III. Heves és külső Szolnok t. e. vármegyék állattani leirása. Kempelen Radótól.

     
     Leirtuk e kettős megyét földrajzi tekintetben, ismertettük az abban lakó népfajokat, értekeztünk éghajlati viszonyairól, behatoltunk földje mélyébe s előmutattuk geologiai kincseit, s átfordulva növényzetére, megneveztük azon füveket, virágokat, cserjéket és fákat, melyek gyönyörű füvészetét jellemzik; hátra van még, hogy ritka bőségű faunájára áttérjünk, mely hegyeit, vadonjait, rónáit, lapályait, vizeit és legét népesiti, különös tekintettel a rovarokra, és pedig a pikkely- és téhelyröpüekre, melyekről előttünk fekszik a legtöbb adat.
     E kettős megye, mely éjszakról büszke Mátrának hegylánczolata által van övedzve, délre fekvő rónáit pedig szőke Tiszánk vágja keresztül, magában egyesiti a délkeleti fauna két oly különböző typusú állatait.
     Mert mig itt egyrészt oly állatok találtatnak, melyek csak hegyeken tenyésznek, sőt Europa más részeiben kiválólag a havasokat lakják, másrészt e megye bővelkedik oly állatokkal, melyek Törökországban, déli Oroszországban, s Afrika éjszaki részeiben honosak.
     Mindenek előtt kiemeljük azon emlős és szárnyas állatokat, melyek az itt annyira kedvelt vadászat tárgyát képezik. Mellőzve a szarvast (Cervus elaphus) és a vaddisznót (Sus scropha) melylyek az egri érsek vadaskertjéből kiszabadulva tölgyes erdeinkben néha előnkbe tünnek; mint állomásos néha nagyobb mennyiségben találtatik s ejtetik el a közönséges őz (Capreolus vulgaris), mely a Mátra kősziklás hegyeit kedves lakhelyeül választotta, s azon, kivált kemény télben, déli lejtői egész aljáig lejön s nem ritkán a helységek közelében a földmüvest s az utast meglepi.
     A vadászok minden faja által annyira űzött nyúl (Lepus timidus) e megye berkeit s rónáit kiváltképen kedveli, és daczára annak, hogy az egri érsek és gróf Károlyi György birtokai egy részében fenálló vadásztilalmon kivül alig találtatik a vadászat kisebb birtokokban itt-ott eltiltva, s mind a mellett, hogy az átalános, a vadak tenyésztésére hozott hazai vadászati törvények vajmi kevés vadász által tiszteltetnek, kedvező időjárás mellett mégis bőven fordul elő és szép számmal ejtetik el. A vadász az itt előforduló nyulak közt a közönséges hegyi nyúlon kivül két válfajt különböztet meg, ugymint a kisebb, világosabb szőrű és sebesebb homoki nyulat, mely lakát képező homokbuczkói közt annak háta megett hirtelen lelapulva, vagy cselt vetve a vadász és az agár elől eltünik, mintha a föld elnyelte volna, és az ugynevezett Eszterházy féle kosorrú nagyobb testű nyulat, mely a Mátra erdeiben nem ritkán találtatik.
     Áttérve a kártékony vadakra fájdalommal kell beismernünk, hogy ezekkel még most is bővelkedik a megye. A közönséges farkas (Canis lupus) a juh, sertés és kecske nyájak, valamint a ménesek ártalmára még most is kedves lakhelyeül választja a Mátra bérczeit és az alföld nádasait, s néha, kivált kemény télen, a falukba is betör, ahol levetkőzve minden rokoni érzést, a kutyák között választja éhes gyomrának áldozatait, s történt, hogy nevezetesen a Mátrajárási Lelesz faluból egy télen át majdnem minden kutyát elvitt. A bátri völgyben lakó földmüvesek lovain gyakran észlelhetni behegzett sebeket s csonka tagokat, s a kérdésre valjon mitől támadt lovának ezen baja, azon választ nyerjük: bizony, uram, ezt a szegény párát még csikó korában csúfitotta el a farkas. Ezen a vidéken, valamint Gyöngyös-Pata és kivált az apczi hegyekben még most is óvakodnak a vadászok kivált estve felé kopózni, nehogy a fenevad kedves kopóit elvigye. Ezen állat emberek elleni merényletéről itt alig tudnánk példát előhozni, mert gyáván futamodik egy bottal felfegyverkezett gyerkőcz elől is; sőt az anya is ott hagyja kölykeit, ha valaki fészkéhez közeledik, s onnan magyarázható az, hogy a juhászok és kanászok minden évben több számú farkas-kölyköt beadnak a megyei hatósághoz. De nemcsak a falvak, hanem a városok is látogattatnak meg e vakmerő vadtól, s nem egyszer észleltetett ő kelme fényes nappal, kivált ősszel Eger város közelfekvő szőlleiben, ahol reggeli nyugalmából felriadva, szép csendesen tova ballagott.
     A szárnyas vadat, de szerencsére az egeret is egyiránt pusztitó róka (Vulpes vulgaris) e megyében igen gyakori, s ugy mint a farkas a mátrai hegyeket szintugy, mint az alföldi ligeteket és nádasokat kedveli, ahol minden évben szép számmal ejtetik el. Egerben a szőllő karóra fel nem huzatván, az neki savanyúnak nem tetszik, eszik hát belőle a házi-ebbel versenyt.
     A vadmacska (Catus ferus) ezen ellensége a házi állatoknak, és pusztitója a foglyoknak, itt is bőven találtatik a Mátra erdein, s az alföld ligetein, néha vakmerően tanyáját a faluk kertjei keritésén is felüti, hogy annál kényelmesebben körmei közé szoríthassa annak szárnyas lakóit. Eger szőllőin is ejtetett el nem egy ezen pusztitó állatok közül.
     Sokkal szelidebb, de azért ritkább is nálunk, a közönséges borz (Meles vulgaris) amelly kisebb, vagyis ártatlanabb zsákmánynyal megelégedve mindamellett nagyon is elhízik. Leginkább a Borsodmegyei határszéleken észleltetett.
     A kártékony vadak közül emlitendő még a házi nyest (Martes foina) a mely erdeinkben, de többnyire szőlleink kunyhóiban s házaink padlásain tanyázik, a honnan éji kirándulásai közt a gondos, de többnyire gondatlan háziasszony nem mindig jól elzárt ketreczeit, látogatja meg, a hol étvágyához nem mért öldökléseket visz véghez. De nemcsak ez, hanem leginkább az undoritó bűzétől ismeretes görény (foetorius putorius) teszi azt, s ilyen vadászat után nappal hegyeken vagy rónákon a föld mélyébe vájt lyukakban, távol az éjjeli csatározás helyétől, az emésztés gyönyörét élvezi. Kisebb pusztitásokat s többnyire apró madarak közt tesz a kis és a hölgy menyét (Mustela vulgaris és erminea).
     A tavak és mocsárok lecsapolása által már ritkábban, de még most is találtatik mind a hegyi tavakban, mind az alföldi mocsárokban a vidra (Lutra vulgaris) s észleltetett a Mátra járásban Sirok tavaiban és Erdőtelek jelenleg már többnyire kiszáradt mocsáraiban, valamint a Tisza környékén, ahol a tiszaszabályozással együtt jó sikerrel pusztitja a halakat.
     Áttérve a szárnyas vadakhoz találkozunk a Mátra mogyorófákkal benőtt sűrűin, s kivált kősziklás lejtőin majdnem mindenütt az ínyenczek által jól ismert császármadárral (Bonasia sylvestris) mely különbeni ovatossága daczára szerelemtől vagy féltékenységtől vezéreltetve, a síp hangja által csalatva annyiszor esik áldozatul a vadásznak, ki ritkán vesz időt magának e gyönyörű állat csinos külsejét s nemes tartását és mozdulatait észlelni és bámulni.
     A fogoly (Perdix cinerea) honos e megyében, hegyein és rónáin, s még sokkal gyakoribb volna, ha vadászati törvényeink ellen annyian nem vétenének s tavaszszal a párzottakat kimélnék, tojásaikat ki nem szednék, s azokat télen a csűrökön és kertekben össze nem fogdosnák. Biztos menhelye ezen vadnak a szőllő, mert itt a vadásztilalom megtartatik, a szőllősgazda maga ügyelvén rá, s onnan magyarázható, hogy ezen annyira üldözött vad még mindig szép számmal találtatik.
     A Mátra termékeny völgyein s az alföld vetésein és rétjein egyaránt gyakori a közönséges fűrj (Coturnix communis) mely kellemes szerelmi hivásával már april hó második felétől kezdve eleveníti mezőinket, s kivált rétjeinket, ahol a sebes lábú harissal (Crex pratensis) együtt többnyire a vadásznak, vagy ha azt kikerüli, a kapásnak esik áldozatúl.
     Szép számmal és jó sikerrel tenyésztetik e megyében a közönséges fáczán az egri érsekség birtokain, a kerecsendi berekben, gróf Károlyi Györgynél Al-Debrőn, s báró Orczy Lászlónál T. Örsön, a honnan néha saját kárára nagyobb kirándulásokat tesz, amint példáúl mult évben egy a hevesi erdőben is lövetett.
     Nagy szenvedélylyel űzetik itt kora tavaszszal Mátra lejtőin a vadászat erdei szalonkára (Scolopax rusticola) e költői vadászat ezen tündéries madárra, mely nappal felriasztva észrevétlenül a fák legsürűbb galyai közt elsuhanva, alkonyatkor pedig sziszegő és hortyogó hangja által a lesben álló vadász idegeit lázra gerjeszti. E szép madár tavaszi és őszi költözésekor néhá igen nagy mennyiségben lepi meg délre fekvő berkeinket, s nem ritkán történik, hogy késő fagyok által éjszaki lakását elérni visszatartóztatva, tanyáját itt üti fel nálunk, s itt éli át családi örömeit. Hasonlóképen találtatik vonuláson a nagyobb, közép és gyepi szalonka (Scolopax gallinago, media és gallinula) többnyire a Laskó menetében, a siroki, szajlai és pétervásári mocsárokban, és nedves rétekben, sőt a mocsáros szalonka a pétervásári rétekben fészkelve is észleltetett.
     Az alföldi vadászatunkat jellemző túzok vadászat e megyében is kedves mulatsága a türelmesebb vadászoknak. A lomha túzok (Otis tarda) kiterjedt rónáinkat különösen kedveli, mert a nagyobb birtokosok nagy térségü táblái neki biztos menhelyet s az itt gyakran termesztett repcze az ott nagyobb mennyiségben találtató csigáival kedves téli eledelt nyujtanak. Leggyakrabban találtatik a kömlői, bodi, csányi, de kivált adácsi határban, de a Mátra alját is felkeresi s Domoszló és Kerecsend határában is többször fészkelve találtatott. De nemcsak a lomha., hanem a törpe túzok (Otis tetrax) is fordul elő e megyében, s Fegyvernek táján több izben lövetett.
     A búgók (Gyratores) közül nehány faj honos e megyében, s a vadászatnak egy ágát képezi, nem ugyan a legnemesebbikét, mert a szende, de óvatos galambokban legtöbb kárt csak a lesipuskás tesz. Legkeresettebb ezek közt a jó pecsenyéjéről ismeretes testesebb székács (Columba palumbus), mely gyomra emésztését előmozditó szerek, bizonyos kavics után járván, annak lelhelyein, régi várak omladékain, mint például Sirokon és Szarvaskőn, az ott leskelődő vadásznak gyakran esik áldozatául, mert ezen faj itt gyakori és rendesen fészkel a Mátra Galya nevezetü csucsán, valamint a Bükk Heves megyébe benyuló ágain.
     A testes székácson kivül üldöztetik még némely vadászaink által az ítt szinte nagyobb mennyiségben fészkelő vadgalamb (Columba oenas) s kiméletet sem nyer a szelid gerle (Columba turtur) a mely kedves szerelmi búgásával különös költői bájt ad lombos erdeinknek.
     A vízi vadászatra áttérve, egy szóval annyit lehet mondani, hogy e kettős megyében mind oly állat találtatik, vagy legalább találtatott, mely a magyar alföld folyóit, tavait és mocsárait népesiti, s melyek különböző sajátságos hangjai, hivásai, füttyentései és szárnycsattogásai a tavaszi, vagy az őszi lesben a leghidegvérübb vadászt is lázba ejtik.
     Ha a nagy fóling (Numenius anguatus) rezesbarna batla (Ibis falcinellas) a fehér karály (Platalea leucorodia) vadászatáról a leshelyre térünk, s ott utközben egy fekete gólyát (Ciconia nigra) elejteni sikerült, akkor tünik fel előttünk naplemente után egy uj bűvös világ, mert mintha az égboltozat kapuja kinyilt volna, úgy zuhannak elé a nagy és kis vízi-madarak százra menő fajai, hogy a kisebb, táplálékukat bővebben tartalmazó vizeket felkeressék, vagy egy előre meghatározott légy-ottat el ne mulaszszanak; össze-vissza hangzik a különböző szó, fütty és sziszegés; keresik, híják, hajtják egymást, mig párjukat s tanyájukat megtalálva nyugott lélekkel, tehát halkan a táplálkozás vagy a szerelem élveinek adják magukat szép csendesen. Ekkor van a vadásznak alkalma észlelni a madarak számtalan fajait, mert akkor jön elé a nálunk is fészkelő szürke vadlúd (Anser cinereus), továbbá, csak mint vendég a vetési lúd (Anser segetum) a fehérhomlokú lilik (Anser albifrons) az itt költő tőkés rucza (Anas boschas), a kendermagos rucza (Anas ferina) a csörgő rucza, (Anas strepera) a hegyes rucza (Anas acuta) a kanalas rucza (Anas clypeata) a telelő rucza (Anas querquedula), a fehérszemű rucza (Anas leucophthalma) a kontyos rucza (Anas fuligula), a sipos rucza (Anas penelope) az apró rucza (Anas crecca), mely a Mátrában is szeret fészkelni; itt látjuk halászni a kormárt vagy karkatnát (Carbo cormoranus), itt uszkál bujkálva a fekete szárcsa (fulica atra), itt bukdosik, az apró buvár (Mergus albellus) a nagy búvár (Mergus merganser) a búbos vöcsök (Podiceps crispatus) a füles vöcsök (Pauritus) az apró vöcsök (P. minor) a vörhenyes-nyakú vöcsök (P. rubricollis), itt repdesnek éji nyughelyet keresve a lile sok fajai (Charadrius pluvialis, morinelli, hiaticula, minor, albifrons) stb. stb.
     Ezeken kivül találtatnak a mocsárok közelében az örvös csér (Glareola pratincola) a délkeleti faunát jellemző Pallas csérje (Glareola pallatii), az éjcsőrű pantika (Tringa subarquata), a búbos bíbicz (Vanellus cristatus) seregei, a kis póling (Numenius phaeopus) a fehér gólya (Ciconia alba) a szürke daru (Grus cinerea) a szürke gém (Ardea cinerea), a bibor gém (Ardea purpurea) az apró gém (Ardea minuta), az éji gém, vagy vakvarju (Ardea nyeticorax), a dobos gém, vagy vízi bika (Ardea stellaris), mind nálunk fészkelve; a vonuláson pedig rendesen észleltetnek az üstökös gém (Ardea comata) a fehér kócsag (Herodias alba) és a kis kócsag (Herodias garsetta), a fekete farkú pocsály (Limosa melanura) itt fészkelve; a vonuláson pedig észleltettek a külőd több fajai, mint Totanus calidris, T. ochropus, T. glariola, T. hypoleucos és T. stagnatilis, az európai csutor (Recurvirostra avocetta); - a vízi tyúkok több faja, ugymint: Rallus aquaticus, porsana, R. pusillus, itt fészkelnek; valamint a zöld lábú hóda (Galinula chloropus) is.
     Vonuláson rendesen mutatkozik a Tisza közelében a szép gólyalábú tőcs (Himantopus hypsibates). A sirályok közül itt fészkel a kaczagó sirály (Larus ridibundus); vonuláson észteltetik az ezüstös sirály (Larus argentatus) és az ősz sirály (L. canus). - A csélák közül nálunk rakja fészkét a nagy halászka (Sterna hirundo) a fehér szárnyú halászka (St. leucoptera), a fekete halászka (St. nigra); a bajszos halászka (St. leucopareja): az apró halászka (St. minuta).
     Mint ritkább tünemény észleltetett nálunk többször a rendes gödény (Pelecanus onocrotalus) a vízi madarak ez óriása, de ugy látszik elhagy bennünket, mert halas tavaink majdnem mind kiszáradtak.
     Mint nagy ritkaság észleltetett e megyében a szentandrási pusztán a rendes mankócz (Oedicnemus crepitans).
     Ezen állatok képezik többnyire érdekes és változatos vizivadászatunk tárgyait. De vajmi kevés figyelem fordittatik az ártalmas szárnyas vadak kiirtására, és onnan van az, hogy azoknak annyi faja a vadászat ártalmára még most is itt tanyázik, vagy keresztül vonul. Ezek közül, mint rendes lakója e megyének megemlitendő a Mátrában fészkelő ölyüded sólyom (Falco subbuteo), a közönséges ölyv és gatyás ölyű (Buteo vulgaris et Archibuteo lagopus); a síki berekben fészkelő törpe sólyom (Falco aesalon), a sárga karmú vércse (Tinnunculus cenchrís), a nálunk olyan nagyon gyakori közőnséges vércse (Tinnunculus alaudarius) a vörhenyes lábú sólyom (Erythropus rufipes), ezen, szép faunánkat jellemző keleti sólyom faj az alföld berkeiben százankint fészkel, s nevezetesen a T. őrsi berkekben szorgalmas ornithologunk Tauscher Gyula orvostudor által a varjuk és csókák társaságában légalább 50 pár fészkelve találtatott. Hasonló helyeken fészkel a közönséges héja, (Astur palumbarius), a közönséges karvaly (Accipiter nisus), a feketés kánya (Milvus fuscoater). Alacsonyabb tanyákat választva magának, gyakran fészkel vetéseink között a kékes és hamvas örvöly (Circus cyaneus et cinerascens), tavainkban a sás között a nádi kánya (Circus rufus).
     Mint ritkább sólyomfaj emlitendő még a szabda sólyom (Falco laniarius), mely a Tarna mentében észleltetett.
     A dögön élősködő keselyük közül Heves megye is meglátogattatik a szürke keselyű (Vultur cinereus) által, mely a mélyebb alföldről ide is elvándorol, hol a nagyobb állatok hulláin nem ritkán undoritó lakomáját tartja.
     Az éji homályt kedvelő ragadozó madarak itt is szép számmal találtatnak. Ezeknek hatalmas sötét királya a nagy suholy (Bubo maximus) a Mátra bérczein nem ritkán hallatja erdőt renditő kisértetes vad huhogását s búsan siró hangját viszhangozzák Sirok vár omladékai, ahol egy pár minden évben rendesen fészket rak.
     Itt tanyáznak s fészkelnek a baglyok még több fajai, részint házaink padlásain, részint erdeink fa oduiban, vagy más madarak elhagyott fészkeiben, mint a közönséges fülbő (Otus vulgaris) a közönséges rezgöly (Syrnium aluco) s a törpe csuvik (Micropterynx passerina), a szép láng bagoly (Strix flammea).
     Benne lévén a lég lakóíban, vagy mint kitünő ornithologunk gróf Lázár Kálmán oly találóan nevezi, a lég uraiban, - mert hisz a büszke ember is csak földhöz ragadt - a vadászatot elhagyva is folytatjuk az itt előforduló madarak feljegyzését, az emlősökre majd csak későbben visszatérendők; - s találkozunk itt többnyire olyan állatokkal, melyek gyönyörű szinvegyületük s kitünő éneklésük által erdeinknek és mezeinknek különös bájt kölcsönöznek. Azok előszámlálásában Brehm R. E. hires zoolognak geniális elosztását követve, kezdjük a sort nálunk a papagájt képviselő veréb félékkel (Passeres). Ezek közt első helyet foglal a közönséges keresztcsőr (Loxia crucirostra), mely téli hónapokban néha Eger körül mutatkozik. Igen nagy számmal látogatja meg télen berkeinket és kerteinket, s fogatik patakainkon a közönséges pirók (Pyrhula vulgaris) ezen oly könnyen szelidithető szép állatka, melynek méla-bús éneke igénytelenségének megfelel.
     A pintyek (Fringillae) sok faja népesiti erdeinket, - mint az erdei pinty, vagy változatos énekét hallatva, mint a zöld csíz, a szép szinü tengelicz, a kellemes hangú kenderike, s több más pintyféle madár.
     Hasonlólag nálunk fészkel és telel a vastag csőréről ismeretes közönséges magnyitó (Coccothraustes vulgaris).
     Az okosság, ravaszság, szemtelen tolakodás, s mindamellett ovakodás által annyira kitünő verébnek két faja, a házi és parlagi veréb (Passer domesticus et montanus) tanyáját mindenütt felüti, a hol eledelre szert tehet. A csűreit féltő gazda űzi a hogy lehet, meg nem gondolva, hogy a szolgálat, melyet tesz, felülmulja az okozott kárt, mert ő az, mely leginkább pusztitja kerteinkben a kártevő hernyókat, melyek kiirtására gazdáink s kertészeink vajmi kevés gondot forditanak.
     Lesétálva kiterjedt réteinkre mindenütt, a hol azokat víz vágja keresztül, találkozunk párosával a kőlesi sordélylyal (Spinus miliarius) mely egyszerű csipogásával s lomha repűlésével mint az alföldi rétek ős lakosát mutatja be magát. Télen-nyáron úton-útfélen találkozunk leginkább az erdők szélein s kerteink körül a czitromsármánynyal (Emberiza citrinella), s a nádasainkban erőtetett énekéről ismeretes nádi sármánynyal (Emberiza schoeniclus).
     A tavasz beálltát énekével oly szépen ünneplő mezei pacsirtát (Alauda arvensis) van itt elég alkalmunk bámulni, midőn a göröngyöt elhagyva ég felé emelkedve a nap sugarak közt égből hangoztatja le szerelmi hangjait.
     Hasonló énekét, de csak fáról zengi le az erdei pacsirta (Alauda arborea). - Hü marad hozzánk télen ugy mint nyáron a búbos pacsirta (Alauda cristata) mely falvaink s városaink körül s mindenütt, a hol ember utat tört, mellettünk szálldogál.
     A hollófélékből (Coracirostres). Alföldi pusztáinkon mint jellemző tünemény fel-fel szállnak a közönséges seregély (Sturnus vulgaris) a napot néha elhomályositó roppant seregei. - Gyakran itt fészkel a keleten honos gyönyörü, búbos fejü rózsaszínü lepely (Pastor roseus) mely többször, kivált Kerecsend berkein elejtetett.
     A nagyobb fák lombjai közt rejtőzve berkeink és kerteinkben mindenütt hallatja kellemes fütyülését a sárga aranybegy (Oriolus galbula). A varjúk közül nem ritka nálunk és itt fészkel a történelmünkben is szereplő holló (Corvus corax), a hamvas, fekete és vetési varjú (Corvus cornix-coronae-frugilegus) százezrével alföldi berkeinkben fészkelve, s a kárt, melyet a vetésekben tesz, tizszer pótolva az által, hogy a szántó-eke után járva, az ártalmas pajodot és kukaczot felszedi. Még barátságosabban él városaink és falvainkban, a tornyokat választva fészkelő helyének, a csóka-varjú (Corvus monedula). Berkeink szélein mindenütt hallatja csergő hangját a csergő szarka (Pica caudata) e veszedelmes ellensége a fáczányosoknak, mert fürkésző szemével a fáczányok fészkeit fellelve, az abba rakott tojásokat elszedi őkelme szép csendesen, meg sem vetve e nemes vadnak fiókáit is. - Hasonló veszedelmes állat a cserszajkó (Garrulus glandarius) lakja tölgyeseinket, nagy pusztitásokat tevén az erdei zenérek közt.
     A rendes csöntör (Nucifraga carycatactes) Tauscher Gyula orvostudor észleletei után a Mátra Galya nevezetű csúcsán fészkelve találtatott.
     A szeltcsőrűek (Fissirostres). A többféle közönséges fecskéken kivül emlitést érdemel a kőfali fülleng (Cypselus apus) a légnek e kiváló lakosa, mely gyönyörű nyilsebességü szálltával az észlelő szemeibe tűnik, s többnyire a siroki és szarvaskői várromok, valamint az istenmezei sziklák körül fészke közelében látható. Ezen családhoz tartozik még az europai lappantyú (Caprimulgus europaeus), mely esténkint rohanó szálltával lep meg bennünket, s melyről a tudatlan nép beszéli, hogy a kecskének tejét kiszopja. Ezen madár mint az alföldön, mint a Mátra hegyein több helyen fordul elő s fészkel is.
     Az éneklő madarak (Oscines). Számos fajai népesitik erdeinket s mezeinket s különös bájt öntenek változatos szép vidékeinkre.
     Első sorban állnak a gébicsek, melyek mint énekesek szép tehetségüket vajmi gyakran arra használják fel, hogy a kisebb éneklők hangjait utánozva, s így őket magukhoz csalva, a semmi roszat nem gyanitó szomszédot megragadják és megölik. Ezek közül találtatik nálunk az őr-gébics, a kis, a tövis-szúró és a vörhenyes gébics (Lanius excubitor, minor, colluris, rufus).
     A legyészek képviselve vannak a szürke, gyászos és kis legyész által (Butalis griseola, muscicapa, atricapilla, M. parva).
     A szép selyemfarkú locska (Bombycylla garrula) némely télen nálunk nagyobb mennyiségben fogatik.
     A közönséges fülemüle (Luscinia philomela) néha april hótól fogva már mindenütt, ahol csak kis bokor van, gyönyörködteti füleinket nappal és éjjel isteni énekével, melylyel szerelmi érzelmeinek oly gyönyörü kifejezést ad. - A kékbegyű zenér (Cyanecula svecica) patakaink partjain gyakran találtatik.
     A többi zenérek közül, melyek nálunk fészkelnek, s neveik a mellékelt névsorozatban elősorolvák, kiemeljük a sziklai hegyelészt (Monticola saxatilis) e szép és kedves zenért, mely a Mátra több vidékein nem ritkán fészkelve találtatik. Nálunk tévesen magányos verébnek neveztetik, mely madár (Monticola cyana) nálunk nem létezik.
     Ha a nappali zenérek elhallgatnak, s a vadász a szalonkai lesre a cserjes erdőbe belép, alkalma van a sok esti zenér bájos dalait hallgatni, mert itt énekli esti imáját az éneklő rigó (Turdus musicus), s a fekete rigó (Merula vulgaris), a lép rigó (Turdus viscivorus), az örvös rigó (T torquatus) leginkább szőlleinket választja tartozkodási helyeül a vörös csipegő rigó (Turdus iliacus), s télen néha nagy számmal látogat meg bennünket a fenyves rigó (Turdus pilaris). - A vízi buka (Cinclus aquaticus) csergő patakaink ez érdekes lakója, a Galyán fészkelve találtatik.
     A billegénynek itt előforduló három faja közül kiemelendő a kénes billegény (Motacilla sulphurea) s gyönyörködteti a hegyek látogatóját szép külsejével s kedves modorával. - Szinte a Galyán fészkelve találtatik a közönséges csattogány (Accentor modularis).
     A rendikék közül honos nálunk a sárgafejü és a tűzfejü rendike (Regulus croccocephalus et ignicapillus). A czinegék képviselve vannak a függő, nádi-, hosszu-farku-, szén-, kék- és mocsáros czinege által (Parus pendulinus-, P. biarmicus-, caudatus-, P. major-, P. coeruleus, et P, palustris).
     A kúszók (scansores) sorából gyakori és mindenütt találtatik a búbos banka (Upupa epops), a közönséges poncz (Sitta caesia) a közönséges fakúsz (Certhia familiaris) a Galyán fészkel. Tölgyeseink oduiban fészkel a nagyobb, közép és kisebb harkály (Picus major, P. medius et P. minor), s gyakori a szép zöld zsolna (Gecinus viridis), s a közönséges tekerics (Jynx torquilla).
     A könnyücsőrüek (levirostres) sorából elősorolhatunk négy kitünő szépségü madarat, - s azok a méhész gyurgyalag (Nerops apiaster) a hevesi homokon fészkelve, - a kitünő szinvegyületű csacsogó karics (Coracias garrulus) az alföld rónáin; - a közönséges jegér (Alcedo ispida) patakaink s a Tisza partjain, - s a közönséges kakuk (Cuculus canorus) mindenütt hegyen és völgyön.
     A gázlókból (grallatores) még nem emlitettük a bajnok küzdért (Philomachus pugnax) egymásközti makacs küzdései által ismeretes, s az által, hogy szinére nézve annyira változik.
     Visszatérve az emlősök osztályához elősoroljuk azon állatokat, melyek az említetteken kivül e megyét lakják.
     A kézszárnyuak (chiroptera) rendjéből itt legalább három faj találtatik, ugymint: a nagyfülű, az éjjelező és a közönséges denevér (Vespertilio auritus, V. noctula, V. murinus).
     A ragadozók (rapacia) közül még emlitendők a közönséges sün (Erinaceus europaeus) ezen az egerekben és a mérges kigyókban oly hasznos pusztitásokat tevő állat; a közönséges és vizi cziczkány (Sorex vulgaris et crossopus fodiens), és a közönséges vakond (Talpa europaea), mely minden földalatti féreg, de kivált az úgynevezett lótetű pusztitása által kerteinkben roszúl jutalmazott szolgálatot tesz, mert kertészeink élete ellen összeesküdtek a helyett, hogy őt, mint a jól számitó angol teszi, megvásárolnák, s a veszedelmes földi rovarok kiirtása czéljából kerteikbe bocsátanák.
     Az őrlők (Rodentia) rendjéből találtatik nagyobb menynyiségben cserjeseinkben, s gyönyörködteti szemeinket kellemes mozdulatai által a fürge evet-mókus (Sciurus vulgaris). Nálunk honos és néha roppant mengyiségben fordul elő a közönséges ürge (Spermophilus citillus), s rónáink vetésein, kivált a tengeriben néha tetemes kárt okoz. Ez állat a keleti faunát jellemezvén, Németország nyugati részeibe csak mult években hatolt mindinkább beljebb, s vajmi örömmel engednénk át a németeknek, ez állatunkat, ha az által nálunk gyérülne.
     A csinos szinű és szép mozdulatu közönséges és cser-pele (glis vulgaris et Eliomis nixela) berkeink és kenteinket lakja.
     A rágók közt egy igen érdekes s a dél-keleti fauna tulajdonát képező állat, a fogas vakony (Spalax stiphlus) e megyében is találtatik Szolnok közelében. Ez állat, mely egészen vak, földalatti ásott csövekben él s gyökerekkel és hagymákkal táplálkozik. E vakony igen találóan van ábrázolva Frivaldszky Imre "Jellemző adatok Magyarország faunájához" czimű, hazánkra nézve rendkivüli érdekességgel biró munkájában.
     Itt észleltetett továbbá, mint hazánk sajátja, a Mátra erdein fatuskók alatt lakva a vándor csik-egér (Sminthus vagus). A többi egerek közt előfordul itt a vándor patkány (Mus decumanus), a házi, erdei és törpe egér (Mus musculus, M. sylvaticus, M. minutus), továbbá néha pusztitó mennyiségben a közönséges hörcsök (Cricetus frumentarius), a mocsári és mezei poczok (Hypodaeus amphibius et arvicola arvalis).
     A kérődzők (Ruminantia) rendjéből emlitést érdemel, habár szelíditett állat, a közönséges bival (Bubalus vulgaris), mely e megyében gyakran tenyésztetik, s a magyar ökör (Bos taurus var. detorsorum), mely mint szine, mint tartása, mint szellemi tulajdonainál fogva kitünő fajt az ázsiai pusztákról elődeink behoztak honunkba.
     Az egypatások (solidungula) rendjéből nem hagyhatjuk emlités nélkül a magyar lovat (Equus caballus, var. hungaricus) ezen fajt, mely számos méneseinkben majdnem vadon nevelve, csinos alacsony külseje, aránylagos roppant ereje, és ritka kitartása által a többi fajoktól különbözik.
     A hüllők (Reptilia) osztályából röviden emlitjük az europai teknőczöt (Emis europaea) mely a Tisza partjain találtatik.
     A pikkelyesek (Squammati) családjából hegyeinkben igen gyakori a zöld gyík (Lacerta viridis), és a fürge gyík (Lacerta agilis), a törékeny kuszma (Anguis fragilis).
     A kigyók (Ophidia) családjából találtatik a vízi és sima sikló (coluber natrix et laevis).
     A békák (Batrachia) családjából nedves helyeken mindenütt előfordul a zöld lombász (Hyla arborea), a zöld és gyepi béka (Rana esculenta et temporaria), a vízi hagymár (Pelobates fuscus), a tűzi unka (Bombinator igneus), a közönséges varanagy (Bufo vulgaris), a zöld varangy (Bufo variabilis).
     A farkkal biró békák (Hemibatrachia) családjából a Mátra sötét erdeiben kitünő nagy példányokban találtatik a foltos tüzöl (Salamandra maculata), továbbá a talajos és pettyes gőte (Triton crissatus et palmatus).
     A halak osztályáról adatok hiányában csak annyit mondhatunk, hogy e megyében mind azon fajok találtatnak, melyek a Tiszát lakják, [1]) sajnos, hogy nevezetes folyóink és patakaink e tekintetben ki nem kutattattak.
     Befejezvén a gerinczes állatok (vertebrata) leirását, ime áttérünk a gerincztelenekre (Evertebrata). Ezekkel különösen a rovarok (Insecta) osztályából e megye igen bővelkedik, köztük az első helyet foglalják el a téhelyröpüek (coleoptera), melyekről legtöbb adatot közölhetünk.
     Az itt előforduló téhelyröpüek (coleoptera) és pikkelyröpüek (lepidoptera) névsora ez értekezés végén külön jegyzékben lévén foglalva, itt csak azon fajokat emeljük ki, melyek ritkaságuk vagy az által érdemelnek külön emlitést, mert hazai faunánkat jellemzik.

A téhelyrepüek (Coleoptera) rendjéből.
Czingolányfélékből (Cicindelidae).      Cicindela sinuata fabr., a pétervásári és istenmezei iszapos réteken nagyobb mennyíségben találtatik.

Futonczfélékből (Carabicidae).      Blethisa multipunctata Linn. az Eger vize mellett nem ritkán furdul elő.
     A futonczok (carabi) több fajjal vannak képviselve. Az Eger partján, nevezetesen az érsekkertben nem ritkán találtatik Carabus convexus fabr. és C. scrabriusculus, Oliv. a Mátra magasabb és nedvesebb helyein. Carabus clathratus Linn., cancellatus, fabr. arvensis, fabr. nemoralis, Ill., hortensis, Linn. glabratus, Payk. - Az egri szőllőkben észleltetett C. lippii Dej. - Az alföldet jobban kedveli a C. granulatus, Linn. - Szinte ott Tenk puszta környékén találtatott a magyar futoncz (Carabus hungaricus fabr.)
     A szálangok (Chlaenii) közül nem ritkán találtatik Eger körül Chl. festivus, fabr., Chl. Schrankii Duftschm., Chl. holosericeus fabr.
     Mint ritkább állat emlitendő az Oodes helopioides, fabr. Licinus depressus, Payk. - Anchomenus longiventris, Mannh. - Anch. subaeneus, Dej. a Mátrában. - Anchomenus atratus, Duftschm., Anch. lateralis Redt. Eger környékén. Platyderus rufus, Duftschm., Lyperus aterrimus Payk, Lyp. elongatus, Duftschm., e két faj Szarvaskő felé. Nagyobb mennyiségben találtatik a még mindig keresett Steropus cylindricus, Herbst, Eger, Verpeléth, Parád körül és az alföldön mindenütt. Amara striatopunctata és rufipes, Dej, az utóbbi Eger környékén gyakori, valamint a Pelor blaptoides, Creutz itt, még az alföldön is.
     Onisodactylus signatus Ill. néha nagy mennyiségben jelenik meg Eger körül. Harpalus hospes, sturm. Eger környékén gyakori. Harpalus quadripunetatus, Dej. a Mátrában patakok szélein nem ritka.

A merülyfélékből (Dytiscidae).      Hydroporus reticulatus, fabr.

A falámcsápuakból (Palpicornia).      Berosus spinosus Szeven., Ochtebius marinus Payk.

A holyvafélékből (Staphylinidae):      Astrapaeus ulmi Rossi, Philonthus rufipennís, Grav., Xantholinus glabratus, Grav., Dolicaon biguttulus, Lac., Bledius taurus, Germ.

A tapárfélékből (Pselaphidae):      Ctenistes palpalis, Reich.

A peszérfélékből (Silphales):      Necrophorus germanicus (diszes dögész).

A timányfélékből (Nitidulariae):      Spidia quadrinotusa fabr.

A csajvafélékből (Scarabaeidae):      Ateuchus pius, Illig. Heves körül nem ritka. Aphodius sulcatus, fabr., Lethrus cephalotes, fabr., Eger szőlleiben és temetőiben igen gyakori. Anoxia pilosa, fabr., Heves és Csány környékén nagy számmal jön elő. Rhizotrogus assimilis, Herbst., nálunk igen gyakori. Anisoplia Cata, Er. gyakori. Pentodon monodon, fabr., Verpeléth és Kápolna környékén néha igen gyakori. Cetonia viridis, fabr. (zöld diszély), mindenütt igen közönséges. Cetonia speciosissima, Scop., Eger környékén néha számosan találtatik. Cetonia affinis, Andersch., a Mátra erdeiben minden évben észleltetik. Cetonia aurata, var. lucidula, igen gyakori e megye hegyes vidékein. Osmoderma eremita, Linn., a Mátrában nem ritka, de csak estve felé jön elé az odvas fák alól. Gnorimus variabilis, Linn., a Mátrában találtatik.

A pompályfélékből (Buprestidae):      Acmaeodera taeniaxa, fabr., Parád környékén nem ritka. Perctis lugubris, fabr., Europa éjszakibb részein hiányozva, nálunk sok kárt tesz a gyümölcsfákban. Dicerca aenea, Linn., D. alni Fischer., D. acuminata, Pallas., Parád környékén találtatnak. Eurythyrea carniolica Herbst, Parád timsós fürdőjénél észleltetett. Anthaxia cyanicornis, fabr., Eger szőllei közt nem ritka. Anthaxia millefolii, fabr., Anthaxia manka fabr., Eger szőllei közt a szilfabokrokon. Anthaxia candens, Panz. ugyanott az almafa virágain. Anthaxia salicis fabr., nálunk mindenütt gyakori. Sphenoptera antiqua, Ill., az Eged hegy felé fekvő szőllők közt.

A szökcsérfélékből (Elateridae):      Athous cavifrons, Redt., Cordiophorus discicollis, Herbst, Cardíophorus rubripes Germ.

A csatajfélékből (Dascillidae):      Eucinetus haemorrhoidalis Germ.

A lágyröptyűek (malacodermata) családjából:      Podabrus lateralis Linn. és P. alpinus Payk., Silis nitidula fabr. a Mátra árnyékos helyein. Malachius geniculatus, Germ., Ebaeus appendiculatus, Er.

A furdancsfélékből (Ptiniores):      Hedobia imperialis, Linn., Ptinus variegatus, Rosti. Xytelinus laticollis Duftschm., Psoa viennensis; Herbst, nálunk igen gyakori, a szőllő venyigében élősködik. Linoxylon municatum fabr., Xylopertha sinuata fabr. a Mátrában gyakori.

A rejtenyfélékből (Tenebrionidae):      Blaps ovata sol., az egri szőllők közt, és az Egeden észleltetett. Opatrum viennense, Duftsch., Eger körül. Bolitophagus armatus Pauz, a Mátrában. Alphitobius chrysomelinus, Herbst, Helops rugosus küst.

A derencsfélékből (Cistelidae):      Eryx ater, fabr. a Mátrában egyes példányokban találtatott.

A zőgényfélékből (Melandryadae):      Phloeotria rufipes, Gill. a Mátrában a fa kérge alatt találtatott. Melandria caraboides Linn. és M. canaeliculata, Fabr. a Mátrában, Osphia bipunctata, fabr.

A marókafélékből (Mordellonae):      Tomoxia biguttata Casteln., Mordella villosa, Schrank.

A pigecsfélékből (Rhipiphoridae):      Emmenadia bimaculata, fabr. az erdőtelki homokon találtatott.

A nünükefélékből (Meloidae):      Meloë autumnalis Oliv., a kerecsendi berekben egy őszszel nagyobb számmal találtatott. Meloë limbatus fabr., Pétervásár környékén. Meloë decorus, Brandt et Erich, Eger környékén nem ritka. Meloë scabriusculus, Brandt et Er., Cerocoma Schreberi fabr, az erdőtelki homokban egy ízben nagyobb mennyiségben gyűjtetett. Mylabris Fuesslini, var. tenera, Germ. és Mylabris variabilis, egy kis variatiója igen gyakran találtatik Hevesmegye alföldjén. Lydus trimaculatus Cyrill., a pétervásári határban egy ízben szép számmal találtatott. Epicauta dubia Oliv., igen gyakori nálunk a síkon. Apalus bipunctatus, Germ. Eger szőllei között nem ritkán találtatik.

Az ormányosak (Curculionidae) családjából:      Rhynchites hungaricus Fabr., Eger körül rózsavirágon néha gyakori. Rhynchites sericeus Herbst., Apion curvirostre Sch., Metagroicus obscurus Sch. nálunk nem ritka. Lixus pollinosus, Germ., Larinus obtusus Sch., Camptorhinus statua Fabr., Ceuthorhynchus albovittatus, Germ., Sphenophorus piceus Pallas., az alföldön, de az egri szőllők közt is fordul elő.

A farágók (Xylophagi) családjából:      Bottrichus bispinus, Ratzeb., Platypus cylindrus Fabr.

A czinczérfélékből (Cerambicidae):      Hammaticherus miles, Fabr. és velatinus Brülle, a Mátrában nem ritkán találtatik. Clytus semipunctatus fabr. Axinopalpus gracilis, Krynitz, Dorcadion lineatum fabr., nálunk igen közönséges. Agapanthia angusticollis, Schönh., Oberea euphorbiae, Germ., Phytoecia argus fabr., az egri szőllők közt. Phytoecia molybdena, Sch. Phytoecia hirsutula fabr., az egri szőllők közt. Gramnoptera holosericea fabr. nálunk nem ritka.

A zományfélékből (Chrysomelinae):      Donacia sagittariae fabr., Donacia fennica Payk., Cryptocephalus coloratus, fabr., Cryptocephalus elongatus Germ., Cryptocephalus virens Suffr., Timarcha globosa H. Schäff., Timarcha metallica fabr. mind a kettő a Mátra magasabb ormain. Chrysomela hungarica, fuss. Oreina intricata Germ., a Mátra magasabb csúcsain. Adimonia rufa Germ., Luperus rufipes fabr., Holtica lacertosa Rosenh., Argopus bicor. Fisch., Eger környékén gyakori a Clematis integrifolia nevű növényen. Ezen faj ugy látszik Magyarországon kivül nem észleltetett. Cassida austriaca fabr., Cassida vittata fabr., Cassida azurea fabr. az egri szőllők közt szép számmal találtatik. Cassida atrata fabr.

A bődefélékből (Coccinellidae):      Epilochna undecimmaculata fabr.

Endomychidae:      Lycoperdina bovistae fabr. Eger körül találtatott.

A pikkelyröpüek (Lepidoptera) rendjéből:
A pillangófélék (Papilionidae):      Melitaea trivia, Syst. Wien. Verzeichnisz. Ezen faj, mely a délkeleti faunát jellemzi, nálunk is gyakori. Melitaea phoebe V. Europa nagyobb részén hiányozván, nálunk igen közönséges. Argymnis Pandora V. (Pandora vagy magyar csillér) e déli és délkeleti faj, melynek szinezete a nemzeti szineket: a zöldet, ezüstöt és vöröset oly szép összeállitásban előtünteti, nálunk gyakorinak mondható, mert bőven találtatik a Mátra Parád körűli rétjein, Pétervásár kopár hegyein, az egri szőllők közt, és az alföldön, a hol Füzes Abony és Mező-Tárkány között fekvő kis-Buda nevezetű berekben késő nyáron nagyszámmal és kitünő nagyságban észleltetett. Argymnis Daphne, Syxt. W. V. E szép faj a Mátra magasabban fekvő rétein nem ritkán fordul elő. Argymnis Adippe var. Cleodota Ochsenh. Ezen kitünő válfaj Szarvaskő határában nem ritkán találtatik. Limenitis aceris Esp. Ezen gyönyörű pillangó, melynek alakja és szállása a külföldi déli lepkékre emlékeztet, a felnémeti és szarvaskői patakok mentében két nemzedékben észleltetett, s néha nagyobb mennyiségben. Limenitis lucilla Syxt. W. V. nagyobb számmal fordul elő Egerben az angol kisasszonyok kertjében, s a mellette fekvő kertekben. Limenitis Sibylla L. a Mátra vizenyős helyein. Limenitis populi L. ugyanott. Apatura Ilia var. Clytie, H. nem ritkán találtatik az egri érsekkertben. Satyrus proserpina Syst. W. V. igen gyakori a felnémeti és szarvaskői erdők közti réteken. Satyrus arethusa Syst. W. V. az egri szőllők közt az Eged felé. Epinephele Eudora f. ugyanott. Nemeobius lucina L. nálunk nem ritka. Pieris daplidice, var. bellidice H. gyakran találtatik. Licaena admetus E. az Eged környékén. Lycaena jolas O. ugyanott, a hol tápszere, a Collutea arborescens, bőven nő. Licaena Battus V. és L. hylas mindenütt e hegyek közt. Polyommatus thersamon E. nem ritka s elterjedt. Thecla W. album Kn. a Mátrában találtatik. Thecla acaciae F. Eger körűl. Thais polyxena V. gyakori az egri szőllők közt és a Mátrában. Doritis mnemosine L. a Mátrában gyakori.

Az iganczfélékből (Zigaenidae):      Zygaena brizae Esp. a Mátrában. Zygaena scabiosae H. ugyanott.

A szenderek (Sphingidae) családjából:      Pterogon Oenotherae V. az egri szőllők közt nem ritkán találtatik. Sphinx nerii L. Egerben többször neveltetett. Smeriutus quercus V. az ostorosi és felnémeti cserjesekben észleltetett.

A szövönczök (Bombycidae) csoportjából:      Saturnia pyri V. gyakori Egerben és az alföldön. Saturnia spini V. e megyében mindenütt ezrenként él a kökényen és a fűzfán.
     Ezen faj és a nálunk szinte gyakori Saturnia carpini párosodásából keletkezett hernyók többször találtattak az egri szőllők közt, s neveltetett belőle az ugynevezett Saturnia hybrida, mely mind a két faj alakját és szinezetét egyesíti. Különös, hogy egy mástól nem különböznek, s a nevelt példányok mind hímek.
     Uropus ulmi V. nálunk gyakori. Endagrya pantherinus Hüb. Eger környékén. Ocnogyna parasita H., hernyója a kis Eged körül néha nagyobb számmal találtatik, Verpeléth közelében is észleltetett. Arctia maculosa V., Eger körül két nemzedékben észleltetett. Arctia aulica L., Eger közelében a szőllők közti réteken igen gyakori.

Az éjenczek (Noctuina) csoportjából:      Agrotis fugax Treits., Polia polymita L., Valeria oleagina V., Orthosia laevis Hub., Thalpochares purpurina V., az Eged alatt gyakori. Catocala hymenea V.
     A többi rovarok rendjével, valamint a puhányokkal senki sem foglalkozván e megyében, erről tudományos adatot nem közölhetünk. Mint nevezetességet különben emlités nélkül nem hagyhatjuk, hogy Egerből Bécsbe küldött több pók közül egy eddig ismeretlen faj fedeztetett fel, mely Kempelen Lajos kitünő pókász által Thysa pythonissaeformisnak neveztetett, és mint ilyen elfogadtatott.
     Ezzel befejezvén faunánkróli értekezésünket, melyben nem minden faj érintetett, a következő jegyzékben közöljük mind azon fajokat, melyek e megyében észleltettek.
     

---

[1] Tudtomra jelesen a harcsa (silurus glanis), csuka (esox lucius), ponty (cyprinus carpio), süllő (lucio parcasandra,), kecsege (accipenser ruth.), keszeg (cyprinus rutilus), durbancs (gasterostes acculeatus), menyhal (gadus lota), garda (Leuciscus erythrophthalmus), dévér (L. alburnus), tergély (cobitis), kolty (Cottus gobio), sűgér (perca fluviatilis), (tok accipenser sturio), viza (accipenser huso).