II.

Ulászlóval az egyezség létrejövén, az erre vonatkozó 243két okirat Krakóban mart. 8-án adatott ki; az elsőben igérte Ulászló az ország jogai biztositását, s ez oklevélre hivatkozva ugyan e napon aláirt másik oklevélben királyi szavára fogadja, hogy az özvegy királynét Erzsébetet nőül veszi; de őt a gyászév eltelte előtt valóságos egybekelésre nem kényszeriti; egyszersmind biztositja Erzsébetet, hogy a királynéi birtokok, mint Diósgyőr, Komárom, Óbuda, Zonda, Csepel sziget és a királynéi kúnoknak, s minden jövedelmeiknek használatában, úgy mint ez Albert király levelében foglaltatik, háboritlan megtartja, s beleegyez abba, hogy a királyné, udvari és más tisztjei kinevezése, elmozditása s minden intézkedései körül szinte az Albert király idejében volt szabadságával minden akadályozás nélkül élhessen.[1]

Mig a követség Lengyelországban járt, a királyné, hogy a trónt saját családja számára biztositsa, a koronàt a visegrádi várból eloroztatta, mely alighogy febr. 21-én Komáromba érkezett, nehány óra mulva a királyné egy fiút szült, kit Szécsy Dénes esztergomi érsek Lászlónak megkeresztelt, maj. 15-én pedig a tizenkét hetes gyermek megkoronáztatott.

Ezután csakhamar maj. 21-én Ulászló sok országnagyok kiséretében Budára érkezett, hol megjelent a nagy Hunyady János is, ki a haza életét fenyegető ozman hatalom megtörése iránt Ulászló lovagias személyében több biztositékot látván, mint a kisded Lászlóéban, s ennek idegen gyámságáéban, Ulászló pártjára állott, ki jul. 17-én Székesfejérvárott szinte megkoronáztatván, Erzsébet ennek láttára Posonyba menekült.

A belviszonyok ekénti alakulása belháborút idézett elő. Erzsébet pártján: Cilley, Gara, a visszapártolt esztergomi érsek s a sárosi főispánná nevezett Giskra vezérlete alatt a cseh és morva hadak valának; s hogy pénzt teremtsen a had viselésre, Erzsébet a magyar koronát, s osztrák és magyar birtokai egy részét III. Fridrik császárnak elzálogositotta. Az országos pártnak pedig feje s vezére Hunyady János volt, ki Győrnek Cilley Ulrik ellen 244sikeretlen ostroma után a Gara pártját Horvátországban összetörte; ez alatt Cilley fogságba esett, de csakhamar Ulászló által szabadon bocsáttatván, megujitá a harczot, melyben lindvai Bánfy Pál elfogatott. Majd 1441-ik évi april hónapban Cilley Ulászló pártjára áll, Gara Styriában fogságba esik, Erzsébet pártja mind inkább gyengül, s ennek hatalmát már csak Giskra fogyhatlan hüsége tartja fen.

1441-ben temesi gróffá s belgrádi kapitányá neveztetvén Hunyadi, Amurat unokaöcscsét Isákot Belgrád alatt megverte; innét Erdélybe sietett, útját állani Mezet bégnek, ki azután a sz. imrei csatában húsz ezred magával elesett, s eként Hunyadi Erdélyt felszabaditotta, Moldvát, Havasalföldet visszanyerte. Felemlitendő, hogy ez évben a döghalál nem csak Budán, hanem az egész országban is rémületesen pusztitott.[2]

Az 1441-ik évben egy uj jász szállással találkozunk azon oklevélben, melyet Guthi Országh Mihály kincstartó jelentésére Ulászló jun. 24-én állitott ki Budán, melyszerint e király, tekintve Bálint és László ujfalusi philisteusok érdemeit, melyet megválasztatásától kezdve tanusitottak, Hevesujvármegyei Kürt falu fele részét, s ebben levő nemesi udvart, melyeknek békés birtokában nevezettek s elődeik valának, minden haszonvételeivel uj adomány czimen emlitett philisteusoknak s ezek örököseinek s utódainak adományozza.[3]

Alább az 1449-ik évnél látni fogjuk, hogy Kompolt László philisteus több Heves megyei birtokai között Ujfaluról is végrendelkezik; s e szerint ezen 1441-ik évi uj adományozás ezen Kompolti Lászlónak, s 1449-ben szinte emlitve lévő Bálint négyszállási philisteusnak részére történt, kik már 1441-ben Ujfalut nem mint jászszállást, hanem mint adományos jószágot birván, erről nevezve emlittetnek itt újfalusi philisteusoknak. Ujfalu helynév a Jászságban nem fordul elő, hanem van Heves megyének Nógrád felőli határszélén egy Ujfalu, s igy itt hihetően erről van emlékezet.

2451442-ben Amurát bosszut forralva nyolczvan ezernyi haddal tört be Erdélybe, de juliusban Vaskapunál őt Hunyadi annyira megverte, hogy a szultán békét kért, mit azonban Hunyadi el nem fogadott.

Ezen 1442-ik évről fenmaradt egy oklevele Torontál megyei főispán Vizközi Miklósnak Becséről febr. 21-én, mely szerint Beldrén lakó Hymfy György és özv. Csepy Jakabné hegyesi jobbágyának két terhes szekerével letartóztatása miatti panaszát a megyei nemesekkel elintézvén, emliti, hogy Beldréről országút vezet Hegyesre, s innét Zenthwltre (Zentölt) vagy Kanisára el lehet menni, Az itt emlitett Beldre hihetően a mai Beodra, honnét ekkor a ma is meglevő Hegyesre, Hegyesről pedig Zenthöltre vagy Kanisára országút vezetett; ha megtekintjük a térképet, s a mai Hegyes, Szaján és Mokrin között elterülő mocsáros vidéket, úgy találjuk, hogy a Hegyesről Zenthelten át Kanisára vivő országút Szaján és Mokrin között vonult el Kanisa felé, s igy egy ujabb adatunk van arra nézve, hogy a kún székhely Zenthelt város Mokrinnak mai Szentes pusztája helyén feküdt.[4]

Szinte ezen 1442-ik évről van egy oklevele Berzeviczi Pohárnok István és Detrik testvéreknek mint a kúnok és philistaeusok biráinak, mely oklevél Berényben jul. 28-án nyilt alakban, papiron, e birák pecsétjeivel ellátva adatott ki arról, hogy ők Saari Barócz István mester királyi udvari és Fekete Temás nádori emberekkel Berényben törvényszéket tartván, ez alkalommal a Berénszállási philistaeusok kapitánya Frank előadta, miszerint a férfi örökös nélkül elhalt philistaeusok kapitányságának az unokákra s leányokra kell átszállani; minélfogva kéri, hogy a Pohárnok testvérek a kapitányokat és az öszves philistaeusokat ennek igazsága iránt kérdezzék meg. Ezt a Pohárnokot teljesitvén, az öszves philistaeusok és kapitányaik egyhangulag oda nyilatkoztak, miszerint közöttök rég idő óta az volt a szokás, hogyha egy kapitány fiutódok nélkül meghal, 246annak kapitánysága unokáira és leányaira szállott, hanem ezen unoka vagy leány tartozott magát a király által e kapitányságban megerősittetni.[5]

Ugyan ezen 1442-ik évi nov. 4-én Budán kelt oklevelében Ulászló Külsőszolnok megye fő- és alispánjainak, szolgabiráinak, s berzeviczi Pohárnok Istvánnak mint a kir. kúnok és philisteusok fő- vagy ennek alispánjának meghagyja, hogy a Garan melléki Szent-Benedek rendi monostor apátjának Istvánnak, Csász, Ság és Alpáron lévő tisztje hydagai Bálint deák panaszára, a régebben Alpáron, most pedig Tenő vagy Pelő falukban megszállók ráczok kapitányai és vajdái ellenében bizonyos négy ökör iránt úri törvényszolgáltatás teljesitését eszközöljék.[6] Egy pár nappal később kelt másik oklevél ugyanezen monostor apátjának Istvánnak Tenyő, más néven Pelő nevü falujában Cirke György nevü kún lakott azon a jogon, hogy ezt az ő elődjei e monostor apátjának Henriknek beleegyezésével Prépost Istvántól bizonyos pénzösszeg fejében birták, s erről oklevelök is van; mivel pedig István apátnak ez oklevélre szüksége volt, kérelmére Ulászló Budán nov. 6-án kelt levelében meghagyta berzeviczi Pohárnok Istvánnak mint a királyi kúnok és philisteusok ispánjának vagy ennek alispánjának, hogy Czirke György kúnt maga elibe hivatván, azt a király nevében intse meg, miszerint jövő évi jan. 13-án a király vagy a nádor előtt megjelenvén, Prépost István nála lévő fentebbi levelét eredetiben mutassa fel, s azt lemásoltatni engedje.[7]

Ma egy Tenyő nevü puszta van Szolnok és Törökszent-Miklós között: fentebb 1436-ik évnél láttuk, hogy Szolnok megyében Kengyelszállás falu más néven Pelőnek neveztetett, s ez szinte a Garam melléki Szbenedek rendi konventé volt, hogy azonban Kengyelszállás ma Kengyel puszta harmadik neve Tenyő lett volna, erre adatunk nincsen; ezen Tenyő falut szerezték meg Czirke György kúnnak elődjei Prépost Istvántól; s mivel e Tenyőhöz a mai Nagykunság közel esik; azt kell hinnünk, hogy ezen 247Czirke György a kolbászszéki kúnok közül való volt; ámbár a Chirke név Kumcheg kis kún kapitány utódai által viselt Chirchy, Cherche, Cherchy nevekhez közellállani látszik.

Ugyan ez évben Ulászló és Erzsébet megbékéltek, majd Erzsébet decz. 24-én meghalván, ez a belzavart annyira növelte, hogy 1443. jan. 9-én Budára országgyülést kelle összehivni, melyből meginditott alkudozások III. Fridrikkel két évi, Giskrával 13 hónapi fegyverszünetet eredményeztek.

Ez alatt jul. 22-én megkezdetett a török elleni hosszú hadjárat, mely öt hónapon át Hunyadi fényes diadalai sorát állitja előnkbe, s 1444. februárban Buda várába a király ünnepélyes gyözelmi bevonulást tartott.

Majd april 18-án megnyilt az országgyülés, s a háborunak a török ellen egész erővel folytatását elhatározta; hogy pedig az erre szükséges költség biztosittassék, a XVI-ik törvényczikkben kimondatott, miszerint egyebek között a só és érczbánya, harminczad, a kir. városok, valamint a kúnok és jászoktól járó koronai jövedelmek senkinek se örökösen, se zálogba el nem idegenittethetvén, azok az országos jövedelmek feleslegéből visszaváltassanak, s a király rendelkezése alá visszabocsáttassanak.[8] Igen hihető, hogy a két Hunyadi Oláh Jánosnak 1439-ben zálogbaadott Madaras és Halas kun birtokok, valamint Tavankut, Szabadka és Csözápa ennek következtében a koronának visszaadatni rendeltettek ugyan, azonban a királyi kincstár kimerültsége a tényleges visszaváltást aligha tette lehetővé.

Ez országgyülés erélyes határozatairól Amurat szultán értesülvén, Brankovics közbenjárásával létrejött kedvező előjelek után békekötés végett Ulászlóhoz követeket küldött; minek folytán a király aug. 1-én Szegeden országgyülést tartott, hol a béke kedvező feltételek alatt 10 évre nem csak megköttetett, hanem mind két fél annak megtartását eskü alatt szentül fogadta.

Alig hangzottak el az eskü szavai, Julián bibornok 248már a béke megszegésére kezde izgatni, s végre sikerült rábirni a királyt, hogy a török ellen hadjáratra keljen; e végett Tiszántúli részeken sereggyüjtéshez kezdett, s e közben Nagyváradra érkezvén, innét 1444. aug. 28-án egy oklevelet adott ki, mely szerint Zombatszállási – ma Szabadszállás – királyi kún Radó Pált, István, Péter és Imre fiaival együtt hü szolgálataikért a király és kincstár, valamint biráik és kapitányaik részére az ország régi szokása szerint a királyi kúnok által adni szokott adózások, fizetések és taksák alól örök idökre felmenti[9]

Szinte ezen 1444-ik év körüli időre tehető azon Zsigmond király idejéből fenmaradt oklevél töredéke, mely szerint Semsei János fia Frank Csirke Jánosssal a Lőrincz fiával és Tamással ezeknek több birtokai felől, melyekre Semsei adománylevelet nyert, egyességre lépvén, Heves megyei Alattyán falunak egy negyedét, s az ehhez tartozó Keer, Jánoshida, Szentgyörgy, Ladány, Bodonkutha és Szent-Jakab Heves megyei faluknak szinte egy negyed részét Semsei a Csirkéknek átengedte.[10]

A Jánoshidával együtt emlitett két falu: Jászalsószgyörgy és Jászladány; hogy jutott azonban ezeknek a a Csirke család birtokába, erre nézve történelmi adatunk nincsen.

Nem lehet felemlités nélkül hagyni, hogy a fentebbi Szegeden kiállitott kir. esküszegési oklevelet a többi országnagyok között Palóczy Simon kir. főlovászmester is aláirta, ki azután az ennek következtében vivott várnai szerencsétlen csatában elesett. Ezen Palóczi Simontól egy érdekes oklevél maradt fen, melynek kora 1442-ik év körüli időre tehető. Ez oklevél töredékes tartalmából azt látjuk, hogy I. Ulászló a hontosszéki kúnságot Palóczy Simon főlovászmesterének adta zálogba, ki ezt ismét tovább Szentmihályi Lászlónak, Györgynek s ennek nejének Dorának zálogositotta el ezer arany frtban, s ugy látszik, azon feltétellel, hogy ha Szentmihályiék elébb 249meghalnának, Hontosszék is Palóczi Simonra visszaszálljon.[11]

Ez időben élt Hunyadi Jánosnak egy rokona Székely János, ki egy 1444-ik évi oklevelében úgy fordul elő, mint kúnok hirája;[12] majd 1445-ben, mint Dalmát, Horvát és Tót országi bán, ki elkisérvén a nagy Hunyadit a rigómazei csatára, ugyan itt el is esett.

Ezután a nagy lelkesedéssel megkezdett török elleni hadjárat nov. 10-én a szerencsétlen várnai ütközettel végződött, melyben maga Ulászló király is elesett.

[1] Okltár 133. sz.

[2] Pető G. Krón. 203–4. l.

[3] Okltár 134. sz.

[4] Okltár 135. sz.

[5] Lásd alább 1484-ki oklevelet.

[6] Okltár 136.

[7] Okltár 137. sz.

[8] Kovalchich Vest. Comit. 253. l. Sylloge 108. l.

[9] Okltár 138. sz.

[10] Ez oklevél másolata meg van a m. n. muz. Cornides-féle gyüjteményben, azonban ennek lemásolása félbe maradván, az évszám bizonyosan nem tudható.

[11] Okltár 139. sz.

[12] Pesty Fr. szives közlése szerint.