3Mielőtt a kúnoknak a vegyes ház korszakában történt eseményei leirásához kezdenénk; vissza kell pillantanunk a régi időkre, szükség itt felkeresnünk a jászokat; mert már 1323-ban egy kir. oklevél Magyarországban nagyobb számmal lakott jászok nemzetségéről emlékezik.
A régi jászok története megszakadt Etele bejövetelénél K. u. 378-ban, s ettől kezdve 1323-ig hazánkban e nemzet sehol, külföldi iróknál is ritkábban fordul elő; s ez időközben e nemzet életének nyomait nehány történelmi adattöredék és helynév tartotta fen.
Ily hiányos-adatok mellett nem csuda, ha hazai történetiróink e nemzet eredete, hazánkban megtelepedése, s elnevezése felett különböző véleményeket állitottak fel.
Gebhardi a mai jászokat tatáreredetüeknek mondja, s szerinte a „jász“ elnevezést 1086-ik év után nyerték; majd utóbb a Kopulch alatt 1089-ben elfogott moldvai kúnok maradékainak állitja; sőt később azt irja, hogy talán 1091-ben az országba úzok fogadtatván be, ezek lakhelyet a kúnok mellett nyertek, s ijjal való harczolási ügyességüktől „jászok“-nak neveztettek[1].
Horváth Péterünk latin munkájában[2] a régi – metanasta – jászokat, hihetően Beel[3], Gatterer[4] és Schlözer[5] után szláv népnek állitván, a mai jászoknak őseiül minden forrás idézés nélkül azon kúnokat 4tünteti fel, kik 1084–5-ben Kopulch és Ákus vezéreik alatt legyőzetvén, mint hadi foglyok mai lakhelyeikre telepittettek le, s nyilazásbeli kiváló ügyességüktől régi „kún“ nevök helyett I. Károly idejétől kezdve nyerték az ijász vagy „jász “ nevezetet. Később Horváth P. magyar munkájában[6] a mai jászok elődeiül azon szabad jászokat mondja, kik II. Constantin császár idejében Váczon alól a Dunatiszaközön laktak.
Timon S.[7] azt állitja, hogy e nemzetnek a „jász“ név Ranzan által Mátyás király idejében adatott, s ez a magyarnak egy ágazatát tévén, a kúnoknak egy Jász nevű fejdelmétől nyerte az egész nemzet nevét.
Pray szerint[8] a mai jászok ősei azon moldvai jassiusok valának, kik a kazaroknak egy részét tévén, Moldvában a besenyökkel és úzokkal egyesültek.
Küküllői János és Gebhardi magyarra forditott történelme[9] szerint a besenyök közzé tartoztak az úzok, gázok, vagy cumánok, kik később Valachiában és Moldvában laktak, majd a besenyök Erdélybe költözvén, amazok a Volga, Don és caspi tenger közzé telepedtek; a jász név a gáz, gazieh névvel egyez, s jelentése ijász.
Katona[10], Schlözer[11] és Thunman[12] azt vitatják, hogy a jászok a kúnoktól származtak. Ellenben Fejér György kimondja, hogy a jász nem nemzeti, hanem szolgálat után nyert névnek tekintendő[13].
Jerney kiskun hazánkfia[14] szerint a bulgár és jász nemzet ugyan az, s a hazai régi ismaelita, szerecsen – saracen – és kaléz sem egyéb a jásznál, s igy a jászok az ismaëlitáknak valóságos ivadékai.
A hazai irók ily különböző véleményei mellett nem lehet feltünő, ha a külföldi iróknál még merészebb nézetekkel találkozunk. Példa erre Ranzan Péter I. Mátyás alatt hazánkban tartózkodott olasz tudós, ki a Pannonia néven nevezett Magyarországot körül vevő 5országok között emliti: Noricumot, Nagy Németországot, s ezután: a jazygokat, kik magok is német nemzet, de elrontott szóval ők magokat jász-nak nevezik[15]. Szinte Mátyás udvarában volt 1480-ban egy pápai követ, ki Magyarországról szóló jelentésében az itteni nemzeteket előszámlálván, ezt irja; „laknak még az országban külön vidéken czigányok és filisteusok, kik lakhelyöket elhagyva, fel s alá kóborolnak, kereskednek, nejeik varázsolnak, lopnak, csalnak.[16]
A mi a jászok nevét illeti: hogy a régi jász nevezet eredetileg ijász jelentéssel birt, ebben az irók legnagyobb része megegyez; némelyek azonban azt állitják, hogy jazyk, jazytschnik, szláv nyelven pogányt jelent, s igy a régi, főleg pápai oklevelekben a tatárok, neugerok mellett előforduló „pagani“ szó alatt jászok értendők[17] Azonkivül, mi a jász és philisteus nevekre nézve e munka I-ső köt. 283–291. lapjain elmondatott, felemlitendő, miszerint a philisteus nevet, melynek hazai okleveleinkben legrégibb nyomára 1350-ben találunk[18], némelyek a görög: filein oistos = nyil kedvellés, nyilazási ügyesség, mások[19] e német szótól: pfil, pfeil = nyil származtatják; – Deserici[20] szerint a jászok a Takson vezér alatt beköltözött ismaëliták maradványai lévén, ezek régi elnevezése után nyerték philisteus nevöket.
Kaprinai[21], Katona[22], s utánnok Horváth P.[23] a philisteus elnevezést a balista szótól, mely kőfaltörő hadieszközt jelent, származtatják, mely eszközt az ijjon kivül a jászok várak ostrománál használtak volna, s igy alakult a balistaeus, phalistaeus, végre a philistaeus szó.
Pray a jászokról azt irja, hogy 1321-től kezdve, mely évben I. Károly Fridrik császárnak bajor Lajos ellen a kúnok közzül négy ezer válogatott ijászt, s összesen 26 ezerre menő sereget küldött segitségül, e király a kúnokat kétfelé osztotta, egy részök a nyilazók 6jászoknak, másik részök az ostromszer balistáktól, elébb balistarius, azután elrontott szóval philisteusoknak neveztettek.
Bastian[24] szerint a jászok Magyarországban philistaeus nevöket kapták e magyar kifejezéstől: pilis fej = kopasz fej, mivel a pogány bessenyök és kúnok fejöket kopaszra elnyirték.
Hunfalvy Pál a régi sarmata jászok nemzetiségére, nézve, tagadva azt, hogy bármikor az ős korban a jász nemzeti elnevezés az ijászból származott volna, csak annyit mond, hogy a sarmata jászok se szlávok, se germánok nem voltak; midőn azonban Müller osztályozása nyomán a hunokat, avarokat, bolgárokat, kozárokat, besenyöket, cumánokat vagy kúnokat a mongol faj töröktatár ágához számitja, a jászokról külön nem emlékezik, s igy azt kell hinnünk, hogy a kúnok alatt ezek is értetnek[25]. Továbbá azt irja, hogy a nagy kúnbirodalom alakulásakor a szarmata jászok is „gondolnunk lehet“, hogy a kvádokkal belemerültek az átalános népözönbe, legalább nevök is elenyészik, s csak ezer év mulva a magyar Jászságban tünik fel ujra.
A jászok „philisteus“ nevéről pedig ugy nyilatkozik, hogy ezen „csudálatos nevet a tudákosság találta volt ki“, s mivel „ijj“ németül; pfeil, phil; Zsigmond királynak egy németül tudó iró deákja nem is mulasztá el tudását az által kimutatni, hogy az addigi „jasso“-t philisteusnak is nevezte, mint már Zsigmondnak egy 1393-ki oklevelében „philistei seu jassones“ kifejezéssel előfordul.[26] Hunfalvy ezen állitását gróf Kuun Géza acad. tag jeles orientálistánk „Codex cumanicus“ czimü 1880-ban latin nyelven megjelent tudományos munkájában (LXXXIV. l.) szinte elfogadta.
Ugyanezt ismétli Hunfalvy a „Kún vagy Petrarcha codex“ czimü, s a m. t. académiában 1881. jan. 24-én felolvasott értekezésében, melynek 28-ik lapján irja, „hogy a jászok hadakozásában a nyil kiváló fegyver 7volt, bizonyitja a philisteus nevezet is, melyet Zsigmondnak valamely német iró deákja a pil, phil (pfeil – nyil) szóból eszelt ki“. Végre fentebbi magyar Ethnographiája nyomán hirdette ezt a tudós világnak szinte 1881-ben megjelent „Die Ungern oder Magyaren“ czimü munkája 96-ik lapján.
Ezen állitása igazolására Hunfalvy semmi történelmi adatot nem hozván fel, azt kell hinnünk, hogy egyszerü állitását csak abból következteti, miszerint a hazai jászok „philisteus“ neve tudomása szerint először Zsigmondnak 1393-ik évi oklevelében fordul elő, s ennek nyomán állitja, hogy tehát e nevet ez idő tájban valami német udvari irnok gyártotta.
Ez állitás annál inkább feltünő és nyomatékos, mert azt Hunfalvy irja, ki a történelmi birálatot túlszigoruan kezeli, s kinek a magyar történelem körül nem csak a hazában, hanem a külföldön is elismert érdemei vannak; de éppen ezért nem szabad a fentebbi puszta állitást, mely a történelem adataival határozottan ellenkezik, hallgatással mellőzni.
A haza és külföldi irók és oklevelek a philisteus név „kieszelésére nézve“ jóval megelőzték Zsigmond király német irnokának uj nemzeti név csinálásában kifejtett „tudákosságát“.
IX. Bonifácz pápa 1399-ki oklevelében irja, hogy már régen értesült bold. emlékezetü XXII. János pápa által (ki a pápaságot 1316–1334-ig víselte), miszerint kúnok, philisteusok, tatárok, patarenusok és más hitetlen szakadár nemzetek a pogányok különböző tartományaiból felkerekedve Magyarországban megszállottak“, ezek szerint a magyarországi jászok „philisteus“ néven már 1334. előtt említtetnek[27].
Továbbá 1346-ban Nagy Lajos királyunk a velenczeiek ellen magyarok, horvátok, bosnyákok, philisteusok, kúnok stb. nemzetéből 120 ezer főre szaporodott sereget vezetett[28].
Bazanói János egykorú olasz iró szerint Nagy 8Lajos 1348-ban Aversában durazzói Károlyt „egy hitetlen philisteus által fejeztette le“ – per unum filisteum infidelem fecit decapitari –[29],
1350-ben a sághi konvent levelében emlittetik: Tüttös mester, kir. ajtónálló, pilisi főispán, és „philisteusok birája“[30].
1357-ben Szécsy Miklós országbiró oklevelében az egyik peres fél László, a „philistinok vajdája[31].
Végre 1366-ban Kont Miklós nádor és kúnok birája „az Árukmelléki szállási philisteusokat“ több szomszéd birtokoknak hatalmasul használásától eltiltotta[32].
Nagy Lajosnak 1382-ben történt halálával Zsigmond az elégületlenek legyőzése után magyar királylyá 1387-ben koronáztatott meg, s igy az ő uralkodását, s németül tudó irnokának korát megelőző időből fenmaradt kevés adat is világosan igazolja, hogy a jászoknak a philisteus nevet nem egy ónémet szótár alapján, nem egy kir. irnok tudákos kieszelése adta, hanem a magyar jászok philisteus neve ösmeretes volt Nápolytól Jászvásárig Moldvában, hol a főváros nem csak Jászvásár, hanem philisteusok vására – forum philistinorum – név alatt is előfordul, mely város e nevet bizonyosan Moldvában az oláh uralom előtt nyerte, mert azután s már 1412-ben Jászvásár Jaszkitargra fordittatott át.
Mindezen adatok Cornides előtt már ösmeretesek valának; ezért irja Szarka Jánoshoz 1780. Jun. 20-án kelt levelében: a mi jászaink philisteus névvel a pápák és olasz irók által már sokkal előbb emlittetnek, mint e szó a magyar királyok oklevelei és törvényeiben előfordul.
Valóban sem a magyar kir. korlátnokságnak, melynek közbejöttével a kir. oklevelek szerkesztettek, hivatalos 9befolyását s nemzeti érzületét, sem a jászok nemzeti érvényét nem állitja kedvező alakban előttünk az, ha csak feltenni merjük is, hogy a m. kir. iroda ilyen új nemzeti név gyárává válhatott.
Mind ezen különböző vélemények után kisértsük meg a régi jászok történetét a fenmaradt töredékes adatokból, habár hézagosan is, összeállitani.
[1] Gesch. d. Reich. Hungarn 1778. I. 97. 480. IV. 514–5. l.
[2] Coment. de init. 54–5. 91. l.
[3] Notit. geogr. hist. Distr. Cumano Jazyg. Kézirat a nemz. muz.
[4] Einleit. in die synchron. Univ. hist. 956–8 l.
[5] Nestor v. Schlözer II. 77. l.
[6] Értekezés 103–4. l.
[7] Imago ant. Hung. L. I. c. 13. és Beel M. id. kézirati munkája.
[8] Dissert. in Annal. vet. p. 122.
[9] Magy. orsz. hist. Hegyi és Kulcsár 1803. II. 36. l.
[10] Hist. Crit. T. XI. p. 728.
[11] Gesch. d. Deutsch. p. 205.
[12] Untersuchung p. 157.
[13] Cod. Diplom. VI. I., 159. l.
[14] Tud. tár. 1844. XV-ik k. 247. 297. l.
[15] Schwandtner Script. Tyrnaviae 1765. 8-o l. 537 l.
[16] Engel Gesch. d. ungr. R. II. Th. S. 8. Tud. Gyüjt. 1829. VIII. 49. l.
[17] Gróf Zichy okltár II. 438. l.
[18] Fejér Cod. VIII., III. 3–12. l.
[19] De init. I. 76–7. l.
[20] Hung. Diplom. P. II. p. 313.
[21] Hist. Duc. p. 196.
[22] Coment. p. 104.
[23] Histor. Hung. P. II. p. 29. c jegy.
[24] Ethnol. Forschung. Jena 1871. I. B. 343. l.
[25] Magy. orsz. Ethnogr. Bpest 1876. 20., 34., 103., 111. l.
[26] U. o. 111., 112. l.
[27] Wadding Fejérnél Cod. dipl. X. 2, 670. l.
[28] Katona hist. IX. 460–71. l.
[29] Muratorii Script. rer. ital. Tom. XV. Col. 613.
[30] Gróf Zichy cs. oklt. II. 438. 476. l.
[31] Ez oklevél megjelent 1801-ben Horváth Péter latin, és Palugyay 1854-ben kiadott Jászkun ker. leir. I. 148–9. l. munkájában.
[32] Az eredeti oklevél a Bánfy család kolosvári ltárában.