III.

A magyarok megveretése következtében sikerült Dávidnak Szubesk és Cserven városokat elvégre bevenni; ezután Vladimirt vette ostrom alá, de visszaveretvén, újolag a palóczokhoz menekült, kiknek Bonjaik által vezérelt hadaival 123Svätopolkot Luszk városból Csernigovba kergette, s Volodimir várost is meghódítá.

Ennyi belviszály, veszteség s harczi hányattatás után az öt orosz herczeg és a palóczok követei 1101-ben Sokowban összejövén, szept. 15-kén egymás között átalános békeszerződésre léptek.[1]

Végre belátták az orosz herczegek, hogy országuk a folytonos belviszály miatt a palóczok vitéz fegyverei által végromlásnak néz elébe: minél fogva 1103-ban Dolobskban közös értekezleten Svätopolk sürgetésére ki lett mondva, hogy egyesült erővel a palóczokat saját honukban fogják haddal megtámadni. Ezt meghallván a palóczok, temérdek sokasággal nemzetgyűlést tartottak, melyben egyik idősb fejedelmük Urosoba Nestornál, Rubosa Dlugossnál, békét javall, de az ifjabb Urosoba, – Suhmnál (290. l.) Modi – s vele a harczias szellemü fiatalság kimondta, miszerint ők az oroszokkal a csatatéren megmérkőznek. E határozat azonnal ténynyé vált.

Bátorság s vitézségéről hires Altunopa – Dlugossnál Archonge – palócz-vezér lett előcsapatul útnak indítva, de a ki az orosz elősereggel találkozván, ezáltal körül vétetett, s mind maga, mind fegyveresei a csatában egytől egyig elhullottak. Ezalatt a palócz derék sereg nyomult előre oly sűrű tömegben, mint egy átláthatlan erdő, velök szemben pedig az oroszok; a két hadtest a Dnieper folyó zuhatagjain alól april 4-dikén találkozván, midőn a palóczok az oroszokat reájok iszonyú erővel rohanni látták, futásnak eredtek, azonban az üldöző oroszok által közülök igen sokan megölettek. Oly nagy volt e győzelem, hogy Nestor szerint 20 palócz-főnök maradt halva a csatatéren, ezek között Urusoba vagy Rubosa, Kotsij vagy Kocza, Jaroslanop vagy Harslonopa, Kikalopa, Kunam vagy Huniana, Chasupa, Kurtok vagy Kurtaka, Csenegrep vagy Czeniehrepa, Surbar vagy Surboz s több mások, Veldjusa pedig elfogatott, ki Svätopolk elé hozatván, váltságul sok aranyat, ezüstöt, lovat és barmot oly eskü mellett ajánlott, hogy soha többé 124Oroszország ellen fegyvert nem fog, azonban Svätopolik őt Volodimirhez küldte, kinek parancsára Veldjusa darabokra konczoltatott. Elfoglalták a palóczoknak temérdek lovait, barmait, juhait, tevéit, hadi szereit és rabszolgáit, a pecsenégeket s torkokat mindenestől elfogták, s így az orosz herczegek gazdag zsákmánynyal, fényes dicsőséggel és nagy diadallal tértek vissza hazájokba.[2]

De alig vala nehány évre szükség, már a palóczok ismét talpra állottak. 1106-ban beütöttek Sarjetsesk vidékére, azonban Svätopolk vezérei által visszaverettek és sok zsákmányt vesztettek.[3]

1107-ben ismét Bonjak, a legöregebb Sarukán és sok más palócz-főnökök ujra megtámadták Oroszországot, s Lubna körül szállottak táborba; azonban öt orosz herczeg vonulván egyesült erővel ellenök, Sula folyón átkelnek, s a palóczokat és 12 szállásaikat megrohanván, őket megverik, sokat elfognak s megölnek s egész Chroláig üldözék. E csatában esett el Bonjak testvére Tasa, Sugra pedig testvérével együtt elfogatott s csak Sarukán menekülhetett el; ott hagyott táboruk az oroszok zsákmányává lett.[4]

Mind e győzelmek daczára az oroszok, hogy a palóczok véres boszúját megelőzzék, velök nemcsak békeszerződésre léptek, hanem Vladimir herczeg fia Jur Osz fiának Aëpa palócz-herczegnek leányát, Olegnek fia pedig Svätoslav Girg fia másik Aëpának leányát vették nőül.[5]

Ugy látszik azonban, hogy a palóczok a békét nem sok idő mulva megszegték, mert már 1109-ről olvassuk, hogy Ivorov fia Demeter decz. 2-kán a palóczoknak Don melletti szállásait elfoglalta; majd 1110-ben tavaszszal Svätopolk, Volodimir és Dávid a palóczok ellen indultak, de Voinä városától ismét visszatértek.

Hanem 1111-ben egyesült erővel megújiták az orosz herczegek a palóczok elleni hadjáratukat, s márcz. 4-kén a Golta folyónál összegyülekezvén, 5-kén átkelnek a Don folyón, hol Sarukán vagy Rukán várost csakhamar elfoglalták; 125másnap Szugrov várost felégeték. Ez alatt a palóczok erejöket összegyűjtvén, márcz. 24-kén Degeja pataknál csatára kelnek az oroszokkal, de az oroszok által legyőzettek. Márcz. 27-kén még nagyobb erőt szedvén össze a palóczok, Salmitza folyónál megújítják a harczot, iszonyú vérontás keletkezik, mindkét részről sokan elhullanak, de az oroszok újra győznek, s a palóczok egész táborát zsákmányúl nyerik.[6]

1114-ben a kiewiek egy távoli ágból II. Vladimirt választák nagy herczeggé, kit a keleti császár Comnen Elek czárnak elismervén, megkoronáztatott. Ugyanez évben a palóczok az ellenök szövetkezett besenyőket és turkokat a Donnál két napi véres csatában annyira leverték és szétűzték, hogy ezek II. Vladimirhez menekülvén, ezáltal szolgálatába fogadtattak.[7]

Majd 1116-ban Volodimir fia Jaropolk a Donnál a palóczok földjére beütvén, ezeknek három városát; Balin, Csewszljujev és Szugrov-ot elfoglalta, Jászi herczeget nejével és sok más foglyokkal rabságra vitte.

1117-ben Volodimir, palócz-herczeg Tugorkan unokáját fia Endre részére eljegyzi, ki azután 1119-ben Volodimirban az uralkodást át is vette.[8]

1120-ban Jaropolk a palóczok ellen a Donan átvetette seregét, de eredmény nélkül ismét haza tért.

1125-ben Monomach Volodimir meghalván, követte őt az uralkodásban legidősb fia Mstislaw, ennek hirére a palóczok Barutz és Kobran fejedelmeiknél összegyűltek, hogy a torkokkal egyesülve Oroszországot haddal megtámadják, de Jaropolk a torkokat visszaűzvén, a palóczok is visszavonultak, kiket Jaropolk üldözés közben Stjena vizénél utolérvén megtámadott, s legyőzvén, egy részök a vizben elveszett.[9]

1127-ben Olegnek fia Wsewolod nagy bátyját Jaroslawot Csernigowból kiűzte, s embereit leöletvén, a várost felprédálta; ellene azonban csakhamar Mstislaw és Jaropolk Jaroslaw pártjára keltek; mire Wsewolod a palóczokhoz folyamodott 126segitségért; csakhamar Seluk és Stasch vezéreik mellet a Ratimir melletti erdőnél hétezer palócz szállott táborba, s követeket küldtek Wsewolodhoz, de a kik Loknánál elfogatván, Jaropolkhoz siettek, s miután sem e követek vissza nem tértek, sem Wsewolodtól semmi értesitést nem nyertek, a palóczok kedvetlenül haza vonultak.[10]

A palóczok 1129-ben ismét bevonulnak Oroszországba, mígnem őket Mstislav nemcsak túlűzte a Donon és Volgán, hanem Wsewolod minden törzsektől adót is csikart ki.

1131-ben Murad palócz-herczeg Rjasanban megkeresztelkedik; majd a Rjasan, Pronsk és Murom fejedelmei a palóczok közül sokat megölnek.[11]

1135-ben Olegnek és Wolodimirnak fiai között viszály törvén ki, télnek idején Oleg fiai a palóczokat hivták segélyül, a kik Neschatin várost be is vették, majd több falut felgyujtottak, és sok zsákmány- és fogolylyal megrakodtak.[12]

E viszály még 1136-ban is tartott, Oleg fiai ismét sereget gyűjtöttek, Wolodimir fiai velök szembe szállva, véres csatára került a dolog, melyben a palóczok Oleg fiait elhagyva, futásnak eredtek, s Jaropolt seregei által üldöztetve, közülök sokan elestek. Azonban midőn visszaindultak, a palóczok megfordulva, őket hátban megtámadták, s a Jaropolk zászlói alatt lévőket mind fogolylyá tették, sőt elfogtak több előkelőket is, mint Jarunow fiát Dávidot; ezer fegyveres kiewi vezérét, a vitéz Szaniszlót Tjutkow fiát s másokat; Wolodimir unokája Maritsits Vasilko ugyanott megöletett; fiai pedig Wolodimirnek Kiewbe visszatértek. De majd ismét megújult a harcz; Oleg fiai a palóczokkal Trepolt bevették, Chaljepet romba döntötték, s Kiewbe érkeztek, itt a béke megköttetvén, a palóczok Donontúli hazájába visszatértek.

1138-ban Oleg fiai segélyére újra elérkeztek a palóczok Sulahoz, s mivel Endrét testvérei nem segítették, a palóczok sok pusztitást követtek el;[13] később ugyanez évben szinte Oleg fiai mellett harczolva Prilukot bevették, s már Kiewbe akartak indulni Jaropolk ellen, de a ki számos sereget 127gyűjtvén össze, vele Wsevolod megbékélt; majd a palóczok minden fejedelmei is megjelenvén, a béke Malotinban ezekkel is megköttetett.

De e béke nem tartott sokáig. 1144-ben Wsewolod Wolodimir ellen fegyvert fogott, s Dávid fiát Isjaslawot a palóczokhoz küldte, hogy ezek is Wolodimir ellen keljenek fegyverre; ezek meg is jelentek; másrészről Wolodimir mellett a magyarok (ugrok) s a király veje Bau állottak; már szemben volt a két ellenséges tábor, de a vidék alkalmatlan helyzete miatt erejöket ki nem fejthetvén, végre Wsewolod Volodimirral megbékélt.

1146-ban meghallván, hogy Isjaslav parancsára Igor elfogatott s egy zárdába záratott, a palócz-fejedelmek békekötés végett Isjaslawhoz követeket küldöttek, minek folytán a béke 1147-ben meg is köttetett; ugyan ez évben Samjtschug palócz-főnök meghal.

1148-ban a palóczok Degits városát elfoglalják, de az oroszok által megverettek; ez alatt egy részök a Dunánál mindent tűzzel-vassal pusztított.[14]

Ugyan ez évben a 18 éves magyar király II. Géza Mstislav orosz nagyherczegnek leányát Euphrosynét nőül vette oly czélból, hogy e családi szövetség által magát a trónkövetelő Boris ellen lehető védelmi állapotba helyezze. De czélját nem érte el, mert az orosz herczegek egymás között folyvást viszálkodván, Magyarország haszon nélkül háborúkba sodortatott.

Már 1149-ben királynéjuk testvére Isaslavnak siettek a magyarok segitségére; emrt Isaslav Wladimirovich Györgygyel Susdal herczege s Moskau építőjével oly harczba bonyolodott, hogy közöttük még e nyáron csatára került a dolog. Isaslav seregében voltak kiewiek, berendiek, magyarok, csehek, lengyelek, gallicziaiak, vladimiriak, turoviak igen nagy számmal, de a vezérletbeni egység hiányzott. Ezek ellen György összegyűjti csapatait, tisztjeit és a palóczokat, – Turóczynál kúnokat, – majd Jawchannál Olegnek és Wsewolodnak fiai is vele egyesülvén, Bjelavescha vidékére vonultak. Hosszasb várakozás után Jäntsinnél csatára kelnek; 128Isaslav emberei legnagyobb része megöletett vagy szétszóratott annyira, hogy ő maga is csak három embere kiséretében nagy nehezen érkezhetett el Kiewbe; de György innét is elkergette s magát Kiewben nagyherczegnek kikiáltatta.

Innét Isjaslav birtokai meghóditása végett fiait Rostislavot és Endrét a palóczokkal útnak inditja, ezek Murawizanál táborba szállottak, azonban egy éjjel támadt vak lármára a palóczok Temirchos vagy Siroslav vezérük alatt elfutottak, de nem sokára Endréhez ismét visszatértek. Ez alatt Isaslav újolag II. Gézához folyamodott, ki tizezer embert küldött segítségére, ezekhez Masovi Boleslav és sendomiri Henrik is csatlakozván, csapataikkal Olitza mellett Tsemerinnél tábort ütöttek; majd látva Györgynek túlnyomó erejét, minthogy szavaikra Isaslav ezzel kibékülni nem akart, felkerekedtek s haza mentek. Végre a két fél között a béke megköttetett.[15]

1150-ben ismét segítették a palóczok Györgyöt Isjaslav ellen s megérkezének Perejaslawlba; György előbb Svätoslav, majd Endre által kérte őket a haza-térésre, de a palóczok elkezdtek fosztogatni, s csak nagy nehezen lehete őket a hazatérésre reábirni.

1151-ben újra megjelentek a palóczok segíteni Györgyöt Isjaslav ellen;[16] Oleg és Dávid fiaival s a palóczokkal György a Kiew alatti síkon ütött tábort. Ellenük Isjaslav mindent elkövetett, hogy őket a Dnieperen átkelésben meggátolja, de végre minden igyekezete hasztalan lett. A palóczok megúnva az e közben egymás ellen kifejtett apró csatározást, teljes fegyverzetben lovaikra pattantak, s míg Isjaslav tőlök harczot várt, neki nyargaltak a Dniepernek, annak hullámait tömegükkel csaknem egészen befedték, melynek láttára Isjaslav előcsapatai megrémülve elfutottak. Isjaslav nem levén képes e szintoly gyors mint merész rohamot feltartóztatni, a palóczok Svätoslavval csakhamar átúsztaták a széles folyamot, Isjaslav pedi Kiewbe vonult, György őt követte, s Lübednél táborba szállott, vele szemben ugyan ezt tette Usjaslav, s már elkezdtek egymásra nyilazni, midőn más 129felől a szekeres berenditsek, torkok s a fekete süvegesek nagy számmal beütöttek, pusztítottak, zárdákat romba, falukat hamuba döntöttek. E közben György annak hírére, hogy Halics herczege Wolodomirko nekie segítségére siet, visszavonult, hogy ezzel egyesithesse erejét; ezt meggátlandó, Isjaslav utána nyomult, s Perepetowa folyónál utolérvén, csatára akará őt kényszeríteni, de mindkét sereget átláthatlan porfelleget támasztó vihar és felhőszakadás rendetlenségbe hozta. Erre mindkét fél követeket küldött a béke feletti alkudozásra, de a palócz-sereg csatát óhajtva, hallani sem akart a békéről. Végre csatába mentek, s iszonyú mészárlás fejlődött ki, melyben Dávid fia, Csernigovi herczeg Wolodimor elesett; Isjaslav pedig a Mstislav fia, karján sebet kapva, lováról lefordult. György látva megveretését, gyermekeivel együtt Perejaslawlba kezdett futni, a palóczok pedig egy kis levelkével ellátott nyilat röpítettek utána, s ezzel ők is elszaladtak, azonban közülök többen részint a Rut vize mocsáraiba vesztek, részint elestek s elfogattak, a többiek a Dnieperen úsztatva átkeltek.[17]

1152-ben Isjaslav a magyar király segélyhadaival Wolodomirkót megtámadta, s legyőzvén, békére kényszerítette.[18] Nem sokára azonban György Temir, Dulep és Berdesch vezéreik alatt megjelent palócz-csapatokkal Csernigovtól nem messze Goritsevnél táborba száll. Isjaslav Csernigov segítségére siet, s kikémlelvén egy éjjel a palóczok erejét, minden embereit a várból Djetinez-be szállíttatja. A palóczok megrohanják a várost, elfoglalják a várat, az elővárosokat felégetik, s a város előtt tábort ütnek. Látva azonban az orosz herczegek, hogy a palóczok velök egy társaságban kivánnak harczolni, Endre csapatait a város ellen vezeti, s a városból kirohanó gyalog őrséget a palóczokkal megtámadja, s közülök sokat elejtvén, visszaveri. Ily apróbb csatározásokban telt el 12 nap, midőn a palóczok annak hirére, hogy Isjaslav Csernigovnak segítségére közelg, visszavonulnak, utánok az orosz herczegek is elmenekülnek. Isjaslav megérkezvén, fiát Mstislavot berendits, terk, petseneg és saját csapataival a palóczok 130ellen indítja, ki azokat a Donon átkergette, szekereiket, barmaikat, lovaikat elfoglalta, s kezeikből sok keresztyén foglyot megszabadított.[19]

1153-ban Isjaslav a Sulánál ragadozó palóczok ellen fiát Mstislavot Pesla vagy Dresdába küldötte, de aki el nem érvén a palóczokat, hazatért.[20]

1154-ben, midőn György Oroszországban Koselsk környékén táborozott, nehányan a palóczok közül hozzájöttek segítségöket felajánlani; erre főembereivel tanácsot tartván, elküldé fiát Gljebet a palóczokhoz, hogy ezektől Isjaslav ellen segítséget kérjen. Ez alatt a kiewi nagyherczeg Isjaslav meghalt.

Gljeb, a György fia, sok palócz-csapattal Peresjaslawl előtt Isjaslav fia Mstislav ellen megérkezik. Erről hirt vévén Rostislav, fiát Svätoslavot küldi segélyül, ki Mstislavéval egyesitvén seregeit, Perejaslawlhoz mennek, s a palóczokkal vitézül megütköznek. Gljeb visszavonul, Pirätint beveszi. Ez alatt Rostislav Csernigovba megy Watscheslawval együtt, mire a Sulánál állomásozó Gljeb a palóczokkal gyorsan Csernigov segítségére sietett; mindkét fél csatarendbe áll, s elkezdenek egymásra nyilazni; meglátván azonban Rotislav a palóczok sokaságát, megrémült, s Isjaslavhoz követeket küld béke-alkudozás végett; de mielőtt ez véget érhetett volna, Mstislavval együtt Rostislav is futásnak ered; a palóczok vitézül üldözik, Svätoslavot elfogják, sokat leölnek, fogságba ejtenek, a többieket pedig szétszórják. Isjaslav bevonul Kiewvbe, Gljebet pedig a palóczokkal Perejaslawlba küldi, hol azután a palóczok iszonyúan pusztítanak, falukat, templomokat égetnek fel.[21]

1155-ben a palóczok megjelennek Kanevnél, György elibök megy, s kérik, hogy a berenditsek által mult évben fogságba hurczolt testvéreiket szabadítsa ki, de a berenditsek ezt megtagadták, mire a palóczok György által megajándékoztatva, eltávoznak; majd ez év folytán ismét eljönnek, s Dubencz és Supoja folyóknál táborba szállanak. Jövetelök czélja békekötés volt; György Kanevből meghivatja őket alkudozásra, 131de kevesen jelentek meg, s még azon éjjel mind visszavonultak. Később Isaslav sürgeti Gljebet, hogy Tsemgur, Bördenk és Temir palócz-vezérek csapataival siessen az ő segélyére.

1156-ban a palóczok a rjasani vidékre rontottak, azonban tőlök a foglyok visszavétettek.[22]

1158-ban jul. 23-kán a palóczok Perejaslawlba jöttek, hol azonban Svätoslav fia Oleg által megveretnek; majd Baskart palócz-vezér Isaslavot segíti, de a torkok és berenditsek elpártolása miatt kellő siker nélkül. Ugyan ez évben Ivanhoz is jönnek palóczok és berladinkok, kik közül hatezer fegyverest kiválasztván, Kugtadinba küldi.[23]

1159-ben Isjaslaw, Dávid fia, nagy tömeg palóczokkal Csernigow előtt megjelen, kikkel Svätoslav Desnánál csatára kel, a palóczok győznek, több falvakat felégetnek és sokakat fogságba hurczolnak, majd Rostislav által küldött segélyhadak megérkezvén, Isjaslav a palócz-hadakat gazdagon megfizette s elbocsátotta. Azonban még ez évi télen újra behivta őket Isjaslaw, s Smolensk vidékét pusztította, mígnem Svätoslavval a béke megköttetett.[24]

1162-ben a palóczok Kiewig hatoltak, s Rut folyónál sok sátort elfoglaltak, Weibornt, ki Isjaslawot kivégezte, megölték; azonban a fekete-köpenyesek egyesítvén erejöket, őket üldözőbe vették, s Ros folyónál utolérvén, közülök sokat megöltek, s összes zsákmányuktól megfosztották; ezenkivül 500-at s ezek közül két fejedelmöket Satmas – Satmasows – nevüeket fogságba hurczoltak.[25]

1163-ban Rostislaw fia Rurik, Belgukow palócz-herczeg leányát nőül vette, s a palóczokkal a béke megköttetett.[26]

1165-ben ismét betörtek Oroszországba, de Jaropolk fia Wasilko, Ros folyónál őket megvervén, közülök sokat elfogott, s tőlök sok fegyvert, lovat és váltságdíjt nyert.[27]

1166-ban Svätoslaw testvérét Jaroslawot küldte el a palóczokhoz segélykérés végett, ezek meg is érkezének Novgorodba, de az úgynevezett tejes patakoktól Svätoslav visszafordulván, Oleggel kibékült.[28] Látva azonban a palóczok az 132orosz herczegek közt folyvást dúló viszályt, a görög gyarmatokat megtámadták, melyeket azután védelmére Rostislav Volodislavot küldte el. Ugyanez évben Oleg csatázott palóczvezér Bonakkal, s a palóczokat megverte. Majd a palóczok Perejaslawlnál elfogván Schwarnot, csapatait megölték, magát pedig igen nagy váltságdijért bocsátották szabadon.[29]

1167-ben az orsz herczegek egyesítvén erejöket, a palóczokat Tschernobilnél megverik; egy palócz-herczeg Haider Kiewbe jött szolgálatát Mstislavnak felajánlani.

1168-ban Rostislav halála után Mstislav Volodimirt Kiewből elkergette, ki azután a palóczoknál keresett menhelyet.

1169-ben a palóczok Plannál, tűzzel-vassal pusztítanak.[30]

1170-ben a palóczokat nagy csapás érte. Ez évben foglalta el Györgynek fia Gljeb ősei trónját Kiewben, midőn csakhaamr a palóczok nagy tömegben megjelentek, s kéthadtestre oszoltak, az egyik Perejaslawlban Pesotsnál szállott táborba, a másik pedig a Dnieperen innen Kiew előtt Chersonesnál ütötte fel sátorát. Mindkét rész követeket küldött Gljebhez kijelenteni, hogy ők vele állandó és hittel erősített szövetséget kivánnak kötni; mire Gljeb válaszul adá, hogy e feletti értekezletre maga fog a palóczok között megjelenni. Azonnal udvari tanácsot tartott, mely mivel Gljeb fia Volodimir csak 12 éves volt, hogy a várost biztosságba helyezze, elsőnek a Perejaslawlba menést határozta.[31] Itt Gljeb megjelenvén, mindenekelőtt a kiewi palóczokat értesítette, hogy innét hozzájok fog menni.

A perejaslawli palóczok, az egyesség létrejövén, s gazdagon megajándékoztatván, haza tértek. Innét Gljeb öcscsével Mihalkóval, s udvari fényes kiséretével megindult Chersones felé; azonban az itt táborozó palóczok mihelyt megtudták, hogy Gljeb Perejaslawlba ment, hol bizonyosan hosszasabban fog időzni, szétmentek hadi portyázásokra, benyomultak Polonejba, Semütsbe, elfoglaltak falukat, s számtalan foglyok-, lovak- és marhákból álló zsákmányt inditottak útnak saját hazájokba. Gljeb meglepetett, midőn Chersonesba érve, itt a 133palóczokat nem találta, sőt Pereptowaban arról értesült, hogy a palóczok szerte portyáznak; azonnal ellenök küldte öcscsét Mihalkot száz perejaslawli és 1500 berenditsekből álló sereggel. A berenditsek csakhamar elvágták a palóczok útját, s a palóczok 300 főből álló előőrseikre bukkanván, azokat bekerítve részint leölték, részint elfogták; s megtudván a foglyoktól, hogy a főhadtest hétezer emberből áll, nehogy ezek elleni csata alatt e foglyok ellenök támadjanak, őket kimélet nélkül megölték; ezzel útjokat tovább folytaták. Csakhamar Mihalko egyik vajdája Wolodislaw találkozott a palóczokkal, kik gazdag zsákmánynyal hazafelé vonultak, velök csatát vívott, őket megverte, közülök sokat leölt, s prédájukat elvette. Ugyan ezektől értesült Mihalkó, hogy a palóczok főhadteste még hátra van; de ezt is megtalálván, harczba elegyedtek. A berenditsek kezdték meg nyilazással a csatát, mely véres öldökléssel folyt; maga Mihalkó is a palóczoktól három koplyaszúrást kapott. Végre a palóczok megszaladtak, az ellenfél üldözte, közülök sokat leölt, ezerötszáz foglyot ejtett, s fejedelmök is alig menekülhetett el, s őket temérdek zsákmányaiktól megfosztván, Mihalkó diadallal vonult be Kiewbe.[32]

E veszteségért hogy boszút álljanak, 1171-ben berontottak a kiewi földre a palóczok, Kiew körül sok falut elfoglaltak, s temérdek fogoly, ló- és marhából álló zsákmánynyal haza felé indultak. Gljeb Mihalkót küldé ismét ellenök, kik őket berenditsek és torkokból álló csapataival Bug folyónál utolérvén, Wolodislaw vajda vitézsége által ujolag nagy vereséget szenvedtek, sokan megölettek, mások fogságba esvén, legyilkoltattak; 400 orosz fogoly és sok zsákmány tőlök visszavétetett.[33]

1173-ban a palóczok Csergov vidékét pusztítják; Sviatoslavitsch Igor ellenök a Wolskán átkel, s nehányat közülök elfogván, ezektől megtudja, hogy Kontsak és Kojak palócz vezérek Perejaslawlban vannak; ide siet tehát, s Jul. 20-kán őket megveri.

[1] Nestor 168–9. l.

[2] Dlugoss 351–2. l. Nestor 170–72. l.

[3] Nestor 173. l.

[4] Dlugoss 370. l.

[5] Nestor 174. l. Az uzok 1083–1118-dik év közti történetében az uzoknak egy hires vezére Uz nevü említtetik, ki az Osz-szal aligha nem ugyanaz.

[6] Nestor 175–6. l. Dlugoss 391–2. l.

[7] Jerney palócz-krón. 43. l.

[8] Nestor 177. l. Hammer 449.

[9] Nestor 179. l. 450. l. Hammer ezt a kúnokról irja.

[10] Nestor 180. l.

[11] Hammer 450. l.

[12] Nestor 185. l.

[13] Nestor 186–9. l. l. Dlugoss 452. l.

[14] Nestor 191–4. l. Hammer 451. l.

[15] Fessler Gesch. II. 65–68. Nestor 198–202. l.

[16] Nestor 204–205. l.

[17] Nestor 206–208. l.

[18] Nestor 209. l.

[19] Hammer 451. Nestor 210–1. Dlugoss. 488–9.

[20] Nestor 211.

[21] Nestor 212–215. l. Dlugoss 496–7. l.

[22] Nestor 216–217. és Hammer 452. l.

[23] Hammer 452. l.

[24] Nestor 219. l.

[25] Nestor 221. l.

[26] Nestor 221. l.

[27] Nestor 223.

[28] Nestor 224.

[29] Nestor 225.

[30] Nestor 225. Dlugoss 516. l. 1170-re teszi. Hammer 4531. l.

[31] Nestor 226. l.

[32] Nestor 226–228. lap és Dlugoss 519. l. E szerencsétlen hadjáratot némelyek 1171, sőt 1172-re teszik.

[33] Nestor 229. l.