V.

A király ezután is folyvást az országban tartózkodott, mig nem 1424-ik évi mart. 5-én Krakóba ment, hol lengyel Ulászló negyedik menyegzőjét ülte; honnét april 205hónapban visszatérvén Erich dán királyt, Palaeolog Manuel keleti császárt, a bajor herczeget, az aquilejai patriarkát s Albert herczeget mint vendégeit fogadta; ezalatt megjelentek nála Murad sultán követei, kikkel a fegyverszünetet két évre meghoszabbitotta.

Sigmond, nejének Borbála királynénak udvartartásra, hihetően még egybekelésekor Slavoniában több birtokokat és jövedelmeket özvegysége idejére is életefogytáig adományozott; azonban e birtokok a török gyakori beütései s pusztitásainak ki lévén téve, a királyné ismételt kérésére ezek helyett Visegrádon 1424. maj. 22-én kelt két rendbeli okleveleivel Zólyom megyét, több várakat, bánya és más városokat, falukat s jövedelmeket adott át. Mivel azonban a királyné ösmerte Sigmondnak irányábani szigoruságát, mely feslett élete miatt 1419-ben fogságba zárásával is nyílatkozott, hogy e gazdag jövedelmü adományozásokat magának minden oldalról biztositsa, felhasználva Albert herczegnek is jelenlétét, sürgetésére Budán ez évi máj. 25-én egy oklevél állittatott ki, melyben Albert herczeg, ki Sigmondnak nem csak trónörököse, hanem 1422. óta veje is volt, ezenkivül öt egyházi és 19 világi főrendek önkéntes elhatározás folytán a közbéke érdekében igazolják, hogy Sigmond által Borbála királynénak régebben adományozott s a koronához tartozó több kir. várak, városok, kerületek, faluk, hàrminczad és más jövedelmeknek közelebb ujolag tett adományozásánál jelenvoltak, s mindez az ő beleegyezésök, tudtok és határozásuk folytán történt.[1]

Ez adományozott birtokok között emlittetnek: Óbuda várával, Sz. Jakab és Kelenfölde nevü falukkal, továbbá a Buda mellett fekvő s Csepelnek nevezett Nagysziget, az e szigeten belől és kivül levő falvak: Dömsöd, Gubacs, Szentlőrincz, Haraszt és Szentdénes Pest, Adony, Besenyő, Keresztúr Fejér megyében: Kecskemét városa (oppidum seu civitas) az ottani vámmal; e Kecskemét közelében és Beche város (civitas) körül lakó királynéi kúnok, Kecskemét közelében lévő Félegyház 206falu, továbbá Martonvásár és Gödöllő, Őrkény, Sári, Kerekegyház faluk (ez utóbbi nem a kún, hanem Gyál mellett), Péczelen és Gyömrőn levő részbirtokok, Halásztelek Pestmegyében, Laczkháza, Szentimrefalva Fejérmegyében, mely utóbbiak szántói Laczk fiaitól ugymint Jakab erdélyi vajda, és Dávid slávoniai bántól Galsai István magszakadása folytán a királyra szállott Galsa falvért cseréltettek s a királynénak adományoztattak.[2]

Nem sokkal ezután Sigmond Budán jun. 6-án egy másik oklevelet is adott ki, intézve Ozorai Pipó temesi főispánhoz, és Solmosi Lászlóhoz, ki Pipó főispán által a királyi kúnok birájául volt rendelve, valamint a kúnok mostani vagy jövendőbeli többi biráihoz, kiknek meghagyta, hogy mivel ő Nagy Jánost és fiait, valamint Pétert a Miklós fiát, és Tömösváry Miklóst, s Tamást a Péter fiát az ujszászi királyi philisteusok kapitányait különös királyi pártfogásába vette, nevezetteket tehát ő helyette kapitányságukkal, jogaikkal, vagyonukkal, törvényes szabadságaikkal s szokásaikkal a törvény rendes útja nélkül való minden jogtalan megtámadások ellen oltalmazzák.[3]

Ebből látjuk, hogy a Pest megyében fekvő, s Jászberénnyel határos mai Ujszász falu hajdan mint egyik jász kapitányi szállás a Jászsághoz tartozott.

A harmadik oklevél ugyan ez évben nov. 7-én Temesvárott adatott ki most emlitett Ozorai Pipó temesi főispán által arról, hogy a Zenthelt széki kúnok kapitányai Imre a Pinkesd fia, vizesgyámi Thege Mihály, és Cherekley Tamás előtte nyilvánitották, miszerint, bár tapsoni Aarhimi Ostvát, embereivel Jangotszálláson megszállva az ottani kúnoknak kárt okozott is, azonban ezért teljesen eleget tévén, rajta többé semmi követelésök nincsen.[4]

Itt egy uj kún szék: Zentheltszék a hozzátartozó Vizesgyan, Thapson, és Jangot kún szállásokkal tünik fel előttünk.

207A Zenthelt kúnszék helynevével még néhányszor találkozni fogunk. Zenthelt Mercator Gellért XVI-ik századi térképén[5] azon helyre van téve, hol most Mokrin áll; Oláh Miklós pedig[6] a Maros és Temes között emliti. Kolozsváry István fgyarmati ref. lelkész s a borosjenői egyházvidék utolsó esperese, azon 66 ref. egyházak között, melyek az ő megyéjében a török kiüzetésekor lakosaival együtt elpusztittattak, emliti: Detrin, Feltóth, Szentely, Kis-Szeg, Kis-Bakony egyházakat[7]. A török kiüzetése korszakából való egy régi térképen: Orozlan (ma Oroszlános), Kenetz (ma Keresztúr), Temen (ma Kisteremia), Aracha (ma Aracs p. Bács megyében), Pezér és Zenta helyek közötti ponton, Zentával egy vizszintes vonalban van feljegyezve Csanád megyében e név; Zenthel, mely pont szinte a mai Mokrin vidékére vezet; a minthogy Mokrinnak Szaján felőli határán az Aranka balpartján van ma is Szentes nevü puszta, mely a régi Zentheltnek elrontott neve.[8]

Vizesgyán kúnszállás nem sok idő mulva kiszakittatott Zentheltszékből, mert a csanádi püspökség faluinak Mátyás korabeli feljegyzésében Volkánnyal Vizesgyan is, mind a püspökség faluja emlittetik, de hogy mi módon szünt meg kúnszállás lenni, arra nézve történelmi adatunk nincsen[9]. Nevét azonban megtaláljuk ma Torontál megyében Mokrinhoz közel Vizesda puszta, és Kisvizesd falu nevében. Thapson és Jangotszállásoknak nevét azonban a török uralom elenyésztette.

Az 1266-ból emlitett Popht – ma Bobda Torontálban, – mely Keyráné, a Borchol nembeli kúnok uráé volt; Barsol, Bosor, Bazál, Banzalhida – ma Basahid szinte Torontálban, – az 1328-nál előfordult Olaas nembeli kúnok helysége 1407-ben Olasch, 1428-ban Hallos, 1438-ban Halos Zenthelttől keletre a Begéhez nem messze; 1428-ban Zenthelt város, Kúnszőllős – ma Nákofalva, – a mai Kumaned falu[10]; 1369-ből az Aranka 208vize mellett eső Saap = Sajó (ma Szaján p.), Thompa-Valkán, Hegyes-Valkán, Vég-Valkán helyek neveit fentartó Valkány falu, s ezek közül egy 1438-ban Walkanszállása, máskép Benedekszállása nevet viselő kún kapitányság volt, ugyan ez évben ezzel együtt emlittetik Koyanpalzállása nevü kún kapitányság; Óbesenyő város, Kocha – ma Kocsovát p. – és a ma ösmeretlen Domvár és Veresdob besenyőkún birtokok; a hajdan kúnok által lakott Deesk – ma Deszk kúnhalmos határu falu, s talán még az 1049-ben élt[11] besenyő vezér Turakról vagy hasonnevü utódjáról elnevezett Torák faluk elvitázhatlan nyomait képezik a régi besenyőknek, s az 1279-ki oklevél szerint még IV. Béla által a Maros és Temes folyók között, a régi Vajta kún vezér Torhus földje szomszédságában letelepitett kún nemzetségnek, mely által lakott szállások Zenthelt városról elnevezett kún székhez tartoztak.

A kúnoknak Maros és Temes folyók között történt letelepedését emliti Ferrarius Zsigmond is 1637-ben, midőn igy ir: „a kúnok közzül többen Magyarországba jövén, itt azon a vidéken telepedtek le, mely Temesváron és a Tiszántul ma Kúnságnak neveztetik, mely 15 mértföld széles, 25 mértföld hosszu.“[12] E 375  mértföldnyi terület nyerte a Nagykúnság nevet, melynél a Dunatiszaközi kún terület sokkal kisebb terjedelmü lévén, Kiskúnságnak neveztetett.

Még ez évi ősszel Sigmond egyezkedni kezdett Ziskával, de eredmény nélkül, mire Albert herczeg ellene magyar hadak segitségével ujra megkezdte a háborút, végre Ziska halálával Sigmond a hadjárattal felhagyott. Maga azonban e közben az ország nyugati részein időzvén, 1425-ben márcz. 20. Tathán, temesi főispán Ozorai Pipó jelentésére kiadott oklevele szerint előtte János az István fia, Tamás a Péter fia, és Péter a Miklós fia a szarvasi és ujszászi kir. jászok vagy filiszteusok kapitányai a miatt emeltek panaszt, hogy nevezett jászok közönsége őket szokásuk és szabadságuk ellenére a jászok által a király részére tenni szokott 209minden fizetések vagy taksák és adózásoknak velök együtt teljesitésére, mire pedig soha sem köteleztettek, kényszeriti, s midőn e részben a király előtt megjelent más jászok azt állitották, hogy nevezett kapitányok e fizetésekkel kötelességszerüleg tartoznak; a felek megnevezett tanúik nyilatkozatának magokat alávetették, kik is, névszerint Kompolth négyszálási, és Beke Péter szgyörgyi kapitányok az evangyeliomra letett eskü után azt vallották, mi szerint: János, Tamás és Péter Ujszász és Szarvas faluknak Zsigmond királytól megszerzése s megnyerése után a király részére e jászoktól járó tartozást – census – vagy akót a többi jászokkal fizetni sok ideig vonakodtak, mignem a jászok panaszára a király elrendelte, hogy fizetni tartoznak, s végre eredetileg úgy egyeztek ki, hogy János, Tamás és Péter közül mindegyik évenként 100 denárral számitott 16 frtot, feliben Sz. György, feliben Sz. Mihály napkor tartoznak fizetni; de azután a jászok erre ráállani nem akarván, ujabban abban állapodtak meg, hogy János és Péter évenként külön 20, Tamás pedig 16 frtot fizessen. E tanúvallomás alapján, valamint János, Tamás és Péter sokféle szolgálatai tekintetéből, a jászoknak is beleegyeztével, az ujszászi és szarvasi kapitányságot minden jogaival, hatóságaival s jövedelmeivel Zsigmond nevezett János, Tamás és Péternek s ezek örököseinek adományozta oly feltétellel, hogy ezek a 20 frtot évenként külön a jászoktól járó kir. jövedelmekbe megfizessék; ezenkivül ha kir. parancsolat folytán a jászok egész közönségének hadi szolgálatra, melyre szokásból köteleztetnek, kell indulni, János, Tamás és Péter az ily sereghez saját költségükön nyolcz tegzessel menni tartoznak; más adózás és szolgálat alól azonban felmentetnek.[13]

Ez oklevélből látjuk, hogy a jászoknál ez időben a nemzetségi jogok alászállván, a kapitányságok kir. adomány tárgyát képezték; látjuk, hogy bár még ekkor szokásban volt a jászok között hadjáratra személyesen felkelni, 210azonban kapitányaik hivatalukkal járó jövedelmük után bizonyos számú vitézeket is kötelesek valának a kir. hadsereghez állitani; végre azt is látjuk, hogy a jászok a kir. jövedelmekhez határozott évi fizetéssel tartoztak járulni, mely alól kapitányaik se valának felmentve.

Ujszász községről fentebb már emlékeztünk. Itt Ujszász és Szarvas egymás mellett emlittetnek, mint olyan régi jász községek, melyeknek saját kapitányuk volt.

Hol feküdt e Szarvas nevü jász község? erre nézve miután a mai jász és kún földek körül ily nevü község más, mint a mai Békés megyei Szarvas város, nem található; némelyek e községet fogadják el az emlitett jász kapitányság székhelyéül; indokolván azzal, mert Szarvashalmon már III. László, hogy közel lehessen az e vidéki kún szállásokhoz, gyakran időzött, különösen 1284-ben; ezenkivül Ujszászhoz vagy a jász és kún szállásokhoz más közelebb eső Szarvas nevü hely nincsen; s a mai Szarvas város most is határos a Nagykúnsággal.

E vélemény azonban el nem fogadható; mert annak sehol semmi nyoma, hogy e Szarvas valaha jász vagy kún szállás lett, s mint ilyen, a kúnsághoz tartozott volna.

Már maga azon körülmény, hogy a mai Ujszásztól a mai Szarvas városa csaknem 9 mérföldre esik, s a kettő között ma sincsenek oly helyek, melyek valaha a jászság vagy kúnsághoz tartoztak volna; továbbá, hogy a régi időben a kún és jász nevezetek pontosan használtattak az illető terület megjelölésére s fel nem cseréltettek; s hogy Szarvas vagy Szarvashalom helységet a fentebbi oklevél kelte 1425-ik év után 35–45 évvel a nagybirtokú Ábrahanffy család birta, sőt Mátyás király 1472-ben az egész Szarvast urozi Vér Andrásnak adományozta, ki ebbe minden ellenmondás nélkül be is igtattatott; jász vagy kún helységnek idegenek részére eladományozására azonban ez időből példát nem találunk; mind ezek a fentebbi véleményt már eléggé megczáfolják.[14]

211Horváth Péter latin munkájához csatolt térképen Ujszász mellett Szarvas mint puszta van feltéve; de, miután Horváth Péter fel nem jegyezte, honnét vette azon adatot, hogy Ujszász mellett Szarvas puszta létezik; ez sokak előtt mint puszta állitás tünt fel.

Hogy azonban a mai Ujszász község mellett 1425-ben létezett Szarvas nevü philisteus község, ezt elvitázhatlanná teszi azon tény, hogy éppen a mai Ujszász község határának a faluhoz legközelebb eső része ma is Szarvashalom, a közvetlen mellette elvonuló hajlat Szarvasér, s ezen az árviz ellen levő hid Szarvasérhidja nevet visel; maga a halom egy emelkedett s hosszan nyúló domb, legmagasabb pontján urasági szőllőskerttel, az érpart hoszában e halom oldalában ásások alkalmával csontvázak is gyakran találtattak, s a legöregebb ujszási lakosok még emlékeznek, hogy Szarvashalmon egy elpusztult egyház romjai valának még láthatók, melyek azonban ma már elenyésztek; kelet felé dohányház és pajtával; a fentebbi ér választotta el Ujszászt a nyugoti oldalon feküdt Szarvas nevü philisteus községtől.[15]

Ezek szerint a fentebbi adatok igazolják, hogy a jászsághoz még a XV-ik század első felében saját kapitányuk alatt Ujszász és Szarvas faluk is hozzá tartoztak; mig ma az elpusztult Szarvas, Ujszász község határába beolvasztva, Pest megye kiegészitő részét képezi.

A fentebbi hiteles adat után az is kérdésbe tehető, hogy III. László a békés megyei, vagy az Ujszász melletti Szarvashalmon időzött-e? amott csak közelében, itt pedig éppen köztök lett volna az általa kedvelt jászkunoknak.

Zsigmond az öreg Lazarevics István szerb fejedelemmel 1426-ik évben Tatán az országra előnyös szerződést megkötvén, ez évi ősszel Brassóba ment, hol (Dán elüzött oláh vajdának visszahelyezése végett) sereget gyüjtött mellyel 1427-ben Márothy János vezérlete alatt Radult elüzve, Dán oláh vajdát visszahelyezte.

Ez évi julisban Sigmond is megjelent az Al-Dunánál, hol a török ellen Sz. György várát – Giurgevo – épitteté; 212majd megtudván Lazarevics halálát, Orsova felé kerülve Nándorfehérvárnál táborba szállott, s dec. 3-tól kezdve ez év végeig Keviben – most Kubin – tartózkodott. Történt azonban, hogy mielőtt a szerb várak a fentebbi szerződés szerint a magyar őrségeknek Brankovics György által átadattak volna, Galambócz várát, annak hütlen szerb kapitánya, a töröknek 12 ezer aranyért elárulta; Zsigmond tehát ennek visszavételére gyors előkészületeket tett.[16]

E végett még 1427-ik évi dec. 17-ről Keviből Kátai Mihálynak, Szolnok megye főispánjának s a philisteusok és kúnok birájának levelet irt, melyben, hogy anyival buzgóbb eljárásra serkentse, megengedte, hogy a Mizsei Lukács fiának Péternek magszakadásából a királyra szállott Heves megyei Mizse falut s Figeden lévő részbirtokot, maga részire bővebb intézkedésig elfoglalhassa; egyúttal néki megparancsolja, hogy az összes és egyenkénti philisteusokkal és kúnokkal, kiknek ezt egy más levelében már meghagyta, más katonáskodók módjára fegyverre keljen, s midőn ezekkel a Tiszának ezen partján készen lesz, erről a legnagyobb gyorsasággal külön lovas ember által őt értesitse a végett, miszerint megtudhassa világosan a királytól, hogy tovább hova kelljen mennie.[17]

Fentebb láttuk, hogy 1399-ben a kúnoknak egyszerre két birájuk volt; 1427-ben Kátai Mihályon kivül Berzeviczei Pohárnok István is úgy emlittetik, mint a kir. philisteusok birája, csak hogy ez „Comes“ – amaz „Judex“ néven fordul elő; Kátay azonban nem sok idő mulva meghalt; ellenben Pohárnok István még 1443-ban is viselte a kir. philisteusok birósági hivatalát.[18]

Hogy azonban az ily királyi birák mily visszaéléseket és zsarolásokat követtek el a jászkúnokon, kitetszik az Sigmond királynak 1428-ik évben, melynek vége felé Galambócz vára alóli visszavonulása után a török sereg figyelése végett folyvást az alvidéken tartózkodott, oct. 20-án Karansebesen kelt leveléből, mely szerint látva 213azon szükséget, nyomort és elszegényedést, melybe a több egymást felváltó inséges évek alatt a kir. philisteusok jutottak, s tudva azt, hogy azért ezek kir. rendelet folytán évenként a kir. jövedelembe bizonyos öszveg pénzt fizetnek: mint elébb, ugy most is meghagyja, hogy a philisteusok világi birái, vagy biráikul a fejedelem által rendelt királyi tisztek, ezek helyettesei s szolgái semiféle okból közöttök állandóan soha ne lakjanak, s tőlök magoknak élelmi szereket vagy ezek helyett pénzt ki ne csikarjanak; – továbbá rendeli, hogy e philisteusok az általok adni szokott kir. jövedelmi tartozásokat mindég kellő időben beszedjék, s oda, hova biráik parancsolják, szállitsák; ezenkivül azon tegzes vitézeket, kiket e királyi philisteusok a király rendeletére a király seregéhez állitani kötelesek, kellő időben azon részekre, hova rendeltetnek, késedelem nélkül elküldjék; különben biráik közöttök megjelenvén, mindaddig ott maradnak, mig tartozásukat nem teljesitik; s ez idő alatt őket illő élelemmel ellátni kötelesek.[19]

Ugyanezen 1428-ik évben a zentheltszéki kúnok ellen egy határigazitási per folyt le Hédervári Lőrincz kir. lovászmester, a kúnok és jászok birája s szolnoki főispán, s Berenchi István kir. pénztárnok – dispensator – mint kiküldött biró előtt; kik is Zenthelth városában aug. 24-én az itteni kúnok között kir. rendeletre igazságszolgáltatás végett megjelenvén; a hallósi és kúnszőllősi kir. kúnjobbágyok a jelen volt horogszeghi Szilágyi László ellen azon panaszt tették, miszerint ez alispánjuk – vicecomes – Péter a Miklós fia által Pipo akkori főispánjuknak megbizásából használatul átadott földjeiket elfoglalta, s Horogszeg faluhoz és a két Posároshoz csatolta, melyeknek is viszaadását kérik. A biróság a felekkel és szomszédokkal a helyszinén megjelenvén, itt nevezett kúnok az ő birtokuk határát jelző árkot megmutatták; azonban Szilágyi László és a szomszédok azt állitották, hogy nem ez, hanem egy 214másik árok szolgál határul, mire a szomszédok meg is esküdtek. Ennek folytán a biróság, a király további intézkedéseig a peres földet Szilágyi László birtokában hagyta, – s ezen egész eljárásáról aug. 28-án papirra irt oklevelet állitottak ki.[20]

[1] Okltár 102. sz.

[2] Magy. Történelmi tár. XII. k. 268–285. l.

[3] Okltár 103. sz.

[4] Okltár 105. sz.

[5] Atlas sive Cosmogr. meditat. Amstel. 1611. fol. atlant. in tab. Hungariae post pag. 265. Jerney Figyelmezó 1839. 214. l.

[6] Hungaria et Attila Cap. XVII. §. II.

[7] Fábián G. Arad megye 176–7. l.

[8] Bárány Torontál m. 75. l.

[9] Történelmi Adattár I. 251. l.

[10] Tört. Adtár I. 362. l. Bárány i. m. 76. l.

[11] E’m. II. k. 61–69. l.

[12] De reb. Hung. Prov. Ord. Praedic. Viennae 1637. 39. l.

[13] Okltár 106. sz.

[14] Haan L. Békés vmegye hajdana 274–277. Oklevéltár 69., 84., 90–91. l.

[15] Ez érdekes adatok szives közlésiért Virág József ujszászi jegyző ur fogadja nyilvánosan köszönetemet.

[16] Horváth M. II. 283–5. l. Ráth magy. kir. hadjár. II. 140–143. l.

[17] Századok 1875. 248. l. Okltár 108. sz.

[18] U. o. 250. l. Pray Hist. 1801. T. II. 30. Teleky Huny. kora. X. 123. l.

[19] Okltár 101. sz.

[20] Okltár 109. sz.