9/A
A felhőszakadás elmarad a hőség késő délutánra sem enyhül.
Bence szobájában ülünk mielőtt sétálni indultunk volna leengedte a reluxát de még így is nagyon meleg van kinyitja az ablakot azt mondja talán még nincs annyi szúnyog.
"Ugyanis nem bírom őket elviselni. Se a csípéseiket se azt amikor éjszakánként a fülem körül döngicsélnek."
"Nincs errefelé szúnyogirtás?" kérdezem és otthonos mozdulatokkal nyúlok végig Bence heverőjén.
"Néha de az annyit is ér... Nincs rá pénz vagyis van de nem annyi amennyi kellene. Így aztán az az összeg amelyet szúnyogirtásra fordítanak kárbavész mert annyi méreg amennyit kiszórnak jóformán semmit nem ér."
"Hálót kell tenni az ablakokra."
"Nyáron mindig van de valahol mégis beszabadulnak és tele lesz a lakás velük."
Bence összepakolja a telegépelt papírokat visszarakja helyére a fiókot. Föláll a cédék között matat és fölteszi Paul McCartney All the best! című lemezét.
"Muszáj?" néz rá szemrehányón Margit. "Éppen beszélgettünk."
"Ettől még nyugodtan lehet."
Margit felém fordul hogy mondjak valamit.
"Tőlem maradhat. Csak halkítsd le."
"Kész összeesküvés" jegyzi meg epésen Margit és nevet.
Most kicsit próbálunk úgy csinálni mint egy igazi család ellenben én továbbra is úgy érzem mintha Bret Easton Ellis egyik novellájában lennénk ahol a szereplők bár már hosszú évek óta nem találkoztak mégse tudnak egymásnak mit mondani.
Felkönyöklöm nézem őket a fiamat és az anyját ők visszanéznek rám kedvesen összemosolygunk.
(A NAGY DEGENERÁCIÓ korszaka ez orgonaillattal finoman átszőtt mégis fagyottan télies évek és hónapok.)
"A sör meleg volt és keserű."
"Te mindig szeretted a sört."
Margit az arcomat fürkészi helyeslően bólogatok hogy jól emlékszik.
"Most is szeretem de ez meleg volt és keserű."
"Nem tehetek róla" védekezik Bence. "Fölajánlottam a fagylaltot is."
"Ugyan azért nehogy a szívedre vedd."
Rohanó zenekar ordítja a fülembe Paul McCartney és Wings nevű együttese.
"Akár vacsorázhatunk" javasolja Margit. "Elmúlt hat óra és azt mondtátok este majd mentek valahova."
"B.N.V.-koncert lesz" jelenti ki Bence és kinyitja az Alföldi Krónikát. "Az újság is írja és Sziszi is említette Pesten."
"B.N.V." ismétlem. "Ugye ez Rabcsák Géza új zenekara?"
Bence bólint az anyja megkérdezi hogy mi van Gézával már régen nem látta.
"Éldegél mint bárki más" vonja föl a vállát Bence. "Hát mi a csoda lenne vele? Egyetem ilyesmi."
"Nem lesz osztálytalálkozótok?"
"Biztos ha valaki megszervezi. Vági Ildi talán."
Margit most megint rám néz öt éve érettségiztek ugyanis magyarázza intek neki hogy tudom.
"Jó ez a B. N. V.?" kérdezem a fiamtól.
"Eléggé. Egyszer nálam volt egy demokazettájuk. Jó zenét csinálnak írt már róluk a Metal Hammer is tudod abban a rovatban ahol a kezdők demoit kritizálják."
"Nem ismerem a Metal Hammert."
"Mindegy nem az a lényeg. Hanem hogy szerintem igenis jók. Dallamos rockot játszanak. Olyat amilyet Magyarországon még elég kevesen."
(Kinőttem már a rockból. Igaz, egy rövid időszaktól eltekintve, sose voltam szerelmese. A Beatles korán megfogott, utána még meghallgattam másokat is, és a nosztalgia kedvéért ott voltam ezerkilencszázkilencvenöt augusztus nyolcadikán a Népstadionban, a Rolling Stones-koncerten. Csalódást okozott, becsaptak, azt gondoltam, sokat füstölnek, a füst mögött alig ég a láng. Egyszer egy írótáborban beszélgettem fiatalabb pályatársaimmal, akik a rockzene fontosságáról igyekeztek meggyőzni, és arról, hogy a rock és az irodalom igenis rokon műfajok, ugyanannak a szellemi lázadásnak a termékei, ugyanannak a hangulatiságnak az elemeit hordozzák magukban, művelői ugyanazt a célt tűzték ki maguk elé. Vitatkoztam velük, mondván, az írónak ritkán van konkrét célja az írással kapcsolatban, az író nem listavezető slágereket akar gyártani, az író egész életében azon töpreng, mi a fenének szántja napról napra föl a papírt, és talán egyebek mellett épp ezért nem is vesz soha gitárt a kezébe.)
Vacsorára a déli maradékot esszük melegítve. Margit kitesz az asztalra két üveg sört is ő nem iszik alkoholt.
Csendben vagyunk az evőeszközök csörrenése hallatszik a tányérokon mindenki a saját gondolataival van elfoglalva.
"Lezuhanyzom mielőtt elindulnánk" mondja Bence. "Te nem akarsz?"
"Menj csak" bólogatok "majd utánad én is."
Bence biccent és kimegy a konyhából. Hallgatjuk ahogy tesz-vesz a szobájában aztán papucscuppogások közepette bevonul a fürdőszobába és megnyitja a vizet.
Most kettesben vagyunk Margittal egyenest a szemembe néz.
"Sose gondoltam volna hogy egyszer eljössz ide."
"Ugyan miért nem? Igazán meghívhattál volna előbb is."
"Nem tudom mit kezdtünk volna egymással."
"Ugyanazt amit most."
Kesernyés mosoly támad az arcán tudom hogy igaza van.
"Nna látod. Azaz semmit."
Megmarkolom a kést játszani kezdek vele a viaszosvásznon. Margit figyeli a mozdulataimat halkan beszél.
"Ide figyelj Szilárd. Itt van ez a gyerek. Nélküled nőtt föl és most bármennyire is igyekszik palástolni amellett hogy nagyon örül neked borzasztóan megrázza a jelenléted."
Ezek túl súlyos mondatok gondolom nem kellenének ide. Igazságtartalmuk van mégis közhelynek érzem őket. Cinikus vagyok de azt is tudom ebben a pillanatban borzasztóan nehéz másképp beszélni.
(Megint csak Bret Easton Ellis jut eszembe néhány novelláját én is lefordítottam. Mellesleg az Amerikai Psycho szerzője.)
"Ez így természetes. Mit gondolsz rám nincs legalább ugyanakkora hatással hogy hirtelenjében az egyik bokorban termett egy fiam?"
"Szeretném ha tudnád semmilyen elvárásokat nem támasztok veled szemben."
Kifejezetten rosszul esik ezt hallani. Nincs egy szemernyi szemrehányás sem Margit hangjában mégcsak nem is lemondóan mondja egyszerűen mint puszta tényt közli.
"Csak azt szeretném ha ezentúl odafigyelnél erre a gyerekre. Iszonyúan érzékeny és én féltem is őt. Nem tudom mi lesz vele nem tudom mi lesz belőle?"
"Mi lenne?... Elvégzett egy egyetemet a diplomájával biztos szerez magának valamilyen állást dolgozik és pénzt keres. Akár itt akár Budapesten. Az írásaiból biztosan nem fog megélni."
"Bence írónak készül. S mindenhonnét visszautasítják. Ha jól emlékszem te ennyi idős korodban jóval tehetségesebb voltál. Ő talán oktalanul ringatja magát ilyen álmokba."
Ez utóbbit még én sem gondoltam át. A fiamban valóban motoszkál valami azt azonban nem tudom hogy mire lesz elég.
"Az életkor nem számít Margit. Lehet hogy az ember már jócskán elmúlt harminc-negyven éves mikor megszállja valami és írni kezd. Bence hadd kísérletezzen abból még semmi rossz nem származhat. Én nem akarom megítélni az ő tehetségét pont azért mert a fiam. Mint ahogy azt sem tudom mi lesz ennek a regényírásnak a vége. Élvezzük a közös munkát és ez is elég. Együtt dolgozunk és kész."
Az utolsó szavak olyan drámaira sikeredtek hogy magam is meglepődöm. Margit hosszasan figyel ahogy annak idején majdnem negyedszázada már akkor sem tudtam tekintetét kiismerni most sem tudom mire gondol.
"Mióta dadog?" töröm meg a csendet.
"Gyerekkora óta. Mikor elkezdett iskolába járni. Aztán egy időre kinőtte mikor meg elkezdte a gimnáziumot megint előjött. Az érettségire már megint egész szépen beszélt utána fölkerült Budapestre és azóta itt tartunk."
"Vitted valahová?"
"Tizennyolc évesen negyedikes korában egy fél évet járt kezelésre egy pszichiáterhez akit a kórházból ismerek."
"S ő mit mondott?"
"Mindenféle gyermekkori traumákat emlegetett amelyek nyomot hagytak benne. Nem mondta meg nekem se pontosan mire is gondol csak annyit közölt amennyiben Bence elég felnőtt lesz ahhoz hogy magában földolgozza ezeket a nyomokat a dadogása is el fog szép lassan tűnni. Idő kérdése és talán elmúlik. Legalábbis ő nagyon bízik benne hiszen eléggé bántja a dolog."
Nézzük egymást.
"Először is ismerd meg a fiadat. Huszonhárom éves de még mindig gyerek. Fölnéz rád és büszke hogy ilyen apja van. Ne engedd hogy csalatkozzon."
Próbálnék valami bölcset mondani vagy csak gondolkozni is de semmi nem jut az eszembe.
"Mit jelent az a B. N. V.?"
"Budapesti Nemzetközi Vásár" mondja Bence. "Hát mi mást jelenthetne?"
"Komolyan kérdeztem. Biztos van valami más föloldása."
"Én meg komolyan válaszoltam. Én sem tudom."
Lassan nyolc óra az ég szürkülni kezd. Hűvösödik jó hogy indulás előtt magamra terítettem a tavaszi kabátot.
"Volt egy zenekar régebben" folytatja Bence "úgy hívták hogy B. M. V. Az azt jelentette hogy Becsületes Munkát Végzünk."
"Ebből is gondolom" bólintok "hogy a B. N. V. elnevezés is biztos mást takar."
"A múlt héten jártam Bakonyi Dénesnél" mondja tovább Bence. "Júniusban Mezőtúron fognak föllépni egy amatőr rockfesztiválon. Maradnak inkább a Sok Köcsög név mellett. S úgy fognak föllépni hogy az erősítők a hangfalak meg a dobok elé bezsuppolnak egy csomó vázát és köcsögöt."
Telefonfülke mellett haladunk el. Bencének intek hogy várjon azzal bemegyek a fülkébe. Bedugom a készülékbe a telefonkártyát keresgélek a noteszomban Andi salgótarjáni számát még mindig nem tudtam megjegyezni.
Az anyja veszi föl három csöngés után.
"Bodrogi Szilárd vagyok csókolom" nyögöm a kagylóba.
Egy kis csend aztán:
"Azonnal adom Andreát."
Bencét nézem egy villanyoszlopnak támaszkodik és cigarettára gyújt.
"Hallo."
"Én vagyok az."
"Szia. Nna mi újság?"
"Veled mi újság?"
"Semmi különös. Itthon vagyok."
"S milyen otthon?"
"Jó. Hát milyen lenne?"
"Jól érzed magad?"
"Persze hogy jól. Te hol vagy? XXXXX -on?"
"Igen. Pont most indulunk be a városba. Megnézünk egy zenekart."
"Dehát nem is szereted a rockzenét."
"Valóban nem de ez most a regény miatt kell... Nna és te? Tanultál?"
"Nem sokat. Majd tanulok holnap a buszon."
"Holnap mész vissza?"
"Igen. A hat negyvenessel megyek negyed kilencre leszek a Népstadionnál."
"Én még nem tudom mikor érek vissza. Ha addigra Pesten leszek odamegyek a Népstadionhoz. Ha nem akkor hétfőn keresni foglak."
Kis csend után Andi azt mondja:
"Inkább ne keress."
Megdermedek.
"Miért ne?"
"Mert nem akarom."
"Nem értem. Miért ne keresselek?"
"Csak. Ne keress."
Hallgatunk.
"Nna jó" mondja Andi. "Akkor jó szórakozást."
Nem tudok semmi mást mondani:
"Jó utat holnapra Andi..."
"Köszi. S csaó baby!..."
Katt.
(Nevetséges tényleg nevetséges.)
A bal szememből egy könnycsepp bukik alá. Letörlöm. Kilépek a fülkéből és Bencétől kérek egy szál cigarettát.
"Budapesti Nemzetközi Vásár."
Rabcsák Géza arcát nézem és arra gondolok mindjárt pofán vágom ha sokáig szórakozik velem.
"Ne meséld be ezt nekem."
Rabcsák Géza nevet.
"Pedig tényleg ezt jelenti. Komolyan mondom. Kizárólag ezt.
Belehörpintek a sörömbe és megtörlöm a homlokom.
"Játszunk egyet?" kérdezi Géza.
Az automatáknál áll megmarkolja az egyikből kiálló pisztolyt formázó akármit. A másik felé bök hogy ragadjam meg azt.
Megfordulok a fiamat keresem. Az egyik asztalnál ül Sziszivel beszélget.
"Nem tudom mit kell csinálni."
"Egyszerű. Csak lősz mint az állat. Az álarcosokat öld halomra a civileket ne bántsd. Ha pedig a képernyő alján látod hogy nincs már egy lövedéked sem lőjj rá erre a tárra és akkor újratölt."
Kivesz a zsebéből egy húszast.
"Még egy kell."
Megcsörgetem az aprómat de csak tízesek meg ötösök vannak.
"Váltsd föl a pultnál."
A csapos nem érti mit akarok talán a zene miatt hall rosszul de azt magyarázza hogy nem tud több tantuszt adni mert mindjárt bezárnak.
"Nem biliárdozni akarok" próbálom túlharsogni a ricsajt. "Egy húszast kérek a tízesek helyett. A játékautomatába."
Mikor visszamegyek Rabcsák Géza egy zselézett hajú rockerrel buzgón lövi a képernyőt.
"Ez Bodrogi Szilárd" mutat rám amikor végeznek. "Tudod az író."
A zselézett hajú röhög.
"Nem ismerem. Benne vagy a magyar könyvekben?"
"Nem. Nem vagyok benne."
"Nem baj. Azért szevasz. Mindig szerettem volna egy igazi íróval megismerkedni."
Kezet rázunk.
"Karesz vagyok."
"Az énekesünk" teszi hozzá Rabcsák Géza. "S ő írta a szövegeimhez a zenét."
A Kék Angyalból a Killer Klub felé megyünk tovább.
Népes társaság verődik össze. A B. N. V. zenekar haverjaik rajongók fiúk valamint a lányok olyan öltözékben hogy az ember nem tudja a szemét levenni róluk. Bence mellett lépdelek aki továbbra is Sziszivel beszélget.
Idiótán érzem magam hogy ősz fejjel tényleg mi a fenét keresek én itt.
"Csak soká fognak kezdeni" fordul hozzám Bence. "Legalábbis azt mondta Sziszi."
"Mikor?"
Sziszi vállat von.
"Szerintem éjfélkor."
"Az tényleg későn lesz. Az újság kilenc órát írt."
"Nem jelent semmit" magyarázza Sziszi. "Úgyis akkor fognak kezdeni amikor nekik jólesik."
"Ez baromság" dühöngök. "Hát milyen módi ez? Akkor kezdődik a koncert amikor a zenekarnak kedve tartja színpadra lépni?"
"A menők is csúszni szoktak" mondja Bence.
"A menők. De ők nem menők. S a menők sem így menők."
A Fortuna sörözőnél a társaság két részre szakad. A B. N. V. és kísérete letelepszik az autóparkolóba kitett műanyag székekre mi Bencével ketten indulunk tovább hogy helyet foglaljunk a Killer Klubban.
"Hülyeség már most odamenni" szól utánunk Sziszi. "Még úgyis itt fognak ülni."
"Nem baj" mondja Bence. "A Killer úgyis olyan kicsi ha jó előre odamegyünk legalább jó helyünk lesz."
Százötven a beugró Bence hosszas alkudozás után százasra szorítja le. A jegyszedő üt egy K betűs pecsétet a kézfejünkre azzal levonulunk a lépcsőn.
Tényleg elég kicsi hely. A sötétben először alig látok valamit a plafonról kék fényű lámpa lóg lefelé sejtelmesen bevilágítva a nagyszobányi helyiséget. A terem egyik végében a színpadon egy hosszú hajú gitáros az erősítőket és gitárokat nyüstöli úgy hogy fölváltva játszik hol az egyiken hol a másikon. A színpad előtt a kiszolgálópult a helyiség többi részét székek és asztalok foglalják el. Öten vagy hatan ülnek bent senki más.
"Mit kérsz?" kérdezi Bence.
"Sörre bor bármikor" felelem. "De én fizetek."
Mikor Bence javaslatára visszamegyünk a Fortunához a rajongók épp Kareszt unszolják hogy menjenek már át és kezdjenek el játszani.
"Jocó eltűnt valahová" mondja erre Karesz és párszor körbeforog hogy mindent szemügyre vegyen.
"A csajával mentek el" mondja Rabcsák Géza. "Olyan tíz perce. Szerintem jól megdugja aztán mindjárt itt lesz."
"Miért? A ligetbe mentek?"
Géza bólint hogy oda.
Ülök az egyik műanyag széken és a fejemet fogom.
(Sajog. Amennyire zavaros gondolataim között valamiféle rendet tudok teremteni, az jár az eszemben, hogy nagyon régen nem voltam már részeg.)
"Ezzel dugjál meg valakit."
A hang közvetlen mellőlem érkezik. Fölnézek. Rabcsák Géza áll mellettünk egy sörösüveget tart a kezében és vigyorog. Ahogy kinyitja a száját árad belőle a szeszszag.
"Van már rajta óvszer is" mutat az üveg nyakára ahová valaki egy befőttesgumit tekert.
Bence átveszi az üveget és maga elé tartja.
"Forduljál meg."
Géza fölnyerít.
"Nna erről szó se lehet!... Szó se lehet!..."
Mégis késve érkezünk mire ott vagyunk a rajongók már megtöltötték a csöppnyi kis termet.
A bejáratnál föl kell mutatni a kézfejünkre ütött bélyegzőt. A lépcsőknél Sziszi azzal fogad hogy megszívtuk mert aki a zenekar ismerősének vallotta magát az harminc forintért jöhetett be.
"Nem vagyunk a zenekar ismerőse" ordítok dühösen Sziszire és Bence csodálkozó pillantásától kisérve letámolygok a Killer Klubnak becézett oduba. Sötét van izzadságszag cigarettafüst sok-sok tömött leányfenék. Rabcsák Gézáék a színpadon állnak és eszelősen üvöltenek a mikrofonba.
Befogom a fülemet a falnak dőlök becsukom a szemem. Majdnem egész jól vagyok. Jól. Jól. Egyre rosszabbul talán.
[Tovább]
|