VI.

De nemcsak Manetho, hanem Herodot is emlékezik a hyksosokról, mint philiszteusokról[1]; elő adván ugyanis, hogy Cheops és Chephren királyok Kr. e. 3209–3154-ig terjedő 106 évi hoszszú uralkodásuk alatt bezáratván a templomokat, s eltiltván az egyiptomi isteni tiszteletet[2], a legnagyobb pyramisoknak a legterhesebb munkával Arábia hegyeitől hurczolt kövekből lett építése által az egyiptomiakat, mily nagyon sanyargatták, azt teszi hozzá, hogy a királyaikat az egyiptomiak annyira gyülölték, hogy nevöket 31évszázadok múlva sem örömest említék, hanem a pyramisokat is Philitis pásztorról nevezik, ki ez idő alatt barmait e vidéken legeltette. E Philitis egyszerű pásztor nem lehetett, mert ilyennek emlékét az egyiptomiak ezer éven át meg nem őrizték volna; hanem ez egy törzsfőnök, egy hős volt, ki hasonló nevű egész nemzetet jelképez, s ki Egyiptomban maga után örök emléket hagyott.

Hogy Herodot Philitis-e és az ó szövetségi Philisteus, Pelisti, Plethi ugyanazon egy név, mutatja az, hogy mindegyik költözőt, kivándorlót jelent. De az ó szövetségi néptáblázat szerint is[3] a philisteusok az egyiptomi kasluchok tartományából jöttek ki[4], Kaphtorba vagy Kréta szigetébe költöztek; (mert a Kaphtor név az ujabb történetnyomozók szerint Krétára, nem pedig Kappadociára vonatkozik), ezért van az, hogy egy elbeszélésben ugyanazon nemzet hol krétainak, hol philistaeusnak neveztetik; a krethi és plethi szokott kifejezéseknek a krétai és philistaeus, ugyanazon egy nemzetre vonatkozását mind a régi, mind az újabb szentirás-magyarázók legnagyobb része elfogadta; némelyek ugyan[5] a kezeteust kardos, a pelaeteust baltás, balisteus s ebből philisteusra magyarázták, de e vélemény sem történelmi, sem nyelvészeti alappal nem bír.

Mózes[6] a philistaeusokat Khám fiától Mitzraimtól származtatja; a Mitzraim név alatt azonban Egyiptom értendő.[7]

Az ó szövetségi történelem még egy nemzetről emlékezik, mely már Ábrahám korában Kr. e. 2000 évvel, bár nomád életet folytatott, de fegyvere hatalmával tekintélyessé emelkedett. E nemzet Mózes idejében Kanaán földétől délre[8] köves Arábiában egész Seir hegységig, Egyiptom felé Sur vagy Pelusiumig, délkeletre Hevilaig terjedő földterületen lakott. E nemzet ellen már Ábrahám korában Kodorlahomor és szövetségesei harczoltak, s már Bileám e nemzetet a népek elsejének nevezte.[9]

E nemzet volt az első, mely az Egyiptomból elmenekült izraëelitákat Rafidimban megtámadván, bár általok megveretett, 32de melynek kiirtását Mózes mégis vallási hagyományúl rendelte; e nemzet a pusztában még egyszer megtámadta s megverte az izraelitákat; 40 évvel későbben a moabiták és ammoniták segélyével elfoglalta Jerikó városát, majd a midianitákkal szövetkezve Izraël országát tűzzel vassal pusztította, mígnem Gedeon és Saul által visszaűzetett. De azért ereje megtörve nem volt; Dávid idejében ennek lakhelyét Siklagot megtámadta, onnét Dávid nejét fogságba hurczolta; ezért Dávid reájok rohanván, sikerűlt neki véres csaták után legyőzni; végre Hiskia idejében Kr. e. 725-ben szétszóratott, s végmaradványait Ezékiás idejében Simeon fiai meghódítván, országát elfoglalta[10]; e nemzet királyai rendszerint Agag nevet viseltek, maga pedig e nemzet Amalekita-nak neveztetett.

Fentebb láttuk, hogy hyk azt teszi: király, és hogy a hyksosok egy része Egyiptomból lett kiűzetésök után, a zsidóknak innét Mózes alatt 1530-ban lett elvonulásukat megelőzőleg, Syriába telepűlt le; az amalekita név a héber hamalek = a király szótól származik[11], és így a hyksos és amalekita nemzeti név ugyanegy jelentésre vihető vissza.

Ide járul az, hogy Arábiában eredetileg kuschiták laktak, kikhez felső Ázsiából pásztortörzsek telepedtek le, s e miatt az arab törzs hagyományok megkülönböztetik az arabokat a beköltözöttektől s ez utóbbiakhoz számítják az amalekitákat. Abulfeda említi azon arab hagyományt, hogy Mózes kora előtt az amalekiták Egyiptomba törtek, s ott az uralkodást elfoglalván, azt Mózes idejeig megtartották[12]; mi a hyksosok korában s hadjáratával teljesen összevág.

Ime Manetho, az ó szövetség és az arab hagyomány pásztor s királyi nemzetről szól, s így a hyksos és amalekita nevet nemcsak nyelvjelentésileg, hanem időszámítás és tetteik után is, valósággal ugyanegy nemzet nevének bátran kimondhatjuk, s már némi alappal állíthatjuk, hogy Egyiptomból kiűzetése után e nemzet egy része Kréta szigetében, majd Káriában, (hol a régi földleirók egy tengerre fekvő Jas és Caun nevű város és tengeröbölről emlékeznek); 33másik része philistaeus név alatt a földközi tenger mellékén, a régi Aveusok földjén Philistaeában; harmadik része pedig amalekita név alatt Arábia egy részében telepedett le, később azonban Minos által elűzetve, a Krétában letelepedettek is visszatértek Philistaeában lakó testvéreikhez.

Megjegyzendő, hogy a krétai philistaeusok némelykor Car-oknak is neveztetnek[13], „karah” arab nyelven = elköltözött, elpártolt, tehát: kar és philistaeus egy jelentőségű név.

Lassen[14] írja, hogy a lykok Krétából költöztek kis Ázsia azon részébe, mely akkor a milyektől Milyas-nak hivatott; a milyek elébb solymoknak neveztettek[15].

Ha igaz, hogy az amalekiták és philistaeusok a hyksosoknak maradékai, úgy a Kananiták szinte azok, mert ezeket a tudósok[16] az amalekitákkal egy eredetűeknek tartják, azon különbséggel, hogy az Arábiában lakók amalekitáknak, a Palaestinában lakók Kananitáknak neveztettek.

Hogy a philistaeusok sem arab, sem phönici eredetű nép nem volt, kitetszik onnan, mivel az ős szövetség szerint a zsidók mind az arab, mind a phönici nyelvet értették, ellenben a philistaeusokét nem, s így ezek más idegen nyelven beszéltek.

Különös találkozása az eseményeknek: Palaestina két oldalán Kr. e. 1500-al lakott egy felől a philistaeus, más felől az amalekita nemzet; majd Kr. u. 1329-ben ázsiai nagy Magyarországban a magyarok és alanok közt Malchayták, hazánkban pedig 1357-ben philistaeusok okiratilag említtetnek.

A fentebbi adatok összege kevés ugyan még a történelmi valósághoz, azonban az eddigiek folytán is történelmi valószinűséggel ki lehet mondani, hogy hún-scytha őseink a Tana és Volga partjainál lett letelepedésök előtt már világhirű szerepet játszottak, s uralmukat Ázsiában, sőt Afrikában nemcsak 034kiterjesztették, de fegyverök hatalmával századokon át fenn is tartották.

Emlékeznek erről, habár hiányosan, a régi latin történelmi irók is, midőn az amazonok regényes történetét, és Vexor s Psametich egyiptomi királyoknak a scythák elleni harczát leirják.

[1] II. 124–129.

[2] Budap. Szemle 1867. 249. l.

[3] I. Móz. X. 14.

[4] V. Móz. II. 23. Amos. IX. 7. Jerem. XLVII. 4.

[5] Bibl. egyezm. szótár 282. l.

[6] I. X. 14.

[7] Jos. Flav. Antiqu. L. I. c. 7.

[8] a későbbi philistaeusok szomszédságában.

[9] I. Móz. XIV. 7. IV. XXIV. 20.

[10] Kron. I. 4. 43.

[11] Tud. Gyüjt. 1834. VIII. 95. l.

[12] Müller G. J. über die Nation. d. Hyksos und d. Philister. Basel 1864. 15. 35. l.

[13] II. Sám. XX. 23. II. Kir. XI. 4. 19.

[14] über die lykischen Inschr. Zeitschr. d. morg. Gesel. 1856. X. 362. l.

[15] solymiták, hierosolymiták, jerusálemiek.

[16] Michaëlis mosais. Recht I. 112., 242. l.