IV.

Majd 124-ben az ő megbizásából a nyugoti Hienvam az ortusok tartományába berontva, nagy zsákmányt tett, a chinai császár ellene 100 ezer emberrel Goetcingot küldi, ki Hienvamot véletlen megrohanván, megszalasztja, családját elfogja, több hadvezéreket megöl, és sok foglyot 216ejt. Visszatorlásul a húnok 10 ezer lovassal Tatumfut megrohanják, de Goetcingtól tartva, pusztításnál többre nem mennek; a Tanjou övéinek segítségére siet, azonban 19 ezer ember veszteséggel kénytelen volt visszavonulni.

123-ban a chinai császár Goetcingnek segélyére küldi Kien és Sin vezéreit, a húnokkal harcz kezdődik, egész napi makacs küzdés után a chinaiak megveretnek, Sin övéivel együtt fogságba esik, Kien nagy bajjal elmenekül. Sin Tanjouval barátságba jővén, az ő utasítása folytán a húnok Pagoantcheu tartományba betörnek s prédát nem tehetvén, nehány fogollyal térnek meg.

Kr. e. 122-ik évtől kezdve a chinaiak, a húnok megtörése végett, czélszerűbbnek látták a harcztért az ellenség földére áttenni. E terv indítványozója Tchamkia volt, ki 10 évig volt a húnoknál fogságban, majd a chinaiak által a yuechi tatárokhoz követül küldetvén, e népek szokását, földjök fekvését, erejöket s gazdagságokat kikémlelte; ugyanekkor a chinaiak által Graen-sie néven említett parthusok országát is meglátogatta, s ezeket a yüe-schiktől nyugotra lakó híres és mivelt nemzetnek irja, kiknél kitünő gabona és bor találtatott, s kik különféle nagyságú 100 városban laktak, kereskedésük virágzott, s eljártak szekereken és hajókon a szomszéd népekhez kereskedést űzni; – pénzök ezüstből volt, egyik lapján a parthus király képével; ha meghalt, utódjának arczképét reá tették; állatok bőrére irtak, irásuk vízszintes vala.[1] Vuti vitte a kormányt, a ki is Kiupimot 10 ezernyi sereggel kiséretül előre küldötte, ez Chensy tartományon keresztül gyorsan Tatárországba érkezett, itt váratlanul a húnokat harczkészen találván, velök csatára kelt, s hat napi véres harcz után a húnok visszavonúltak, Kiupim pedig seregét Yenchi hegységen át vezette, a húnokat véletlen megrohanta, s fejedelmöket megölvén, a tartományt meghódította.

Ugyanez év nyarán Kiupim szaporított sereggel Tatárország belsejébe hatolván, s a Yuechi tatárok Soponor tava melletti tartományaikon, és a Kili hegyeken átrontva, 300 ezer fogollyal tért vissza. Ugyanekkor a húnok Tayuenfu 217tartományba beütöttek, a chinai császár ellenök Tchamkiát és Likovamot küldötte; a húnok a keleti Hienvam vezérlete alatt prédálni kezdték Petschel tartományt, midőn Tchamkia egyesítvén Likováméval seregét, a zsákmánnyal terhelt húnokra rácsap, s véres harcz után őket megveri; de csakhamar a húnok összeszedvén erejöket, Likovám seregéből 4000 foglyot ejtettek, Tchamkiáét pedig részint levágták, részint megszalasztották, magok a vezérek is alig menekülhettek el, de így is – a chinai szokás szerint – életöket nagy összeg pénzen válthatták meg.

Kr. e. 121-ben a hún tanjou titkon azon két nyugoti fejedelemnek Hoensivam és Hietovamnak, kik büntelen engedték a chinaiaknak saját tartományaikat prédálni, megbüntetéséről gondolkozott, mit ezek véletlen megtudván, már Chinába menekülni akartak, midőn viszály keletkezvén köztök, Hoensivam Hietovámot csalárdul meggyilkolja, s ennek embereivel szaporítva seregét, 40 ezer emberrel, félve a büntetéstől, Chinába menekült, hol a császár szívesen fogadván, a Kuatcheu körüli vidéket mutatta ki részére lakásúl.

Ez nagy nyereség volt a chinaiakra nézve, mert a húnok Chensy felőli birtokaikat elvesztették, s a chinaiak a Hoang vizétől Lop taváig terjedő földet elfoglalván, e részről őket a húnoktól veszély nem fenyegette.

Kr. e. 120-al Sin tanácsából, Ychisie 10 ezernyi sereggel Yumpinfu tartományt tűzzel vassal kezdte pusztítani, s hogy a chinaiak ne üldözhessék, a pusztaságba vonta meg magát; de a chinai császár elhatározta, hogy a húnokat, bár mily homokos és veszélyes föld által környeztetnek is, magába Tatárországban fogja megtámadni, 100 ezer főből álló sereget indított tehát ellenök Goetching és Kiupim vezérek alatt, kik közül Goetching a húnokkal gyakori harczaiban, ezek szokását kitanulván, seregének felével, Yumpinfu tartományon keresztül megindulva, a pusztaság felé haladt.

Egy végtelen pusztaság, melyet a chinaiak Han-hai és Chamo, a tatárok pedig Gobinak neveznek, terül el Chinától északnyugatról kelet felé, híres laktalan s terméketlenségéről, s egyedül azon hegyláncolaton járható, mely Tatárországtól Chináig 3 ágon terjedve, út helyett szolgál; 218de itt is szerfelett veszélyes, mert a szél által felvert homok fergetegek az utasokat életveszélyesen elborítják. Ide vonúltak, mint természettől védett helyre, a húnok, valahányszor a chinaiak által nyomattak, ide vonult Sin tanácsából Ychisie is, nem híve s reménylve, hogy az ellenség elég bátorsággal birjon, utána a nyilt veszélybe rohanni.

Goetching azonban 50 ezer emberrel előre nyomúl; a Tanjou meghallván az ellenség bátor közeledését, tábori szereit hátrahagyva, serege legjavával alkalmas helyen várta az ellenséget egész éjjel teljes fegyverzetben. Napfelkeltekor a harcz megkezdetik, egész nap véresen foly, majd az éj bekövetkezik s még egyik fél sem mondhatja magát győztesnek – a két sereg lecsendesedik. Éjjel a vihar a húnokkal szemben iszonyú porfelleget támaszt, a chinaiak látva a húnok e miatti zavarát, fegyverre kelnek. Ychisie látva, hogy az ellene lázadt elemekkel nagyobb harczot kell vívnia mint a chinaiakkal, az ellenségen övéi egy részével magát keresztül vágva, nyugot felé elmenekült; a harcztéren és foglyúl seregéből 19 ezeren maradván.

A másik vezér Kiupim hasonló szerencsével harczolt; ez az Ortusok tartományán keresztül nyomulva a keleti vicekirályt a Chanalin hegyek közt megtámadta, s megszalasztván, seregéből 16 ezer részint elesett, részint elfogatott; a chinaiak több lovat, mint embert vesztettek.

E kettős veszély után Tanjout sok ideig nem lehete látni, úgy hogy a hún főnökök azt hive, hogy elesett vagy meghalt, a királyi trónra a Yeokolivant, – ez volt szokott neve a legfőbb udvari embernek – emelték, de a ki, Ychisie haza térvén, a királyi széket ennek visszaengedte, ő pedig elébbi méltóságát elfoglalta. Ychisie békéről gondolkodott, mert a húnok elvesztve a déli részeket, ezeket a chinaiak 60 ezer fegyveressel megrakták –, békeszerző követek küldettek tehát a chinai udvarhoz, hol azok barátságtalanul fogadtattak; majd a chinai császár egyik főhadvezérét a Tanjouhoz küldötte, megvinni azon izenetét, hogy a béke csak úgy köttethetik meg, ha a húnok a chinaiak tetszésére magokat megadják. E büszke 219válaszon Ychisie felindulván, a chinaiak követét börtönbe vetette, a másik ugyane czélból küldöttet pedig megölette.

Ez Kr. e. 117-ben új okot adott a háború kitörésére. A chinaiak nagy készületeket tettek, de Kiupim vezérök meghalván, más jeles hadvezérök nem volt, hogy tehát az előbbi nagy győzelmöket ne koczkáztassák, a húnok által meghódított s velök nyugotról szomszéd népeket lázították a húnok elleni fegyveres felkelésre. Igy elpártolt először a húnoktól Kienmi az ousiunok királya Kr. e. 115-el. Az ousiunok az Irtisch folyamtól nyugotra Ili vize felé laktak, királyuk székhelye Harcas körül az Ili folyam partján volt; életmódra a húnokhoz igen hasonlók, kivéve, hogy ezek nomádok módjára lakhelyöket az év fordulatai szerint gyakran változtatták; számuk oly nagy vala, hogy szükség esetén 200 ezer embert állíthattak fegyverbe. Ezek Tchamkia chinai követ által, ki hajdan elfogatván a húnoknál lappangott, a chinaikkal a húnok elleni szövetségre régebben biztatva voltak, de e dolog a húnoktóli félelem miatt elhalasztatván, midőn a húnok a chinaiak által fentebb megverettek, a szövetség nyiltan megköttetett Kr. e. 114-ben, mely a húnok s ousiunok közti háborúra adott alkalmat, melynek diadalteljes bevégzése iránti fáradozásai közben Ychisie tanjou 13 évi uralkodása után meghalt, országát fiára Ougoeira hagyván.

Ougoei országlásának kezdete elég csendes volt, mert a chinaiak délfelé Cochinchina meghódításával foglalkoztak, mit bevégezvén Kr. e. 112-ben, a húnok ellen Kunsunho és Tchaopuno vezéreket küldötték, kik Tatárország pusztáit bebarangolva, hadseregök kifárasztásán kivül más eredményhez nem jutottak.

111-ben azonban maga a chinai császár 124 ezernyi haddal Chansy tartományon keresztül s a kőfalon kivül menve, kezdett hadjáratot Tatárországban a húnok ellen; átkelve a Hoang vizén, az Ortusok tartományába érkezett, honnét követe által a Tanyout feladásra szólította fel; Ougoei nem tűrhetvén a császár elbizakodottságát, követét elfogatva, Tatárország belsejébe Paikal tó mellé küldötte, 220mit megtudva a császár, anélkül, hogy valamihez kezdett volna, seregével haza vonult.

A tanjou értesülvén, hogy földjéről az ellenség kivonult, feltette magában, hogy szövetség reményével mindaddig biztatja a chinaiakat, míg saját seregét rendbe hozva, azok ellenséges rohamának ellentállani képes leend. Követeket küldött tehát a chinai császár udvarába fényes kisérettel s oly utasítás mellett, hogy a béke feletti alkudozásokat akként szőjék fonják, miszerint azok lehető hosszú időre nyúljanak; mire a chinaiak is Tatárországba követeket küldöttek, úgy hogy ez nem annyira követek, mint kémek járás-kelése volt, kik itt is, ott is a dolgok állását gondosan kikutassák. A húnok azon aggódtak leginkább, nehogy a chinaiak fegyveres szövetségre lépjenek azon nyugoti nemzetekkel, melyek Bactriában, Chorosanában és Indiában laknak vala, melyek a húnoknak legnagyobb veszedelmet okozhatnak; mert rég belátták, hogy ekként két tűz közzé lesznek szorítva.

E tartományok állapota igen nyomasztó volt, mert a szerencse változataihoz képest a húnok és chinaiak önkényének voltak kitéve, azoknak szolgái, emezeknek prédálását megtorlás nélkül tűrni kénytelenek voltak; igazolja ezt a leulanok sorsa, kik a húnok kedveért a hozzájok küldött követeket meggyilkolván, a chinai császár ezért őket haddal megtámadta, s a Lojo tavánál fővárosukat feldúlva, királyukat megölve, szolgaságba helyezte; a húnok ezt meghallván, habár későn is, segítségökre siettek, nem levén azonban a fejedelem egészen ment a gyanútól, fiát túszul elvitték, a másik fia a chinaiaknál levén. Ily előzmények után a chinaiak és húnok közt új békealkudozások kezdődtek, a húnok fejedelme, Vamu chinai követnek nyilvánította, hogy ő magával a császárral ohajtana egyezkedni.

Elfogadta a chinai udvar ez ajánlatot, bár ez azon időben szokatlan volt; csakhamar a chinai császár parancsára Siganfu városban a két fejedelem elfogadásához illő fényes palota emeltetett; s már útban voltak; azonban a császár kiséretében levő hún követ útközben véletlen meghal –, s a békealkudozásból semmi sem lett; a húnok 221erre az ellenség földére betörnek, ellenök a chinaiak az ortusok földjét katonai őrséggel megerősítik, ez által a húnok visszatartatván Kr. e. 105-el, az ousiunokra törtek, mivel ezek a chinai császárral szövetkeztek. Az ousiunok követeik által a császár oltalmát kérik, s a két udvar közti szövetséget házasság által megerősíteni ajánlkoznak. Ezt a Tanjou meghallván, az ousiunok földjére nagy sereggel beront, s ezek fejedelmét az ő leányával házasság elfogadására birja. Ezzel a zavar lecsendesedvén, Ougoei meghal, s követi fia Ousul.

Ousul mint fejedelem Uhl Tanjou = gyermek vagy ifjú tanjou nevet kapott; a vicekirályok hivatalát megváltoztatta, a keletit Yunt-chumba, a nyugotit Kantcheu mellé rendelte az ellenség ellen őrtállásra. Meghallván trónraléptét a chinai császár, üdvözlő követséggel tisztelte meg, nemcsak a királyt, hanem irigység támasztás végett a nyugoti vicekirályt is; mit megtudva a Tanjou, a követeket fogságba tette, mire a chinaiak is a nálok levő hún követeket letartóztatták.

Ekközben a húnoknál, hihetően a chinai udvar cselszövényei folytán, titkos összeesküvés támadt a Tanjou élete ellen; az összeesküdtek száma nagy volt, kik titkon rábirták a chinai császárt, hogy részökre menhelyül az Ortusok tartományában Hoang vizén túl egy várost építsen. A kivánat teljesítve lőn, sőt a császár nagyobb biztosításul 20 ezer fegyverest adott rendelkezésökre Tchaoponu vezér alatt, ki is e sereggel megjelenvén Sunkichan hegyeknél, az e miatt támadt gyanú folytán az összeesküvés felfedeztetett, fejei megölettek, 24 ezer fegyveres hún a chinai sereget bekerítve, semmivé tette, s a chinai tartományokat tűzzel vassal pusztította; majd 102-ik év tavaszán az új várost vette a Tanjou ostrom alá, de bekövetkezett halála ebben őt meggátolta; fia még gyermek levén, testvére a nyugoti alkirály követte Kiulihoi név alatt az uralkodásban.

Félelem szállta meg erre a chinai udvart, ösmerve az új király harczvágyát; ellene tehát biztosítékul Yenganfutól Soponor taváig őrtornyokat építettek, s ezeket fegyveres néppel megrakták. A húnok azonban fel sem véve az erődítményeket, 222Tutumfunál Chinába beütnek, s nagy zsákmánnyal, temérdek férfi és nő foglyokkal a tornyok alá vonulva, ezeket hirtelen felégetik; ellenben a nyugot felől berontott húnoktól a chinaiak a nyert prédát visszaveszik.

Taovan tartomány, mely Chaschgar és Bactria közt Scyra város körül fekszik, kulchi vagy eulchi nevű legnemesebb fajú lovairól híres volt, melyeket – rege szerint – vérizzadásuk miatt a chinaiak égből származottaknak hittek. Ily lovak vásárlására a chinai császár temérdek pénzzel egy követet küldött, de a kit a tartomány fejedelme kirabolván, megöletett. Ennek megtorlásául a chinai császár Likuamli vezérlete alatt Kr. e. 101-ben 100 ezer fegyverest küldött a taovánok vagy Oxus földi Muni nevü sákok ellen[2]. Négy évig folyt a harcz siker nélkül, s már némi veszteséggel visszavonulóban volt a chinai sereg, midőn az alkirály nyereségvágyából reájok tolult zavarokat az alattvalók megunván, az alkirályt meggyilkolták, s Likuamlinak engesztelésül 6 ezer lovat ajándékoztak. A chinai sereg Leulan tartományon keresztül indult hazafelé, de a húnok Likuamlit megtámadják, ki apró csatározások után nagy nehezen seregét békében haza vezette; e hadjárat haszna volt még az is, hogy a Leulani fejedelem egész népével Chinához szövetkezett. Kiulihou Tanjou pedig seregével a már több ízben siker nélkül ostrom alá vett Cheokiamtching városát szállotta meg, de ismét eredmény nélkül. Ez volt a tanjou utolsó hadjárata, mert alig egy év alatt meghalt.

[1] Deguignes 162. l.

[2] Kállay pog. magy. vall. 280. l.