A kún nemzet a nagy scytha néptörzsnek egy ága, egy külön nemzetet tevő népség volt, hírneves az ősrégiség hagyományaiban, világhatalmú Európában megjelenésekor.
A népvándorlás után a „scytha” nevezet kezde lassanként elenyészni, s helyét a „hún” foglalá el. Már Priscus a scytha nevet felváltva említi a húnnal, Etelét scythának, Edeket húnnak, az akatzirokat hol hún, hol scytha népnek mondja. Később a byzanti iróknál a hún helyett a „turk” név jött szokásba; de majd mindegyik név olykor oly nemzetekre is ruháztatik, melyek nem e törzshöz tartoztak.
Ezen egy nemzet – a hún – más nemzeteknél többféle nevet is nyert, és saját nyelvökre átfordítás, s külön korszakok iróinál különböző leirás által sokféle alakban változott.
A hún név a byzanti iróknál Stritter[1] szerint széles kiterjedésben jön elő:
Menander s Theophilactusnál az avarok húnoknak, sőt Theophan és Cedrennél nyugoti húnoknak neveztetnek; továbbá a bulgarok, turkok és uzok szinte hún néven fordulnak elő.
Szorosabban a hún törzsökhöz számláltatnak az Etele húnjai, az akatzirok, vittorok, burgundok, ephtaliták vagy fehér húnok, cidariták, cuturgurok, uturgurok, unigurok, ugurok, ultizurok, sabirok, saragurok.
Ezenkivül a húnok a cimmerek, massageták, scythák, avarok és turkok nevezetei alatt is fordulnak elő.
258Azonban a különböző névalakok e főnevezetekre vihetők vissza; kún, coman, kazar, palócz, parthus, turk, úz, sabir.
I. A chun,[2] cun, con, choan, chaon, hun, un, unnu, hiongnu, chionita stb. nevek a kún név különböző irók és nemzetek által tett változtatásai, mely nevek mind a kún nemzetre vonatkoznak.
A kun, hun, ún szónak eredetét több tudósok különféleképen magyarázták.
Klaproth a vogul: hum, kum, khum = ember, – Grimm a vestphali hüne = óriás szótól származtatja; Kollár és Hanusch a hún szó jelentését egyezőnek tartja ezzel: sláv, mely tesz: kitűnő, dicséretes és szépet; mit ugyan Horvát I. megczáfolt.
Erdman szerint[3] un az un-uighur rövidítéséből, vagy Ughuz legidősb fia Gun nevéből származik, mely napot jelent; ugyanis Raschiduddin szeint Noé a maga fiát Jafetet keletre Turkestanba küldötte, ennek fia volt Dibjaku-chán, kinek ismét 4 fiai közül Chara-chán nyervén el a trónt, ennek volt egy jeles fia Ughuz, ki világhódító hadjáratot viselt, mert a scythák keleti Ázsiába berontásai egyikének tartandó, ennek 6 fiai közűl a legidősb volt Gun, kit atyja egy új átadásával még életében utódjául jelölt, s ki atyja halálával mint jeles és vitéz fejedelem 70 évig uralkodott.
Ottrokocsi[4] és Jászay[5] szerint a kún, hún nevét a nyilazásnál szokott szemhunyástól vette.
E szóról „kún” a magyar academia nyelvszótárában ez áll[6]: kun vagy kún, nemzet neve, melynek egy része maiglan, mint tiszta magyar nép, a kis és nagykunsági területeket lakja. Másképen hún; nevezetét gyaníthatólag a „hon” szótól vette; a török nyelvben is Kon-mak: annyi mint lakni, honolni. Némelyek a latin comanus után indulva, mely Adelung szerint Kuma folyamtól származott, a magyar kún szót is abból eredettnek vélik. A II-ik kötetben a hún szónál megjegyeztetik, hogy közönségesen a hún szót kunnal azonosítják; 259különben hún annyi mint honos, honnal biró; a hébernél un annyi mint lakni.
Etele hún vagy kún nemzetének hogy saját nemzeti nyelve volt, ezt Priscus Rhetor egykorú történetiró világosan mondja; azonban bár Berosus chaldaeus iró szerint a scythák igen nagy kedvelői voltak a történelemnek, s fejedelmeik s hőseikről könyveket irtak:[7] mégis hazai irott emlékeink e régi korból egyátalában nincsenek, s a régi húnscytha vagy kún nyelvnek összefüggő beszédben semmi emléke nem maradt fenn; egyes nevek s szókból áll minden, a mit birunk, de ezek is külföldi irók által eltorzított alakban maradtak reánk. A scytha és hiongnu nemzet, fentebb már előadott szavai után, legrégibb, melyet felmutathatunk, a „vadon” szó, melyet byzanti Faust IV. századbeli, és a „hunnivár” melyet Jornandes VI. századbeli iró tartott fenn, ez utóbbit kortársa Prokop „castrum vetus hunorum” nevezvén[8]; vannak ezen kivül az ur szóval, e tisztán hún-magyar képzővel összekötött személy és törzsnevek: utigur, sakaur stb.
Maga e szó „kún” a régi kun nyelvnek ma már kiveszett maradványa s jelentett királyt, fejedelmet; mit tanusít az, hogy a behistuni felirat scytha szövegében ko = király jelentéssel bir; továbbá hogy az ázsiai, jelesen a sinai és annamiticai nyelvben cuon és kun, persa nyelven: kun, kan, ken, – hébernél Koneh, király, fejedelem, urat jelent; úgy tehát kún nemzet annyi, mint királyi nemzet, s maga e név is a kunoknak a nagy scytha néptörzsbőli eredetére vonatkozik.
Ugyanis fentebb említve volt a scythák egyik főtörzséül a királyi scytha nemzet, mely a legnemesebb, legvitézebb s legszámosabb scythákból állott, kik nemzeti büszkeségökben a többi scythákat szolgáikul tekintették, e főtörzsből származott a kún vagy hún nemzet. E királyi név a görög iróknál basileios, latinoknál: basilida, regius, lakhelyök: basileia, regia terra nevezeteken fordul elő, s ugyanazon tartományokban, melyek utóbb Cumania és Khazaria téreit 260tették, Kr. e. 484-el Herodot szerint: basilius = királyi scythák laktak, s Ptolemaeus Kr. u. 140 körül épen azon vidékre, hol a basilidák laktak, chun népet helyez; a világrendítő Etelével egykorú Priscus Rhetor, ki Etele udvarában ennek kúnjaival huzamosb ideig együtt társalgott, Etele kúnjait hol unnoknak, hol királyi scytháknak nevezi; valamint Kr. u. 425 körül élt Zosimus is az unnokat basilius scytha néven említi.[9]
Később Kr. u. 612 körül élt Theophilactus Simocatta az Ogur nemzet legrégibb fejedelmeit Vár és Chun néven nevezi, kiktől ezeknek némely nemzetségeik Varok és Chunoknak hivattak, kiknek lakhelye az Etele vizénél volt.[10]
Darius korabeli behistuni felirat scytha szövegében e szó „afvarris” citadell, forteresse, vár, erőd jelentéssel jön elő, s így egyez a magyar vár, város-sal.[11]
Sőt Ranzan Péter hazai történetirónk irja, hogy a kún nemzet Hún nevű fejedelmétől vette nevét.[12]
A kún név igen régi, előjön mrá a régi egyiptomi ékiratokban: chon mint isten neve, pe-chun, chún-abd, unnophris, unnas, görögül onnos, hun senep, hun, unatur stb. mely nevek hihetően az Egyiptomban Hyksos név alatt uralkodott húnscythák maradványai.
Előjön az ó-szövetségben Kr. e. 1043 körül, mint Mesopotamiában Saba királya Hadar vagy Hadadezer egyik városának neve.
Krónikák I-ső k. XVIII-ik részében előadatván, miként veri meg Dávid Hamátban Sobának királyát Hadadezert, ki az Eufraton túl terjeszkedni akart s az ennek Damaskusból segélyére siető syriabelieket adófizetőivé tevén, elnyerte Dávid az arany paizsokat, melyeket a Hadadezer szolgái viselnek; a többi nyert hadi zsákmány a 8-ik versben így iratik le: „És hoza Dávid Tibhátból és Kunból a Hadadezer városaiból igen sok rezet” stb. e Kún nevű város Coelesyria régi térképén Sidontól felfelé az Antilibanon hegy végénél Cana néven feltalálható,[13] s így Kneucker véleménye: hogy 261Kun helynév Berotha helyett, elmosódási hiba, aligha állhat meg.[14]
Előjön e név Egyiptomban a régi Theba vagy Diospolis romjain Karnaki palota oszlop csarnokának északkeleti falán, mely nagyszerű emléket I. Rhamses király tiszteletére fia I. Menephta, s unokái II. és III. Rhamses emeltek, fényes diadalemléke ez azon hadjáratnak, melyeket Egyiptomnak nevezett királyai be Ázsiába, sőt Aethiopiába folytatva, temérdek kincs, zsákmány és foglyokkal megrakodva tértek vissza.
A felirat így hangzik:
„Első évében a királynak[15] ez felállította a szerencsés élet kettős hajlékát a Schos tartománybeli leölettek ellen, kik bezárva valának Faimui erősségbe, az ellenséges tartomány Kanaán határinál, a király bekeríté, mintegy oroszlán elnyomá, s halottakká apríttatva őket, táborukat erővel elfoglalta s legyilkolta őket.”
Ezután jönnek a foglyok To-mehit vagy Samehit tartományból vagy észak vidékéről, kik közt először a Junan, majd Köt, Köm és Pöm nevű népek említtetnek. Hetedik nép az Unnut. A második sorban a hatodik fogoly neve: Unnu.
I. Menephta vagy Amenoph 1325–1307-ig uralkodván, az itt említett hyk-sosok elleni hadjárat uralkodása első évében, s így 1325-ben; vagy ha az uralkodás első éve II. Rhamsesre vihető, úgy 1392-ben történt, bármelyik év is azon időre vezet, midőn az Egyiptomból kiűzött hyksosok Palaestinát szállották meg philistaeus név alatt.[16]
India egy régi országa Kún-tala néven hivatott, sőt az Indiában lakott régi népek között az Indus vize körül Hunias nevű nemzet említtetik.[17]
Darius Hystaspis által Kr. e. 500 év körül Persepolisban egy emlék építtetett az általa kivívott győzelmek emlékére; ez emléken ékirattal terjedelmes felirat találtatik, melyet Lassen 1839-ben, Westergaard pedig 1845-ben ujabban 262megfejtett s magyarázott; a kettő közt nincs sok eltérés; álljon itt a Westergaardé:
„Én Darius hatalmas király, királyok királya, sok országoknak királya, Vashtaspa fia, Achemenid. Ormuzd hatalmas, az istenek feje. Ő tette Dariust királlyá, ő adta át neki a hatalmat. Ezen szép, lovakban gazdag, s népes persa ország, melyet Ormuzd nekem átadott, Ormuzd kegyelméből, s én általam Darius király által semmi ellenségtől nem fél. Ormuzd a hazai istenekkel védjen engem, s oltalmazza az országot harczi veszély, szűk termés s bűntől. Illy üdvöt, hogy adjon, könyörgök Ormuzdnak a hazai istenekkel együtt. Ezek azon tartományok, melyeket én a persa erővel meghódítottam, melyek előttem reszketnek, s nekem adót hoznak: Susiana, Media, Babylon, Arabia, Assyria, Egyiptom, Armenia, Kappadocia, Sparta, Jónia a szárazon és tengeren. És keleten e tartományok: Asagartia, Parthia, Drangiána, Aria, Bactria, Sogdiana, Chorasmia, Sattagydia, Sakia, Makia. Ha e persa hatalom uralkodó marad, akkor oh fendicsérendő Ormuzd, a legtávolabb korig sértetlen öröm szálljon le e népre.”
Lassen: Cissia helyett Choana, Arabia helyett Arbela, Gordyaei helyett Gutraha, Sparda helyett Spardia, Jones helyett Hunnae-t stb. olvasott.
A Jones szó az eredetiben igy áll: 12-ik sor: a Armeniä, Kätpödeikä, Spördä, Y- 13-ik sor: una stb.; tehát a Yun, Yuna méd szavat fordította Lassen: Hunae; Westergaard iones kifejezéssel; ez alatt érteni lehet Kis-Ázsia Jonia tartományának lakosait; de lehet az európai görögöket is; a régi méd nyelv teljes ismerete nélkül nehéz elhatározni, melyik fordítás helyesebb: a Hunae vagy Jones-e, mert Darius mind a húnscythák, mind a görögök ellen fordított háborút, sőt a jonok általa már akkor meghódítva voltak, midőn a scythák ellen 508-ban nagy veszteséggel végződött hadjárathoz kezdett.
Egyébiránt a persepolisi feliratban elősorolt 24 ország s nemzet neve nagy részben megegyeztethető, és azon 20 satrapiára vihető vissza, melyre Darius mindjárt uralkodása kezdetén birodalmát felosztotta; e satrapiákat a hozzájok tartozó népekkel Herodot névszerint elősorolja; de huna nevű 263népet nem említ fel; így tehát a Yuna vagy csakugyan a jonokra vonatkozik, vagy ha húnt tesz, úgy a húnok egy osztályának általa lett, de a történelemben fel nem jegyzett meghódítása emlékét tartja fenn.
A Westergaard fordítása helyességét igazolja Norris is, midőn a behistuni felirat scytha szövegében Spartapa, hiak Jyauna-fa, hiak Mata-pa szavakat: Spárta és Jonia és Médiának fordítja.
E szerint a Lassen huna fordítása helytelennek látszik.[18]
Persia térképein Gedrosiában Cuni vagy Cumi város; Parthiában Choana; Bactriában szinte Choana város – ma Khanabad –; Sogdiánában szinte Choana – ma Khoneh Fuzlee –; a régiek által Riphat és Taurnak nevezett hegylánczolat egyik ága felső Mesopotamiában Chun-Dágh, azaz Kúnhegynek neveztetik.[19]
Plinius[20] Aethiopiában, Cumi, Mela földleiró[21] Kis-Ázsia Caria tartományában Caun várost; Aethicus cosmographiájában[22] a keleti ocean melletti nemzetek között, Cumin, az északi ocean mellett pedig Scytheicum nevű népet említ.
Ugyancsak Plinius és Ptolemaeus[23] Valeria Pannoniában a mai Balaton és Buda közti vidékre Hercuniát nevű népet helyeznek; Katanchich a boiok egy részének mondja az ercuniatokat, kik a régi lakosaitól Verhunynak nevezett Hercynia – ma Bakony – erdejétől, honnét kijöttek, nyerték nevöket. Továbbá említ Plinius Epirusban chaon népet, melytől nyerte nevét Chaonia; Dalmatiában decunokat és ceraunokat, majd a régi Olaszországban Samnitok gyarmatáról ír, kiket Sabelleknek, a görögök pedig Sa-unitáknak neveznek; ugyanitt az un-de-cumanok régi gyarmatát felemlíti.[24]
A mongol szótárban: hüne vagy küne szó, mint régi népség neve van feljegyezve; – ugyanitt küngghar vagy 264khungghar nevezet alatt a turkokat értik, mely néven a byzanti irók a magyarokat nevezték.[25]
A persák a kúnokat sákoknak nevezték; s kétséget nem is szenved, hogy a caspi tenger partjain lakott sákok az ékiratokbeli altai néphez valók[26]; a sanscrit nyelvben Sáka névvel általában nomád lovag népek jelölteknek, sőt a Xenophon scythinjei sákok voltak.[27]
Westergaard a méd, Norris a scytha régi feliratokon, melyek Darius korából valók, előjövő „saka”, „sakka” neveket sákoknak fordítja.
Herodot irja[28], hogy a sákok scytha nemzet s tulajdonképen a sákok amyrgi scythák; és hogy a persák minden scythákat sákoknak neveznek; hihetően a sach, sah persa szótól, mely szinte, mint a kún, fejedelmet, királyt jelent; a sak név sach, sakk, sag stb. változatokban is jön elő.
A sákok eredetileg[29] a Jaxartes folyó, Ima hegy és Paropamisida havasok közti vidéken laktak; igen hiresek voltak nyilazási ügyességökről, mert náluk czélt eltévesztve lőni szabad nem volt.
A persa királyok hadseregeikben legtöbbre becsülték a hadi ügyesség, s megbizható hűségben kitünő sak csapatokat, melyeket tengeri katonáknak is alkalmaztak.
A sákok a marathoni csatában a középhadat képezték, s Mardonius ezeket tartóztatta vissza maga mellett a Xerxes elleni hadjáratban, de az arbélai csatában is legvitézebbül harczoltak. Ezek földén ment át a kereskedelmi út Chinából Serikába s innét a persa és római birodalomba. Herodot szerint a sákok a persákéhoz hasonló nadrágot, egyenesen felálló hegyes süveget viseltek; fegyverzetök volt sajátságos íjj, harczi balta vagy szekercze – sagaris – és gyilok, és legtöbbnyire mint lovas íjjászok harczoltak; későbbi adatok szerint azonban volt nehéz lovasságuk is; mind a ló, mind a lovas pánczéllal volt ellátva, s hosszú lándzsájok volt.[30]
265Aurelius Victor irja Traján római császárról, hogy ez a „pileatus” süveges sák nemzetet meghódította.
Végül említésre méltó, hogy a persáknál szokásban volt egy ünnep, mely nem persa eredetű, ez a sakä-ok ünnepe, melyről már Ktesiás emlékezik; Berosus pedig babyloni történetében bővebben leirja, miszerint Loos hónap 16-ik napján Babylonban 5 napig ülték a sakae-ünnepet, melynél szokásban van, hogy a szolgák parancsolnak uraiknak, s közűlök egy, mint a ház feje, királyihoz hasonló öltönyt vesz fel, melynek neve Zogonas.[31]
Kr. u. 24-ben meghalt Strabo[32] irja, hogy a sákok Bactriát és Arménia legjobb földjét elfoglalván, ez utóbbi rólok Sakasena nevet nyert; mely a sassanidák pénzein Sikaschtan azután Sedschastan nevet viselt[33]; majd a sákok egészen az Euxin melletti cappadokokig előnyomultak; de midőn szerzett zsákmányaik felett ünnepélyt tartanának, éjjel a persák őket véletlen megrohanván, szétverettek.
Kr. u. 45-tel Tamás apostol a sak-scytháknak, parthusoknak és európai scytháknak hirdette az evangeliomot, s úgy látszik nem siker nélkül, a mennyiben 315-ben tartott nicaeai zsinaton többek között syrusok, persák, scythák, ponticusok stb. voltak jelen; s terjedt is köztök a keresztyéni mivelődés, miután Kr. u. 532-ben Kis Dénes scytha szerzetes volt az évek Krisztus születésétől számításának szerzője.[34]
Érdekes tudni, hogy Krisztus után 120-al született Lucian görög iró azt mondja[35]: „Sinatrocles a parthus király 80 éves korában hazájába vitetvén, a sakauraki scythák által ott 7 évig uralkodott” – feltünő itt a scythák egyik osztályának sakaurok neve, mely a magyar sakurak szóra önként vezet.
Niebuhr szerint[36] a dsa-gataiok Turkestanban a régi sákokra emlékeztetnek; a sákok lenyúltak egész Indiáig s az Ind folyó torkolata melléke Indo scythiának neveztetett.
266A persa történelem lapjain fordul elő egy ázsiai, a persával szomszédos nemzet neve, a chionita, vagy a görögös végrag elvetésével chion, ennek jelentésére reá vezet minket egy másik nemzet név: a Kermi-chion, mely névvel a persák a Tanától keletre lakó turkokat, a régi massagetákat nevezték saját nyelvükön; persa és török nyelven: cherman, chirmen, germen, hirman, hirmen, jelent város, várat; lenne tehát várchion vagy várkún; e szerint a chion név, melynek a chinai hiongnuvali hasonlatosságát el nem tagadhatni, a Kún nemzetre vihető vissza, mely véleményt Neuman is elfogadott. A chion nemzet lakhelye határos volt Sapor persa király országával, már pedig ez időben Kr. u. IV-ik században, éppen a húnok, az északi hiongnuk valának északi szomszédjai.[37]
[1] Mem. popul. I. k. 451–2. l.
[2] Horvát I. haszn. mulats. 1828. 2–6 számok.
[3] Temudschin 487, 496, 506. l.
[4] Orig. hung. c. 8. p. 329.
[5] Magy. nemz. napj. 21. l.
[6] III-ik köt. 1197. l.
[7] Tud. Gyüjt. 1833. II. 60–61. l.
[8] Tud. Gyüjt. 1834. VII. 103–4 l. 1833 XI. 120–121. l.
[9] Uj m. muz. 1857. 618–19 l. Szabó K.; Tud. Gyüjt. 1833. XI. 116–119 l.
[10] Fejér G. Aborig. et Inconab. Magy. p. 35.
[11] F. i. m. 113. 176. l.
[12] Index. III.
[13] Tud. Gyüjt. 1834. VII. 112. l.
[14] Schenkel Bibellex. 400 l. I. köt.
[15] I. Menephtának.
[16] Fejér Aborig. 31 l. Wahrmund Diod. Sic. 1866. I. B. 74. l.
[17] Zeitschr. für die Kunde des Morgenl. I. B. 3. H. 402. II. 1. H. 56. l.
[18] Benfey Keilinischr. s. 53. Duncker Gesch. d. Alterth. II. 601. Lassen die altpers. Keilinsch. V. Persep. p. 89.
[19] Jerney kel. út. II. 212. l.
[20] VI. k. 35 f.
[21] 24. l.
[22] 463. l.
[23] VI. k. 35 f.
[24] L. III. c. XXVI. c. XVII. Katanchich Coment. In Plinii Pannon. Budae 1829. 26–7. l.
[25] Fogarassy I. Magyar-mongol nyelvvisz. Pesti Napló esti lapja 1869. 56. sz.
[26] M. nyelvtud. közl. IV. 215. l.
[27] Lassen f. i. m. 114. l.
[28] L. VII. 64. l.
[29] Ptolem. c. XIII. s. 7. Herodot. I. 134. VIII. 113. IX. 31. Arrian. Anabas. III. 13. Duncker II. 631. Fejér: kunok 16–17. l.
[30] Herodot. VII. 64. IX. 49. 71 l. Arrian. Anab. III. 13.
[31] Beros. Athaneusnál XIV. 9. §. 44. Zeitschr. d. deutsch. morgl. Gesch. XX. I. 92. l.
[32] XI. k. 8. f. 4. §.
[33] Duncker II. 303 l. Zeitschr. d. d. morg. Gesch. VIII. Mordtman.
[34] Inchoffer. Chron. Annal. Hung. Breviar. roman.
[35] Hosszú élet. 15.
[36] Geschichte von Assur.
[37] Jerney kelet. út. II. 247. Neuman die Völk. d. südl. Russl. 40 l. Ammian. Marc. XXXI. 2.