E munka első kötetében[1] felemlitettük a nagy kún törzsnek a régibb korban szerepelt ágazatait, ezek eredeti lakhelyeit, s történelmük egyes vonásait.
Majd láttuk feltűnni a régi jászokat, utánnok Etele húnjait, ezután a várkúnokat avar név alatt, ugyanekkor a fejér kúnok a hatalmas kozár birodalmat alapitották, utánuk ujolag a kúnok tűnnek fel, palócz, besenyő, úz és coman nevek alatt az alakuló Oroszország és a hanyatló keleti birodalom szomszédságában; s e Volga melléki cumanokat egykorú görög irók határozottan húnoknak nevezik.[2]
Thunman német iró is bevallja,[3] hogy a kún vagy coman egyike volt hajdan a leghiresebb s legnagyobb népeknek, mert tekintve viselt dolgaikat, harczi vitézségüket, számuk nagyságát, földjük széles kiterjedését, alig vala oly nemzet, mely a kúnt túlhaladná. Elkezdvén hóditásait, nem csak Magyarország és Chowaresmia közti tartományokon uralgott, hanem Ázsiát is az Ind folyótól a Hellespontig, a Caucastól a persa öbölig s boldog Arabia határáig egészen hatalma alatt tartotta. Sőt Európában is a szomszéd népek fegyvereinek hatalma előtt folyvást veszélyben forogtak; két század lefolyása alatt az oroszok, lengyel, magyarok és keleti rómaiaknak nem vala veszélyesebb ellenségök, mint a kún, mely gyakran még Németország keleti részeit is tűzzel, vassal, zsákmányolással pusztitotta.[4]
148Majd midőn a mongolok világhóditó fegyverei a kúnok országait feldulták, e nemzetnek elszakadt egyes töredékei vitézsége által oly életerőt fejtettek ki, hogy felemelkedve Egyiptomot, Persiát meghóditák, sőt némelyek szerint Kis-Ázsiában a később oly hatalmas osman birodalmat voltak képesek alapitani.
A X-ik században feltűnt kún nemzetet a byzanti, german és magyar irók: chún, cún, hún, un, coman néven emlitik, de voltak több neveik is, melyek némelyike csak egyik vitézebb törzsüknek vala tulajdona, mely törzs elhiresedvén, róla az egész nemzet egy idegen nép iróinál ugyanazon nevet nyerte, más nevük pedig lakhelyükről is ragadt reájok.[5]
E nemzet igaz neve volt kún, a köznép nyelvén uz vagy az; ezenkivül külön nemzeteknél palócz, parthus, partas, bertas, berzili, barseli, valv, valb, valan, gvalan, chwalin, chvalis, captsak, kischa, khori, qurek, turcoman, scytha, sőt nevök majd a besenyőkkel, később a mongoltatárokkal is elcseréltetett.
A parthus név főleg a lengyeleknél volt ösmeretes, de tudták ezt a germánok, arabok és görögök is; a valv nevet főleg a germánok[6], a palóczot, s némelykor a tarcoman- és chvalist az oroszok, uz, coman, hún és scythát leginkább a görögök; barseli-t az örmények, az arabok és más keleti népek a gaz kipcsak és coman nevet használták; a magyaroknál leginkább a kún volt szokásban.[7]
B. sz. Constantin a kúnokról nem coman, hanem kozár és kabar néven emlékezik, a byzanti iróknál coman néven először 1060-ban jőnek elő, ámbár a névt. jegyző őket kún néven a magyarok beköltözésekor már emliti.[8] Magyar királyaink oklevelében a kúnok a latinos „cuman” név alatt 1211-ik évben fordulnak elő legelőször, midőn II. Endre a Bárczaságot a német lovagrendnek adományozta; mint alább látandjuk.
Figyelemre méltó, hogy Plancarpin, Ascellin, Rubruquis, velenczei Pál és az örmény Haitho a comanokról 149szóllván, úzok és palóczokról nem emlékeznek, mi világosan oda mutat, hogy a coman, úz, palócz egy nemzet volt,[9] s a mely irók is e neveket egyszerre említik, azok idegen irók utánzásán kivül saját ösmeretlenségöket árulják el.
Közelebb Neuman a kúnokról e figyelemre méltó megjegyzést tette:[10] „a kúmanok, kik ember emlékét meghaladó idő óta a kaptsak földön laknak, s nem ritkán e nevet is kapták, nem új beköltözöttek a Jaikon túli vidékről, hanem valódi utódai a régi scytháknak, kik most újra a koman, azaz sík vagy pusztán lakók nevezete alatt tűnnek fel, melyet a szlávok igen helyesen polowz, a németek falwa, mezei embereknek (földmivelők, Feldleute) forditanak. Kum vagy Kom, jelent törökül homokot, pusztát, tehát komanok = pusztai lakók; Polowz származik e szótól: polja = mező, sík; a németek őket falawa, falnak nevezik, mi ugyanazt jelent.”
Müller[11] a palócz szó származását a rablót jelentő „lovitj” szóban keresi; Hamer[12] pedig pole = mező és úz, tehát pusztai úz jelentésűnek mondja.
E névszármaztatási véleményekből annyi eredmény tűnik elő, hogy a koman vagy kún, úz és palócz név egy nemzet neve; s hogy az orosz-sláv nyelvből eredő palócz név jelent rablót, melynek megfelel a német valven, s a magyar iróknál: latro, latruculus, praedo latinból átvett kifejezések.
Ezenkivül a besenyőkről egykorú irók tanúságtétele után bizonyos, hogy ezek a kúnokkal egy nyelven beszéltek; igy tehát coman, úz, palócz, besenyő, mint egy nyelvű és törzsű nép, mind a nagy kún nemzet egyes jelentékenyebb, sőt gyakran ugyanazon felekezetét tették, vagyis ezek mind kúnok valának.
A kún nemzet által a X–XIII-dik században lakhelyül elfoglalt föld igen széles kiterjedésű föld volt.
150Edrisi XI. század előtt élt arab földleiró a kúnok lakhelyét nemcsak a Maeot tava keleti, hanem nyugoti vidékeire is, Chersonnak kelet felé helyhezteti.[13]
A kúnok lakhelye s beléletére nézve sok érdekest mond Péthachia ratisbonnei rabbi, ki 1175-ben Prágából a föld körülútazására elindulván, Kievbe Oroszországba, innét hat napi útazás után a Dnieperhez érkezett, melyen átkelvén Kedar tartományba jutott, hol egy napi járás után közeledett a tegnerhez, mely elválasztja e földet Khazariától; – a rabbi Kedart egész hosszában 16 nap útazta be. Utazását leirta héber nyelven, melyet 1831-ben Carmoly Eliacin franczia fordításban közzé tett következő jegyzet kiséretében: úgy látszik, hogy az utazó itt Taurisra alkalmazta a Kedar szavat, mely rendesen puszta Arabiát, hol Ismaël fijai Kedar utódai laktak, jelenti, – Taurist ez időben a kúnok laktak, mely nép, némely orosz irók szerint, ismaëlita eredetű.
A Kedar szó megfejtését találjuk fel, mely néven az ephtalita vagy fejér húnok emlittetnek,[14] kik pedig a palóczkúnok elődei valának. De a történelem is azt igazolja, hogy a Dnieperen közvetlen túl fekvő Kedar tartomány nem más, hanem palócz-kún ország volt, melyen túl ismét a már ekkor csak névben elő Khazaria feküdt.
Nevezett rabbi Kedar tartományról ezt irja: e földön őrkiséret nélkül útazni nem lehet; különben e vidék nem hegyes, hanem mivelt sík földből áll. A lakosok sátorok alatt laknak; tekintetök átható, szemeik szépek, mert semmi sót nem esznek, s mezőkön laknak, melyek kellemes illatot lehelnek. Szemeik oly élesek, hogy nemcsak észreveszik az egy napi járásnyi távolban eső tárgyakat, hanem fel is ösmerik. Kenyeret nem esznek, hanem rizskását és kölest tejbe főzve, továbbá vajat és sajtot. A húst darabokra vágván, nyergük alá teszik, azután lovaikat izzásig megnyargalják, s igy felmelegitvén a húst, jó izűn megeszik. Hajóik nincsenek, hanem 10 lóbőrt kiteritve 151összevarnak, körül kötik egy kötéllel, szekereikkel s eszközeikkel belerakodnak, ekkor a kötél végét lovaik farkához kötik, s így kelnek át a vizen.
Kitünő ijászok, mert nyilaikkal a madárt röptiben lelövik.
Esküveli lekötelezés nálok igy megy véghez: megszúrja tőrrel újját, s vérét annak adja kiszívni, kinek kötelezi magát; úgy gondolkodván, hogy igy némileg vérét és húsát amannak testébe vezeti.
Van még más módja is az eskünek: egy ember alakú rézedényt megtöltenek téjjel, melyből a kisérő és útas együtt isznak, s az így esküdött hitet soha meg nem szegik.
Királyuk nincsen, hanem fejedelmeik, s nemes családaik.[15]
Plan-Carpin és Ascellin szerzetesek IV. Incze pápa által 1245-ben, valamint Rubruquis Vilmos szerzetes IX. Lajos frank király által 1254-ben, részint a mongolok további hadjárati tervei kikémlelése, részint térítés végett a mongol khánhoz küldetvén követségbe, mint egykorú és szemmellátó tanúk leirják kúnország kiterjedését.
Ascellin jelesen ezt irja: „mentünk a kúnok földjén keresztül, mely egészen sikság, s négy nagy folyó vize van; első a Néper … másodiknak neve Don… harmadik Volga …negyedik Jaec … Comania határos északról közvetlen Russia után a morduynok, bylerek azaz nagy Bulgáriával, bastarok azaz nagy Magyarországgal, a bastarcok után a parositák és samogetákkal; délről az alanok, circasok, gazarok, Graecia és Konstantinápollyal, az iberek földje, cathok, bratachiok, cythok, georgiánok, ármenok és turkokkal; nyugotról Magyarországgal és Russiával, Comania igen nagy és hosszú föld, melynek népeit, t. i. a kúnokat a tatárok megölték, némelyek azonban azok elől elfutottak, mások pedig fogságukba estek; hanem az elfutottak legnagyobb része hozzájuk ismét visszatért … Comaniában holt embereknek sok koponyáit 152és csontjait találtunk, melyek, mint trágyadomb, a földön felül hevertek.”[16]
Rubruquis pedig következőket jegyez fel: „vannak pedig magas hegyfokok a tenger felett Kersontól a Don torkolatáig, s 30 erősség Kersona és Soldaia között … e hegység után észak felé sikságon egy igen szép erdő fekszik, telve forrásokkal és patakokkal. Ez erdőn túl van egy igen nagy sikság, mely öt napi járásnyira terjed e tartomány véghatáráig észak felé, melyet körül vesz egy tenger kelet és nyugotról úgy, hogy egy nagy árok van egyik tengertől a másikig. E sikságon szoktak vala lenni a kúnok, mielőtt eljöttek volna a tatárok, s kényszeríték a fentebbi városokat és erősített helyeket, hogy nékik adót fizessenek.”
„Gazaria tartományból kijövén, délről egy tenger (a fekete) s északról kietlen pusztaság volt, melynek szélessége némely helyen 20 napi járó föld, melyben erdő, hegy, kő nincsen, hanem igen jó fű. Ebben szoktak legeltetni a komanok, kik capchatoknak mondatnak, a teutonok által pedig valanoknak, Tart pedig e föld hoszasága a Dunától a Donig, hol Ázsia és Európa határa van, két hónapi utazás mellett gyors lovaglással, a mint lovagolnak a tatárok. Ezt egészen a Kapchat comanok lakják, sőt túl is a Dontól Etiliáig (Volga) Északra pedig van Russia.”
„Mentünk … kelet felé, nem látva egyebet, mint eget és földet, s némelykor jobbról a tengert, mely Tana tengerének neveztetik, és a comanok temetkezőhelyeit, melyek hozzánk két mértföldre meglátszottak a szerint, a mint azoknak ősei együtt temetkezni szoktak. Jártunk hát nagy fáradsággal szállásról-szállásra … végre jöttem a Don nagy folyójához, mely elválasztja Európától Ázsiát … (ezen átkelvén) jártunk három nap, nem találva egy népet is, negyedik napon emberekre találván … elértünk Sartach szállására… Ezen Donon túli tartomány igen szép, vannak folyói és erdei északra … (az erdőkben két féle emberek laknak: Moxel és Merdas vagy merduok, kik saracenok. 153Ezeken túl van Etilia, mely nagyobb folyó, mint valaha láttam … nekünk délfelől igen nagy hegyek voltak, melyeken oldalain laknak azon pusztaság felé Cergis, Alan vagy Acasok … ezek után a tengernél vagy Etilia tavánál vannak némely saracenok, kik lesgeknek hivattak … ezután van a vaskapu, melyet Sándor csinált a barbar népeknek Persisből kizárása végett. S e két folyó között azon földeken, melyeken átjöttünk, laktak a cománok, mielőtt azokat a tatárok elfoglalták volna”[17].)
E szemtanú útazók előadása után a kúnok lakhelye következőleg határozható meg: országuk kelet felé Chorasmia határáig, s az Ural és Kitzik hegyek melletti pusztaságig nyult, s hat nagy folyóval birt: Jaik, Volga, Don, Dnieper, Dniester és Duna; nyugotról szomszédjaik voltak a magyarok, s a kúnok uralma alatt állott a mai egész Moldva és Bessarabia, észak felé szomszédaik valának az oroszok, morduinok, bylerek vagy bulgárok és bastarkok, délfelől a brutachok, chatok, alanok, cirvassok, chazarok és Dunántúl a görögök[18].
E nagy kiterjedésű ország fővárosa volt Sara vagy Serai, mely a Volgától keletre, Zarizintól nem messze esett, hajdan hires város, majd a mongolok által alapjából elpusztíttatott; hanem Batu kán azt ismét felépítvén, még fényesebb lett, mint az előtt; ez volt az arany borda székhelye, ma már romjai is alig láthatók[19]. A XI-dik század elején élt arab iró Edrisi által Cumania városaiul említtetnek: Kirah, Narous, Dsalitta, Gharuri, Bertabiti, Labadha, Salusta, Soltatie, Nabi, Kumania, Matlona, Matrega, Toroba, Sala, Iskiba, Nouchi ez fejér Comaniában és Kiniow[20].
Cumania két féle volt: fejér a keleti, és fekete a nyugoti részen fekvő. Edrisi felosztja még Cumaniat külsőre, ez a tartomány északi, és belsőre, mely a déli része. Szerinte külső Cumania a hetedik éghajlat 6-dik részében, 154vagyis a legvégső északi vidéken Bulgária szomszédságában fekszik, itt van észak felé a legszélső kún városnak tava, melybe vizahólyagot adó halakkal és hódokkal bővölködő nyolcz folyó szakad, ez az Ilmen tó[21].
A kúnok a régi időben nomád életet éltek, s a helyett, hogy politicai egységgé csoportosultak volna, számos törzsekre szakadtak, melyek mindegyike saját nemzetségi főnökének állott hatalma alatt; s mindegyik a maga módja szerint élt; mentek, vadásztak, költöztek, harczoltak szeszélyeik vagy szövetségeik szerint. Egyik szomszédjával hadakozott, másik kiköltözött, s távol vidéken keresett jobb hazát; ismét mások idegen hadak közé állottak, mint zsoldos csapat vagy mint szövetségesek, résztvettek szomszédjaik harczaiban, végre mások többre becsülvén a nomád életet, szép földjükön megmaradtak.
Az egyedüli kapocs, mely őket egyesíté: a nyelv, a közös eredetrőli hagyomány, a vallás és közös veszély érdeke volt.
A nemzet fő jelleme a vitézség és harczias szellem volt, ez és nomád életmódjok nem engedvén őket földmívelés iparűzés és kereskedés végett állandóul letelepedni, temérdek nyájaik – s hadi zsákmányaikból éltek; sátorokban laktak, főzéshez a fa nélküli pusztaságokon tőzeget, italul lovaik tejéből készült kumiszt használták; szakállokat, s fejök egy részét nyirték, sőt borotválták és saját nemzeti süvegeket viseltek; legkitűnőbb fegyverük a kézijj volt, melynek ügyes használásában utolérhetlenek valának[22].
A mi a kúnok ősi vallását illeti: e munka 1-ső kötetében[23] a régi húnok vallása röviden érintve volt. Az, mint átalában az altaji népcsaládnál – a természeti tárgyak tiszteletében állott. Tiszteli minden altaji nép egy vagy más módon a napot, holdat, csillagokat; vallásos érzelemmel viseltetnek a tenger, tavak, folyók és források iránt, s ezeknek ezek partjain időnként áldozni szoktak, 155sőt úgy látszik, hogy az áldozati és temetkezési helyül szolgáló kún halmok nagy része is vizek közelében emelkedik.
A chinai húnok az égnek, földnek, s őseik szellemének áldoztak, fejedelmök reggel a felkelő napot, estve a feltetsző holdat ünnepélyesen imádta.
Theophylactus irja, hogy a turkok vagy magyarok tisztelték a leget vagy eget, a vizet, s a földnek hymnusokat énekeltek. Plan-Carpini szerint a XIII-dik században a kúnok az istent Cham-nak vagy fejedelemnek nevezték.
Azonban a hún-magyar népeknél s igy a kúnoknál is a keresztyénség többnyire elenyésztette az ős-vallás nyomait; hanem az méltán magára vonhatja figyelmünket, hogy úgy a székelyek, mint a régi Cumánia és a mai nagy kúnok czimerében a nap, hold, csillag és oroszlán, mint a naptisztelet jelképei, egybefoglalva láthatók[24].
Vérszerződés, vagy szövetség kötésük hasonló volt a pogány magyarokéhoz; a thráciai kúnok vérszerződés kötése ünnepélyes szertartását alább 1239-dik évnél látandjuk.
[1] IV-ik szak. 257–291. l.
[2] Theophyl. Simoc. Hist. l. 7. c. 7. Niceph. Callist. L. 18. c. 30.
[3] Untersuch. Üb. Die Gesch. d. östl. europ. Völker 1774.
[4] Thunman 135–6 l.
[5] Thunman 142. l.
[6] Fejér Cod. IV. I. 213. l.
[7] U. o. 142–3. l.
[8] Hammer M. acad. évk. III. 137. l.
[9] Suhm Abhandlung 303. l.
[10] Die Völker des südl. Russl. in ibrer gesch. Entwick. Leipzig 1847. s. 132. not. 44.
[11] Samml. Russ. Gesch. II. B. I. st. nr. 4. 8. 74.
[12] Gesch. d. gold. Horde 1840. §. 18.
[13] Hammer M. acad. évk. III. 142–3. l.
[14] Lásd e munka I-ső köt. 270. l.
[15] Nouveau Journal asiat. T. VIII. Prais 1831. 262. p.
[16] Fejér Cod. Dipl. IV. tom. I. p. 428–439.
[17] Fejér Cod. dipl. T. IV. vol. II. p. 261–282.
[18] Haython hist. orient. C. V. Planacarpin, Rubruquis, Roger. c. 20.
[19] Haython. c. 5. Thunman 182–4. l.
[20] Jerney kel. ut. II. 57. l. Hammer Gesch. d. gold. Horde 10. l.
[21] Hammer Acad. évk. III, 142–3. l.
[22] Nestor 898-dik év. Carpin. In speculo histor. Vincent. Bellovac. L. 32. c. 23. Haython c. 4. Thuróczy P. II. c. 80. Vinc. Bello. L. 30. c. 71.
[23] 63. 64. 81. 208. 248. l.
[24] Csengery A. magy. tört. tanulm. I. 76–82. l.