IV.

E közben Venczel cseh király aug. 16-án hirtelen meghalván, Ziska és társai nyilvánitották, hogy Sigmondot királyuknak elösmerni soha nem fogják. Venczel özvegye Sófia magyar és német soldosok segélyével Prágának Moldva balparti részét birtokában ugyan megtartotta, de a többi részt a husziták elfoglalták, s az ország más vidékein is a két ellenpárt között a harcz változó szerencsével folyt. Végre Sigmond Nagyváradról Brünnbe sietett, hova a cseheknek és morváknak dec. 27-re országgyülést hirdetett, melyen egész szigorral fellépett a rend helyreállitása végett; a mi sikerül is vala állandóan, ha ő maga Prágába vezeti egyedül magyarok- és kúnokból álló ötven ezernyi seregét; de ő e helyett Boroszlóba ment, hol a lengyel király és német rend közti 19410 éves pert elintézte. Ez alatt a cseh nemzeti párt ereje mind inkább növekedett annyira, hogy 1420. april elején Sigmond jónak látta Boroszlóból, a magyar és kúnokon kivül morva, sileziai, és németekből 80 ezernyire növekedett seregével elindulni;[1] Königingräczet elfoglalván, Kuttenbergben hosszabb ideig mulatott. Majd a prágaiak mérsékelt követelését visszautasitván, a német birodalmi segédsereg megérkezése után jul. 13-án Prágát ostromoltatta, de siker nélkül; végre a király táborában kiüzött tűz a vivószerek nagy részét felemésztvén, Sigmond kénytelen vala az ostrommal felhagyni, s beérni azzal, hogy jul. 28-án magát cseh királynak megkoronáztatta, s ezzel a német hadakat haza bocsátván, maga csapataival ismét Kuttenbergbe vonult.

Erre a husziták egy része Visehrad várát nagy erővel ostrom alá vették, Boskovics János hat hétig vitézül védelmezte, majd Sigmond oct. 31-én segitségére sietett, de csakhamar oly erővel támadtatott meg a hussiták által, hogy maga a király is csak négyszáz magyar feláldozásával volt képes életben elmenekülni Kuttenbergbe, honnét csakhamar 1421-ik év eléjén Ziska által Morvába szorittatott.[2]

Május közepén Zsigmondot Trencsinben találjuk, s junius és julius hónapokat Posonyban töltötte. Itt ez évi julius 15-én kelt oklevelében elrendelte, hogy az egri káptalan Kompolth philisteus kérelme folytán Heves megyei Kürth helységre nézve szabályszerü határigazitást eszközöljön oly módon, hogy ha az e miatti ellenmondók igazi országos nemesek lennének; ezeket a nádor elébe idézze; ha pedig philisteusok élnének ellenmondással: ez esetre egy másik kir. levelében meghagyja Ozorai Pipó temesi és kamarai grófnak vagy Solymosi Lászlónak a kir. philisteusok alispánjának – vicecomes, – hogy megjelenvén a helyszinén, a Kompolth és az ellenmondó philisteusok közötti határvillongásokat intézze el. E határjárás a királyi és 195káptalani küldöttek által szeptbr. 21-én teljesittetvén, erről oct. 5-ről jelentés tétetett.[3]

E határjárási oklevélben következő helynevek fordulnak elő: Sz.-györgy – a mai Jász-alsó-sz.-györgy, – Ravaszér, Sz.-györgyutja, Alattyán-útja, Szántóút, Rassang falu – ma puszta a jászkiséri határban, – Rassanghát, Árokhát, Csetkeava, Süjgerek, Süly falu, ma puszta Heves megyében Kürth és a Tisza között.

Ez időben a jászok, sőt egy későbbi, 1424-ik évi oklevélből következtetve, a kúnok is Ozorai Pipó temesi és kamaragróf hatósága alatt voltak, ki felettök biráskodási joggal is fel volt ruházva, azonban országos és hadi dolgokkal, gyakran az országon kivül, el lévén foglalva, birói helyetteséül Solymosi Lászlót nevezte ki.

Az, hogy a fentebbiek szerint az országos igazi nemesek ellenmondási ügye a nádor, a philisteusok pedig Ozorai Pipó vagy helyettese elé van utasitva, abban leli magyarázatát, hogy országos törvények szerint, – mint később látni fogjuk – nemesek és jászkúnok közötti határperek elintézése a Nádor illetősége alá tartozott, ha pedig a határkérdés egyedül jászkúnok között merült fel, ez saját biróságuk által intéztetett el.

Ez alatt Sigmond a hatalomban mind inkább erősbödő Ziskával folyvást alkudozott, de ez czélhoz nem vezetvén, november elején magyar, kún és szerbekből álló nagy sereggel, melyhez veje s trónörököse Albert herczeg 12 ezer emberrel csatlakozott, morva földre lépett s Brünnben nov. 10-én országgyülést tartott, mely a magyar lovasság fegyvereinek kényszerhatása alatt kedvező eredményel végződött; majd Kuttenbergbe ment, s Ziskát a hegyek közzé szoritotta, de ez csellel kimenekülvén, általa 1422-ik év elején az Ozorai Pipó vezérlete alatt hátráló magyar sereg január 8-án Német-Bródnál anyira megveretett, hogy elvesztett hét zászlót, 450 kocsit és sok zsákmányt, s egész Prága és Csehország Ziska hatalmába esett. Sigmod serege maradványaival jan. 9-én Iglauba 196érkezett, s e vidéken adta ki 1422. január 24-én azon oklevelet, melyben Mócza Miklóst és fiait Ferenczet, Balázst és Lászlót több rendbeli, de különösen a Csehországi huszita hadjáratban Ferencz által tett kitünő szolgálatokért a király azon népies állapotból, melyben ez előtt más kir. philisteusok módjára voltak, kiveszi és felszabaditja, s az ország igazi nemesei sorába igtatja; ezen kivül Heves megyei Kysyr falujokat, melyet mint mondják, e királytól nyertek, s jelenleg is békésen birnak, új adományi czimen nekik adja oly feltétel alatt, hogy jövőre is, más kir. philisteusok módjára a köteles szolgálatokat teljesiteni tartoznak; egyszersmind meghagyja a király az egri káptalannak, hogy nevezett Mócza családot Kysyr birtokába ünnepélyesen igtassa be, a mi ez évi sept. 14-én kelt káptalani jelentés szerint julius 29-én ellenmondás nélkül eszközöltetett is.[4]

E két rendbeli oklevelet Zsigmond király Borbála királynénak, valamint a főpapok és országbárók jóváhagyásával 1425. august. 23-án kelt levelével megujitva megerősitette, ismét kijelentvén, hogy a kiséri philisteus Mócza család Csehországban a hussiták elleni hadjáratban tevékeny részt vett.[5]

Ugyancsak 1422. jul. 27-én Sigmond király Kompolth és László testvérek részére Szentkozmademjén szállásra nézve 1407. okt. 29-én kiadott oklevelét Borbála királyné, valamint az egyházi és világi főrendek jóváhagyása mellett megujitva megerősiti.[6]

Ez alatt a hussiták között a hatalom növekedtével a pártviszály is dúlni kezdett, s kegyetlen kicsapongásokat követtek el; ezért a lengyel Ulászló a neki megkinált koronát másod izben visszautasitotta, s maga helyett Vitoldot a litván fejedelmet ajánlotta, ez ismét rokonát Koribut Sigmondot küldte Csehországba, ki Prágában 1422. majusban ötezer lovassal megjelent.

Ekkor Sigmond júl. 25-én a német rendek nürnbergi országgyülésére sietvén, itt elrendeltetett, hogy november 197elején új birodalmi sereg menjen a hussiták ellen, de ennek sikere nem lett.

1423. februárban Sigmond Visegrádon volt, honnét martiusban Késmárkra ment, hol a lengyel Ulászlóval találkozott; s a nyarat a felvidéken töltvén, junius végén Egerbe érkezett; innét jun. 26-án adott ki egy oklevelet, intézve arokszallasi philistinjai kapitányához Sándorhoz, kinek az egri káptalan kérelme folytán meghagyja, hogy Hevesujvármegyében nevezett káptalan tulajdonához tartozó Szentandrás falu földjeit mivelni, szántani és saját hasznukra ingyen forditani se ő, se más árokszállási philisteusok ne merészeljék, hanem e földet a tized és más szokott tartozások lefizetése után tulajdonosának visszabocsássák, vagy ha a káptalan engedelmével saját használatukban továbbra is megtartani kivánják, attól a szokott tartozásokat fizessék meg.[7]

E Szentandrás miatt az árokszállásiaknak, mint látni fogjuk, az egri káptalannal sok viszálkodása volt, mig nem azt az általok váltott Matkó kún pusztáért 1760-ban az egri káptalantól megcserélték.

Az év többi részét is szokása ellenére Sigmond az országban töltötte, s september végén Budán találjuk, hol sept. 29-én egy érdekes oklevelet állitott ki, mely intézve van a király által s ennek megbizásából zólyomi főispán Györgyhöz ilsvai Leustach hajdani nádor fiához, továbbá Gerkei Deső fiaihoz Leustach, László és Jánoshoz, valamint ezeknek körösi birtokán levő tisztjeihez és adófizetőihez, végre Kecskemét a király városának birájához, esküttjeihez, többi polgáraihoz és összes lakosaihoz a miatt, hogy Lőrincz az Antal fia Zombatszállásán lakó kún a maga és Zombatszállás és Buzgánszállásán megtelepedett többi öszves kúnoknak, valamint kapitányuknak Lajosnak és Baltha fiának nevében a király előtt a miatt tett panaszt, hogy nevezett körösiek és kecskemétiek e kúnokat fentebbi szállásaik, s ezekkel szomszéd Mindszent és Bódogasszonyegyháza, valamint az ezek körül fekvő némely 198más pusztáknak – praedium[8] – jelesen: Gengelteleke, Csókáshegyeharasztya, Homytha, Belcherhorhán, Kúnjakabhorhán, Wetewch (Vetőcs), Mamahomoka, Zombotkutha, és Chederhamokának, melyek a fentebbi szállásokhoz régidő óta tartozván, ezeknek e szállásokon lakott elődeik, s most ők békés használatában voltak, nem régóta e békés birtokban háborgatják, vetéseik, kaszállóik legeltetése s gázolásával kárositják; ezenkivül ha nevezett kúnok szekereikkel, jószágaikkal Kőrösön vagy Kecskeméten megjelennek: ürügyöt keresve s a király által közibök rendelt birót vagy kapitányt mellőzve, személyükben s jószágaikban letartóztatják s azonnal elitélik: Sigmond király mind ezen hatalmaskodásoktól nevezett városbelieket eltiltja.[9]

Érdekes ez oklevél, mivel benne több Kiskúnszállások és puszták nevei foglaltatnak, de a melyek nagy részének helyes értelmezése ma már sok nehézséggel jár, sőt részben lehetetlen.

Hornyik e helynevek meghatározása körül már jeles kisérleteket tett;[10] ennél azonban egyedül a névhasonlatosságra azért nem lehet kiváló sulyt helyezni, mivel az oklevél világos szavai szerint e szállások és puszták egymással szomszédok s egymás körül feküsznek, jelesen az mondatik, hogy Mindszent és Bódogaszonyegyháza puszták mellett vannak Zombatszállása és Buzgánszállása nevü kúnszállások – in quorum (praediorum) faciebus ipsi descensus (Zombat és Buzgán szállás) locati haberentur, a többi puszták pedig circumadjacentia praedia emlittetnek; s e helyek körül ez időben csak Zombat- és Buzgánszállás valának benépesitve, a többiek mint puszták emlittetnek; s mind ezek általában Baltha fia Lajos kapitánysága alá tartoztak. Először is tehát Mindszent és Bódogaszonyegyháza fekvését kell megállapitanunk, figyelve a legbiztosabban megállapitható egyik helynek Zombat, vagyis a mai Szabadszállásnak fekvésére.

1. Mindszent, ily nevü puszta van ma Pest megyében 199Solt, Fülöpszállás és Szabadszállás közvetlen szomszédságában. Jön ugyan elő már 1354-ből Szolnok megyében Szentkirállyal Mindszent nevü hely, ez azonban 1493ban Mindszent, másnéven Barabásszállása nevet viselvén ez, a mai Borbásszállása, mely Kecskemét és a Tisza között távol fekvésénél foga se tekinthető az itt Szabadszállás szomszédságában emlitett Mindszentnek.

2. Bódogaszonyegyháza, ily nevü hely ma Szabadszállás körül nincs; hanem van Mária Bódogasszony nevét viselő Máriaháza Mindszenten felül az ezzel tőszomszéd Solt és Szabadszállás között.[11]

3. Zombatszállás. E helynek az oklevél szerint Mindszent és Bódogasszonyegyházának – mintegy képe – előtt kelle feküdni, s ez nem más, mint a mai Szabadszállás. Hazai oklevelek igazolják, hogy Zombat, Zombath, Zumboth mint személynév 1253., 1264., 1265., 1286-ban[12], mint helynév 1291-ben (a mai Szombathely);[13] Valkó megyében az eszéki esperességi kerületben egy falu: Sombathel, Zobatel, Zobodhel, Sombochel, Zumbokel változásokkal 1332–35-ben emlittetik[14] s a „Szombath“ névnek „Szabad“ névvé átváltozására például szolgál Aradmegyében a mai Szabadhely község neve, mely a XV. s XVI. századi oklevelekben Zombathely néven fordul elő.[15]

4. Buzgánszállás; ily nevü hely Mindszent, Máriaháza és Szabadszállás körül ma nem létezik. Pest megyében Félegyháza és Kiskőrös között van Bugacz nevü puszta, de az sem lehet Buzgánszállás, mert Bugacz 28 év után 1451-ben Bugach (Bugacz), 1465-ben és 1469-ben pedig Bugaczháza néven jön elő; ezért Hornyik a ma Szeged alatt Csongrád megyében Horgas községgel határos Buzgán nevü pusztát állitja Buzgánszállással azonosnak. Azonban, hogy ez sem Bugacz, sem a csongrádmegyei Buzgánszállás, mutatja az oklevél azon kifejezése, hogy Buzgánszállás 1423-ban Mindszent és Bódogaszonyegyháza kún puszták előtt, s igy 200ezek tőszomszédságában feküdt, már pedig ezt sem az 5, sem a 13 mértföld távolságra fekvő Bugacz és Buzgánnak nem lehet mondani; s mivel Mindszent és a Duna között Solt vidékén kúnszállás netaláni létezéséről semmi adattal nem birunk, figyelmünket csak is Szabadszállás felé irányozhatjuk.

Mint a későbbiekből látni fogjuk, a XV-ik század végéig a mai kiskún községek és puszták legnagyobb része a fenmaradt történelmi adatokban névszerint felemlittetik, s a mai kiskún községek közzül ez idő alatt egyedül Kiskún-Sz.-Miklós és Fülöpszállás nevei nem fordulnak elő; már pedig, hogy ezek ez időben is már mint megült kúnszállások ne léteztek volna, hinni nem lehet. Ha már a helyi fekvést tekintjük, Mindszent előtt éppen a mai Fülöpszállás fekszik, s valjon ez időben nem ez viselt-e Buzgánszállás nevet? kérdeni igen, de az eddig ösmert adatok alapján elhatározni alig lehet.

A következő helyek már 1423-ban is mind lakatlan puszták voltak; jelesen:

5. Gengelteleke; Hornyik ezt Csengel telekének magyarázván, a mai szegedi határhoz tartozó Csengele pusztának mondja. E helynév 70 év mulva – mint alább látni fogjuk – 1493-ban „Chengele“ névvel fordul elő, s tekintve, hogy Szabadszállástól Páhi, Kaskantyú, Bócsa, Szank, Sz.-László puszták által elválasztva majd 8 mértföldnyi távolságra fekszik, ezt a Zombat és Buzgánszállást körülvevő puszták közzé nem sorozhatjuk.

6. Csókáshegyeharasztja – az eddigi olvasások ezt kétfelé szakasztva, ebből két helynevet csináltak, Csókáshegye és Harasztja; azonban az eredetiben minden megszakitás nélkül egy szónak van irva s igy egy helynévnek veendő; Laczházának van egy pusztája Csókás, Pest megyei Áporka és Bugyi községek között; ezen felül pedig van egy község Haraszti; Csókás azonban Zombatszállástól 5, Haraszti pedig 8 mértföldre esvén, Zombatszállás körüli pusztának nem vehető; ezenkivül Harasztira nézve már a XVI. századból adatok vannak, hogy ez Dunaharasztja nevet viselt.[16]

2017. Homytha – az eddigi – Hornyik szerint valóban hibás olvasás szerint – Lamytha; ma e vidéken teljesen ösmeretlen.

8. Beleherhorhan és

9. Kún-Jakabhorhán. A „horhan“ szó egyedül ez oklevélben fordul elő, és pedig két izben s mindég személynév után: Kún-Jakabhorhán, Belcherhorhán. A horhán szónak nyelvünkben jelentése nincsen, s igy ezt többen történetiróink közül, mint Hornyik, azonosnak mondják a korhánnal, mely hazánk több vidékein egyes határrészek neveiként előfordul, s viseli e nevet: posványos rét, zsombékos folyó, több halom;[17] de mind ezzel nincs tisztába hozva, hogy akár a horhán, akár a korhán név mit jelent?

A horhánnak keményebb alakja a: carchan, egy magyar birói tisztség régi neve.

Még keményebb alakja a: kurgán, mely a Petrarcha codex szerint,[18] s Asiában a keleti nyelvekben ma is: magaslatot, dombot jelent, mint: Mahmed kourgan = Mahomet dombja;[19] a kúnhalmokat az orosz szlávok kurgánnak nevezik;[20] Köppen szerint a kurgán szó a mai tatár: gör, kür, kyr = magaslat, domb, sir, és chani = ház szavak összetételéből származván, jelent sirházat vagy helyet.[21] Hammer szerint 1224-ben a mongoloknak egy vezére Hamabeg az orosz-palócz egyesült sereg elől a palóczok kurgánjai, sirdombjai közzé menekült.[22] A kurgán szónak sirdomb jelentését támogatja azon körülmény is, hogy – mint fentebb láttuk – a régi kúnok halottaik fölébe nagy sirhalmot szoktak vala hányni, a budai káptalannak egy 1332-ik évi oklevelében Óbuda környékén Kurchan régi vár = antiquum castrum emlittetik.[23]

Találunk régi magyar oklevelekben: sepulchra, sepultura gigantum, ruthenorum, paganorum, paganser = pogánysirhely neveket; mi igazolja, hogy ugy a 202régi magyaroknál, mint a kúnoknál szokás volt valamely földrészt, az ottani temetkezési helytől, sirdombtól elnevezni. Igy tehát nagyon hihető, hogy a „horhán“ a „kurgán“-nak lágyitott alakja, mely elnevezését a sirdomboknak a régi kúnok itteni lakhelyökre magokkal hozták, s temetkezéseiknél – talán még pogány vallásuk idejében az ősi szokást megtartván, a Kún Jakab- és Belcher-horhán annyit jelent, mint Jakab és Belcher kún főemberek sirdombjai,[24] melyekről az e vidéken eső határrész horhán nevet nyert.

Az 1342- és 43-ik évi oklevelek emlékeznek kún kapitány és ispán Buthemerről, egy 1407-ik évi oklevél pedig emliti Jakabszállásáról Pétert, fiát Jakabnak, ki ísmét Buthemer fia volt. Hogy Buthemerről neveztetett volna el az ő megtelepedési szállása: erről az oklevelek nem szóllanak, mivel azonban unokája Péter már Jakabszállásán lakott, bátran azt lehet állitani, hogy Buthemernek szállása nem az ő pogány, hanem keresztyénné lett fiának Jakabnak nevéről nyerte elneveztetését, ki meg-meghalván, sirja fölé a még akkor mindig az ősi vallás szertartásaihoz hajló kúnok magos sirdombot, kurgánt hánytak, melyről ennek vidéke Kunjakabhorhánnak, Jakabról pedig a szállás Jakabszállásnak neveztetett el, mely mint község hoszabb ideig fenállott; ma pedig mint pusztának ¼-de Fülöpszállás, 2/4-de Szabadszállás, ¼-de Majsa város birtokához tartozik.

A kalocsai káptalannak 1409-ik évben Reeg – a mai Rigyicza Bács megyében – határjárásáról kiadott oklevelében ismételve emlittetik: Korhán hegy a mai Pacsér vidékén; továbbá egy kunszentmártoni határperben több tanu emliti, hogy: a sz. andrásiak határa mégyen a „Korhányhalmára;“ – ugyan ez a Békés megyei oklevéltárban (267. l.) 1737-ből előfordul; söt Kunszmiklós, Szabadszállás és Fülöpszállás határában ma is van: Korhán dülő, egy Korhánszéknek nevezett szikeshely, és Korhán nevü szántóföld, mely elnevezések valószinüen a 203Kunjakabkorhánnak maradványai. 1513-ból olvashatni Korhán János nevet is.[25]

A másik horhán az eredetiben világosan „Belcher“ előnévvel van irva. Ezt Hornyik hibás olvasás vagy irásnak tartva: Bolchakorhánnak, Bolcsaszállásnak, mai Pest megyei Bócsa pusztának mondja; ez azonban a régi oklevelekben Bolcsának nem iratik, hanem 13 év után 1436- s 1475-ben Boychaszállás néven fordul elő; e szerint meg kell tartanunk a Belcherhorhán olvasást. Fentebb IV. Bélának idejében láttuk, hogy egy Bars megyei kúnnak Gyalmának fia Beler volt; azonban hogy ez a Belcher névvel azonos volna, elhatározni alig lehet.

Fentebb egy 1354-ki oklevélben előfordult Bwchwr fia Péter, ki Kecskemét mellett Szentkirály és Mindszent pusztákat nyerte adományba, szinte ez évből ugyanezen Péter Belcher fiának mondatik, s igy Bwchwr és Belcher egy névnek vehető; a Kunjakabhorhán vagy a mai Jakabszállás Szentkirály és Mindszenthez közel esvén, a Belcherhorhán eredetét ezen Belchertől alaposan származtathatjuk.

10. Vethewch, Vetöcs, Vetös, ma ily helynév e vidéken ösmeretlen.

11. Mamahomoka, Hornyik ezt a Csongrád városa határában levő s Félegyházával határos Máma pusztának tartja, de ez a hozzá 9 mértföldre eső Zombatszállás körüli pusztának ismét nem vehető; inkább hihető, hogy ez a Szalk-Sz.-Mártonhoz tartozó mai Homoki puszta, mely Homok-Sz.-Lőrincznek is neveztetik, s melyet Máriaházától ma csak Fejéregyháza nevü puszta, Szabadszállásnak arra nyuló határától pedig Kún-Szent-Miklós város Bösztör nevü pusztája választ el.

12. Zombathkutha, vagy Szombat, ma Szabadkútja; nem kell ezt Hornyik szerint a halasi határban Szabadszállástól 8 mértföldnyire eső Zsana vagy Kőkút határrész nevében keresnünk; maga a név mutatja, hogy azon Zombath nevü kúntól, ki a mai Szabadszállás területét eredetileg megszállván, ennek nevet adott, szinte 204nyerte nevét egy kút, melynek vidéke, egy határrész, még ez időben is Szombatkútja nevet viselt.

13. Chederhamoka, Cseder, Csödörhomoka; e részben elfogadható Hornyik véleménye, hogy ez Kecskemét város határának a budai országút melleti, s ma is Csödör nevet viselő homokos része, mely határos a Szabadszálláshoz nem távol eső kerekegyházi kún pusztával. Halason is van a Bodoglári pusztán egy „Czödörhalom“ nevü domb.

Ezen puszták helyneveire nézve lehetlen meg nem jegyezni, hogy ezek már 1423-ban mint puszták emlittetnek, s hogy valaha állandóan megszállva lettek volna, azt egyedül Bódogasszonyegyházáról ennek egyház neve után itélve, lehet állitani; a telek, hegy, haraszt, korhán, kút, homok szavak inkább azt engedik következtetni, hogy ezek nem falvakból származott pusztákat, hanem egyes határrészek neveit tüntetik előnkbe, de a melyeknek hol fekvését azóta lefolyt ötödfélszáz év viharai elenyésztették. Maga az oklevélből annyi kivehető, hogy ezen puszták Zombat- és Buzgánszállásokhoz rég idő – talán megszállásuk – óta tartoztak, s mivel e két szállási kúnok a körösieket és kecskemétieket panaszolták be a miatt, hogy vetéseikbe s kaszállóikba károkat tesznek: azt kell hinnünk, hogy ezen puszták egy része Kecskemét és Körös felé feküdt.

Ez oklevélre vonatkozólag még felemlitendő, hogy itt a Zombat- és Buzgánszállási kúnok kapitányául Baltha fia Lajos emlittetik, örökös lévén a kapitányság, Baltha is kapitány volt, kinek emlékét fentartja Halas vàros határában a mai Balota puszta, mely – hagyomány szerint – hajdan Balta szállásának neveztetett: s Baltha kapitány a nádastó mellett Kőhalom nevü dombon lakott, kinek egy csónakba elrejtett kincsét a köznép e vidéken ma is keresi.

[1] Fessler Gesch. d. Ung. IV. 417. Szalay L. M. orsz. tört. II. 353. l.

[2] Fessler i. m. 423. Szalay i. m. 355. l.

[3] Okltár 95. sz.

[4] Okltár 96, 97., 99. sz.

[5] Okltár 107. sz.

[6] Okltár 98. sz.

[7] Okltár 100. sz.

[8] Praedium magyarázata Verbőczy htk. I. r. 24. cz. 5. §.

[9] Okltár 101. sz.

[10] Uj m. muz. 1853. 331–35. l. Kecskemét v. törv. I. 202–4. l.

[11] Ferenczy Pest Pilis és Solt m. hely. névtára 113. l.

[12] Knauz Monum. Eccl. Strigon. I. 411, 502, 503, 527. l.

[13] Fejér Cod. VII. 2, 152. V. 3, 330 l.

[14] Fábián Aradmegye 165, 208, 235, 255. l. Tört Adatt. II. 426. l.

[15] Századok 1868. 461. l.

[16] Budai kam. ltár. N. R. A. fasc. 399. Nr. 8.

[17] Uj m. muz. 1851/2. III. 164. l. Révész J. magy. helyn.

[18] 222. 266. l.

[19] Noúveau Journ. Asiat. T. VII. Paris 1831. l. 41.

[20] Jerney Kel. ut. I. 91. l.

[21] Über Tumuli in Russland St. Petersburg. 1836.

[22] Gesch. d. gold. Horde 87–89. l.

[23] Anjou k. Okt. II. 636. l.

[24] Beler kún személy név fordul elő IV. Béla és III. Endre alatt. II. k. 304–389. l.

[25] Budai kam. ltár. Fasc. 432. No. 19.