Az 1408-ik év még fényesebb sikerre vezetett; Sigmond hadai Bosniában több várakat bevettek, Sztreberniket felmentették; Dobojnál 126 bosnyák főúr s királyuk Tvartkó elfogatott; a főurakat Sigmond kivégeztette, mire Bosnia meghódolt. E hadjárat alatt jul. 12-én adott ki a király egy terjedelmes oklevelet, melyben többek között Dorosma, Bánfalva, Gyékéntó és Sz. Mihály falukat Csongrádmegyében uj adomány útján Garai Miklós nádorra s testvérére Jánosra, kik ezeket adományban már azelőtt nyerték, s az időben békésen birták, átruházta.[1]
Dorosma ma kiskún város, s az időben is ősi kúnszállás volt, azonban a hatalmas oligarchák e korban már el kezdék a kúnokat ősi szállásaiktól fosztogatni; igy jött Dorosma is a Garaiak kezére.
Figyelmet érdemel, hogy Drusma föld a Tisza mellett Dénes nádornak egy 1237-ik évi oklevelében előfordul, s még 1269-ben IV. Béla Valkó megyei Gara helységet a Durusma nemzetség azon sarjának adományozta, melytől a Garai hires család vette eredetét.[2]
Ezután Sigmond győztes seregével Buda felé elindult, vive magával a fogoly Tvartkót; szept. 2-án és 5-én Diakováron,[3] s innét a Dunatiszaközön át vévén útját, hogy szept. 26. s 27-ik napjait Halason töltötte, igazolja ezt a napokon itt kiadott két oklevele. Jelesen szept. 26-án itt kelt azon rendelete, melyben az egri káptalannak meghagyja, hogy négyszállási István fiait Kompolt és László philisteusokat ezeknek közelebb adományozott 184Szentkozmademjén szállás birtokába törvényesen vezessék be, mit az egri káptalan okt. 24-én Sáry Miklós királyi és János mester káptalani küldöttek által, miután senki által ellenmondás nem tétetett, teljesitett is.[4]
Már elébb a kolbászszállási kúnok Kakathon mind több birtokot szereztek, jelesen az 1397-iki vétel után 1401. máj. 6-án Dersi Péter és Miklóstól a Kakathbeli részüket Endre, János és több érdektársai pénzen megvették[5]; minek folytán sürgető kérelmükre Sigmond másnap szept. 27-én szinte Halason adta ki azon oklevelét, melyben ugyancsak az egri káptalannak meghagyja, hogy Pál, Domonkos és több más megnevezett kolbászszállási kúnjait az ezek által Dersi Demeter s érdektársaitól megszerzett Hevesújvár megyei Kakath helység fele része és szinte kakathi több részbirtokok s Kázmérfoka, Sebesér s Kárászos nevű halastavak birtokába igtassa be, a mai april 20-án a helyszinén Kakathon minden ellenmondás nélkül eszközöltetett.[6]
Érdekes e két oklevél azért, mivel ezeket Sigmond király Halason, a kúnok egyik legrégibb székhelyén – ma Kiskún-Halas – adta ki, hol a király győztes seregével Budára utazásakor megfordult, s ez az eddig ösmert legrégibb adat Halas város fenállásáról, melyet elébb csak 1451-re lehetett felvinni.
Fentebb 1397. és 1399-ből olvastuk, hogy több kolbászszállàsi kúnok ugyanezen Dersiektől Kakath fele részét megszervezvén, abba beigtattattak; most 1408-ban a kolbászszállàsi kúnok szinte a Dersiektől Kakath másik felét és több más itteni rész jószágokat megszerezvén ezek birtokába beiktattattak, s e szerint hihetően az egész Kakath helység a kolbászszállàsi kúnok birtokába ment át.
A Kakath és Hegyesegyházra vonatkozó 1397. 1399. 1407. s 1408-ik évi okleveleket Kenderesi Balázs véletlen elvesztvén, azokat Mátyás király parancsára 1468. mart. 5. az egri káptalan hiteles másolatban kiadta[7]; ez oklevélben a fentebbi birtokok igy emlittetnek: Hegyes máskép Kakath, Kenderes máskép Keregház. Jelenleg 185Kunhegyes város, Kakat puszta és Kenderes község szinte határosok egymással; hogy azonban Hegyes Kakathnak, Kenderes Kéregyháznak hivatott volna, az a fentebbi oklevelekkel ellenkezik, mert ezekben határozottan Hegyesegyház külön, és Kakath is külön emlittetik[8]; igy tehát Kenderesnek Kéregyház neve hihetően a fentebbi 1397-ik évről szóló oklevélből vétetett át.
Ekként Sigmond király három éves bosniai hadjáratának ily szerencsés bevégzése után még ez évben jegyesével Cilley Borbálával egybekelt.
Sigmond király a következő 1409-ik év legnagyobb részét az országban töltvén, Rozgonyi Simon előterjesztésére Budán 1409-ik évi aug. 13-án kelt oklevelében, szentkozmademjéni Kompoltnak négyszállási filisteusai kapitányjának kérésére, kit 1407-ben nemesi kiváltságlevéllel felruházott, a Kisér és Ladán filisteus szállások között fekvő Kürth helységet, az ezt jogtalanul letartóztatók kezéből kivéve, Kompolthnak, s nagybátyja Miklós fiának Lászlónak, Gergely fiának Simonnak, Bandagaz fiának Lászlónak s ennek többi testvéreinek, Kompolth hü szolgálataiért adományozta úgy, hogy azt philisteus szokás szerint birhassák, s ha ez iránt ellentmondó jelentkezik, ezt más birtokkal fogja pótolni, mely Kürt helység birtokába nevezett Kompolth s érdektársai ez évi aug. 21-én a budai káptalan által ellentmondás nélkül be is igtattattak.[9]
A jász Bandagaz már emlitve van Lajos király 1370-ik évi oklevelében, mint ipa Isopos Istvánnak a nádor által a kir. jászok rendelt birájának.
A „philisteus szokás szerint való birtokláshoz“ hasonló kifejezést a székelyeknél is találunk, midőn Lajos király 1366-ban a gyulafejérvári káptalannak meghagyja, hogy Hidvégi Jakabot és Demetert Oltszemen és Málnáson székely örökösödési jogon birt telkeknek birtokába, melyeket tőlök a Sebesszéki székelyek jogtalanul elfoglaltak, 186igtassa be oly joggal, milyennel azokat a székelyek szabadsága szerint köztudomással birták.[10] Feltünő azonban hogy bár Kürth nem vala jászkún föld, a Kompolthok pedig már 1407-ben nemességet nyertek, mégis Kürth nékik philisteus szokás szerint való birtoklással adatott.
Hihetően éppen e miatt Kompolth Kürt helység birtokában nem is juthatott, mert fent van Sigmond királynak Budán 1410. jun. 21-én kelt oklevele, mely szerint ő emlitett Kürt helységet, az azt Inarcsi Mihály magszakadásából adomány útján birt pelsőczi Nagy János kir. tárnokmestertől Pestmegyei Inarcs és Besenyő helységekbeli részjószágokért megcserélvén, négyszállási László és Kompolth philisteusoknak kiváló érdemeikért új adomány czimen örök joggal adományozza, melynek birtokába nevezett adományosok ez évi jul. 2-án a budai káptalan által beigtattattak.[11]
Az 1410-ik évben elérte Sigmond azt, mire oly rég s teljes erővel igyekezett, szept. 20-án római királylyá választatott; s bár ellenfelei okt. 1-én megválasztatását törvénytelennek nyilvánitván, helyette Jobst őrgrófot választották meg: Sigmond azonban törvényes jogához állandóan ragaszkodott, s egész gondját Bosnia lecsendesitésére forditotta. Ugyanis Hranicsh Sandal és Ostoja a macsói bánságba betörvén, Sigmond nehány zászlóaljjal ellenök indult, csapataikat szétvervén, a pártosokat meghóditotta[12], s ez ügyben az egész évet a Száva mellékén töltötte. E táborozásról többen történetiróink közül hallgatnak; emlékét azonban több oklevelek fentartották[13]. Ezek egyike érdekes ránk nézve azért, mert egy eddig ösmeretlen kúnszállás emlékét tartotta fen. Jelesen fentebb láttuk, hogy Pohamara község 1261. 1281. s 1324-ik évben kelt oklevelekben ugy emlittetik, mint az egri püspökség birtoka; hogy azonban ez ősi kúnszállás volt, igazolja Sigmond királynak e bosniai hadjárat alatt 1410. okt. 12-én Klichanech vára melletti hadiszállásról kelt levele, mely szerint puhamorai szálási kún Mihály a Balásnak fia a maga, valamint János és István 187testvérei nevében Sigmond királyhoz folyamodván a végett, hogy adassék törvényesen birtokukba azon puhamorai föld, mely őket Lajos király levele folytán illeti: ennek eszközlését a király az egri káptalannak meghagyja, mely a beigtatást a helyszinén Puhamora szálláson minden ellenmondás nélkül teljesitette is.[14]
Hogy Puhamora régi kúnszállás, igazolja az, hogy ez oklevélben már úgy emlittetik, mint a mely már Nagy Lajos király idejében (1342–1382,) létezett s ez által adományoztatott.
Az 1411-ik év kezdetét Sigmond Budán töltötte, s mindjárt jan. 13-án kiadta lényegtelen változtatásokkal fentebbi 1407-ik évi oklevelét a philisteusok előjogairól; ez újabb oklevélben a kapitány biráskodása helyett az mondatik, hogy a kinek a philisteusok ellen valami követelése van, azt János mester kir. pénztárnok – dispensator – mint a király által rendelt törvényes birájuk előtt keresse.[15]
E közben a jász szállások népessége szaporodván, birtokaikat is kiterjeszteni igyekeztek; e végett Külsőhegyes és Belsőhegyes néptelen falukat Miklós és több ladáni, valamint Ferencz és más keseri (= kiséri) philisteusok, hivatkozva – hihetően a király seregében a közelebbi külföldi hadjáratokban – tett hű szolgálataikra, Sigmond királytól adományul felkérték. Ertésére esvén ez az óbudai apáczáknak, ezek nevében György biró Gara Miklós nádor és Rozgonyi Simon országbiró előtt 1411. máj. 8-án Budán nevezett faluknak, melyek Pestmegyében feküvén, nevezett apáczák Czegléd nevű falujokhoz tartoznak, úgy a király általi eladományoztatása, mint a philisteusok által elfoglaltatása s elörökitése ellen ünnepélyes óvást és eltiltást nyilvánitott.[16]
Átalában ez év lefolyása kedvező volt Sigmondra nézve; mert vetélytársának Jobst őrgrófnak jan. 18-án történt halálával jul. 21-én Frankfurtban eddigi ellenfelei által is római királynak elösmertetett; majd nov. 11-én megbizottai Lengyelországgal fegyverszünetet kötöttek, s 188még ő az év utolsó negyedét Posonyban töltve az országnagyokat rábirta, hogy fiörökös nélkül elhalása esetére Erzsébet leányát is korona örökösül elismerendik: addig fegyvereinek Olaszországban is kedvezett a szerencse. Ugyanis Velencze több sérelmek között a magyar koronának tartozott évi hét ezer arany fizetésével felhagyván, e miatt Sigmond Ozorai Pipó vezérlete alatt ellene tizezer lovast küldött, Pipo a velenczeieket megverte, 19 elvett zászlót küldött Budára, s hetven várost és erősséget elfoglalt.
Az 1412-ik év kezdetét Sigmond Budán töltvén, jan. 6-án kelt oklevelében „Jaz-Bwlenzállása“-i (= jászberényi) Péter fiának Lászlónak saját és az egész országbeli philisteusok nevében tett kérelmére a fentebbi 1407. mart. 13-án kelt kiváltságlevelét jogaik nagyobb védelmére hitelesen átirja.[17]
Ez év közepén Ulászló lengyel királynak az országban ünnepélyes fogadása után, oktober végén Sigmond maga is a velenczeiek ellen indult, kikkel 1413. apr. 13-án békét kötvén, az országból hat évi távollét után 1419. február kezdetén Posonyba megérkezett; majd ez év utolsó negyedében Bolgárországban a török elleni hadjáratot győzelemmel bevégezvén, Nagyváradon öt évi fegyverszünetre lépett.
A XV-ik század első felében ez ideig még elő nem fordult királynéi kún székkel ösmerkedünk meg, s ez a mai Fejér megyében feküdt Hontos szék, melynek hatósága 14 kún szállásra terjedt ki. A Hontus, Hontos, későbbi oklevelekben hibásan Hontor, név egy eredetünek látszik lenni a Kolbazzal, hihetően régi személy vagy nemzetség név, mely itt oly nagy számú családtagokkal szállott meg, hogy azoknak megtelepedése 14 népes szállást alkotott,
Az eddig ösmert adatokban Hontosszék először 1417-ik évben fordul elő, midőn a jun. 27-én kiadott oklevélben Ozorai Pipó temesi főispán Zsigmond király utasitásából a hontosszéki kúnok kapitányának Thobán 189Jakabnak, e kapitányság igazgatására kellő képességét tekintve, ezen hontosi kapitányságot, mely hontosszéki Péter Imre fia utáni unokájának Gálnak kihalása folytán a királyra szállott, emlitett Jakabnak, s ennek fiainak Miklósnak és Bertalannak, s bátyjának Péternek, s ezek örököseinek azon joggal, mellyel azt a kihalt Gál birta és kormányozta, bizonyos feltételek alatt birás, kormányzás és megtartás végett átadta a hozzátartozó szállásokkal; jelesen Hontosegyházával, Ujszállással, Kétpolkárttal, melyek mindegyike kőből épült egyházzal bir, továbbá Sárosd és Tubaliszentpéter nevü szállásokkal; ezenkivül a Péter apostol tiszteletére épült egyházzal biró Chobak, Ivánkateleke és Gyolcsapálszállása nevü szállásokon lévő részbirtokokkal, s mindezeknek hasznaival s tartozékaival, melyek régi idő óta e kapitánysághoz tartoznak.[18]
Ugyanerre vnnatkozik 1419. oct. 16-án kelt levele Perényi Miklós lovászmesternek, mint a királyi kúnok és filisteusok birájának, mely szerint ő 1418. oct. 3-án Hontosszéki kapitánysághoz tartozó Karachonmiklósszállásán kir. különös meghagyásból törvényszéket tartván, ez alkalommal Wyzállási kapitány Imrének özvegye, és Baydamerzallása-i Péter, Jakabnak fia királynéi kún, a Hontosszék kapitánya Toman nevü Jakab ellen a miatt emeltek panaszt, mivel nevezett Jakab a kőből épült egyházzal biró Hontosegyházról nevezett Hontosszéki kapitányságot a Hontoshoz tartozó vesszős hellyel, valamint Ujszállása, melyben van b. sz. Mária Vasarosboldogasszonnak nevezett egyháza, Kelpelkuarth hasonló egyházzal, Sarasd és Thobaliszentpeter, végre Chabakszállás, hol Péter apostol egyháza van, Ivakateleke és Diolta(Gyolch)pálszállása nevü részjószágokat hontosi Péter fia Imrének fia Gálnak magszakadása következtében a király által magának adományoztatta, holott pedig Gálnak örököse az emlitett Péter, ki ezen Gál mostoha fiának Jakabnak a fia, minélfogva e kapitányságot 190Jakab jog szerint el nem nyerhette volna; kér tehát ez ügyben igazságot. Erre Toman Jakab felelte, hogy igaz, miszerint e kapitányság és szállások a király által néki adományoztattak, s az errőli adománylevelet későbbi határnapon kész felmutatni. Ennek teljesitésére néki ez évi oct. 10-e Budára kitüzetett, a mely napon azonban az özvegy és Jakab fia Péter meg nem jelentek, Toman Jakab ellenben Zsigmond királynak 1419. aug. 26-án kelt adománylevelét felmutatta. Ebben Sigmond király Hontos széki kúnjai kapitányának Tubay Jakabnak a maga, valamint fijai Miklós és Bertalan és testvére Péter nevében, különösen hadjárati hü szolgálataira hivatkozva tett azon kérelmére, hogy Ozorai Pipó temesi főispán által a királynak irásbeli megbizása folytán, emlitett Gál magszakadása következtében a Hontosszéki kún kapitányság, az ehhez régóta tartozó szállások és haszonvételek iránt régebben tett adományozását részökre erősittse meg; a király sokféle hü szolgálataik tekintetéből ez adományozást megujitotta s erősitette nevezettek részére oly módon, hogy e szék kapitányságát, ehhez tartozó kún szállásokat járulékaival s haszonvételeivel, addig, a meddig a királynak tetszeni fog, más kún kapitányok módjára birhassák s kormányozhassák, úgy azonban, hogy Tubay Jakab, ennek fiai és testvére az Imrének özvegyét Gál anyját, mig él, Ujszállás birtokában Pipo főispán intezkedése szerint teljes joggal meghagyják.
Ezen adományozó levél alapján a biróság, mivel a panaszos felperesek nem jelentek meg, Tubay Jakabot emlitett kapitányság és szállások birtokában, mint ez a fentebbi kir. adománylevélben foglaltatik, a király tetszése és további rendelkezéseig meghagyta.[19]
Ez oklevelek részletesen megösmertetnek bennünket Fejér megyében volt Hontos nevü kúnszék viszonyaival, mely szék kapitànysága alá következő szállás községek tartoznak:
Baydamerzallasa – ma Bodmér puszta Csákvár és Bicske között. Chabak ma talán Csabdi Bicske 191felett; vagy Csabda p. Batytyán mellett. Fentebb 1354-ik évnél Kabak nevű kún fordult elő, kinek fia Kecskemét vidékén nyert földeket adományba. Diolta vagy Gyolchapalzallása, ma hihetően Diós, Érden felül. Hontos és Hontosegyház, ma Nagyhantos falu Sárosd és Herczegfalva között; de van Kishantos puszta is. Ivankateleky ma Iváncsa puszta Ercsi és Adony között a Dunaparton. Karachonmikloszallasa, ma Karácsonszállás p. Alap és Előszállás szomszédságában. Kelbelkuarth helyesen igy jön elő: Kéthpolkárt, ez ma Polgárd Székesfejérvárhoz két mérföldnyi távolságban, Sarasd ma Sárosd község. Toman, Tubay, Tubalizentpeter ma Tabajd Váll felett. Vyzállás ma Előszállás, Karácsonszállás és a Duna között.
Később egy 1537-ki oklevélben találni fogjuk még mint Hontosszéki kún szállásokat: Kajtor, Perkáta, Előszállás és Jakabszállást.
E Hontosszéki kún szállások végig nyúlnak egész Fejérmegyében, a Becse vagy Csepelszigeti és laczházi kún szállásoktól csak a Duna ágai által elválasztva.
Ezen oklevelekből azt látjuk, hogy a hontosszéki kapitányság Gálnak kihalása következtében a király adományozása alá tartozván, ez azt elébb Ozorai Pipó által, majd később maga is Tobay Jakabnak adományozta. Tudjuk, hog a jászkún szék és szállásbirtokok az illető nemzetségnek és családnak lévén örök tulajdonai; ezek rendes jogviszonyok között kir. adományozás tárgyaiul nem szolgálhattak, a jelen esetben is alig feltehető, hogy a Gál családjának nemzetsége kihalt volna; inkább azt kell hinnünk, hogy a Gál családja elfogyott, azon nemzetségnek pedig, melyhez ennek családja tartozott, távolabb ágon legközelebb rokonsági izen lévő többi tagjainak leszármazása zavarba jövén, kimutatható nem volt, vagy talán elszegényedtek, máshova elköltöztek, s átalában egy szék kapitányságot kormányozni kellő képességgel nem birtak. Ide mutat különösen az, hogy Ozorai Pipó a királynak irásbeli meghatalmazványa folytán 1417-ben kiadott oklevelében e kapitányság Thobay Jakab részére átadása 192indokául azt hozta fel, hogy ezen kapitányságnak kormányzására nevezett Jakab kellő képességgel birván, ezért azt ennek s több rokonainak, azon joggal, mellyel azt Gál birta, bizonyos feltételek vagy is szolgálatok teljesitése mellett, birás, kormányzás és megtartás végett átadta; ezen átruházási levelet erősitette meg Zsigmond 1419-ben, melyben a kormányzási képesség helyett Thobay Jakabnak hadi érdemei emlittetnek ugyan, azonban nyiltan kifejeztetik, hogy néki e kapitányság más kúnok kapitányainak módja szerinti birás végett, s a király tetszése szerinti időre adatik át, s adományoztatik birás, kormányzás és megtartás végett, úgy azonban, hogy az új blrtokosok a kihalt Gálnak özvegy anyját, mig él, Ujszállásnak békés birtokában megyhagyják. Ezen átruházás tehát, eltérőleg más nemesi vagyonoktól, nem örökjogi adományozása azon székkapitányságbeli földeknek, hanem tulajdonképen ez csak a székkapitányi hivatalra való kinevezése Thobaynak és családja megnevezett tagjainak; ezt igazolják ezen záradékok; király tetszése szerinti időre, más kún kapitányok módjára, s bizonyos feltételek mellett; valamint az is, hogy ez, az egyéb adományozás érvényéhez szükséges kellékekkel, az ünnepélyes beígtatással nem erősittetett meg.
Ha visszamegyünk a kihalt Gál kún kapitánynak őseire, ennek nagy apjának kora a XIV. század elejére fog esni, s igy ez, valamint az ennek székebeli szállásokon elősorolt kőegyházak, s azon kifejezés, hogy a nevezett szállások Hontos székhez régidőóta tartoznak: az első letelepedésre engednek alaposan következtetni.
Különben Fejérmegyében már Árpád alatt voltak kúnok letelepitve, jelesen a névt. jegyző szerint a magyarokhoz Kiewnél csatlakozott hét kún vezér egyike Vajta – mint fentebb II. k. 33. l. láttuk – a Sárviz mellékén nagy sokasággal megszállott, s e földeket ma is Vajtának nevezik.
Az 1420-ik évről ismét egy érdekes okmány maradt fen a kolbászszéki kúnokra vonatkozólag, mely szerint Ders és Kakath másnéven Hegyesegyházon lévő birtokok felett István fia Demeter, és Pál nevű kúnnak utódai között 193per támadván, az ebben hozott itélet végrehajtására Gara Miklós nádor az egri káptalant kereste meg; ennek jelentéséből tudjuk, hogy Szathmári Péter mester királyi, és tarcsafői esperes László kanonok mint káptalani küldöttek ez évi mart. 17-én a helyszinén, és pedig elébb Dersen megjelenvén, a vesztes fél Demeternek itteni birtokából kilencz telket és más négy jobbágytelket saját telkével együtt Pál fia Endre kúnnak záloglevele értelme szerint az Endre fiának Domonkosnak békés birtokában hagytak; a Demeter többi birtoka fele részét pedig egy nagy körtefa és a b. Szűz egyháza irányàban Vyd Miklósnak és Farnosi Györgynek adták át; Demeternek Kakath, más néven Hegyesegyházon lévő birtokát pedig egy ott épitett malomtól északi irányban kétfelé osztván, ennek egyik felét Farnosi Miklós és Györgynek adták át, a másik részt pedig az egyházi és védnökségi jogokkal nevezett Demeter fiainál hagyták, s nem figyelve Domokos és testvére Péter nevű kúnok személyes ellenmondására, a birói itélet szerint Vyd Miklóst és Györgyöt a fentebbi birtokokba beigtatták.[20]
[1] Oklt. 82. sz.
[2] Századok 1868. 458. l. Botka T. Fejér Cod. VII. 3, 61. l. Árp. k. Uj Okt. II. 71. l.
[3] Ráth K. Magy. kir. út. 107. l.
[4] Okltár 83. 85. sz.
[5] Okltár 72. sz.
[6] Okltár 84. sz.
[7] Oklt. 186. sz.
[8] Heves és k. Szolnok megye leirásában, Eger 1868. VII. rész. Balássy F., a 493-ik lapon felhozatik ugyan, hogy Kenderes hajdan Kerekház vagy Keregháznak is neveztetett, azonban minden forrás megnevezés nélkül. Dévaványa és Turkeve között van egy puszta Kér-sziget.
[9] Okltár 86. sz.
[10] Szabó K. Székely Oklt. I. 70–71. l.
[11] Oklt. 87 88. sz.
[12] Fessler Gesch. d. Ung. IV. 214. l.
[13] Ráth K. Magy. kir. utaz. 109. l.
[14] Oklt. 89. sz.
[15] Oklt. 90. sz.
[16] Oklt. 91. sz.
[17] Okltár 92. sz.
[18] Okltár 249. sz.
[19] Okltár 93. sz.
[20] Okltár 94. sz.