X. Tájkórok.

     A tájkórok közül kettős megyénkben nem nevezhetünk meg egyebet a váltóláznál; - ezen betegség ugyan szorványosan, különösen nyárban és őszön, midőn a köznép a kifejletlen gyümölcsöt eszi, mondhatni minden kőzségben előfordúl: de kedvelt helye még is a tisza vidéke; a Tisza 44-45. mértföld hosszuságban kigyózván át megyénk alsó felét, sokszerü tekervényei által, - midőn tavaszkor a marmarosi hegyekben felolvadt hóvizet is magába vette; oly nagyszerű kiöntéseket tesz, hogy 14-15 négyszög mértföldnyi területet is vizzel borít el; minthogy ezen kiöntések minden évben ismétlődnek és több hetekíg tartanak, a növényzetet, melyet ellepnek, rohadásba hozzák. Midőn a kiöntött Tisza a magasabb helyekről medrébe visszavonul; a rohadásba jutott anyagok erjedésbe mennek át és az egészségre káros hatásu kigőzölgéseket idéznek elő. Igy fejlődik még mai nap is kisebb mértékben a Tisza körül az ugynevezett mocsári posgerj, - malaria - mely a váltóláznak e vidéken oly biztos előidézője, hogy bátran mondhatni azt, miszerint egy- Magyarhonban még nem járt-kelt egyén, ha Bécsből megindul és nyár idején a Tiszához jut, váltólázba fog esni; talán ezért nevezték a németek a váltólázat magyar betegségnek, - morbus hungaricus - épen ugy mint a csömört.
     Régibb időben azonban a Tisza soha sem ment medrébe úgy vissza, hogy a beboritott terek egészen vizmentesek lettek volna, - az alacsonyabb helyek tavakat és tócsákat képezve, mindég vizzel voltak telve; ezen tavak körül beláthatlan területben termett a nád és káka, mintegy kedves hazájául a milliardnyi szárnyas vadaknak és halaknak. A nap kedves melege mellett itt fejlődtek a halak oly nagyra, hogy egy más kiöntés után már a folyó medrébe is bemertek úszni; ily tavakban sokszor mázsás halakat is fogtak. - Megtörtént némelykor, hogy kevés nyári esőzés alatt egy nagyobb terjedelmü tó kiszáradt és az iszapban temérdek hal döglött el és rohadt meg, elbüzitvén és megfertőztetvén a körülötte levő levegőt.
     A nemzet legelső munkásának Széchényi Istvánnak a Tiszára is kiterjedt gondja, az eszme, hogy az áradat által boritott földek a gazdálkodás előnyére mentesitessenek megfogamzott; életbe lépett; és a Tisza megyénk területén számtalan átmetszés mintegy 30 1/2 mértföldnyi hosszuságu és sok helyütt 2-3 öles magasságu védgátak által medrébe szorittatott; ez által nemcsak sok ezer hold föld nyeretett meg a gazdálkodásnak, hanem egyszersmind tetemesen megakadályoztatott a kiszáradás és földmivelés által a rothadásba és erjedésbe ment növényzetből kifejlődött posgerj képződése is; mely mint fentebb emlitettem, a váltóláznak mint tájkórnak nagy kiterjedést adott.
     Kiszáradt a nádtenger és káka, elpusztult a szárnyas vad és hal annyira, hogy mig az előtt gyakran egy hálóval 300-400 font hal húzatott ki, most gyakran napokig alig foghatnak valamire való halat; csak a tiszavirág maradt még meg ősiségében, beboritván és megelevenitvén három napra a Tiszát minden évben julius 3-ától 13-áig tartó időközben; ekkor fejlődik a Tisza fenekéről és oldalaiból a kárász (libellula horaria) milliárdnyi mennyiségben, és 24 órai élet után megszűnik lenni.
     A Tisza medréből gyakran halásznak ki ős állatoknak kőlönösen mammuthnak csont maradványait.
     Minthogy e helyen leginkább érdekel bennünket a váltóláz, ki kell mondanunk, hogy e tájkór a tiszaszabályozás óta tetemesen kevesbült és remélhetőleg a szerint fog méginkább kevesbedni, vagy épen megszünni, a mint a még több helyen fenlévő mocsárok kiszáradnak vagy a Tisza medrébe vezettetnek.
     A talajviz állása nagy befolyással van ezen betegségre; - a váltóláz fellépése forditott viszonyban áll a talajviz állásával most is - az előtt ezen tapasztalat kitünőbben észleltetett mint most. Mentül inkább sülyed a talajviz állása, a váltóláz annál inkább terjed és megforditva; különösen nyárban és őszkor, midőn a kifejletlen gyümölcsök evése a szunnyadozó gerjet betegséggé érlelik. Ezen betegség gyógyitása a köznépnél annyira elhanyagoltatik: hogy a rendszeres orvoslást csak a baj legnagyobb fokában veszik igénybe.
     Ha e bajban elbetegesedett rosz kinézésü egyént szánandólag a felül kérdezzük, hogy mi baja van? igen sok esetben azt feleli: "hogy ő nem beteg csak a hideg leli." Gyakran évekig bágyadoznak, de azért orvost - különösen ha enni tudnak - nem szivesen hivnak; magukat öreg kuruzsolók által gyógyitatják, kiket ők tudós embereknek tartanak. A gyógyszert nem becsülik, mert ha egyszerü rendelvényre betegségük el nem marad, azt mondják, hogy az sem használ. A népies gyógymód sokféle, belső és külső pecsmegelésből áll; - bor, vagy pálinkába szeretik bevenni azt, a mit egymásnak tanácsolnak; - igy egy félmeszely pálinkába tesznek egy kávéskanálnyi paprikát, ugyanennyi borsot, kétennyi sót és két kanálnyi ecztet; ezen keveréket rendesen azon időben veszik be, mikor már a fázás ideje következik; ezen szer nemcsak megbóditja a beteget, de igen sokszor erős hányást idézvén elő, a váltó láz több esetben kimarad s a beteg felgyógyúl. - Mások sült egeret vagy penészbogarat törnek össze, és egy félmeszely pálinkában megisszák; ez oly undort idéz elő, hogy gyakran igen erősen hánynak; a hányásokozta rázkodtatás miatt a baj sokszor elmarad.
     Vannak tudós asszonyok, kik Áloet pálinkában felolvasztanak, és a hideglelősnek minden reggel egy evőkanálnyit, vagy még többet is adnak bevenni; minthogy az egyéniség meg nem választatik, ezen gyógymód a nőknél gyakran méhbajokat idéz elő.
     Midőn a váltóláz miatt máj és lépdaganatok származnak, mindenféle füvekkel kötözik a betegeket; a leggyakrabban használt kötöző szer a terpetin, és vizi tök. - Ha a váltóláz miatt vizkór fejlődik ki, szinte ezen szerrel kötözik, vagy pedig petrezselem levél és gyökér főzetet adnak inni; sok esetben pedig pálinkában áztatott boróka (baccae juniperi) kivonatot adnak. Midőn ezen gyógymódok sem használnak, akkor a beteg elkészül a halálra és orvost csak a pap tanácsára kéret magához, kinek aztán sokszor sikerül még a beteget megmenteni; de azért ugyanezen egyén más alkalommal ismét elhanyagolja baját azt mondván: "ha az Isten nem segit, más még annyit sem segit !"
     Nevezetes a népnél azon rosz logica, hogy vízibetegségben a legnagyobb szomjuság mellett sem iszik vizet, vagy csak kortyonként keveset: mert azt hiszi, hogy ez baját nagyitja.
     A müveltebb osztály hamar igény be veszi az orvosi segélyt. - Az izraeliták betegeiket legkevésbbé hanyagolják el, bár sajátságos szigoru életmódjuknál fogva gyakran betegeskednek.
     A váltóláz az egyetlen betegség, mely Hevesmegyének tiszavidékén mint tájkór lép fel.