III.

De a mi még nagyobb figyelmet érdemel: maig is Jássi nevet visel Moldvaország fővárosa 90 ezer lakossal, ennek neve a régi oklevelekben magyarul Jászvásár, mi a Székelyvásárhely – forum Siculorum – elnevezéssel egyez, latinul: forum jazigum, forum philistinorum; 18midőn pedig Moldvában a román elem elhatalmasodott, a Jászvásárt saját nyelvére átforditotta, s lett belőle „Jászkitarg“ vagy tirg, a targ, terg szó román nyelven „vásárt“ jelent.[1]

Hogy e város mely évben épittetett, s mikor nyerte a Jászvásár nevet, kimutatni nem lehet. IX. Gergely pápa 1228. évi levelében fentebb (II. k. 222. l.) olvastuk, hogy az addig állandó szállással nem birt kúnok most lakhelyül városokat falukat épiteni s egyházakat alapitani kivánnak. Ezt követte 11 év mulva 1239-ben a moldvai kúnok és jászok egy részének Magyarországba beköltözése, mert hogy más részök ott maradt, ezt XXIII. János pápának 1410. aug. 18-án kelt levele igazolja, melyben a piaczenzi püspököt Brandát mint a Zsigmond király udvaránál lévő pápai követet egyebek között azzal is megbizza, hogy a Magyarország határain alól és szélei körül lakó uj keresztény kúnok, philiszteusok és tatárok között a keresztény vallás ügyeit belátása szerint intézze el, s ugy látszik, hogy II. Pius pápa is 1464. jul. 12. ugyan e kúnokhoz küldött téritőket.

A román elem moldvában legelőször a XIII. század végén a tatárok uralma alászálltával kezd feltünni, midőn 1294-ben Dragos Thráciából román csapatokkal ez országba jövén, itt fejedelemmé választatott; némelyek ugyan a „Dragos“ nevet, mely moldvául „kedves“-t jelent, I. Istvánra ruházzák. Majd 1350-ben Bogdán máramarosi oláhvajda öveivel Moldvába költözvén, a XIV. század első felében a román fejedelemség megalakult; Bogdánt követte fia I. István 1352-ben, ezt ismét ennek legidősb fia II. István 1359-ben s igy a többi fejedelmek; eként a tatároknak a moldvai jászkúnok feletti uralma megszünt.[2]

Hogy Jászvásárnak elébb más neve lett volna, ki nem mutatható, s igy azt kell hinnünk, hogy e város Jászvásár nevét első épitőitől, vagy megszállóitól nyerte, 19s ezek a jászok valának. E név kezdete tehát a románok beköltözése 1294. előtt időre vihető vissza, mert látjuk, hogy az új román lakosok az itt talált régi helyneveket saját nyelvökre átforditva használták, s az 1391-ben uralkodott III. István vajda előtti időből való oklevelekben már a Jassky-targ nevet találtuk. 1412-ben egy oláh oklevélben, s ugyanez évi Mart. 15-én Lublón Zsigmond és Ulászló között létrejött szerződésben „forum Jassky-targ“ emlittetik.[3]

Dlugoss hires lengyel történetiró igy emliti: Jaskitarg, máskép filistinok vására[4]. I. Mátyás udvaránál volt pápai követ e várost, vagy talán e vidéket: „Jasonia“ néven emliti[5]; Broniovius Márton 1579-ben Tatárország leirásában „Stepanovetia vagy Jassi“[6], Baranyai Decsi János magyar történetiró a XVI. század végéről „jazygok vására“[7], Reichersdorff György I. Ferdinándnak moldvai követe e tartomány leirásában 1550-ben emliti a moldvai nevezetesebb városok között; „Bahloiiazwar“-at Bachlui jászvár, mely Bachlui nevű mocsáros tó Jassi mellett ma is e nevet viseli.[8]

1642-ben Moldvában egybegyült zsinatról irja Le Quien franczia domonkosi szerzetes, hogy e zsinat „Giasi“ városban tartatott, s az Érsek székhelye ma „Giasi“ a Moldvaország fővárosa[9]; Péterfy Károly moldvai hittéritő is Gyászvásárhelyet emlit; Bernolák szláv szótára szerint: gaz annyi mint jazyx, gazi = jazyges, tehát gáz – jász[10]. Bandin Márk püspöki helyettes a moldvai egyházak látogatásáról tett jelentésében mondja: „magyarul Jászvásár, oláhul: Jas, latinul: Jassium az országnak fővárosa“[11]. Rákóczy György fejedelemhez irott levelek egyike 1654-ből: datum ex civitate Jászvásár, másik 1655-ből: in civitate Jász[12], Apafi Mihályhoz Sándor Moldvaország fejedelme 1668-ban magyar nyelven: 20Jászról, Cathakozuno Döme 1674-ben Jászvásárról irja levelét.[13]

1674. és 1690-ik évi moldvai oklevekben maga Jászvásár „Taergul Jaszilor“ = jászok városa, a kerület pedig „la czinutul Jaszilor“ = jászok kerületének mondatik. Ehhez járul, hogy midőn Mihály bolgár, és István szerb fejedelem között a feszültség 1330-ban nyilt háborúban tört ki, s a bolgárok II. Andronik görög császárral Szerbia végvesztére szövetséget kötöttek, e szövetséghez még az oláh vajda Bassaroba Ivanko, továbbá a fekete tatárok és a „jász fejedelemség“ – gospodstvo Jasko – is csatlakozott; így tehát még ez időben a jászok Moldvában oly külön kerületet, fejedelemséget alkottak, mely hadviselés és szövetség tárgyában saját önállósággal birt.[14]

Láttuk, hogy a Jaszkytarg román forditása a Jászvásárnak, s ugyan ez 1550-ben Bahloi jászvár néven emlittetik, s igy bátran állithatni, hogy Jászvásár magyar neve még a XIII-ik században keletkezett, midőn ott a jászok oly nagy számmal és befolyással birtak, hogy ott tartott hires vásáraikról nyerte e város magyar nevét, mely román és latin forditásokban is a XVII. sz. végéig fentartatott. Azt pedig nem lehet hinni, hogy e várost igy, már a románok, még pedig egy alárendelt nép nevéről nevezték volna el.[15]

A „vásár“ szó a keleti nyelvek közül csak a magyarban használtatik, a töröktatár, s különösen – mint ezt a Petrarcha codex is igazolja – a krimi tatár nyelvben a vásár baxar-nak mondatik, s igy ha e város neve a tatár uralom alatt keletkezett volna, az: jayli, vagy jaičibaxar nevet nyer vala, de éppen a magyar Jászvásár név mutatja, hogy e nevet a magyar jászok ott lakása alatt s ezek magyar nyelvéből nyerte, és hogy e jászok a Petrarcha codex cuman nyelvén nem beszéltek.

Laktak még a jászokkal és kúnokkal egyszerre Moldvában tatárok is, mint ezt XXI. János pápa fentebbi 211410-ik évi levele, s Moldvában több a tatárokról nevezett helynevek, sőt maga Jassy egy népes külrészének „Tataros“ neve bizonyitja, s ime Jassy még is hajdan nem tatár, hanem tiszta magyar Jászvásár nevet nyert és viselt.[16]

A „jászvásár, jászvár“ magyar helynevek kétségtelenné teszik az itt lakott jász nép magyar nemzetiségét, valamint a „forum philisteorum“ név azt is, hogy a jászok már Moldvában lakásukkor is neveztettek philisteusoknak; sőt ezen adatok szerint a jászok nemzetsége, bár az itt lévő besenyő és kún törzsekkel egyesült, de azért oly tekintélyes tagja volt e népszövetségnek, hogy nemzeti nevét nemcsak fentartotta, hanem egy róla nevezett kerületet, nagy várost alakitani képes volt; sőt talán nem hibázunk, ha azt mondjuk, hogy a mai moldvai bákói kerületi Komanest város az ottani kúnoknak, Jászvásár pedig a jászoknak vala székhelye.

A Jászvásár, Philisteus vásár, vezéreknek Jász neve, Bahloiiazwar, mindezek világosan igazolják, hogy e törzs Jász nevét Ásiából hozta magával Moldva és Magyarországba, s igy e nevet nem a hazánkba beköltözött kúnoknak egy felekezete, nem ijjazási ügyességtől s nem itt nyerte; mert az ország más vidékén is laktak íjász harczosok, de ezek hazai okleveleinkben nem jász, sem philisteus, hanem „nyilas, nyillal szolgáló nemesek“ névvel emlittetnek.[17]

Azt is igazolják a fentebbi adatok, hogy a jász nemzet már Moldvában lakásakor „philisteus“ nevet is viselt, s midőn e név hazánkban először „philistin“ alakban emlittetik, ez csak a moldvai hasonló elnevezésnek vala folytatása; mely philisteus nevet erőltetve a faltörőt jelentő balistarius szótól származtatni már csak azért sem lehet, mivel átalában a húnscytha népek városoknak faltörőkkel való megvivásában legkevésbbé birtak kiváló ügyességgel, s erre nézve a történelem a jászkúnokat illetőleg sem emlékezik. A jászkún harczosok a várak 22bevételét az által eszközölték, hogy ezeket szorosan körülzárolták, s azokba úgy fegyveresek, mint élelmi szerek beszállitását folytonosan őrködő portyázásaikkal lehetlenné tévén, a várőrséget éhség által kényszeritették a feladásra.

Minthogy ezek szerint kétségtelen, hogy a kúnokkal együtt philisteus jászok is laktak Moldvában, minthogy kir. okleveleinkben már 1323-ban emlitett jászoknak, kik később szinte philisteus néven is fordulnak elő, hazánkba mikor történt beköltözését és mai lakhelyeiken letelepitését hiteles történelmi adattal nem igazolhatjuk: önként azt kell következtetnünk, miszerint a moldvai jászok az itteni kúnokkal együtt jöttek be hazánkba, s nemzetségök ezekkel egyszerre, a nekik kijelölt helyen, Jászberény vidékén a mátrai palóczkún testvérek szomszédságában telepittetett le.

Ezt igazolja IX. Bonifácz pápának 1399-ik évi bullája, melyben emlittetik, hogy már elődjétől XXII. János pápától arról értesült (ki 1316–1334-ig ült a pápai széken) hogy „kúnok, philisteusok, tatárok, patarenok és más hitetlen és szakadár nemzetbelieknek nagy sokasága Magyarországban letelepedett, s itt városokban nem lakva, sátraik, családjaik s jószágaikkal ide s tova költözködő életet folytattak.[18]

Az eddigiek alapján kimondhatjuk, hogy a jász nemzet a hunscytha néptörzsnek egyik jeles régi ágazatát teszi, melynél a harczolás legszokottabb módja az íjjból való nyílazás lévén, nemzeti nevét is a legrégibb időben e kiváló ügyességgel használt fegyverétől nyerte; s minthogy az „íjj“ szó úgy a régi, mint a mai magyar nyelvben éppen e nemzet régi fegyverét jelenti, azt kell következtetnünk, hogy a jász nemzet soha nem más, mint tisztán magyar nyelvü nép volt.

A hazánkba beköltözött jászok nemzettsége egyike vala azon hét kún nemzetségnek, melyről III-ik László 1279-ki oklevelében ismételve van emlitést téve, a minthogy 23később, 1323-ban kelt kir. oklevél határozottan „jászok nemzetségé“-ről beszél, mely mindjárt kezdetben a kúnokéval egyenlő belkormányzatot nyervén, a jászok is a nemzetség feje s kapitányaik által igazgattattak.

A hét nemzetségben azonban a kún törsek túlnyomó erő és számmal lévén, az egy philisteus jász nemzetségről hazai okleveleink majd egy századig nem emlékeznek; míg nem, hihetően a III. Endre és I. Károly alatti trónviszályok alatt magokat a király iránti ragaszkodással s hadjáratokban vitézségökkel különösen kitüntetvén, a kún név mellett külön a jász is, s tudtunkra legelőször I. Károly alatt 1323-ban előtérbe jött s kir. oklevelekben használtatott.

Több történetiróink a jászok külön nemzeti létét megtagadva azt állitják, hogy ezek, mint a kúnok hadseregének egy osztálya, csak a nyíllali harczolásban kiváló ügyességüktől nyerték az íjász, s az összeolvadt jász nevezetet.

E véleményt azonban a hazai történelmi adatok és oklevelek megczáfolják. Mert bár a hun scytha néptörzshöz tartozó nemzetek, mint a jászokon kivül a magyarok besenyők, palóczok, kúnok nyílazási ügyességök miatt átalában hiresek és rettentők valának: mégis sem a belsem a külföldi iróknál ezen nemzetek egyike sem emlittetik jász néven, hanem íjjal harczoló csapataik megjelölésére leginkább a „nyilazó“ – sagittarius – kifejezés használtatik; s hazánkban – mint fentebb láttuk – már a kúnok beköltözése előtt emlittetnek okleveleinkben nyílazók“, s a határszéleken elhelyezett székely és besenyő nyílazók – sagitarii, de jászok – jazones vagy philistaei – elő nem fordulnak; továbbá III. László 1279. évi. aug. 10-én kelt oklevele világos tartalma szerint a kúnok mindjárt beköltözésükkor a többi országos magyar nemesek sorába vétettek fel, s a király zászlója alatt szolgáló többi nemesek módjára tehermentességben részesültek. Királyi oklevelek igazolják, hogy valamint a jászok soha nyílazóknak – sagitarii –, úgy viszont a nyílazók jászoknak – jassones – nem neveztettek; s hogy a nyílazók, ha csak a besenyő és székely nemzet 24nemesei közzé nem tartoztak, a jászkúnokkal egyenlő országos nemesek nem valának; jelesen 1272-ben V. István király a vághi nyílazókat hű szolgálataikért a nyílazòk közzül kivévén, a kir. szolgálattevők és országos nemesek sorába emelte[19]; majd 1279-ben III. László Baranya megyében több zeguedi nyilazókat, kik a vághi nyílazók soraiból vették származásukat, a többi nyilazòk földjeitől határjelekkel elválasztott Zegued nevű birtokukkal együtt, a nyilazó állapot kötelékeiből felszabaditván, országos nemeseinek, kik közönségesen szolgálattevőknek – servientes – neveztetnek, rangjába és számába, ezekkel egyenlő kiváltságokkal áttette[20]; ugyanez évi oklevelében Erzsébet királynénak Filep nevü szádvári nyilazó emlittetik[21]. Mindez arra mutat, hogy a nyilazó a fegyvereseknek egy szolgai állapotban lévő nem nemesi osztályát tette, ellenben a jász, mint külön nemzet mindjárt beköltözésekor országos magyar nemessé vált, s e nemesi osztályba a nyilazò csak hű szolgálatai jutalmául kir. kiváltságlevéllel tétetett át. A jász nemzet vagy nemzetség saját nemzeti jász nevén hazai okleveleinkben először 1323, és 1325-ik évről emlittetik, s ezekkel majd nem egy időben még a nyilazó magyar nemes sem mondatott, a már akkor országosan használt szóval jásznak, hanem nyillal szolgálni szokott nemesnek,[22] úgy hogy tévesnek kell nyilvànitanunk Hunfalvynak azon állitását[23], hogy „Sigmond király 1423-ban az árokszállásiakat nyilazóinak nevezi;“ ez azon oklevél tartalmával ellenkezik, mely Fejérnél[24] egész terjedelmében megjelenvén, abban úgy az árokszallási, mint a többi jászok sehol nem nyilazó – sagittarius –, hanem egyedül philistinus, philisteus néven, és pedig igy négy izben említtetnek; egyedül Fejér nevezi a tartalomkivonatban önkényileg az árokszállási philisteusokat sagittariusoknak. Különben Hunfalvy Ethnographiájában (376. l.) a jász szót még az íjász szótól származtatja; most idézett értekezésében azonban Fejér sagittariusai nyomán már az „íjjas“ szóból 25véli eredettnek; erre fentebb megfeleltünk. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a régi irók Krisztus előtt több mint ezer évtől kezdve, a görögösitett „jazyg“ néven már emlitik a jászokat, még pedig nem egyedül úgy, mint nyilazó csapatját egy nagy hadseregnek, hanem mint vitéz nemzetet; s hogy a régi magyar nyelv ismerte a „jász“ szót, mutatja az, hogy a XIV. és XVI. századból részint biblia forditás, részint legendákban a „jász“ névvel gyakrabban találkozunk, s Jassy város is a régi korban nem „Ijjasvásár,“ hanem „Jászvásár nevet nyert. Különben a „sagittarius“ forditása is nem „ijjas“, hanem „nyilas“ szóra vezet bennünket.

[1] Gegö E. Moldvai telep. 42. 44. 141. l.

[2] Andr. Wolf Beschreib. d. Fürstenth. Moldau 1805. II. 214–5. l.

[3] Tud. Gyüjt. 1829. VII. 24. l. Jerney kel. út. I. 60. l. Fejér Cod. dipl. X. 5, 277. l.

[4] Hist. Polon. I. 18. l.

[5] Kovachich Script. min. II. 13–14. l.

[6] Schwandtner Script. 8-o III. 253. l.

[7] Kovachich Script. min. II. 377. l.

[8] Schwandtner Script. Tyrn. 1765. III. 241. l. Gegö i. m. 42. l. Andr. Wolf i. m. I. 18–19. l.

[9] Oriens Christ. I. p. 1251–56.

[10] Lex. slav. I. 623. l.

[11] Gegö i. m. 142–3. l.

[12] Budai kam. ltár limbus.

[13] Török m. kori Oktár 484. 545. l.

[14] Jirecek Gesch. d. Bulgaren 293. l.

[15] Roessler romän. Stud, 339. 341. 357–8. l.

[16] Jerney kel. út. I. 103. l.

[17] Fejér Cod. IX. 2, 273. l.

[18] Wadding Annal. Min. Romae 1734. T. IX. p. 153–155.

[19] Fehér Cod. V. 1, 184. l.

[20] Fehér Cod. V. 2, 491. l.

[21] U. m. V. 2, 584.

[22] Fejér Cod. dipl. IX. 2, 274. l.

[23] A kún vagy Petrarcha codex Értek. 1881. 27. l.

[24] Codex dipl. X. VI. 538. l.