II.

Ezekből kiderül, hogy a besenyő, palócz, úz, kún, nyelven beszélt; hogy palócz és úz ugyanazon kún nemzetre 156vonatkozó elnevezés, és hogy a besenyők a nagy kún nemzetnek e néven világhirre emelkedett egy felekezetét tette.

Hátra van azon kérdés megvizsgálása, hogy magyar vagy a mostani kúnpalócz nyelvű népség volt-e nagy kún nemzet?

Fájdalom, erre világos történeti adat rendelkezésünkre nem áll.

De ha megtekintjük a Kiev alól hazánkba Árpáddal beköltözött kúnoknak a névt. jegyző által fentartott letelepedési helyneveit, ha vizsgáljuk a régi besenyő telepeket, ha a későbbi történelem világával sorba vesszük azon igen számos vidékeket, hol Kuthen kúnjai letelepíttetvén, a Duna, Tisza, Körös, Maros, Temes vizek mellet legtöbbnyire új elnevezésű szállásokat nyertek: mindenütt magyar jelentésű kúnpalócz helynevekre találunk. Ha vesszük vérségi, kórmány és hadi szerkezetűket, harczi modorukat, nemzeti szokásaikat, ezek nem idegen, hanem csak magyar jellegre utalnak. Ha tudjuk, hogy a római pápák a moldvai pogány kúnok megtérítésére soha olasz vagy német ajkú papokat nem használtak, hanem hogy a térítés annyival sikeresebb legyen, ezt eleitől kezdve magyar szerzetesek által eszközölték, kúnok püspökeiül csak magyar papokat alkalmaztak. Ha megtekintjük a Kuthen kúnjai beköltözése után néhány évtized alatt ezek részére kiadott kir. okleveleket, midőn tehát még ősi nemzeti nyelvükre századok hatása befolyással nem lehetett, mindezekben egészen le korunkig sehol másra nem, mint magyar jelentésű személy és helynevek nagy sokaságára találunk.

Ehhez járul, hogy mint Hunfalvy[1] helyesen megjegyzi: a kúnok még nagyobb csapatokban jöttek az országba – mint bármi más nemzetek, – s itt kiváltságos helyzetet nyervén, külön nemzetiségöket még könnyebben megőrizhették volna, s ime ők ma is a legtörzsökösebb magyarok.

Hol van tehát az ok, az alap, melyeknél fogva a régi kúnokról azt lehessen állítani, hogy ők nem magyar nyelvűek valának? A külföldi túdós világ Thunmantól kezdve Schlötzer, Eichkorn, Adelung, Klaproth, Hammer,[2] Büdinger, 157Bastian, Roessler még most is örömest foglalkozik annak erőltetett megmutatásával, miszerint a régi kúnok mongol vagy tatár-török, tehát nem magyar nyelvűek valának; sőt Jablonovszki[3] őket valódi szlávoknak, Kuten, Oldamir kún királyok neveit szláv szavaknak mondja.

Ha látjuk, hogy az Árpáddal bejött régi kúnok telephelyein mind e mai napig nem más, mint palócz-magyar népség lakik, ha nézzük azon testvéri szives fogadtatást, melyben ezen kúnok Árpádnál, s a vérrel szerzett új haza szálláshelyei kiosztásánál részesültek, ha elfogadjuk, hogy a Bsz. Constantin kozár-kabarjai a névt. jegyző kiewi kúnjaival ugyanazonosak; ha meg nem akarjuk vakon tagadni a közel korú Constantin azon határozott állítását, hogy a kozár-kabarok nyelve a magyarokétól csak szójárásilag különbözött: úgy el kell fogadnunk azon állítást, hogy az Árpáddal bejött régi kúnok magyar nyelvű nép volt.

Roger, valamint IV. Béla s III. László oklevelei azt mutatják, hogy Kuthen és kúnjai, valamint ezeknek főemberei a kir. tanácsban, országgyűléseken, kir. törvényszékeken jelenlévén, itt a tanácskozásban tolmács alkalmazása nélkül résztvettek.

A régi kozár-kabar-kún telepek mai lakóinál a palóc szójárással találkozunk, a mi kétségtelenül mutatja, hogy ez volt a régi kúnok eredeti ős nyelve, ez volt az, melynek szójárására a kabarok a magyarokat tanították, s minthogy Kuthen kúnjai is ezen beszéltek, ezért kelle Kúthennek az ettől eltérő magyar nyelvet tanulni.

Ugyan ha ma egy palócz eredeti népies nyelvén szóllalna meg országgyűlésen, kir. törvényszékeken: képesek lennénk-e őt teljesen megérteni, s feltünő kifejezéseit s beszédmódjait hallva, őt némi gúnymosoly nélkül végig halgatni? 1872-ben történt, hogy a gőcsejiek egy mai napig szokásos magyar bucsúztatóját, gőcseji szójárással előadva, am. T. academia ülésén jelen voltak, alig s teljesen nem is valának képesek megérteni.

A kúnokkal egy nyelvű besenyők a történelemben a 158IX-dik században, a palóczok pedig az orosz krónikákban 996-ban már feltűnnek, s ez időben a mongol tatárok kisebb törzsekre szét oszolva még Chinától északra fekvő távol vidékeken tanyáztak, s nevök legfeljebb, kikkel érintkeztek, a chinaiaknál volt ösmeretes. Majd midőn Temudschin 1206-ban alapítója lett a nagy mongol birodalomnak, s utódja Batu nagy kán 1239-ben Julián utazó szerzetes által IV. Bélát mongol nyelven írt levélben az általa már akkor hazánkba befogadott Kuthen és népe, vagy mint ő kifejezi: szolgáinak a kúnoknak kiadására felszólította; Magyarországban sem a magyar, sem a kún nemzetből senki sem találkozott, ki e tatár nyelven írt levelet, értette, s a királynak megmagyarázta volna. Kell-e ennél erősebb bizonyíték arra nézve, hogy a kúnok soha mongol eredetű és nyelvű nép nem valának?

Éppen ezen nemzetiségi és nyelvi különbség vala annak alapja, hogy a tatárok a kúnokat halálra üldözték, s ezek nagyobb részét készebb vala egy ideig Ázsiába bolyongani, majd hazánkba befogadtatást kérni, mint sem hogy a tőlök származásra és nyelvre idegen mongolok világ birodalmának kiegészítő részeivé váljon; azután midőn a mongol had hazánk határait fenyegette, a Kuthen meggyilkoltatásáért boszús kúnok nem hogy egyesültek volna a tatárokkal, hanem előlök Servia, és Bulgáriába menekültek; s ha voltak is kúnok Batu seregében, ezek azon fogságra jutott szerencsétlenek valának, kiket a mongolok harczolni fegyverrel erőszakoltak.

A mongoloknak Európában s Ázsiában diadalmasan végződött hadjáratai után úgy az európai, mint az ázsiai kún ország a mongol birodalom kiegészítő tartománya lett, s bár a leigázot régi kúnok itt szétszórt töredékekben, nem nagy számmal, s a tatárokkal vegyesen laktak, országaik azonban a Cumania nevet megtartották, s bár hihetően az ősi kúnmagyar nyelvet az uralkodó tatárnyelv a használatból kiszorította, azonban a régi Cumaniában lakó mongol eredetű és nyelvű népet az idegenek cumanoknak nevezték; így lett a Petrarcha féle szótárban a mongol oszlopzat kuman czímmel jelölve, mint alább látni fogjuk.

A külföldi tudós világ egy része maig se tud megválni azon 159véleménytől, hogy a kún, tatár vagy legalább török nyelvű nép volt.

Roessler 1871-ben megjelent munkájában[4] elmondja, hogy azon sokak által elfogadott vélemény, mintha az erdélyi székelyek is kúnok volnának, legalább azok nyelvében megerősítésre nem talál; mert a székely szójárás kifejezéseiben kúnos semmi nincsen.

Ellenben Edrisi szerint a besenyők nyelve a baskirokétól különböző volt; mivel pedig a besenyők és kúnok egy nyelven beszéltek, a baskirok pedig a magyarokhoz tartoztak, tehát ezzel a kún és magyar nyelv közti különbözőség ki van mondva. De mindezt, főleg a magyarok el nem hiszik. Pray a kún nyelvet a magyarral legközelebbi szomszédnak, Hunfalvy pedig ha nem azonosnak is, de igen közel rokonnak mondja; holott a kún nyelvnek török jellege nyelvészetileg be van bizonyitva; ennek igazolásául felhozza a velenczei könyvtárban levő Petrarcha féle kún szótárt, melyet a Krimmel kereskedési viszonyban állott velenczeiek egyike a kúnok és persákkal gyakorlott közlekedés könyítése szempontjából szerkeztett.

E szerint e szótárban kuman névvel jelölt szavakat Kuthen nemzetének nyelvéül elfogadván, úgy a nyelv belső szerkezete, ragozása, mint egyes szavakra nézve összehasonlítást mutat fel a kuman, török-osman és magyar-nyelv között, s végül kimondja, s felfedezi az iszonyú elválasztó hézagot a kuman és magyar nyelv között, s bebizonyítottnak látja, hogy a kuman a töröktől egyedül szójárásilag különbözött.

Felhozza ezután Roessler a kún miatyánkot, mely a kúnok magyar nyelvűségének nagyon útjában állván, azt a magyarok, ezek között Hunfalvy a Magyarországban letelepedett, s még 1588-ban is említve levő tatárok maradványának állítja; minthogy azonban e kún miatyánkot még a XVIII. században is az iskolás gyermekek tanulták, kik pedig kún és nem tatár gyermekek valának, s az utolsó, ki az ősi kún nyelvet beszélte, 1771-ben Karczagon halt 160meg, a fentebbiek után világos, hogy a kúnok régi nyelvére nézve a miatáynk is a törökre vezet bennünket.

Roesslernek ezen okoskodása s következtetése igen erős volna, ha annak alapja kétségtelen lenne.

Az, hogy a kún besenyők nyelve a magyar baskirokétól különböző volt, csak annyiban áll, a mennyiben a Kuthen nemzetének nyelve az akkori pannoniai magyarokétól szójáratilag s egyes, az idő viszonyok ráhatása alatt felmerült kifejezésekre nézve különbözött; hiszen ha ma egy idegen meghallgatja a karczagi kiszélesített e-vel és a mátrai összecsoportosított magánhangzóval telt palócz beszédet, hogy ezek ugyanazon egy nyelven beszélnek, soha elhinni nem fogja.

A Petrarchaféle kúman szótárra nézve éppen az kiván bizonyítást, hogy az valósággal a Kuthen nemzete nyelvén van írva; mert mint láttuk és látni fogjuk, a kúnok szétveretése után is országuk Cumania neve megmaradt, de hogy az ott számra és hatalomra tulsulyban levő tatárok a magok mongol nyelve helyett a meghódított kún nép nyelvét terjedni engedték, vagy azt el is fogadták volna: azt hinni nem lehet.

Éppen azon körülmény, hogy úgy a szótár, mint a kún miatyánk nyelve a törökhöz nagyon hasonlít, mutatja, hogy ezek nem kún nyelvet állítanak előnkbe.

De a kún miatyánk valódi nyelvére nézve minden kétség már teljesen el van hárítva, mióta jeles keleti nyelvbúvárunk Vámbéry kétségbe vonhatlanul kimutatta, hogy ez a régi tatár nyelvtől lényegesen eltérő újabb tatár nyelven a reformatio utáni időben a török uralom alatt hazánkban megfordult s az alsóbb osztályhoz tartozó krimi tatár által készítetett fordítás, mely azonban e nyelvet nem értő emberek szájhagyománya útán tökéletesen eltorzított alakban maradt fenn.

Ime tehát úgy a szótár, mint a miatyánk Krimbe, s az itt lakott tatárok nyelvére vezet bennünket, s a mi hasonlatosság mindkettőnél a török nyelvre vonatkozólag felmerül: az e két a török és tatár-nyelv közt valósággal meglévő közel rokonsági viszonyból magyarázható.

Azonban e kún miatyánkról a maga idejében többet.

[1] Nyelvt. Köz. 1869. 214. l.

[2] Reise in den Kaukas. 265–79. l.

[3] Acta Soc. Jablon. T. IV. p,. 279–89.

[4] Romämirche Studien 335. l.