Körmendi Lajos:
A gyökeres állat

Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár
Alapítva: 1999

3/1 >>>

„Itt ring a csónak – ott túl talán a nagy
Semmibe érünk. – De ki akar beszállni
ebbe a »alán«-ba?”

(Nietzsche)

Az idill

„Sajnálom, most a nyulakkal futok, nem a
vadászebekkel.”

(Robert Lowell)

Miért nem fedezem fel
az idillt? –
kérdezik.

Nagyon szeretném végre
felfedezni
és ilyeneket írni:
„Dézsmás méhek a távoli kertek virágai ormán
bátran gyűjtik a port, szállnak is egyre tovább.”

De kit érdekelnek
a méhek?
Hónapok óta nem alszom,
minden éjjel
becsöngetnek hozzám
ötször-hatszor:
kimegyek, senki;
lenézek az erkélyről,
senki.

Eleinte azt hittem, álmodtam az egészet,
ám hetek múlva
már gyanakodni kezdtem
magamra:
lehet, hogy ez már
az őrület?

Így ment hónapokig,
aztán egy szép napon
hajszoltságomra és kimerültségemre is célozva
megkérdezte
a fölöttem lakó nő,
ki a fene csönget nálam
éjszakánként,
csak nem valami nagyvérű asszony?

Idillikusan mosolyogtam.
Mit mondhattam volna?
Hogy nagyon szeretném végre felfedezni
az idillt,
hiszen ezt várják tőlem
azok,
akik
minden éjjel
becsöngetnek hozzám

(1983)

{fel}