Czélt azonban igy sem érhetvén, midőn négy évi távollét után Magyarországba visszatért, nagyérdekü belügyek elintézése végett 1435-ben Pozsonyban országgyülést tartott, melyben többek között a magyar honvédelem rendezése iránt a kir. javaslatok nyomán igen fontos törvények hozattak. Jelesen kimondatott, hogy a végvárakat, és lehetőleg az egész országot saját hadával és költségén védelmezni a király kötelessége, de a királyi had erejét tulhaladó nagyobb veszély esetében tartoznak 225a főpapok és nemesség vitézeikkel felülni a haza védelmére; – az egytelkes nemességnek fejenkénti felkelése azon változtatással erősittetett meg, hogy jövőre a főispán vezérlete alatt a megyei zászlóaljban táborozzanak, – az egyházi és világi nagyok banderiumai régi alakjokban meghagyattak.
Mivel azonban a kir. várjószágokkal s birtokokkal a főnemesség és papság alá került s hajdan táborozásra kötelezett számos szabadok a földmivelő jobbágyokhoz hasonló föltételes szolgaságba jutottak, s ez által az uraktól vagyonaránylag kiállitandó zászlóaljak igen megkevesedtek, elhatároztatott: hogy jövőre a birtokos nemesek akár önállólag, akár másokkal közösen minden 33 jobbágy után egy-egy jól felgyverezett lovast állitsanak, s e végett a szolgabiró s egy köznemes a jobbágyokat összeirván, számsorukat a főispánnak beadják. Ez intézkedes által a telek katonaság – militia portalis – rendszeres megállapitást nyert.
Végre fegyelmi szabályuk kimondatott, hogy kik rendeletre a táborba meg nem jelennek, vagy készakarva későn jönnek, vagy engedelem nélkül távoznak; jószáguk vesztésével lakoljanak; és hogy a sereg ne falukban vagy a vetéseken, hanem a szabad mezőn táborozzon, s vizen, fán és a kaszálatlan füvön kivül egyebet ingyen ne követeljen a földnépből[1].
A király e törvények alapjául tett előterjesztésében felmutatta azon sereg felosztást is, mely szerint némely csapatok a török, mások a hussiták ellen rendeltettek; a kir. előterjesztés XXX-ik czikkelyében Temesköz felől egész Szörényig rendeltettek: a kalocsai érsek egy zászlóaljal, a váradi püspök egy zászlóaljal, a kir. zászlóalj 1000 lovassal, a csanádi püspök 200 lovassal, a valachok, philistaeusok és kúnok 200 lovassal, Temesmegye 200, Kewe 100, Zaránd 300, Orod 100, Csanád 300, Torontál 100, Krassó 100, Csongrád 200 lovassal[2].
Ezen intezkedés következtében a magyar hadsereg száma 1436-ban 94 ezerre emelkedett, s a hajdan – mint 226láttuk – 40 ezer íjászszal harcztérre kiállitott jászkúnok hadi ereje ezen csekély, 200 számra leolvadván, elveszté azon régibb jelentőségét, hogy a jászkúnok neve a hadjáratokban részt vett seregnél külön felemlittessék.
A jászkúnoknak hazánkban két századdal ezelőtt történt megszállása óta különféle bel- és politikai viszonyok hatása alatt, nemzetségi és ezen alapult hadi és polgári szervezetük oly változást szenvedett, hogy a nemzetséghez kötött kapitányságok jogviszonyai körül számos visszaélés, kapitányságoknak erre jogositatlan hatalmasok által történt eladományozása, (1404.) és e miatt gyakori panaszok merültek fel, melyek orvoslása iránti intézkedést a királynak tovább halasztani nem lehetett.
Elúnván tehát a király hallgatni a kúnok közönségének sok panaszát, midőn ezelőtt régen (1411?) Szeged városában volt, zarándi főispán és Világosvár kapitányát guthi Ország Jánost és szolnoki főispán Káthai Jánost mint a kúnok biráit megbizta, hogy a kir. kúnok mindegyik székhelyén személyesen megjelenvén, itt hiteles kúnoktól, ezek esküdtjeitől s községeitől alapos hüséggel kutassák ki, hogy közöttök kik az igaz és törvényes kapitányok, s örökségi jogon e kapitányságokat kik birják, s elődeikről törvényesen azok, kikre szállottak?
Nevezett kúnok birái e kiküldetésben eljárván, Orbogán szállási kún kapitány György a király előtt, Miklós a Lőrincz fia, Ágoston a János fia, Márk a másik János fia, és Tamás ugyan ezen Márk fia s kúnok nevében felmutatta nevezett biráknak ezen vizsgálatról szóló jelentését, mely szerint nevezett kúnokat azon előjog élvezetében találták, hogy ők bármely kir. kúnszálláson lakjanak, szabadok, s minden szolgálat s adózástól mentesek; kivételével egyedül azon fizetéseknek, melyeket katonai szolgálat és időnként megujuló tábori gyakorlatok helyett teljesiteni kötelesek; s e szabadság reájok régi őseikről szállott, s ezeknek jelenleg is élvezetében vannak; mind ezekbe? tehát hű szolgálataik tekintetéből 227őket a király Budán 1436-ik évi jul. 7-én kelt oklevelében megerősitette[3].
Egy másik oklevél kelt ugyan ez évben Budán jul, 15-ről ugyan azon birák által megvizsgált hasonló ügyben, melyről tett jelentésükből kiderülvén, miszerint Thertezallasi Cherche Bálint kún, Thertezálláson, Boychazálláson es Kempcegzálláson igazi és törvényes kapitány, kire e kapitányságok elődeitől örökségi jogon szállottak; minélfogva a király ennek és hü szolgálatainak tekintetéből fentnevezett három kapitányságban, s az ehhez tartozó haszonvételekben, azon szabadság, jogok és feltételek mellett, melyekkel azt ősei birták, Bálintot s minden örököseit s utódait örök joggal megerősitette[4].
A 3-ik oklevél kelt Budán szept. 7-én, a kúnok ugyan azon birái által megvizsgált ügyben, kiknek irásbeli jelentéséből kiderült, hogy Kalas János a Halas székhez tartozó Kalasszállás és Borbásszállás nevü két kúnszálláson igazi és valóságos kapitány, kire a két kapitányság örökségi joggal őseitől szállott; s Kalas János a királyhoz intézett kérelme folytán hü szolgálatai tekintetéből e két kapitányságban, ennek összes tartozékaiban, jogaiban s szabadságaiban, melyet Kalas János ősei és ő birtak, Sigmond király által megerősittetik[5].
A negyedik oklevél kelt Budán szept. 7-én ugyan azon kúnok birái által megvizsgált hasonló ügyben; kiknek irásbeli jelentéséből kiderült, hogy Tóth János kún a Mayossa Balázs fia Hythemes, Mayossa István- és Jarmanelek nevü szállásokon igazi és törvényes kapitánynak találtatott, mely szállási kapitányságok ő reá őseitöl örökségi jogon szállottak, s az e szállásokon levő népeket és falukat ő más kúnok ily kapitányságai módja szerint birja és kormányozza; minek folytán Sigmond király hü szolgálatai tekintetéből nevezett Tóth Jánost és örököseit a fentebbi három szállások kapitányságaiban s ezekhez tartozó mindazon haszonvételekben, jogokban, szabadságokban s feltételekben, melyek 228szerint azokat ősei és ő is birták, örök joggal megerősiti[6].
E négy hasonló tárgyu oklevélben következő kúnszállások nevei fordulnak elő: Orbogánszállás; az Orbogán helynév hasonló az Orbó khán, Orbó nevű főnők nevéhez[7], a ki talán az e szálláson első telepedett le a maga népével; a székelyeknél is már 1396-ból jön elő az Orbou, 1466-ban az Orbai szék neve; ez Orbogánszállást később 1509-ben Orgován néven találjuk, s ma is meg van ez Orgován, mint puszta Izsák szomszédságában Kunszentmiklós város határához tartozik.
A második oklevélben emlitett Therte-, Boycha- és Kempceg-szállás a mai Törtel, Bócsa és Köncsög puszták Pest megyében; – különben Botsfalva, Törtelfalva helynév Moldvában ma is meg van, s igy e neveket a Moldvából bejött kúnok magokkal hozták; a Kempeeg-szállást pedig Kumcheg nevü kún kapitánytól, kinek Chyrchy–Cherche nevü fia volt, bátran származtathatjuk.
A 3-ik oklevélben eddig ösmeretlen kúnszállás fordul elő, melylyel sem előbb, sem később nem találkozunk; Kalasszállás és Borobásszállás. 1451-ben lesz emlités Kalasz Balázsról, kinek Halas szék törvényszéke előtt harkai Nagy Istvánnal pere folyt; itt e név igy iratik: Kalaz, 1436-ban pedig Kalas, s ugy ezt Kalasznak helyesen mondhatjuk; hol feküdt Kalaszszállás? erre nézve az 1451-ik oklevél felvilágositást nyujt, mert ebben Kalasz Balázs birtoka határvonala leiratván, ez a mai Pest megyei Kötőny és Tázlár hely fekvésére mutat; azonban Kalasz Balázs ezen birtoka megnevezve nincsen, s igy azt, hogy ez volt-e valósággal ezen most emlitett Kalaszszállás, teljes bizonyosan nem állithatni. Kalasz János kapitány másik ősi szállása Borobas = Barabás nevet visel; Borbásszállás néven ma egy Kecskemét város határában Szentkirály felé eső puszta létezik, mely hogy hajdan kúnszállás volt, erről egyedül ez oklevélben van emlités, melyből egyszersmind azt is 229látjuk, hogy a régi Halas székhely mily nagy terület s távol fekvő szállások tartoztak.
Végre a 4-ik oklevélben előforduló Hyshemes, Mayossa István és Jarmanelek szállás: a Hythemes a mai Ötömös puszta Csongrád megyében Halas város Balota pusztája szomszédságában; Mayossa István szállás, ez a mai kiskún Majsa város; a Jarmanelek szállás azonban ismeretlen[8]; e név a fentebbi oklevélben kétszer fordul elő: az első esetnél a szövegben a Jaman szó felül irt r betüvel Jarmannak van nem egykorunak látszó irással javitva, másod izben azonban Jaman-nak van hagyva; ha az eredeti hártya a Jaman szavat egész tisztán nem adná, lehetne Iwan-nak olvasni, s keresni benne a Halassal határos bácsmegyei mai Ivánka pusztát, melyet Ötömöstől ma a tompai és kisszállási puszták választanak el; Jananelekszállás azonban ma fel nem található; különben ez oklevél egy sem ezelőtt, sem ezután a kúnszállások között elő nem forduló Ötömösszállással ösmertet meg bennünket, mely a majossai Tóth János többi szállásaival együtt Halasszékhez tartozott.
A kolbászszéki kúnok ez időben birtok tekintetében terjeszkedni kivánásának jeléül szolgál a váczi káptalannak 1436-ik évi máj. 2-ról kelt oklevele, mely szerint e káptalan clőtt a Garam melléki sz. Benedek rendi konvent apátja Miklós, ünnepélyes óvást tesz az iránt, hogy e konvent tulajdonához tartozó Pelö, másképen Kengelszállás Szolnok megyei falut, mely Vassán szomszédságában fekszik, s melyet nevezett konvent még Gejza királytól nyert, akár Vértesi Miklós, akár a magyarok vagy kúnok Sigmond királytól adomànyba nyerhessék, vagy elfoglalhassak s ennek jövedelmét magok részére letartóztathassak[9].
Sigmond uralkodása utolsó évében 143-dik évi márcz. 7-én nádorrá Hédervári Lőrincz neveztetett ki, s fenmaradt ez évi nov. 11-én kelt azon oklevele a folyvást pénzszükségben levő királynak, melyben Országh Mihály és János testvéreknek Modor városát két ezer arany 230forintban elzálogositja; ez oklevélben gúthi Országh János mint Zaránd, Arad és Csongrád megyék főispánja és királyi kúnok birája emlittetik.
Mielőtt Sigmond korától megválnánk, fel kell emlitenünk egy 1499-ik évi oklevél nyomán egy ösmeretlen évü oklevelet, melyben e király négyszállási kapitány nemes Kompolthnak, s testvérének Lászlónak, valamint Balázs unokáinak Jakabnak és Ferencznek megengedte, hogy ők s örököseik és utódaik e kapitányság után soha semmi fizetésre vagy adózásra s a király seregében személyes megjelenésre ne köteleztessenek, hanem e sereghez csak egy lovas tegzes vitézt tartoznak küldeni, s azon esetben, ha ők vagy közülök valaki személyesen nem mehet, átalános felüléskor nemességök tekintetéből a seregbe menéstől mentesek legyenek[10].
Végül felemlitendő, hogy Zsigmond alatt élt Budán Héthársi János, ki a király és királyné bizalmas embere, s kisebb pénzszükségeinek kisegitője volt. Ezért történt, hogy a király 1425-ben a körmöczi hires malmot 1334 frtban neki zálogba adta; majd Solmár és Óbudai várak várnagya és a királynéi kúnok birája is volt.[11].
Sigmondot utolsó évében az erdélyi pór lázadáson kivül testi szenvedések és családi fondorlatok is keseriték; nejét Borbálát e miatt elfogatta, s erre kevés idő mulva decz. 9-én Znaimban 70 éves korában, országlása 51. évében meghalt.
[1] Horv. M. honvéd. 180–184. – M. or. tört. 305–6.
[2] Kovachich Suppl. I. 432. 446. l.
[3] Oklt. 118. sz.
[4] Oklt. 119. sz.
[5] Okltár 120. sz.
[6] Oklt. 121. sz.
[7] Obulgan személy név jön elő a váradi regestrumban Endlicher 735. l. 365-ik pont.
[8] Győrmegye gyülésén 1612-ben emlittetik Jármán Miklós özvegye. M. tört. tár. 1860. VII. k. 11. l.
[9] Fehér Cod. Dipl. X. 7, 831–2. l.
[10] Lásd alább Ulászló 1499-ik évi oklevelét.
[11] Budai F. polg. Lex. 205–6. l. Okltár 122. 123. sz.