I.

Mind ez azt eredményezte, hogy az ország pártokra szakadva, négy trónkövetelő rohanta meg a haza határait, mely eként iszonyatos polgári háború szélén állott, mig nem tizennyolcz heti fogság után Sigmond szabadságát visszanyervén, 1401. oct. 27-én Pápán az egyházi és világi főrendek előtt eskü alatt fogadta, hogy az ellene intézett eddigi merényletekért sem most, sem jövendőben senkin bosszút nem áll. Országát Sigmond csendességben találta, mert Ulászló az északi részeket nem háborgatta, Vilmos osztrák herczeget pedig Kanisay János esztergomi érsek Mosony és Soprony megyékből kiüzte; Sigmond tehát ez időt arra használta fel, hogy mivel neje Mária 170még 1395-ben meghalt, Cilley Herman leányát Borbálát eljegyezte.

Néhány évvel elébb Csehországban a magyarországihoz hasonló jelenet folyt le. A gyülölt királyt Venczelt Jobst morvai határgróf 1394. Máj. 8-án fogságba tette, melyből testvérének Jánosnak segélyével Aug. 2-án megszabadulván, mivel a prágai lakosság Jánoshoz szitott, a polgárokon véres bosszút állott.

Erre ellene az egész ország újra fellázadt, Jobst is fegyverben maradt, végre Venczel 1396-ban Sigmondhoz folyamodott segitségért; ki hirtelen Prágában termett, s Martius kezdetén János véletlen meghalván, Sigmond és Venczel fiörökös nélküli haláluk esetére az uralkodásban egymással kölcsönös örökösödést igértek, s Venczel Sigmondot birodalmi kormányzónak kinevezte, ki is Venczelt Jobsttal kibékitvén, 1396-ban Dalmátiába távozott.

Még a Sigmond fogsága alatt Ruprecht német király Venczel ellen a cseh főrendeket fellázitotta, úgy hogy Venczel lealacsonyitó feltételeket elfogadni volt kénytelen, kiszabadulván Sigmond a fogságból, ezerötszáz magyar lovassal sietett Venczel segitségére, s a felkelést lecsendesitvén, 1402. Febr. 4-én Venczel öt birodalmi főkormányzónak nevezte ki, de ujabb zavarok támadván, Magyarországra csak egy évi távollét után jöhetett vissza.

Itt nádorrá Bebek Detrik helyett sógorát Garai Miklóst, ennek testvérét Jánost pedig temesi gróffá nevezte ki, s Posonyba Sept. 21-re országgyülést hirdetett, melyen a közte és Albert osztrák herczeg között fiörökös nélküli kihalás esetére a kölcsönös örökösödést biztositó oklevél a rendek által elfogadtatott, s ezzel Albertet Sigmond Magyarországban helytartóul nevezvén, ujolag Csehországba készült.

Azonban folyvást pénzszükségben lévén, Brandenburg egy részét 63,200 aranyért a német rendnek eladta, sőt Alberttől is kölcsönt vett fel; az igy gyüjtött összegből, tizenkétezer, leginkább jászkunokból álló sereget fogadott, s ennek élén nov. kezdetén Csehországba 171indult. Bécsbe érkezvén, itt Nov. 20-án az osztrák herczegekkel egyetértve Venczelt hatalmáról végképeni lemondásra kényszeritette.

Mig Sigmond eként a cseh korona után sovárogva, Magyarországból éveken át távol volt, itt a durazzoi László pártja mind a dalmát városokban, mind az országban erősbödött. Látva ugyanis az ország rendei Sigmond részéről azon politikai könyelmüséget, hogy ily kétséges viszonyok között is idegen érdekek miatt az országból hosszabb időre eltávozik, s az elégületlenek fejei Hervoja és Bubek Imre vránai perjel ellen elégnek tartja Besenyey Pált nehány dandárral Horvátországba küldeni, kinek hadait amazok 1403. Febr. 4-én szétverték, magát elfogták: végre Kanisay János esztergomi érsek és Ludányi Tamás egri püspök is László mellett nyilatkoztak, s April 4-én többi párthiveikkel gyülést tartván, ebben Albert herczeg koronaörökössé választatását semisnek kimondták, s végre a IX. Bonifácz pápa által „magyar király“ czimével feldiszitett Lászlót Aug. 5-én Zárában az esztergomi érsek megkoronázta, s igy Győrbe diadalmenettel elkisérték.

Mind ezen események, s különösen a pápai pártfogás hirére Sigmond julius második felében Magyarországba visszaindult, mivel Posonyban várták; innét aug. 9-én a cseh kormánynak meghagyta, hogy a pápai kincstárba semmiféle adót ne fizessenek. A királynak 10–12 ezer jászkún fegyveressel visszaérkezése kedvező fordulatot adott a dolgoknak. Stibor a Garákkal egyesitvén csapatait, Győrt ostrommal bevette, Lászlónak itt táborozó seregét szétverte, s a többi csatákban is oly szerencse követte, hogy a Lászlópártiak vagy meghódoltak vagy elmenekültek; majd midőn Sigmond oct. 8-án Budáról közbocsánatot hirdetett, László hiveit fogyni látván, novemberben Nápolyba visszatért.

1404. febr. 18-án Sigmond Budáról a közelebbi pártviszályok alatt elfoglalt vagy eladományozott jószágok visszaszerzése iránt intézkedett, sőt hogy a pápával is László pártolásáért boszúját éreztesse: april 6-án Posonyból megparancsolta, hogy se főpapok, se más egyháziak 172fej- és jószágvesztés alatt királyi engedelem nélkül a római curia levelei erejével egyházi javadalmat elfogadni, vagy a római curia levelét kihirdetni, végzését végrehajtani ne merészeljék.[1]

Ezenkivül tapasztalván Sigmond, hogy a kúnok királyi birái s más hatalmasok hatáskörükön túl terjeszkedve, a kún kapitányságok adományozásába avatkoztak; hogy e visszaélést megszüntesse, 1404-ik évi junius 19-én Budán kelt oklevelében az Anthim fiának János mesternek alnádor és kir. kúnok birájának megparancsolja, hogy a kúnok minden kapitányait kényszeritse, miszerint kapitányságaikhoz való jogaikat igazolják, s ezekre vonatkozó okleveleiket mutassák fel, s a kiknek közülök I. Lajos, ennek anyja és neje Erzsébet, s ennek leánya Mária királynétól, valamint Sigmondtól magától nyert okleveleik vannak, azokat kapitányságukban békésen hagyja meg; a kiknek pedig ily kapitányságokat némely birák vagy bárki mások adományoztak, azoktól a kapitányságokat vegye el, s ezeket e királyi megbizatás erejénél fogva másoknak adományozza.[2]

E közben Venczelt bécsi fogságából Vilmos osztrák herczeg, sógora durazzói Lászlónak, 1403-ban kiszabaditotta, miért Sigmond valamennyi osztrák herczegre megneheztelt, azonban csakhamar kibékültek. E belviszályok alatt Cseh és Morvaországban a legnagyobb zavarok támadtak, s rabló csoportok a közel magyar és osztrák széleket kezdték háborgatni.

Sigmond szövetkezve Albert és Erneszt osztrák herczegekkel szinleg ezen rablók, valósággal pedig Venczel és a morvai herczegek ellen Znaim alá vezette hadait, s mig ennek ostroma tartott, jászkún csapataival Csehországban Kuttenberget megrohanta, de Jobszt e várost már elébb kellő őrséggel ellátván, siker nélkül tért vissza Znaim alá, azonban a táborban dühöngő vérhasjárvány miatt végre kénytelen volt az ostrommal felhagyni, a ragálynak Albert herczeg is áldozatul esvén; kinek hirtelen halála nagy változást idézett elő; mert Albert 173herczeg gyermekeinek gyámja Vilmos herczeg, ki Sigmondnak rég ellensége volt, Venczellel és a morvai határgrófokkal kölcsönös örökösödési egyességre lépett.

Ez által Sigmond a német birodalom bonyodalmaitól, s a cseh korona utáni törekvéstől elszorittatván, kezde a magyar ügyekkel foglalkozni, s ez évi aug. 31-én tartott országgyülésen több rendbeli üdvös törvények hozattak.

A következő 1405-ik év egyike a nevezetesbeknek hazai alkotmányunk történetében. A király april 15-re Budára országgyülést hirdetett, melyre nemcsak az egyházi és világi főrendeket hivta meg, hanem a megyéket felszólitotta, hogy minden megyéből négy négy nemest, a nagyobb és kisebb városokat pedig, hogy követeket küldjenek, s e szerint a városi polgárság helyet foglalt, hol eddig csak türetett, az országos rendek soraiban, s részt vett azon törvény alkotásában, mely a kir. városok jogait s kötelességeit megállapitotta.

[1] Szalay L. M. orsz. tört. II. 279–319. Fessler Gesçh. d. Ung. IV. 91–194. l.

[2] Okltár 74. sz.