II.

Mivel azonban ez időben a kúnok országos nemessége kétséges kezdett lenni, s birtok adományozás országos nemessé tételre királyi itéletek szerint elegendőnek nem találtatott; sőt nemesi birtokot vétel utján szerezni is 174csak országos nemesnek volt joga; Scybes kúnnak emlitett három fiai voltak az eddigi adatok szerint az elsők, kiket Lajos király 1352. Sept. 11-én kelt oklevelében, hihetően a hosszú olasz hadjáratokban tett hü szolgálataikért, a kúnok sorából Keer nevü szerzeményi birtokukkal együtt az igazi országos nemesek közé felvett.

Mind a mellett a nemes Scybes kúnok Keer falujokat békében nem birhatták, mert bői Péter fia Miklós az aradi káptalan előtt 1356. Máj. 13-án megjelenvén, a maga és testvére János, valamint Fogacs Péter fija Cantor Mihály nevében a bői István fiját Kónyát (Miklóst) Kenderesfalu eladásától, a Scybes testvéreket pedig annak megvételétől s elfoglalásától ünnepélyesen eltiltotta; – hasonlóan 1380. Dec. 3-án a váczi káptalan előtt bői Miklós fia Bálint a maga, valamint testvérei Mátyás és János, úgy a Mátyás fia Demeter, Nagy János fia Péter és Kántor Mihály nevében a Balázs fiát Lőrinczet, Miklós fia Jánosnak fiait Bálintot és Mihályt Kenderes nevü falujok megvételétől s elfoglalásától, Konya nevü rokonukat pedig ennek bármi elidegenitésétől szinte eltiltották, – ezt követte az, hogy 1382. Febr. 24-én az egri káptalan előtt bői Miklós fia Bálint a maga és Mátyás és János testverei s Mátyás fiai Demeter és Endre nevében Konyát az eladástól, a Scybes testvéreket a vételtől újolag eltiltotta, – majd ugyan ez évi April 5-én a váczi káptalan előtt bői Bálint a maga, Miklòs fia János, s Mátyás fiai Demeter és Endre nevében testvérüket Konyát Kenderes eladásától, a Scybes fiát Balázst, s ennek fiját Lőrinczet, Miklós fiát Jánost, s ennek fiait Bálintot és Mihályt, ezenkivül Szántay Jakabot annak megvételétől hasonlóan eltiltották.

Azonban a bői rokonok még ezt sem tartották elegendőnek jogaik biztositására, hanem midőn Detrik nádor Zaránd és Békésmegyékben 1397. oct. 22-én Symand falu mellett, majd 1399-ik évi Jun. 16-án Hevesujvár megyében Velpréth falu közelében közgyülést tartott, Miklós fia Bálint, továbbá Cantor Mihály, a János fia Péter, Selyz fiai Endre és Pál kérése folytán Detrik nádor 175megkeresésére ezen megyék alispánjai, szolgabirái és esküttjei 1397. nov. 20., illetve 1399. jan. 27-én kiadott leveleikben hit alatt igazolták, hogy nevezett bői nemeseknek Kenderes, más néven Keregyház nevü birtoka őseik, s eldődjeik és nekik örökös birtokuk volt, s hogy azt Konya a Scybes fiainak Balázsnak, Jánosnak és Miklósnak az erre vonatkozó levelekkel együtt pénzért adta el.

Ily előintézkedések után bői Selyz fia Pál, Mátyás fia Demeter, Miklós fia Bálint: a Balázs fiait Lajos és Lőrincz, és János fiát Bálint nevü kúnokat először Csáky Miklós és Marczaly Miklós az időben temesi főispánok és kúnok birái előtt Kenderes miatt beperelték, s ez ügy elébb ezen főispánok, végre a kir. törvényszék, majd Lökös és Bubek Detrik volt nádorok előtt megfordulván, utoljára ismét a király elibe került, s ez alatt a fentebbi kúnok, Lajos időkőzben meghalálozván, három izben, de siker nélkül utasittattak okmányuk előterjesztésére: minek folytán a bői nemesek fentebbi leveleik alapján Kenderes falujokat a király előtt visszanyerték, s annak birtokába az egri káptalan és a király emberei által beígtattak.

Azonban a bői nemesek e falu birtokából a kúnok által ismét kivettetvén, Gara Miklós nádor a királyi itélőlevél alapján őket abba újra bevezettette; de most is siker nélkül, mert a kúnok őket abból ismét kivetvén, ez ügy 1404. Máj. 1-én Gara Miklós nádor és kúnok birája itélőszéke elibe került, hol a bői Mátyás fia Demeter, a János fia Bálint és Balázs fia Lőrincz nevü kúnok ellen azon panaszát adta elő, hogy nevezett kúnok, valamint testvéreik és rokonaik Demeter és Selyz fiàt Pált, Miklós fiát Bálintot és Kántor Mihályt e bői nemeseket Kenderes, másképen Kéregyház nevü birtokukból törvényes beigtatásuk ellenére erőhatalommal kivetették; erre nevezett kúnok azt válaszolták, hogy ők készek e birtokra vonatkozó leveleiket egy későbbi határnapon felmutatni; ennek folytán a nádor ez ügyet jövő oct. 23-ra halasztotta el oly kijelentéssel, hogy a melyik a felek közül ekkor okleveleit be nem mutatja, annak levelei mint nem létezők fognak tekinteni.

176Oct. 23-án a Miklós fia Bálint bői Mátyás fiának Demeternek nevében is a sághi konvent által kiadott megbizó levéllel, valamint Bálint és Lőrincz kúnok megjelennek, s bői Bálint fentebbi 1352-, 1356-, 1380-, 1382-, 1397- s 1399-ben kelt leveleit felmutatta, kijelentvén, hogy ezeken kivül több más leveleik nincsenek, s ügyökben kértek itéletet, mely a nádor által következőkben hozatott meg:

Ámbár a női István fia Miklós, ki más néven Kónyának mondatik, az ő Kér nevü örökös birtokát Scybes fiainak, Balázs, János és Miklós kúnoknak, mint Bálint és Lőrincz perben álló felek elődeinek 1352-ik évben 200 frtért szavatosság mellett örökösen eladta, s bár Lajos király e kúnokat a kúnok osztályából az igazi országos nemesek közé Ker nevü birtokukkal együtt, mások sérelme nélkül, áttette; mindazáltal mivel a felperes bői nemesek ezen birtok eladásától, illetőleg megvételétől bői Kónyát az István fiát s nevezett kúnokat és jogelődeiket 1356-ban az aradi, 1380-ban a váczi, azután az egri, s ismét a váczi káptalan előtt eltiltották; ezenkivül a Detrik nádor által tartott megyei közgyülésekből a megye tisztjei igazolták, hogy Kenderes a bői nemesek örök birtoka volt és jelenleg is az, s a Miklós által tett eladás óta a fentebbi eltiltások és ezen per megkezdése napjáig az elévülési idő el nem telt, bár ezek folytán a nádor itéletet akart hozni; azonban a nagyobb nyilvánosság és az ügy bővebb megvitatása végett azt jövő András ünnepe 15-öd napjára, midőn maga a király is jelen lesz, elhalasztandónak találta, de erről ismét a közelebbi Vizkereszt ünnepe utáni nyolczadnapra lett áttéve.

Ennek folytán Sigmond király 1405. Jan. 13-án a nádor s a többi világi és egyházi nagyokkal Visegrádon együttlévén, a peres felek kérték, hogy általok a nádor fentebbi itélete megvizsgáltassék; a midőn is a kir. törvényszék a nádor fentebbi itéletet igazságosnak nyilvánitotta.

Mivel azonban a felperes bői Demeter azt adta elő hogy ő Kenderest nem az eladási 200 ftért, hanem méltányos becsáron, mint az ország törvénye rendeli, 177kivánja e kúnoktól visszaváltani, mi végből annak megbecsülése szükséges: a nádor megkereste az egri káptalant, hogy küldötteik Mart. 25-én a helyszinén megjelenvén, Kenderest előleges megszemlélés és királyi mértékkel felmérés után jó lélekkel törvényesen becsüljék meg s jelentésüket Máj. 1-re mutassák be.

Ezen eljárásról April 8-án kelt káptalani jelentés szerint Oth Gergely nádori és Adorján mester káptalani emberek Kenderes falut a szomszédok jelenlétében más tiz becsületes emberek közbejöttével királyi mértékü 32. ekényire becsülték;[1] mely becsárt felperesek Lőrincz és Bálint kúnoknak egészen megfizetvén, ezek Kenderes falut, melyben Sz. Mihály tiszteletére téglából épült egyház van, összes haszonvételeivel, s az általok birt határjelek szerint, nevezett bői nemeseknek örök birtokukba minden jogfentartás nélkül átadták.

Ennek megtörténte után a küldöttek ezen falut, mely a Scybes fija Miklós fiának Domonkosnak s másik fia János fiának Mihálynak és a fentebbi Bálintnak nemesi udvarai vagy házai között feküdt, nevezett nemesek között az általok ez iránt a budai káptalan előtt készült levél nyomán kötéllel három egyenlő részre elmérve elosztották oly módon, hogy egy rész a Tisza folyó és a kúnok Kolbásszállása nevü szállásától Thur falu felé terjedve Miklós fia Bálint nevü kúnnak udvarházával kovári Mátyás fiáé Pál mesteré, s ezen alol ugyan azon mértékben a Selyz fia László fiáé Mihályé, s a Selyz másik fija Pál fijáé Benedeké, s András fiáé Bertalané, s egyszersmind Endre és Pál leányaié, – a másik rész Bálint kún elhalt testvére Domonkos udvarházával Bálinté a Miklós fiáé s Demeteré és Endréé a Mátyás fijaié; – a Thúr falu felől eső 3-dik rész Scybes fia János elhalt fiának Mihálynak udvarházával János fiaié Péteré, Kántor Mihályé s ennek fiaié Imréé és Istváné lett örök joggal.

Más telekhelyek pedig, melyekre az osztály meg nem történt, ezenkivül a Sz. Mihály egyház védnöksége, és a Thúr felőli részen az egyházon alól levő lelkészi 178udvar, valamint a szántó, legelő, kaszálló földek, nádasok, tavashelyek, halászó rekesztékek, vizek, tavak s a kúnok részéről járó pénz és természetbeli szolgálmányok, s átalában Kenderes falu bármi más haszonvételei, a feleknek közös használatában hagyattak: ezenkivül két útsza hagyatott ki, egy a lelkészi lak mellett a viz felől, másik Kovári Pál és Selyz unokái részbirtokai között a mező felől azon helyeken, hol az útasok közlekedésére, a marháknak legelő s itatóra hajtására s a falu népének az utszákon átmehetésére különben is alkalmas útak valának. Az eként nyert birtokrészeikbe az illető felek fentebbi küldöttek által minden ellenmondás nélkül be is igtattattak.

Ily állásában ez ügynek Gara nádor a vele törvényszéket ülő nemesekkel együtt Kenderes falut s ebben mindenkinek a maga osztályrészét 1405-ik évi jun. 9-én Budán kelt itélőlevelével átadta s örök joggal birtokukban hagyta.

A fentebbi adatokból egy a XIV. században virágzott kún családdal üsmerkedünk meg, melynek ez időben törzse a hatházi Scybes volt, mely név már maga is régiségre mutat, s mivel 1397-ben „Sebes“ alakban fordul elő, tehát a Scybes mindenkor Sebesnek olvasandó. Hogy miért iratott Hatházról, erre nézve felvilágosit azon körülmény, hogy Karczag város határának egy része ma is Hatház nevet visel, s 1513-ból több nagy kún puszták között Hatház is emlittetik, s igy e Hatház volt a XIV. században, sőt elébb is a kolbászszéki kúnok közül Sebesnek szálláshelye.

Ezen Sebes nevü kúnnak fiai 1352-ben tiszabői nemes Miklóstól Keer vagy Keeregyház,[2] másnéven Kenderes nevü faluját 200 forint – ez időben tetemes nagy öszvegért szerezték meg, s mint az 1405-ik évi kir. felmérés mutatja, a megvett terület 4800 holdat tett, majdnem felét a mai Kenderes tizezer holdas határának; a vételár szerint 24 hold esett egy forintra.

Azt is látjuk ez oklevelekből, hogy a megvett birtok ez időben Keer, Keeregyház, más néven Kenderes nevet 179viselt; s a bői István fia az eladó, 1352-ben kelt átvallási levélben Miklósnak, s ugyanezen 1356., 1380., 1386. s több oklevelekben Kónya keresztnéven emlittetik; hasonló elnevezést találunk egy 1399-ik évi oklevélben, melyben Frank mint néhai Zechen Konye bán országbirónak fija emlittetik, s ez azon Széchi Miklós, ki a túróczi főispánságon kivül 1345–1384-ig több izben az országbirói hivatalt is viselte. E szerint a Kónya név alatt nem „konya“ gunynevet kell értenünk, hanem a Miklós névnek szokásos változékát, mint a Jánosnak a Jankó, mely utóbbi névvel Székely István krónikájában a nagy Hunyadit többször emlitve találjuk.

A bői nemesek e birtokeladás ellen ismételve tett tiltakozásaik után a Sebes kúnokat Keer falu miatt Csáky Miklós és Marczaly Miklós kúnok birái előtt beperelték, innét a per a királyi törvényszék, majd Lökös és Bubek nádorok s ismét a király elibe került. Lökös nádor 1397-ben halván meg, Csáky és Marczaly már ennek idejében birái voltak a kúnoknak, s mivel itt a per nem kúnok, hanem magyar nemesek és kúnok között forgott, ennek birái nem a kún nemzetségi, hanem a királyi vagy nádori birák voltak.

Végre is a Sebes kúnok peröket több törvényszékek s visszafoglalás után is elvesztették, mert a bői nemesek igazolták, hogy birtokuk örökös vagy ősi lévén, azt Kónya eladni jogositva nem volt, főleg mivel az elévülési idő hiánya is a bői nemeseknek kedvezett, s Keer a kúnoktól 53 évi birtoklás után a bőieknek visszaitéltetett.

A kúnok e több mint félszázados birtoklás alatt, ha biztos adat hiányában nem állithatjuk is, hogy a kenderesi egyházat téglából ők épitették, miután azonban az osztály alkalmával mindegyik kúnnak külön nemesi udvarházáról tétetik emlités, azt kell elfogadnunk, hogy e kúnok, elhagyva a költözködő életet, ez időben már faluban állandóan letelepedve házakban laktak, s szerzett birtokaikat felosztva használták.

Végre az osztálylevél a közösben hagyott haszonvételek között emlékezik: „a kúnok részéről járó pénz és természetbeli szolgálmányokról.“ Minthogy Keer falu 180kúnszállás nem volt, azt kell következtetnünk, hogy a Sebes kúnok e birtokot megszerezvén, elébbi szállásaikról ide kúnokat telepitettek le, kik a földek használatáért vagy talán mivel a Sebes családhoz fizetéssel járó valamely örökös kún tisztség volt csatolva, a kúnok nékik pénz és természeti szolgálmányokat fizettek.[3]

1406-ban Albert herczeg özvegye Johanna, fiának gyámja Vilmos herczeg ellen panaszt emelt Sigmondnál, kinek Albert pártfogásába ajánlotta fiját még halálakor. Ennek folytán a király Május közepén seregével Ausztria szélén állott, azonban a megrettent Vilmos követség útján vele kibékült. Majd hat hét mulva maga Vilmos is meghalván, a Venczellel kötöt szövetség felbomlott, özvegye Johanna pedig Nápolyba visszatért. Ily körülmények között Sigmondnak elég ideje volt a birodalom déli végeire forditani figyelmét.[4]

E vidéken ugyan is Hervoja János folyvást szitotta az elégedetlenséget, s Bosnia fejedelmével a hatalmas Tvartkó Surával nápolyi László mellett szövetségre lépett Sigmond ellen, s mivel a Bajazet sultán fiai közt uralkodott meghasonlás miatt Tvartkó török részről segélyre nem számithatott: a király e körülményt Bosnia meghóditására felhasználni kivánta. Mindenekelőtt a szükséges hadiköltség előszerzése végett a Körösudvarhelyen megöletett Laczfy István után a koronára szállott Muraközt Cilly Hermannak 40 ezer aranyért eladta, s több üres püspöki szék jövedelmét a közkincstár számára kezeltette, s 1406-ban Garázda Miklós és Szilágyi Lászlò vezérlete alatt 60 ezernyi sereget zúditott a Száván át Bosniába.

Maga a király ez évet Magyarországon töltötte, sőt 1407-ik év első felében is itt volt, s ez alatt több a jászkúnságra vonatkozó érdekes oklevelet állitott ki.

Jelesen a jászkún csapatoknak a legközelebbi hadjáratokban kifejtett vitézségét jutalmazni kivánván, 1407. Mart. 13-án Budán kelt kiváltságlevelében a Magyarországban bárhol lakó philisteusoknak a régi királyok által engedményezett több szabadságaik közül megerősiti 181azon előjogukat, miszerint ők bárkinek kértére s bármi ügyben senki más akár egyházi, akár világi biró által, közibök rendelt saját kapitányukon kivül el nem itéltethetnek; s személyük, árúik s bármi vagyonaiktól ez országban semmi fizetésre nem kényszerithetők, minthogy az előjogaik élvezetében megvoltak, – meghagyván az illetőknek, hogy e philisteusokat előttök törvényállásra ne kényszeritsék, hanem a kiknek ellenök keresete van, azt nálok kapitányaik előtt a törvény rendes útján követeljék; ezenkivül hogy rajtok semi adózási fizetés ne vétessék.[5]

Szinte 1407. Mart. 13-án Budán kelt Sigmond királynak azon parancsa, melynek folytán az egri káptalan Jánost és több más hyges = hegyesegyházi lakosokat Hevesujvármegyei Hevesegyház faluban lévő több részjószágoknak birtokába, melyek őket zálogjogon illették, April 25-én beigtatta.[6]

Érdekes ez oklevél azért, mert a kir. beigtatási parancsban a királyi küldöttekül névszerint megjelöltek között fordul elő egy Karczagh János nevü is, mi a mai Karczag városra vezet, mely tehát 1407-ben már aként volt megtelepitve, hogy lakosai közül királyi küldöttnek alkalmas egyén jelöltetett ki.

Ugyancsak 1407. Maj. 17-én a budai káptalan jakabszállási Buthemer fia Jakab fiának Péternek s ennek testvére Jánosnak kértére, Lajos király 1343. Tamás vajda 1342. s Miklós nádor 1343-ik évben kelt okleveleit hiteles alakban aláirja.[7]

Ez évi Augustus holnapban magát Sigmondot is már Bosniában találjuk,[8] s Octob. 29-én itt adta ki azon oklevelet, mely szerint e király, tekintve négyszállási István fiainak Kompolth és László philisteusoknak régebben és neki is tanúsitott különféle hü szolgálatait, ezeknek jutalmazásául nevezett Kompolt és László philisteusokat, s ezek örököseit és utódait a nem nemesség és népiállapot minden jeléből teljesen kivette, s országa nemesei osztályába, s főrendei sorába, és az ország zászlója 182alatt katonáskodók közé áthelyezte; megengedvén nekik, hogy Hevesmegyében általok birt Zenth-Kozmademjen szálásra, melyben nevezett Kompolth és László egyedül csak házakat és nemesi udvarokat birnak, melyeket azonban lakos nélkül egész pusztán lenni állitják, valamint a fentebbi szállás bármi tartozékaira, a bozeni (bosniai) részekről hozott, s köznéven családnak nevezett foglyokat szállithassanak, s azokat más jobbágyok módjára igazi nemesség czime alatt birhassák.[9]

Kompolthok emlittetnek már a régibb időkben. 1263-ban István ifjabb király s a kúnok ura Kompolth fiának Kompolthnak Abaujmegyei Dumuslou földet adományozta;[10] 1320-ban Károly királytól Gergely, fia néhai Péter mesternek Compoldy fiának az Aba nemből, Hevesujvármegyei Fegyvernek falut s a Byzus vizéni vámot adományba nyeri.[11]

Hihetően az itt 1476-ből emlitett Kompolth vala az, kit később 1409-, 1425- és 1433-ban mint négyszállási kapitányt találunk; hogy azonban a fentebbi Szentkozmademjén szállás a phílisteusok szállásaihoz tartozott volna: annak nyomára nem találunk; ma ily nevű hely Heves megyében nem található; s hogy az 1323-s 1363-ban emlitett Heves megyei Demjén helység[12] Kozmaszentdemjén-e? és hogy e négyszállási Kompolth az Aba nemzetségből származó s ez időben virágzott Heves megyei nánai Kompolth családdal volt-e öszeköttetésben? ezt biztosan meghatározni aligha lehet.

Különben a fentebbi oklevél világosan igazolja, miszerint a philisteusok eredetileg országos nemesi előjoggal birtak, mivel másképen a philisteus Kompolt Kozmaszentdemjénben saját házzal, nemesi udvartelekkel – curia, – hatósági joggal, földekkel nem birhatott volna; a Kozmaszentdemjénnél a „szállás“ melléknév Kompoltnak philisteus ősei által tett régi megszállásra, megtelepedésre mutat; azonban már ez idő tájban a philisteusoknak eredeti régi nemessége az idő és kor viszonyai 183között enyészetnek indulván, a négyszállási Kompolt hogy jobbágy letelepithetés iránti földesúri jogát érvényesithesse: szükségesnek látta ezen oklevél által a királyal országos nemességi állását külön oklevélben kimondatni.

Még ez évi ősszel a király jelenlétében Garázda és Szilágyi több csatát nyertek a bosnyákok ellen, s Branisch fellegvárát elfoglalták.

[1] Verbőczy htk. I. 134. cz. 49. §.

[2] Egy Kisujszállás-Kenderesi határperben Kenderes alias Kerekháza néven is fordul elő.

[3] Okltár. 75–76. sz.

[4] Szalay L. Magy. orsz. tört. II. 279–319. l. Fessler Gesch. d. Ung. IV. 91–194. l.

[5] Okltár 78. sz.

[6] Okltár 79. sz.

[7] Okltár 80. sz.

[8] Ráth K. Magy. kir. hadj. 160. l.

[9] Okltár 81. sz.

[10] Budai kamarai ltár N. R. A. Fasc. 434. No. 20.

[11] Ugyan e ltár Fasc. 434. No. 21.

[12] Fejér Cod. VIII. 2., 687. IX. 3, 362. l.