek; továbbá Madarason lakó Jánosnak, az Egyed fiának szabadságáról Ulászló pecséte alatt kelt kiváltságlevél; végre bizonyos kúnnak, tudniillik Gergelynek, a Pál fiának részére Ulászló pecséte alatt lévő kiváltságlevél arról, hogy magyar feleségének jószágán országos nemesként tartózkodhassék; erről Zömléni Gábor diák azt jegyzi meg, hogy ez még kézhez nem ment, s nem tudja hol van.[9]

Az 1448-ik évhez még felemlitendő, hogy egy 1448-iki oklevél szerint a hires Ujlaki Miklós az ország helyettes főkapitánya és erdélyi vajda, egyszersmind kúnok főispánja – Comes Cumanorum – is volt; az erre nézve 253forrásul szolgáló oklevél azonban a mult években a budai kamarai levéltárból a horvátországi levéltárba átvitetvén, részletesen megtekinthető nem volt.[10] Fentebb láttuk, hogy 1444-ben a kúnok birája a nagy Hunyadinak egy vérszerinti rokona Székely János volt, ki azonban a rigómezei csatában 1448. oct. 19-én elesvén, a kúnok főispánságát ennek halála után ez év vége felé kapta Ujlaki, mit igazol az is, hogy ő még 1446-ban e hivatalt nem viselte,[11] – a Jászkúnságot érdeklő oklevélben Ujlaki mint kúnok főispánja ez ideig nem fordult elő.

E közben Kompolth László philisteus Négyszállás községbeli lakásán terhes betegségbe esvén, 1449. jan. 20-án budai káptalani két küldött s több becsületes férfiak jelenlétében végrendeletet tett, melyben Szentkozmademjén és Négyszálláson levő részjószágait, s Heves megyei Ujfalu, Jákóhalma és Kürth örök birtokait Bálint, Mihály, Bertalan és János négyszállási philisteusoknak hagyományozza, mely végrendeletet a budai káptalan ez évi mart. 2-án hiteles alakban kiadott.[12]

Ugy látszik, hogy ezen 1407.–1449-ig virágzott, s Négyszálláson philisteus kapitányságot birt Kompolth család a most emlitett Lászlóval kihalt, mert róla az eddig ösmert adatokban többé emlités nem tétetik.

E négyszállási Kompolthok a hevesmegyei nánai és visontai Kompolth családdal nem valának rokonai összeköttetésben; mert bár ez utóbbi családnak nemzedékfáján visontai János fia István 1421-ben kihaltnak mondatik,[13] s a négyszállási Kompolth éppen ez idő tájban tünik fel; mivel azonban a négyszállási Kompolth világosan philisteusnak mondatik, a ki, mivel a jászkúnok egyéni országos nemessége ez időben már kétségessé kezdett válni, hogy nemesi jószágot birhasson: elébb magát 1407-ben nemesi rangra emeltette s ekkor nyerte 1408-ban Szentkozmademjént, majd 1409-ben Kürth helységet adományul; holott ha az Aba nemzetségből származott nánai és visontai régi nemes Kompolth családnak lett volna tagja: 254az országos nemességnek előzetes megszerzésére szüksége nincsen.

Ugyancsak 1449-ben jul. 28-án Csabán kelt oklevelében Hunyadi János, mint Magyarország kormányzója borsóhalmi philisteus nemes Barthalyos Imre kérelmére Borsóhalma és Mihálytelek e helységeket, valamint Necheyegyhaz, Fügedegyház és Lanthó nevü pusztákat Hevesmegyében, melyeknek békés birtokában, Bartholyos Imre állitása szerint, ősei rég idő óta voltak, ő pedig és testvérei jelenleg is vannak, minden haszonvételeivel s tartozékaival Barthalyos Imrének s általa István, János és Péter testvéreinek, valamint János, László és Jakab fiainak s ezek örököseinek, uj adomány czimen, de azon feltételek, mód és szolgálatok mellett, melyek szerint más nemes philisteusok ily nemesi jószágokat a régi magyar királyok idejében birni szoktak, örökösen adományozza.[14] Majd a budai káptalannak meghagyta, hogy a törvényes igtatást e birtokokra nézve eszközölje.

Ennek folytán Mátyás mester kanonok mint káptalani és Sáry Gáspár mint királyi ember nevezett birtokon 1450-ik évi jul. 26-án megjelenvén, az egybehivott határszomszédok közül Bor László és Péter, Misey Máté, Dömjén és Péter, Szentgyörgyről László, Apáti szállásról Simon, Wyd szállásáról Bertalan, Ágóról Péter jelenlétében Imrét és adományos társait nevezett helységek és puszták birtokába beigtatták, s kivéve Fygedegyház pusztát, melynek Misey Máté szóval ellentmondott, de 20 nap alatt érvényesiteni elmulasztotta, a többire nézve senki részéről ellentmondás nem tétetett.[15]

A fentebbi adománylevelet Barthalyos Imre borsóhalmi philisteus kapitány kértére V. László Pozsonyban 1453. évi sept. 15-én kelt levelében hitelesen átiratva megerősitette;[16] a beigtatásról 1450. évi aug. 10-én kiadott káptalani jelentést pedig Mátyás király előtt Pethe János mihálytelki philisteus a maga, valamint fiának Simonnak, Pethe Péternek s ennek fiainak Andrásnak, Ambrusnak, Istvánnak és Benedeknek, ugyszintén 255borsóhalmi Barthalyos István fiának Jakabnak nevökben bemutatván, ezt a király 1471. évi sept. 10-én Pethe János, Simon, Péter, Endre, János, Lőrincz, Ambrus, István, Benedek és Jakab s ezek örökösei részére kiváltságlevél alakjában megerősitette.

A fentebbi oklevélben előforduló: Szentgyörgy, Apáti, Ágó mai is élő jász helynevek, Vidszállás azonban sem elébb, sem később nem emlittetik, s a Jászságon jelenleg sem ösmeretes; ha csak hajdan e nevet nem viselte azon Vid puszta, mely Pestmegyében Tápió-Bicske határához tartozik.[17] Borsóhalma – ma is van ily helynév Jászberény város határában, s mivel Jászalsószentgyörgyön is van Borsa szántóföld és Borsahalma, ez elnevezéseket Borsa nevü kúntól nem alaptalanul lehet származtatni.

Az 1450-ik évről egy örök felvallási oklevelet birunk, mely szerint a budai káptalan előtt jun. 15-én zaazi (ujszászi) Györgynek neje Erzsébet s ennek gyermekei Ambrus, Péter és Anna Külsőszolnok megyei Zaaz és Szarvas falukbeli részbirtokait testvéri szeretetből zaazi Péter fiának Mihálynak, s ennek Miklós, Benedek és Gergely fiainak örökösen átvallja.[18] Ezen Ujszász és Szarvas philisteus községekről már 1424. és 1425-ben volt emlités téve; az 1424. évi oklevélben emlitett Péternek fija volt Tamás ujszászi philisteus kapitány, továbbá a most emlitett Mihály s leánya Erzsbet.

[1] Okltár 140. sz.

[2] Okltár 141. sz.

[3] Okltár 142. sz.

[4] Békés várm. hajd. Haan L.-tól 176. l. Békés m. okltár Haan és Zsilinszkytől 58.–9. l.

[5] Endlicher Mon. rex. hung. 1849. 647. l.

[6] Gróf Teleky Huny. kor. II. 61. l. Kovachich Suppl. ad vest. Comit. II. 108. l.

[7] Okltár 143. és 172. sz.

[8] Okltár 144. sz.

[9] Orsz. ltár Fasc. A. Lad. L. Nr. 1. NB. maga a gyülési határozat található.

[10] Frankl V. Nád. és orsz. b. hiv. 100. l.

[11] Szabó K. Székely Oklt. l. 155. lap.

[12] Okltár 145. sz.

[13] Nagy Iván M. orsz. csal. VI. k. 328. l.

[14] Okltár 146. sz.

[15] Alább látandó 1484-ik évi oklevélből.

[16] Oklt. 152. sz.

[17] Ferenczy. Pestpilissolt m. mtára 14. lap.

[18] Oklt. 147. sz.