233I.

Az ország rendei 1437. dec. 18-án Posonyban Zsigmond leányát Erzsébetet, s férjét Albert osztrák herczeget választák királyul. Ennek rövid uralkodása korából szinte maradtak fen a jászkunságra vonatkozó oklevelek.

1438. mart. 25-én Budán kelt oklevelében Albert király walkánzállási, máskép Benedekzállási kún Twl Jánosnak hü szolgálatai tekintetéből Benedekszállása és Koyampálzállási kápitányságot és Halos szállás felét, melyek a kunok Zentheltszékében keletről feküsznek s mely kapitányságokat Twl János, mint állitja, elődei s ezek után más kún kapitányok módja szerint, békésen bir; minden haszonvételeivel s tartozékaival nevezett Twl Jánosnak, ennek örököseinek s utódainak új adományi czimen örök joggal, azon jogok, szabadságok, kiváltságok, szolgálatok és feltételek mellett, melyekkel a kúnok más kapitányai kapitányságukat birják, adományozza.[1]

Ez oklevélben kún birtokul Halos szállásnak csak fele emlittetik, másik fele, mint 1433-ban láttuk, Hagymási László birtokát képezte.

Ugyan ez évről Albert királynak egy érdekes oklevele maradt fen, kiadva Budán april 4-én, mely szerint Rozgonyi Istvánnak és érdektársainak Heves, Pest és Nógrád megyében fekvő több birtokokat adományozván, parancsolatára a székesfejérvári káptalan az adományosoknak nevezett birtokokba ünnepélyes beigtatását April 16-án teljesitette.[2]

Ez oklevél helynevekben igen gazdag, mert benne Heves megyéből 11, Nógrádból 3, Pest megyéből 33, 234összesen 44 érdekes helynevek fordulnak elő; ezenkivül a királyi és káptalani küldött Bene, Sadan, Halazy és Zazberek helységekben és Gyanda pusztán megjelenvén, az ide összehivott szomszédok között a Jászkúnságból emlittetik: Fügedről János, Szentgyörgyről Gerlának nevezett László, Rassanghról Endre, Ujszászról Madaraz Ferencz. Füged ma falu Heves megyében Árokszálláson tul, 1450 körül már mint puszta, Fügedegyház név alatt fordul elő; itt Sz.-Györgyről Gerla László emlittetik, s Jászalsószgyörgy 1484-ben világosan Gerlaszgyörgy nevet viselt; Rassang, ma Jászkisér város határának egy része, alább 1466. és 1501. években Rassangszállás néven emlittetik, a fentebbi oklevélből látjuk, hogy 1438-ban már fenállott; Ujszász ugyanazon philisteusszállás, melyről már 1424- és 1425-ben van emlékezet; itt lakott Madaraz = Madarász vagy Madaras Ferencz és Mihály; ugyanez évről Héderváry Lőrincz nádor levelében Madaras Bálint mint kiséri lakos emlittetik.

Szinte ezen évben, mig Albert Prágában cseh királynak koronáztatik, Héderváry Lőrincz nádor Budán az ország nemeseivel jun. 9-én törvényszéket tartván, itt megjelent Kysirről Madaras Endre fia Bálint; s Apáthyról Horváth Imre fiát Endrét oda idézvén, mivel a Kisér és Apáthi közötti határjárásra vonatkozó oklevél ennél volt: annak felmutatását s másolatban kiadását kérte. Erre Endre előadván a budai káptalannak 1393-ban kelt oklevelét, mivel ez Madaras Bálintot is egyenlően illette, részére a nádor ezt hitelesen átirva kiadta.[3]

Kompolth philistaeus a közelebbi években adományul nyert Kürth helységet nem birhatta békében, mert berzeviczi Pohárnok István királynéi főajtónálló mester s fija Kristóf ehhez oly erős jogot követeltek, hogy végre is 1438. aug. 14-én az egri káptalan előtt egyességre léptek, s Kompolth fia Pohárnoknak Kürth helység fele részét kihalás esetében kölcsönös örökösödési jog fentartása mellett örök birtokába átadta, s erre nézve Pohárnok beigtatását 235az egri káptalan ugyan ez évi nov. 25-én kiséri Mocza Ferenez mint szomszéd jelenlétében teljesitette[4].

Albert király uralkodása első évéből egy érdekes oklevél maradt fen, melyet Erzsébet királyné Budáról 1438-ik év nyarán az öszves és bármely szállásokon, különösen Berényszálláson, Négyszálláson, Árokszálláson és Apátin lakó philisteusokhoz intézve adott ki; ebben elmondja, hogy mivel ő a philisteusok biróságát vagy ispánságát – Judicatum seu Comitatum – udvarmesterének berzeviczi Pohárnok Istvánnak, ugy kivánván ezt annak érdemei, férjének Albert királynak oklevele mellett hivatalul adományozta, s a filisteusok részéről a királynénak járó jövedelmek kezelésével is megbizta: megparancsolja tehát a jászoknak, hogy mostantól kezdve jövőre nevezett Pohárnok Istvánnak, vagy ennek a jászok közzé rendelendő embereinek minden szabados és szokott dolgokban engedelmeskedjenek, s a részükről eddig járt mindenféle jövedelmeket ezután Pohárnok Istvánnak mint birájuknak vagy ennek embereinek miden módon beszolgáltassák[5].

Fentebb láttuk, hogy berzeviczi Pohárnok István 1427-ben mint a kir. filisteusok főispánja fordul elő; e hivataltól azonban nem sok idő mulva aligha el nem esett, legalább Sigmond király alatt mint ilyen többé nem emlittetik, s e hivatalt több mások viselték.

Pohárnok István azon Sáros megyei hires Berzeviczy családból való, melynek tagjai polgári és hadi pályán a király és a haza iránti érdemeikkel magokat kitüntették. István részt vett a hussiták elleni csatákban, Trencsin vára védelmében, lengyelországi és moldvai követségekben, Dán vajda mellett az oláhországi hadjáratban; 1430-ban Sigmond Likava várnak a hussitáktól visszavételével bizta meg, s mind ezen ügyekben saját költségén fáradozott, sőt török fogságba esett testvérét Detriket is saját pénzén váltotta ki. Hü szolgálatait királyaink 236megjutalmazták; 1425-ben Hajnácskő várát és a Hatvan melletti Boldogfalvát, 1435-ben Borsodmegyében több birtokot nyert[6]: ezt követte 1438-ban a philisteusok fentebbi biróságának, s 1453-ban hevesmegyei Seeg falu adományozása.

A filisteusok birói vagy ispáni hivatalát 1442-ig maga folytatta, 1443–4-ben azonban ezt fentemlitett testvérével Detrikkel együttesen viselte, ki 1462-ben már nem élt. Ulászló király az Istvánnal harmad unoka Berzeviczy Szaniszló részére a jászkúnoktól a kir. kincstárnak járó jövedelemből fizetésül István és Detrik által 300 forintot rendelvén adatni, mivel ebből csak 60 forintot kapott s a többit sem István, sem Detrik fia Lénárd gyakori sürgetés után is ki nem fizették: végre Szaniszló 1462-ben kénytelen vala őket beperelni, s Palóczy László országbiró ez évi szept. 24-én Szebenben kelt levelével meghagyja a szepesi káptalannak, hogy küldötte és a kijelöltek közzül egy királyi ember megvizsgálván a panasz valódiságát, a közelebbi Vizkereszt után nyolczad napra a fentebbiekről számadás végett emlitett Istvánt és Lénárdot a király elé idézze meg, s az eredményről tegyen jelentést[7].

E közben a törökök Erdélybe beütése s a lengyel mozgalmak hirére a király Boroszlóból haza sietett, s mig ő 1439-ik év kezdetén Pozsonyban és vidékén tartózkodott, Erzsébet királyné Nagyváradra ment el búcsúra, honnét Budára visszatérvén, itt az ujszászi és szarvasi philisteusok kapitányai Tamás, György, Mihály és Miklós panaszt tettek előtte, hogy köztük és az összes philisteusok közönsége között a királyi adózások felett egyenetlenség támadt, kérelmök következtében Ivánka mester jelentésére a királyné Sigmond királynak 1425-ik évi márcz. 19-én Tathán azon kir. titkos pecsét alatt, mely a király czimének utóbb a császári czimmel növekedése következtében megsemmisittetett, kelt oklevelét megerősitve apr. 24-én hiteles átiratban kiadta[8].

237E közben a hontosszéki kún kapitányok között a kapitánysági jogok felett egyenetlenségek támadtak. Ez időben királynéi jogügyi igazgató Maglódi László volt a kecskeméti ispán és kúnok birája, s mivel a királyné sajnálattal hallotta azon sokféle elnyomatást, méltatlanságokat és károkat, melyeket a királyi philisteusok kúnok és tatárok többek részéről szenvedni valának kénytelenek; e miatt emelt panasz folytán 1439-ben nevezett Maglódi Lászlót több egyházi és világi főurakkal megbizta, hogy közöttük megjelenvén, panaszaikat vizsgálják meg, orvosolják, káraikat térittessék meg, a közöttök fenforgó peres kérdéseket intézzék el. Nevezett kiküldött birák ez évi febr. 13-án a hontosszéki kúnok közönségének Hontoson lakó részével ez ügyek iránt összeülvén, a hontosszéki kúnok kapitányai Lőrincz és György Thoman Péternek fiai, Gyolcsa Benedek és ennek testvére János Sárosd szállási kún kapitányok ellen azon panaszt emelték, hogy most nevezett Benedek és János a Sárosd, Ujszállás és Gyolcsapálszálási kapitányságot, mely őket és Jánost, a Toman Jakab fiának Miklósnak fiát teljes joggal illeti, jogtalanul elfoglalván, most is birtokukban tartják, minélfogva kérnek ez iránt igazságot szolgáltatni. Mire a személyesen jelenlevő panaszlottak e részben magokat ártatlanoknak nyilvánitották; mielőtt azonban a biróság itéletet hozott volna, a felek részére a békés kiegyenlités megkisértése megengedtetett. Visszatérvén a felek, személyesen élő szóval előadták, hogy ők a közöttök régóta fenálló viszályt és egyenetlenséget megszüntetni s jó egyetértésben élni kivánván, minden ez ügyben egymás ellen keletkezett okleveleket semmiseknek jelentenek ki, s a kölcsönösen elkövetett károk és méltatlanságokra nézve egymást felmentik; a kapitányság feletti ügyben pedig oly módon egyeznek ki, hogy Lőrincz és György a Péter fiai a magok, és János a Miklós fiának neveben is a sárosdi kún szállás kapitányságát minden haszonvételeivel, és a Hontos erdejének Gyolcsa Benedek és János saját udvartelkéhez elegendő használatával ugyanezen Benedeknek és Jánosnak, s ezek örököseinek; viszont 238Benedek és János az Ujszállási és Gyolcsapálszállási kúnok szállásainak kapitányságát minden tartozékaival Lőrincznek s Györgynek s ezek örököseinek átadják és átengedik, s ezen egyességlevelet Maglódi László febr. 19-én hiteles alakban kiállitotta[9].

Ezen oklevélben a királynéi jogügyi igazgató Maglódi László mint kecskeméti főispán – comes – és kúnok birája emlittetik, s hogy itt a kecskemeti kúnszékhez tartozó királynéi kúnok főispánságáról van szó, ezt egy alább az 1465-ik évnél közlendő oklevél mutatja, melyben Túróczy Benedek kir. főajtónálló mint a királyi kúnok hontosi és kecskeméti székjeinek főispánja fordul elő; a mi ujabb adat arra nézve, hogy Kecskemét a régi időben kún szék volt. A fentebbi oklevél a kúnoktól és philisteusoktól külön emliti a tatárokat, hogy ezeknek is panaszai megvizsgálására a Hontos és Kecskemét széki királynéi kúnok főispánja küldetett ki, ez azt látszik igazolni, hogy ezen tatárok ezen kúnok közelében a mai Tatárszentgyörgy vidékén laktak, kikről a pápa magyarországi követe már 1480-ban emlékezik, s abból, hogy a királynéi kúnok szomszédságában laktak, ezekkel együtt emlittetnek, hogy a királyné ezek panaszainak is elintézésével saját jogügyi igazgatóját bizta meg: nem alaptalanul lehet következtetni, hogy ezen tatároknak is ugy, mint a királynéi kúnoknak jövedelme a királyné udvartartására vala rendelve.

A következö oklevél, mely 1439. máj, 9-én Pozsonyban adatott ki, s teljes szövegében ez ideig ösmeretlen, igen érdekes hazai történelmünkre nézve.

A nagytekintélyü Héderváry Lőrincz nádor jelentése folytán Albert király a két Hunyadi Oláh Jánosnak szörényi bánoknak, Szörény, Görény, Orsova és Mihald nevü királyi várak fentartásáért és védelmezéséért, kik e várakat már hivataluk után birták, e czim alatt elébb tett fizetéseken felül, folyó évi máj. 10-től számitott három hónap alatt 2757 arany forint adósság lefizetését megigérvén, ennek biztositásául Madaras, Tawankwt, Zabathka 239és Halas királyi falukat és Chewzapa falu felét, mind Bodrog megyében, melyek most a két Oláh János kezeinél vannak, minden tartozékaival oly kötelezés mellett adja zálogba, hogy őket ezeknek békés birtokában biztositván, ők e falukat a fentebbi összeg lefizetése után a királynak visszabocsátani tartoznak.[10]

Ez oklevélben két Oláh Jánosról, kiknek egyike a nagy Hunyadi János, van emlékezet; igazolva azt, hogy a nagy Hunyadinak családi neve Oláh volt, s az erdélyi Hunyad várról, melyet már 1409-ben uj adományban nyert, vette Hunyadi nevét[11]; de igazolva azt is, hogy a hazáját hiven szerető mind két Oláh János a hadászatilag igen fontos fentebbi négy várat a kir. kincstár helyett sajátjukból előlegezett költségen, az időben nagy összeget tevő 2757 arany forint kiadással tartották fen; mely világos adósság biztositásául a királytól zálogba kapták a fentebb nevezett királyi falukból a királyt illető jövedelmet.

E faluk közül: Madaras – ma falu Bácsmegyében Bajától délre; – Tavankút, 1520-ban mint Csongrád megyei község még fenállott[12], ma puszta Szabadka kir. város határában, ma is meglévő „Templomhegy“ nevü határrészszel; Zabathka, ma Szabadka sz. kir. város; Halas, ma Kiskún-Halas város; – Chewzapa = Csőszapa, ma Jankovácz város Bácsmegyében; mai népies és eredeti régi elnevezéssel Jankó; igazolja ezt egy 1580-ik defter vagy török adózási lajstrom, melyben Bácsmegyéről szólva ez adat áll: „Csöszápa más néven Jankószállás.“ 1488. és 1522-ből Bodrog megyében, mint adózó községek emlittetnek: Boroth, Sydew, Chezapa, Árokháza, Borsod stb., mely puszták mind a mai Jankovácz körül feküsznek.[13] Torontál megyében is a mai Csebza helyén 1332-ben már Chevz, Chevze, Chewze nevü falu állott.[14]

E faluk királyiaknak mondatnak, mivel nagy részük még ekkor kir. kúnok szállásául szolgált; legalább Madaras 1388-ik évi, Jankó 1572-ik év elötti, Halas mint székhely 2401451-ik évi oklevelekben a kúnsághoz tartozónak mondatnak. Feltünő lehet, hogy a nagy Hunyadi, Székely István magyar krónikájában:[15] „Hunyadi Jankó az erdélyi vajda“, valamint Galaeotnál is[16] „Jankó“ névvel emlittetik; s Csözapa, mely 1439-ben már kezén volt, 1580-ban Jankó szállása, 1750-ben „Jankói cumanicalis helység“, s ma is népiesen Jankónak, nagybirtokosa nevéről neveztetik. Tavankút és Szabadkára nézve, hogy a kúnsághoz tartoztak volna, nem igazolható ugyan; de az kitetszik, hogy amazokkal együtt elzálogositható s igy kir. birtokok valának.

Ugyan ezen 1439-ik évről az elébbi oklevél kelte után hét nappal máj. 16-án Erzsébet királyné adott ki egy oklevelet, mely szerint ugyan azon végváraknak kijavitására Kátai László, Mihály, Fülöp, Jakab és Miklós testvérektől kölcsönvett 2500 arany forint biztositásául Kecskemét városát és Csongrád helységet visszaváltásig zálogba adja.[17]

Még 1438. jan. 1-én Albert neje Erzsébet királyné Székesfehérvárott megkoronáztatván, a királyi udvar tartására rendelt birtokokat a király, az 1439. máj. 29-én megnyilt budai országgyülés megegyezésével, Borbála özvegy királynétől, kinek azok még 1424-ben adományoztattak, mivel ez most a haza ellenségeivel szövetkezett, visszavette, s részére 12 ezer forint évi tartásdijt rendelvén, azokat Erzsébet királynénak adományozta. Ez adománylevél kiadatott Budán 1439-ik évi jun. 11-én, s ebben mint adomány tárgyai emlittetnek: Zonda vára, hasonnevü várossal, s 10 hozzá tartozó helységgel, továbbá Tolnavár városa és a Beche szigeten lakó kúnok stb.[18].

Régi okleveleinkben a „Becse, Becsesziget“ helynevekkel gyakran találkozunk; mindegyik előfordul a mai Pest- és Torontál megyékben, s mindegyikben vagy legalább vidékén kúnok laktak. Azonban az 1424-ik évi fentebbi oklevélben előforduló: „Beche város körül 241lakó királynéi kúnok“ itt „Beche szigeten lakó kúnok“ kifejezéssel emlittetnek; s e kúnok alatt nem a Torontál megyei Becse vidékén, hanem a Pest megyei Csepel szigeten, melyen hajdan Becse város feküdt, lakott kúnok értendők.

Ugyan is az Árpád kún lovászmesteréről nevezett régi Csepel sziget későbbi oklevelekben Nagysziget, utóbb s ma is Ráczkevi sziget nevet nyert; ez azonban a XV-ik században a rajta lévő Becse városról Becse szigetnek is neveztetett, s e szigetben Ráczkeve városától Dömsöd felé való irányban ma is van egy német falu Becse, Hogy e Becse szigetet a kúnok birták, ezt úgy ezen 1439. mint 1494., 1495-ki oklevelek igazolják; e kúnokkal a Duna egyik ágánál a laczkházi, másik ágánál a hontosszéki kúnok valának szomszédok.[19]

E sziget egy része királynéi birtok lévén, az ily birtokon megszállott kúnok királynéi kúnoknak neveztettek, mivel jövedelmük a királyné udvartartására volt rendelve; mig hasonló birtokviszony a Torontál megyei Becsére nézve a történelem által nem igazoltatik; anyi igaz, hogy e Torontál megyei Becse vidékén a régi kún Zentheltszékhez tartozó szállásokon, a hajdani Vajta kún vezér népei által megszállott vidéken is laktak kúnok, de hogy Becse maga a XIII–XVI-ik században kún szállás lett volna, ezt történelmi adataink nem igazolják.[20]

A XV-ik században Becse sziget új telepitést is nyert; mert a török hatalma mind inkább terjedvén, az ettőli félelem miatt a szerbek közül többen hazájokat Rácz országot elhagyva, Magyar országba költöztek, s egy részök a Duna szigetein telepittetett le. Igy e század elején a Végszendrő irányában fekvő Keviből, Keve megye székhelyéről – ma Kubin – költöztek ki szerbek, kik a Csepel szigetén, mint a király s királyné koronai jószágán, melynek kún lakosait a százados harczok megfogyasztották, Szent-Ábrahám községben, telepedtek le, s hazájuk Kevi nevét elragasztották Sz. Ábrahámra, mely általok Kiskevinek, a magyarok által Ráczkevinek neveztetett. 242E Csepel szigeti szerb telepeket Sigmond 1404-ben rév- és vámmentességgel ruházta fel; majd 1428-ban Bálványos vagy Kapufa és Zkorenovecz vagy Izra királyi falukkal, melyekben laktak, megajándékozta, a kir. census fizetése alól felmentette, mások biráskodása alól kivette, s ezért kötelesek valának a királynak Gyertyaszentelőkor két mázsa viaszgyertyát adni ajándékban s a kir. révet őrizni.[21]

A fentebbi oklevél kiállitása után nehány hónap mulva, a török elleni hadjáratban kapott ragály következtében 1439. okt. 27-én Albert, az erényes, igazságos és vitéz fejedelem Neszmélyen meghalt. Ő volt első az osztrák herczegek közül, ki őseinek két százados törekvései után húsz holnapig a magyar trónon ült.

Albert korábòl meg kell még emlitenünk, miszerint ő – mint alább Ulászlónak 1491-ki okleveléből látni fogjuk – Gererth Miklóst és Ferenczet a Lajosszállási kapitányság birtokában nem csak megerősitette, hanem több szabadságokkal is felruházta.

Itt találkozunk először Lajos szállási kún kapitánysággal, melynek nevét s emlékét maig fentartotta a Kecskemét város határával szomszéd Lajos puszta, mely jelenleg, mint jászbirtok, Jászberény városához tartozik.


[1] Okltár 124. sz.

[2] Okltár 125. sz.

[3] Okltár 126. sz.

[4] Okltár 127. és 129. sz.

[5] Okltár 128. sz.

[6] Nagy Iván M. orsz. csal. II. 41–44. l.

[7] Okltár 171. sz.

[8] Okltár 130. sz.

[9] Okltár 249. sz.

[10] Okltár 131. sz.

[11] Nagy Iván M. orsz. csal. V. 187–90. Gróf Teleky Huny. ker. I. 143. l. Kőváry Erdély nev. csal. 121. l.

[12] Budai kam. ltár: super restanciis frugum. Comit. Csongrád.

[13] Budai kam. ltár super restanciis frugum 1522. Comit. Bodrog. Pest m. ltár.

[14] Tört. Adatt. II. 452. l.

[15] 1559-ik évi kiadás 204. 205. l.

[16] Galeot m. f. Kazinczy G. 99. l.

[17] Hornyik Kecsk. v. tört. 1. 207. l.

[18] Magy. tört. tár. IX. 56. 57. XII. 286. Fejér Cod. Dipl. XI. 247. Teleky Huny. kora X. 50. Oklt. 132. sz.

[19] Ferenczy Pest m. névt. 10. l. Teleky Hunyadiak k. VI. 154–5. l.

[20] Történelmi adatt. I. 299–310. l.

[21] Katona hist. crit. XII. 510. l. Szalay L. Szerb tel. 5. l.